Megosztásaid

Anita Kovács

Elváltam, kudarcként ért annak ellenére, hogy én kezdeményeztem, bűntudatom volt, hogy elhagytam Őket, de úgy éreztem megfulladok, mennem kellett mert nem akartam bántani (veszekedni, kötözködni, robbani). Most 7 év után megpihent a szíven. Már tudom hogy teljesen beáldozatm magam egyszerűen eltüntem a 27 évnyi házasságban. Egyetlen dolog ébresztett rá hogy vége, vége a házásságnak, a szövetségnek, és nincs tovább egyetlen banális vállrándítás, hogy ez mindig így lesz. Négy kukászsáknyi személyes holmival költöztem egy üres lakásba ahol még ágyam sem volt. Mindent otthagytam, Ő magától semmit sem adott, én meg nem kértem. Sehogy, semmikor! De talpra álltam!

Joós István

Tapasztalatom, hogy a spiritualitás-önismeret-ezotéria NAGYON fontos és NAGYON hasznos – szinte-gyakorlatilag életmentő volt... míg aztán életveszéllyé vált. Az élményem, hogy a tudás-vágy a vágyak tavának része, bármilyen magasztosan is beszélünk róla – függés tehát ez is, és "a ráció halála" után még vissza-vissza húz, és rengeteg idő, és rengeteg küszködés volt letegyem. Mármint persze ez sem igaz. Hiszen nem tettem le máig, épp csak sokkal több időt vagyok cselekvésben-hasznosulásban – mint tudni-akarásban, tehát Vágyban, tehát önközpontú arroganciában. Az alacsonyabb rendű függést egy magasabb (oltotta ki helyett:) halványította el.

Schlotter Edina

Nőként szakmát tanulni és ebben kiteljesedni a legjobb dolog volt ami velem történhetett amazonságom alatt. Mindenkinek ajánlom aki szeretné megtalálni a saját erejét. Mindig könyvesboltban dolgoztam, recepciós voltam, a dekoratőr szakma sem az enyém volt igazán, hanem édesapám miatt tanultam. Aztán ahogy önmagamat választottam, megszületett az igény az új felfedezésére, több iskolában is jártam, végül a műkörömépítés lett a választott. Élvezettel végeztem minden nap és folyamatosan képeztem magam tovább, vállalkozást indítottam, mesteri szintet tervezgettem. Minden nőtársamnak ajánlani tudom hogy tanuljon egy számára vonzó szakmát. Még akkor is ha ez úgymond nem egy divatos, puccos szakma és a jutalom nem anyagi lesz érte, mert megéri, nemesíti az embert. Rengeteget adott nekem, a szakmai elismerések, a sikeres küzdelmek, a rengeteg gyakorlás eredménye, a munkám gyülölcse ami kézzel fogható: olyan belső magabiztosságra tettem szert àltala amely még mindig megvan.

Rigóczky Bálint

Szia Anna! Hasonló tapasztalataim vannak/voltak. Szívesen kapcsolódnék, beszélgetnék veled!

Rigóczky Bálint

Hmm..ami elsőre eszembe jut erős tapasztalás szempontjából.. Úgy 3 éve vége lett a párkapcsolatomnak azzal a lánnyal akivel eltudtam volna képzelni a jövőt. Akkor indítottam a vállalkozásom, a nagy álmomat hogy cégem legyen (mára már sikerült). Visszatekintve már tudom az okát a szakításnak. Egy új szerelemként láttam a célt, egy szebb nőként és átbillentem, elhanyagoltam. Három hónapig ameddig a nyár tartott inkább volt a nagy szabadság megélése mint a búslakodás. De ahogy megérkezett az ősz, az elmúlás szimbóluma, úgy kezdtem realizálni a történéseket. Ugye az ember a hidegebb évszakokban elkezd inkább befelé figyelni, az én tapasztalataim szerint. Velem is ez történt. Sokszor kapott el a hiány érzése, a sírás. Jött a tél, munka sem úgy jött ahogy elképzeltem. Jött a depresszió, anyagi problémák és az eddigi materiális világ és az otthonról hozott hiedelmek megkérdőjelezése. “Nem hiszem el hogy csak ez van amit látok.” Beteg lettem, lázas, és ott jött valami, hogy van más is itt. Nem csak a pénz és a javak meg a jólét, szépautó stb. Visszatekintve egy idegösszeomláson és mély depresszión estem át. Onnantól kezdtem nyitni a lelki önismeret felé, jöttek az új tapasztalások. Zen, meditálás, elvonulások. Kerestem mi ez bennem. Ki vagyok én? Azóta is járom az utat, tapasztalok és nyitott vagyok, igyekszem pozitívan látni a dolgokat, a folyamatban lenni és élvezni az életet.. De még nagy út áll előttem! Mi is az élet értelme? Az értelmes élet maga? Oké, de nekem mi is az értelmes élet? ..és ki vagyok én valójában? Akit hiszek hogy én vagyok, vagyis az egó? Az csak velem járó. Na ezeket szuper volt kiírni, remélem elindít benned is valamit. Vagy akár kapcsolódnál is. 🙂

Ildikó Nemes

Erős és határozott, minden problémát egyedül megoldó nő vagyok. Az első házasságomat vittem a hátamon szinte egyedül érzelmileg, anyagilag. A munkámban csúcsra jutottam. De belefáradtam, belehaltam. Amikor a hangsúlyt át tudtam végre tenni az ERŐSről a NŐre, akkor jött az a FÉRFI, aki elfogad olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem kell bármilyennek mutatnom magam mellette, lehetek NŐ. Olyan amilyen. "Szeretlek akkor is, ha ilyen hülye vagy!"- ezt az egy mondatát soha nem fogom elfelejteni, amikor és ahogy mondta. Ez az egész fejlődés - átalakulás - érés nekem jó három évembe került. Újra férjhez mentem. Nincs felhőtlen harmónia most sem, de a problémákhoz való hozzáállásom, a problémák kommunikálása változott nálam gyökeresen.

Schlotter Edina

Hú hát nem semmi az ilyen nehéz apákkal, de olyan jó hogy így ilyen őszintén meg tudsz nyílni. Én úgy tapasztaltam hogy nagyon felszabadító érzés volt amikor apukámtól teljesen elszakadtam. Önmagamat választottam. Sok minden ami miatta volt, például a megfelelési kényszer, az "úgysem vagy rá képes" érzés akkor tudott elkezdeni gyógyulni amikor már nem visszhangzott a fejemben, de ehhez az kellett hogy teljesen kizárjam őt. Tudom hogy ez durva de ő is aztán változott és elgondolkodott pár évvel később. És kialakult egy egészségesebb semleges viszony ami már nem arról szól hogy alárendelt vagyok vagy függök a köteléktől ami apa és lánya között van.