
3 szó szerepel már 5 éve előttem, ha leülök az asztalom elé: 1. A fiam neve 2. Család 3. Önmagam (korábban ez az "Egészségem" szó volt) Most az a célom, hogy ezeket tartsam szem előtt és max. közben dilemmázok, hogy változtassak-e a sorrenden. :-) És igen... keresek hozzá Valakit, aki Velem tart... :-)

Senkit nem lehet szerelembe szeretni. Megpróbáltam, de részsikerek mellett mégiscsak elbuktam. Mégsem érzem feleslegesnek azt a három évet. Átalakított, érzékenyebbé és figyelmesebbé tett. Egyszerűen jobbá lettem. Kifelé is és befelé is. Viszont mostmár én is fontos lettem magamnak :)

Szia Orsi! Elolvastam az Ismerkedés témakörben írt megosztásodat - meg persze a többit is :) Tetszett, amit olvastam. Azt éreztem az olvasás közben, hogy Te már nem csak a sablonos 'fejlődöm' szöveget mantrázod, de - ha tényleg jól érzem - már teszel is magadért, és a leendő kapcsolatodért. Sajnos az nekem is tapasztalatom, hogy az elakadást nem megoldani akarnak emberek, hanem kikerülni. Ez a számomra idegenektől még elfogadható, de egy kapcsolaton belül... vagyis ha kapcsolaton van, akkor ilyen nincs. Különben az nem kapcsolat, hanem érdek. Ismerkedés közben nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni a másikról. Sajnos nekem sem volt mindig fülem meghallani, ami később problémához is vezetett. Már figyelek. És ha tudunk egymásra hangolódni, akkor jön az ismerősség érzése. Egy ilyen ismerkedés után nem kérdés a szabadidő átrendezése, a tisztelet, a motiváció. Ilyen kapcsolódást keresek.

*Már nem megy egyedül* #Csend Sziasztok! 50-es ff humanoid lennék, aki 6-éve egy macival alszik. Utóbbi napokban megtelt a média a kis Punch majommal. Engem nagyon magàval ragadott a története. #Elutasítàs #Kirekesztettség (hontalansàg) (érzelmi elhanyagolàs) (identitàskrizis) Mióta az eszemet tudom ezzekkel a stigmàkkal élek, voltak évtizedek amikor nagyon nem jól éltem meg, mostanra már szinte aszkézis nagymestere lettem. #Remete (Annak ellenére, hogy családos ember is voltam.) D: asztrológus mondta, ha van egy jegy, akinek mindenképpen pàrkapcsolatban kellene élnie, az a Mérleg. Eddig, ez, cáfolva. Dee! Készen állok, hogy az életem hátralévő részét kiegyensúlyozott pàrkapcsolatban éljem le, 35-év magány után. Istvánt, a kezdetek óta követem, sok mindenben egyet értek, valószínűleg ez is nagyban hozzájárult a vilàgnézetem alakulásàhoz. Utóbbi 15-évem, minden létező elvonulás tanfolyam önismeret fejlesztő(tés) coachok, millió egyéb szakembereknél megfordultam. Most viszont a pszichológusommal az elmúlt 15-évnyi spiritualis melléfogàsokat inaktivàljuk. Bevallom a végsőkig belefàradtam, minden szinten.. Konkrétan az elmúlt 7-évem a túlélésről szólt. # Új kihívásom; visszatalàlás magamhoz + az ERŐ #Élő kapcsolódàs #Utazàs mint életforma #Új hon felfedezése, mert minden új lesz. (Szerettem volna egy nagyon részletes helyzet-jelenlétet írni magamról, de ahogyan említettem a végsőkig kifàradtam, eme levelemet is 2-hete irom, halogatom.) Sok sikert kívánok mindenkinek, ebben az évben is, teljesüljenek a vàgyaitok! És, a Csendben születik az igazsàg Győző

Szia Anna! Hasonló tapasztalataim vannak/voltak. Szívesen kapcsolódnék, beszélgetnék veled!

Lovakkal és ColorGenetics egyéni családállítással foglalkozom, az önismeret és az emberi kapcsolatok mélyebb megértése mindig is vonzott. Szeretem az állatokat, a természetet és a csendet – ezek adják a mindennapjaim nyugalmát.

Szia, végtelen hittel az életben mégis a magam elbizonytalanodásában számtalanszor áldozatává váltam személyeknek, helyzeteknek. Ez sarkall arra, hogy egyre több figyelmet szentelelek a szükségleteimnek, a határaimnak, ami most van és hogy mi a hiteles önmagam ami a környezetem jóllétét is szolgálja.

Szia Krisztina! Én jelenleg egy új fejezet elején állok az életemben, így ismerem ezt az érzést, amikor a régi és az új "harcol" belül. Egyszerre izgalom és félelem keveredik. Minél erősebb a vágy, annál inkább emelkedik a félelem. Jó érzés, amikor az ember saját maga teremti meg az életfeltételeit, azt, ahová hazaérkezhet és ahol nyugalom várja. És hol legyen az a ház? :)
A ráció halála vagy a Lélek sötét éjszakája Nekem ez az év így kezdődött. Január 1-én éjszaka tört rám, nem sokat kopogtatott csakúgy berúgta az ajtót. Másfél óra alvás után, amit két részletben tudtam csak végigszenvedni többször már nem jött álom a szememre. Hiába próbálkoztam megnyugodni félelmek, rossz érzések törtek rám annyira, hogy ha már csak lehunytam a szememet abban a sötétségben is féltem.Jöttek mindenféle gondolatok, a múltat és a jövőt sem tudtam elviselni, azt hittem na itt a vég, de legalább is megfogok őrülni. Csak a jelenben a mostban volt megnyugvásom, minden információ,gondolkodás még mélyebbre sodort. Nem tudtam mit tegyek egyedül az éjszakában, kerestem a megoldást, de a legjobb volt ha semmit nem tettem csak hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Abban biztos voltam nekem pszichológus kell, mert ezzel egyedül nem bírok. Délelőtt kimentem az utcára minden és mindenki olyan szépnek tünt. Ki voltam egyezve a világgal, ahogy megszűntek a félelmek, de hamarosan sötétedni kezdett. Hogy fogok nekivágni az újabb éjszakának.......??