Andi

2024. májusában csatlakoztam egy online meditációs csoporthoz, mely nagyon sokban segített a magánéleti kihívásaim kezelésében. Nem csak meditálni tanultunk, hanem Jámákat és Nijámákat is (hasonló a Tíz parancsolathoz), melyek útmutatóul szolgálnak az életben. A meditálás és a tanítások hatására sokkal türelmesebb és elfogadóbb lettem az életem legnagyobb kihívásával szemben (elfogadni, hogy nem működik a házasságom vagy tovább erőltetni). Nekem nagyon sokat segített, azóta is tagja vagyok. Most már rendszeresen jógázom is.

A szüleim házassága, mint minta Rengetegszer mondtam anyukámnak az elmúlt években, hogy én a helyében már réges-rég elváltam volna, hogy velem így ne beszéljen. Sok idő eltelt, mire rájöttem, hogy nagyon hasonló házasságban élek, mint ő (talán annyira nem durva). A szívósságot, a kitartást anyukámtól örököltem. De azt, hogy én is fontos vagyok magam számára, hogy megtanultam szeretni magam, azt már magamnak köszönhetem. Felismertem, hogy nem kell feláldoznom magam, úgy, mint ő. Hogy egyedül jobb, mint társas magányban élni. Így most válok, mert én is főszereplő szeretnék lenni a saját életemben.

Felmondások és felismerés Az elmúlt 3 évben 4 munkahelyem volt. Az első nem az én asztalom volt, bátran mondtam nemet a próbaidő végén, már vártak az új helyen. Itt 1,5 évig voltam. Bő fél évig dolgoztam azután, hogy felismertem, hogy nem érzem jól magam. Kipróbáltam, hogy elmegyek a falig, és megvárom, amíg megválnak tőlem. Nem volt jó érzés. Hiába vártam és közben munkát kerestem. Akkor is ők kezdeményezték a közöst, amit "boldogan" elfogadtam. Annyi előnye a továbbmaradásnak mégis volt, hogy egy "Mindset change" (growth mindset, fixed mindset) workshop sorozaton vettem részt. Ez meghatározó volt számomra, mert újra önismerettel kezdtem foglalkozni kb. 20 év után. Végül így visszagondolva nagyon sokat köszönhetek ennek a tapasztalatnak. Például azt, hogy ha nem érzem jól magam a munkahelyen, ne várjak túl sokat, mert lelkileg nehéz lesz kimászni belőle később. A következő munkahelyem ezért 9 hónapig dolgoztam, és leléptem, amikor kiderült, hogy ugyanolyan a főnököm, mint az előző, és mint a férjem otthon (antiszociális, negatív, nárcisztikus vonásokkal, stb.) ekkor jöttem rá, hogy milyen tükröt mutatott nekem mindegyik munkahelyem, hogy otthon kell elsősorban szembe néznem azzal, hogy nem érzem jól magam, hogy nem fogadnak el, hogy nem lehetek önmagam. Nálam ez a kettő szorosan összefüggött. 9 hónapig gondolkoztam, hogy adjak-e "századik" esélyt a házasságomnak. Végül úgy döntöttem, hogy nem. Most már eléggé szeretem magam ahhoz, hogy bátran kiálljak magam mellett, és hogy új életet kezdjek.