Krisztina Császár
Hosszú utunk volt, több hullámvölggyel. Sokáig a minták győzedelmeskedtek: a család és a pár fontossága szemben az önazonossággal. Nem volt viharos kapcsolat, a hétköznapokban jól kiegészítettük az anya-apa szerepet. A két gyerek után az anya szerep felerősődött, míg a női szerep fokozatosan elaludt. Miközben az önismereti utamat jártam (egyedül) a gyerekek nőttek és megérkeztem oda, hogy van szabadidő, de hol van a nő bennem? És hol van a férfi mellőllem? Hagytam elveszni, hagytuk szunnyadni. Nem tudatos döntések voltak ezek, és ennek kockázatával sem voltunk tisztában. Megteremtettem a saját távolságom tőle, amit már nem tudtam legyőzni. Ő sem tudott ebben, ezen a ponton segíteni. Egyedül voltam társas magányban, döntöttem, léptem. Most értem meg rá. Jól vagyok :)
2
Albicz KingaA családi minta halála, mint sokaknak, a válásomhoz kapcsolódó tapasztalat. Az egész korábbi, tudatlan énem halála volt egyben ez a pont. Párhuzamosan történt édesanyám elvesztése, mely egyben visszavonhatatlanul összetörte a királylány gyermek énemhez tartozó családképet is. Mélyre zuhantam, de valaki megtartott mégis. Eleinte a fizikai túlélés volt a cél, a napi feladatok elvégzése, három gyermekem napirendjét megtartani és a háztartás. Ezután jöhetett a lelki kapaszkodók keresése; sok segítőm lett, és végre beláttam, hogy el kell fogadnom, amit kapok. Nagyon lassú folyamat vette kezdetét, egy szóval úgy fejezném ki, kinyílt a szemem és felébredtem Csipkerózsika álmomból.
2
Orosz Sándor33 évesként ez az életemben a 7. munkahely ahol dolgozom . Sokan mondták hogy miért váltogatom , főleg idősebbek , persze akkor más világ volt mikor 1 munkehelyen le élted az életed. Jelenleg minden munkahelyem más, más területről szólt. Eleinte a pénz , aztán pedig az motivált hogy hol tudom jól érezni magam , ugyanakkor keresem a helyem mi az ami számomra közel áll . A párom persze ettől megőrül , mert elég bizonytalan az élet igy amit megértek persze, viszont nekem szükségem van erre a nyitottságra, változatosságra. Nem félek úk dolgokba belevágni , de őszintén szólva kicsit el is fáradtam jó lenne már, egy olyan területen kibontakoztatni a képességeimet ahol igazán jól érzem magam és jól is keresek . Azon is gondolkotam már, hogy lehet szimplán nem tudok elköteleződni , lehet kicsi a türőképességem , nem vagyok elég kitartó . Alapvetően türelmes vagyok de ha már a gyomor görcs megjelenik , akkor belül tudom hogy ez egy jel "LÉPNI KELL" Nem tudom ki hogy éli meg az életében egy-egy munkahelyváltást, vagy kinek milyen tapasztalati vannak . Nekem pozitvum hogy , ezektől a lépésektől sose érzem magam elveszettnek , mindig tudom hogy ha úgy alakulni mindig találok munkát magamnak , ami persze önbizalmat ad.
2
Timár TiborVolt erdészeti vállalkozásom, építőipari cégem,nagy telekommunikációs vállalatom, évekig voltam búvároktató, alapítottam waldorf iskolát, vezettem és vezetek embereket az önismeret útján, éltem extrém sportolóként, új dolgokat találtam fel. Volt amit elbuktam, mert azt gondoltam rám nem vonatkoznak a szabályok. Volt amit feladtam, mert elegem lett. Volt amit elengedtem a csúcson, mert tudtam hol kell kiszállni. Volt, hogy elfogyott a lendület. Tanulok, tapasztalok, változok minden nap. Szeretem a kihívásokat, járom az utam, már nem gondolkodok az ügyön, most már látom, hogy egy nagy ügy az életem. Néha elesek, majd fölállok. Van hogy túl lövök a célon, van, hogy mellé. Úgy érzem, ha kell akkor bármikor váltok, még sok minden lehetek az életbe és remélem leszek is.
