József Gonda2x váltam, 4gyerek..... volt hosszú nehéz és volt egyszerű.... mindegyik Rólad szól, mindegyik tükör ... de nehéz észrevenni és használni jól
2
Butuza TamásKisvállalkozó vagyok. Mikrovállalkozó. Számomra az ideális vállalkozás méret az egy fő. A nagyszerűségét, társadalomra gyakorolt hatását, és a profit mértékét sem korlátozza az, hogy egyetlen emberből áll. Úgy érzem, az, hogy egyetlen ember a vállalkozás, teremti meg igazán a lehetőségét hogy valóban küldetésként, ügyként működjön. Igazán ideális állapot az, amikor egyidőben van több egyszemélyes vállalkozásom. A 2000-es évek elején egy kutatás azt mutatta, hogy a leginnovatívabb csapatméret 8 fő. Ettől nagyobb csapat kevésbé tud innovatív lenni. Ugyanez a kutatás 2014 környékén azt az eredményt hozta, hogy 3-4 fő az ideális csapatméret. Ez egy trend. Előbb utóbb eléri az 1 főt. És tökéletesen egyetértek ezzel a kutatással. Szívesen beszélek veled erről.
2
Zsuzsanna Á.26 év házasság után eldöntöttem: elválok. Hogy miért ekkor? Ekkor kezdtem el figyelni magamra, hogy valami nem jó, nem érzem jól magam a bőrömbe. És beköszöntött a harmadik fél, a szerető (az én részemről), aki megadta a lökést, hogy lépjek. Egy felnőtt és egy kamasz gyermekkel az életemben és egy férjjel aki nem akart válni nem volt egyszerű. De valahol mélyen belül volt egy meggyőződés, hogy ezt kell tennem. Ezt a döntést aztán nagyon sokszor megkérdőjeleztem. De úgy hiszem az évek történései engem igazoltak. Belekezdtem egy komoly önismereti folyamatba és hiszem, hogy jó úton haladok.
2
Eszter Kun50 éves múltam.. Az 50. születésnapom előtt négy nappal a férjem nem jött haza éjjel. Egyszer csak. Addig soha nem járt el egyedül, soha nem voltak zavaros időszakai. Egyszer csak elment egy számomra ismeretlen figurával inni. Nem jött haza. Egész éjjel hívogattam: három előfizetés, Messenger, Viber, WhatsApp... Semmi. Miután sem a kórházban, sem a rendőrségen nem tudtak róla semmit (ez akkor meg sem vigasztalt), hajnalban előkerült. Mindenfélét mondott, elment dolgozni. Este munka után közölte, hogy szeret engem, de szerelmes egy másik nőbe. Ismét szerelmes abba a nőbe, akivel 33 évvel ezelőtt szakított. És most nem tudja eldönteni, hogy őt vagy engem válasszon. Sajnos először könyörögtem neki, hogy maradjon velem. Ő csak azt ismételgette, hogy nem tud dönteni. Akkor azt mondtam neki, hogy de, döntsön most! Ekkor kinyögte, hogy őt választja. Őt, akinek nem mondom ki a nevét. Egy világ omlott össze bennem. Minden letisztult az elmúlt időszakkal kapcsolatban. Szerettem (még ekkor is!), megbíztam benne. Ezért nem is gyanakodtam semmire. Észleltem pár jelet, de nem a szememnek hittem. Pedig de! Minden jel jó volt, csak én hessegettem el minden figyelmeztetést. Sokkal hamarabb láthattam volna a történetet... Folyt. köv.....
2
Kamilla FejérImádok a természetben lenni, kézműveskedni,kreatívkodni, gyerekekkel játszani.Nagyon fontos számomra a harmónia,a csend,béke,nyugalom,boldogság. Keresem az egyensúlyt a szellemi és fizikai törvények közt,miközben törekszem vágyaimat,álmaimat megvalósítani,önmagamat kiteljesíteni,mélyebb önismeretre,önértékelésre szert tenni,hogy a lehető legtöbbet hozzak ki magamból,hogy megvalósítsam önmagam és mindazt megéljem és megtegyem,ami szükséges a személyes szellemi/lelki fejlődésemhez. Minél egészségesebb és természetközeli életre törekszem. De valahogy mindig az az érzésem,hogy nem találom az arany középutat se a magánéletben,sem az anyagi világban. Talán illúziókba kergetem magam vagy túl elszállok vagy meg kell élnem bizonyos tapasztalásokat fejlődésem érdekében vagy a karmikus kapcsolatokat kell lerendeznem vagy nem tudom. Természetesen minden tapasztalásból tanulok,viszont a feedback mindig azt dobja vissza,hogy még mindig túl naiv, jóhiszemű "kislány" vagyok és túlságosan alábecsülöm magam. Ezért szeretnék nagyobb önbecsülésre,önértékelésre szert tenni,de elsősorban nagyobb önismeretre van szükségem vagy inkább"delete"-re,mert valami régi mintaprogram fut még a tudatalattimban,ha még mindig ismétlődnek a hasonló tapasztalások. Itt vagyok,hogy olvassak hasonló helyzetben lévők tapasztalataiból a továbbfejlődésem érdekében,hogy ne kelljen fölösleges köröket futnom vagy mókuskerékben vergődnöm. Köszönet és hála,hogy létezik ilyen humánus lehetőség erre✨
2- József Gonda
Nemcsak a házasságban van... ami ugye a szeretnéd. Hanem fejben gondolatban kezdődik, ... és az út végén megtudod hogy csak önmagunkat csapjuk be, és csak igazi Önmagadhoz lehetsz hűtlen... de ehhez tudnod kell ki is vagy valójában.
2 - Zsuzsanna Á.
Fontosnak tartom a test-lélek-szellem harmóniáját. Ahogy elkezdtem odafigyelni, hogy a táplálkozásom milyen hatással van az életemre meglepő felfedezésekre jutottam. Bár nem vagyok szakember, de igyekszem bővíteni a tudásom és egyre több tapasztalatra teszek szert. Hiszem, hogy minden ember egy egyéniség mégis vannak alapigazságok amik fontos kiindulópontok lehetnek.
2 - ZZita
#Minták legyőzése témakörben leírtak kiegészítése Sokáig nem érdekeltek a kisbabák, nem csaptam le a lehetőségre, hogy más gyerekét fogjam, gügyögjek neki vagy akár vigyázzak rá. Korábbi kapcsolataimban is már téma volt a gyerekvállalás, de valahogy nem érett meg a gondolat bennem. Férjemet megismerve 30 felett erősödött meg a "neki szívesen szülnék" érzés. Szívem szerint még húztam volna az időt, utólag belátom, nem lett volna jó még jobban kitolni a gyerekvállalást. Anyai ágam 7 generációs egygyerekes hagyományai után erős vágyam volt, hogy nekem kettő legyen. Szerencsésnek érzem magam, egyúttal nem véletlen, hogy van lányom és fiam is. A gyerekvállalás nem a férjem és köztem volt kérdés, hanem az eredeti családommal okozott feszültséget. Nagy tanítás és tapasztalás, hálás vagyok, hogy én már más mintát adhatok át.
2 - ZZita
Apukám betegségét, 12 hasi műtétét (ebből 2 életmentő) asszisztáltam végig fiatal felnőttként 8 éven át. Aggódás, tehetetlenség érzés, végeláthatatlan várakozás és bizakodás egy apró javulásra. Mikor már úgy mész a kórházba, mintha haza mennél... Hinni a Gondviselésben és az ő élni akarásában. Gyerekként erősnek maradni, lelket tartani anyukámban is, segíteni, ápolni otthon és türelmesnek lenni a beteggel. Hozzátartozóként kívülről látni a szenvedését nyilván nem ugyanaz, mint magát a betegséget átélni, mégis megviselt bennünket is. Többször anyukám helyett is én tartottam a frontot. Átértékelődtek dolgok huszonévesen. Azóta pedig egy megváltozott életmódhoz igazodunk és örülünk, hogy még köztünk van!
2