2
Ilona KovácsA hűség számomra mindig fontos erény volt, talán elvi kérdés is, vagy csak egyszerűen akit szerettem, tiszteltem is, így mikor lett volna lehetőségem a hűtlenségre, nem tettem. Lettem viszont szerető, kétszer is a válásom után. Mert miután engem megcsaltak, valahogy megengedőbb lettem, mert más nézőpontokat is megismertem és megvizsgáltam azt a dinamikát, ami ilyenkor történik. Nem tartom rossznak és elítélendőnek a harmadik felet, akkor tud megjelenni, amikor hely lesz számára, mert két ember között az egység sérül, gyengül. Amikor a férfinek valami hiányzik, és a házasságán kívül találja meg egy másik nő által. Ezt a pluszt adtam meg én is. Voltam szerető úgy, hogy nem vágytam másra azzal a férfivel. És lettem szerető úgy, hogy beleszerettem a másikba, és vágytam a többre vele. Utóbbi helyzetben rengeteg kérdés is merült fel bennem, és sokszor voltam bizonytalan abban, hogy mi a helyes és mi nem, és hogy mi legyen a következő lépés... sokszor elakadtam, majd megjártam ugyanazokat a köröket. És ez lelkileg megterhelő volt. Volt bennem sok ellenállás, és közben a vágy is. Kíváncsi voltam mások tapasztalatára, hogy könnyebb legyen a hogyan tovább. Kaptam tanácsokat, amiket sokszor nem érezetem igaznak a magam számára. Tapasztaltam, hogy nem értenek, majd megkönnyebbültem, amikor azt tapasztaltam, hogy igen, megért a másik, akivel erről beszélgetek, mert ő is átélte ezt, vagy hasonlót. Szóval... könnyebb, ha van, aki támogat egy-egy nehéz helyzeteben. Arra bátorítalak, hogy merj segítséget kérni olyantól, akinek van tapasztalata a kihívásodban! Én is itt vagyok...:-)
2- Ilona Kovács
Elköteleződés...számomra nehéz ügy még mindig. Legutóbbi felismerésem, hogy először magammal "kell" elköteleződnöm, csak aztán megy mással is. Nade, hogy voltam/vagyok én ezzel? Számomra most az életem két területén hangos az elköteleződés. Az egyik a párkapcsolati, a másik pedig a helyem a világban, a küldetésem felé való elköteleződés. Utóbbiról írok most, ami most lett igazán aktuális. Érik már jó pár éve, készültem is rá...először arra kellett rájönnöm, hogy mi is az igazából, majd mikor ez megvolt, megtalálni a megfelelő helyet, ahol képződöm, gyakorlatot szerezni, és elkezdeni azzal foglalkozni, persze közben helyt állni a munkahelyemen és itthon a kislányom mellett, ill. tenni azért a vágyamért is, hogy megtaláljam a társam. De elidultam az úton, ami sokszor nehéz volt. Először tréner végzettséget szereztem, majd beiratkoztam az egyetemre és másoddiplomásként coach lettem... persze azóta még néhány továbbképzés is volt, mert még "nem vagyok elég jó" az elinduláshoz. És persze sok-sok dilemma, de most 15 év nagyvállalati lét után megléptem, felmondtam a cégnél, ahol dolgoztam, és vállalkozásépítésbe/önmegvalósításba kezdtem. Mert egyszerűen már nagyon ezt kívánta a lelkem. Nehéz volt nagyon meglépnem, de büszkeséggel is tölt el, amellett, hogy még mindig félek. Van bennem egzisztenciális szorongás is és bizonytalanság, hogy sikerül-e, képes leszek-e megvalósítani a vágyam... Közben pedig nyugodt is vagyok, mert végre csak azzal foglalkozhatok, amivel igazán értéket képviselek. Mások támogatásával. Megnyugtat, hogy hiteles tudok lenni, hisz magam is végigmentem azon az úton, amiben másokat is támogatok, ez pedig a küldetésük megtalálása. Sokszor voltam egyedül ezen az úton és sokszor voltak segítőim is. Azt tapasztalom, hogy együtt sokkal könnyebb, ezért mostmár tudatos vagyok rá, hogy legyen támogató közösségem folyamatosan. Ha tudsz hozzám kapcsolódni, keress bátran! :-)
2 
Bányász Dorottya 12 éves voltam amikor egy táborban azt a feladatot kaptuk, hogy induljunk el az ismeretlen városban, ahol táboroztunk és minél több ismeretlen embert szólítsunk meg az utcán, tudjunk meg minél többet róluk. Nagy kihívás volt. De akkor tapasztaltam meg valamit magamból, valami fontosat és azt is hogy kell kapcsolatokat kezdeményezni. Ehhez a belső tapasztaláshoz nyúlok vissza mindig, ha egy rendezvényen kontaktokat kell szerezni, társaságban kapcsolatot építeni, mozaik családunk kapcsolatrendszerét fésülgetni. Nevezetesen valami olyasmi, hogy jobban kell figyelnem a másikra és ezalatt egy pillanatra sem figyelmen kívül hagyni magam, őszintén kérdezni, az emberek szeme felragyog ha róla kérdezed.
2- Bányász Dorottya
Babát vártunk, akkor már két éve minden lélegzetvételünket közösen vettük, fiatalok voltunk és társfüggők. Gyereket akartunk, jött is hamar. Várandóságom elején már tapasztaltam, hogy elfordul tőlem, más dolgok lettek fontosabbak, ma sem tudom az igazi okát. Én egyre mélyebb kapcsolódásra vágytam várandósan, ő egyre kevesebbet adott. Így szépen nőtt a távolság, nekem a gyerek megszületése jósok dolgot hozott, mindennapi tennivalót, a férfi egyre távolabbról nézte ezt. Eltolódott a bioritmusunk, én korán feküdtem, hajnalban keltem a gyerekkel, ő éjjelezett, nappal aludt. Nehéz anyagi és lakhatási körülmények sem segítettek. Jött a második gyermek. Építkeztünk. Mondta, hogy elmegy Londonba. Karriert építeni, engem -minket Isten áldjon. Tíz év következett így. Ma mind magyarországon élünk, igaz külön, mindent ő fizet a gyerekeknek. Együtt ünneplünk, elmegyünk strandra, abban segítjük egymást amiben tudjuk, pont abban. Nagy tisztelet!
2 
Domokos Gyula Játék és pornó függő voltam meg, ami ezzel jön. Ezek olyanok, mint amikor egy tengerben fuldokló egy cápa hátán kapaszkodik meg. Eleve azért alakulnak ki, mert jelentős elakadásai vannak valakinek, majd ezen problémákat ezen függések tovább eszkalálják. Nekem egy 9,5 éves "harmónikus" kapcsolatom ért véget, mert karriervonalon teljesen egyhelyben álltam 7 éven át. Én egy személyként érzékeltem magunkat. Számomra közel elviselhetetlen fájdalom volt, amikor kiszakadt "belőlem". Sarkítva persze úgy is mondhatnám, hogy problémáim forrása az volt, hogy nem tudtam mit kezdjek a saját (kellemetlen) gondolataimmal, érzelmeimmel és élményeimmel. (Hiába tudom, mikor volt a pákozdi csata, ez az információ valahogy sosem segített :D) A szüleim hatalmas elvárásokat támasztottak felém, amelyeknek amúgy képességeim szerint simán meg kellett volna tudjak felelni. De nem azzal a mentális teherrel együtt, amit cipeltem és aminek a kezelésében ők nem tudtak segíteni. Az én élményem az, hogy egy Ferrari vagyok, amit szoftveresen lekorlátoztak egy Zsigulira és így éltem 10 éven át. Ezt a korlátozást mára feloldottam, de felfoghatatlan mennyiségű időt buktam mostanra. Mások ezt az időt és energiát közvetlenül be tudták csatornázni a karrierjükbe. Én meg írtam egy könyvet az asztalfióknak, ami valószínűleg kiadhatatlan, mert olyan szinten áthatja a saját elvont, romantikus, mesei nézőpontom, hogy az nem befogadható a többség számára. Nem említve, hogy nekem nincsenek "gyors" megoldó tippjeim, mint az önfejlesztő piacon népszerű arcoknak. Én éveken át mentem be a függésekbe és éveken át jöttem ki. Nekem gyanús minden csodatechnika, ami pár héten belül hatalmas változásokat ígér. Összefoglalva, amiben tudok segíteni az a függőségek, a szorongás, a depresszió és a kényszeres cselekvések, gondolatoknak, ha nem is a kezelése, de biztosan tudok olyan támpontokat, nézőpontokat vagy eszközöket adni, melyeknek a használata közép- és hosszútávon érdemben segít neked. Jelentékeny mennyiségű időt töltöttem ezen minták társaságban. Én ezeket testközelből éltem át, nem csak valami könyvben olvastam róluk, mint némelyik pszichológus. Egyiküket sem megbántva.
2
Cziráki Orsolya BoglárkaKamaszkoromban valahogy megszületett bennem az a meggyőződés, hogy nekem nem lesz saját gyerekem, viszont ettől függetlenül már akkor ott rezgett bennem egy név , Dávid és a bizonyosság , hogy ha mégis lenne, akkor fiam lesz és így fogják hívni. Tudom , hogy ez ellentmondás, de nőből vagyok és amúgy is az ambivalencia a hatóerőm, ugyanolyan erővel tudok valamit akarni , amennyire nem és ez nagyon sokáig alapvetően megnehezítette az életemet :) Az állandó akarás! Az, hogy mindenről megvolt a határozott véleményem és hogy valami jó nekem vagy nem, tetszik vagy nem és azzal a lendülettel már azt is eldöntöttem, hogy be akarom e fogadni, meg tudok e nyílni neki vagy nem és általában a NEM nyert. Ez volt az első szavam is ebben a világban, úgyhogy az ellenállás , mint erő nagyon erősen dolgozott bennem, gyakorlatilag az életem első 33 évét az határozta meg, hogy folyton szembepisiltem a széllel és nagyokat szenvedtem. A gyerekvállalás témában viszont érdekes módon nem abba hergeltem magam bele , hogy akarok, és abba sem hogy nem akarok, hanem hogy nem lehet. Én nem akartam megszületni erre a világra és nem is sikerült túl jól az érkezés ebbe a világba (megindított szülés, koraszülöttség, inkubátor, anyám majdnem belehalt és olyan sok vért vesztett, hogy kómába esett úgyhogy vért kapott, ami viszont fertőzött volt hepatitis B -vel és ebbe is halt bele 55 évesen) úgyhogy valahol a lényem mélyén tudtam, hogy ezt aztán tényleg nem lehet és nem is szabad az egyéni akarat szintjén befolyásolni, hanem rá kell bízni az isteni Akaratra , meg arra a kis Lélekre , hogy akar e jönni illetve hova akar érkezni. Anyám szülésznő volt , úgyhogy rengeteg születés sztorit hallgattam végig gyerekként , köztük a saját borzalmas sztorimat is, így nyilván ez is bennem volt, hogy jobb nem kockáztatni,mert bármi lehet, hiszen ő ráadásul "csókos" volt egészségügyisként , a nagymamám is az volt, és még így is ez lett belőle. Aztán telt múlt az idő, férjhez mentem és a férjemmel meg is beszéltem, ő is benne volt, bár mindig elmondta, hogy nyugodjak meg ő tud nekem sajátot is összehozni, ha akarom. De amíg a nőiesség témát nem tettem rendbe magamban addig igazából a testem sem volt rá alkalmas (össze-vissza volt menstruációm) de mivel elkezdtem vele tudatosan foglalkozni és közben férjhez is mentem (azaz a kapcsolat terén is megszűnt a bizonytalanság, és megszületett az elköteleződés,legalábbis akkor azt hittem) így egyik pillanatról a másikra egyszer csak kiderült, hogy várandós vagyok. Mind a ketten akartuk és boldogok voltunk és mivel pont előtte mondtam fel a munkahelyemen igazából az elkövetkező 9 hónap azzal telt, hogy teljesen rá tudtam hangolódni erre a témára ,mert semmi nem akadályozott benne még én se magamat. Sőt! Igazából én ekkor éltem meg életem első egomentes állapotát (ami nálam elég nagy szó, mert nagyon nagy Ego-val áldott meg az ég) , amikor megtapasztaltam azt, hogy milyen valami nagyobbnak a része lenni, és teljesen átadni magam valaminek, hogy a testem csak eszköz valami sokkal fontosabb és szebb megszületésének, és hogy nekem csak annyi a dolgom, hogy hagyjam rajtam keresztül ezt megszületni! (ezt később a mentori munkámban tudtam újra átélni,mert gyakorlatilag ott is ezt élem meg újra és újra, amikor összekapcsolódok és ráhangolódok egy egy kliensre, hogy érkezik számukra rajtam keresztül az információ és az energia és nekem csak annyi a dolgom, hogy közvetítsek) Ezt a 9 hónapot én arra használtam,hogy a mélyére ássak minden félelmemnek, szorongásnak , amit cipeltem magamban az anyám és kitudja hány női felmenőm által, tudatosan készültem főleg mentálisan és fizikailag az elengedésre (gyógynövényekkel, mozgással, légzéstechnikával) és a természetes szülésre kórházi keretek között (felfogadtam egy dúlát, olyan kórházat kerestem,ahol lehet vízben vajúdni és tudatosan nem fogadtam fel magánorvost, hanem rábíztam magam a sorsra és az ügyeletes dokira) És így lett minden pont jó. Viszont hogy mennyire dolgoznak a minták a szülés előtt pár héttel felfedezték hogy a fiamnak vesemedence tágulata van és a doki aki megvizsgált megpróbált megijeszteni és elérni hogy indítassam be a szülést (pont ,mint ahogy nálam történt) Én nemet mondtam a bűntudatkeltés ellenére, mert éreztem hogy ez egy ismétlődés és az a feladatom, hogy képviseljem magam a tekintéllyel szemben (mert anyám nem tette). Így is történt, a szülésnél minden rendben ment és utána 3 és 6 hónaposan meg kellett műteni, de a doki , aki műtötte elmondta, hogy hiába indították volna meg korábban a szülést , műtétre csak 3 hónaposan került volna sor. Ennek hatására ébredt fel bennem egy új erő , az anyaoroszlán ereje, amit először a fiam érdekében használtam (kórházi helyzetek) később pedig önmagam képviseletére is és az ő betegsége szembesített azzal először, hogy hazudok magamnak (a vese tárolja a kapcsolati szomorúságot, bizonytalanságot, félelmeket) és ez indított el a 3 évvel későbbi válás felé.
2