Testorientált önismereti terapeutának tanulok. Miközben arról készülök workshop-ot tartani, hogy mit jelez a testünk, amikor stresszelünk, az invitáló videó elkészítésekor egyszer csak felfedezem, hogy bizony, magamra, a saját testem jelzéseire épp úgy érdemes figyelni. Ugyanis, amikor kiderül, hogy ezt a videót mégsem egy hét múlvára kell elkészítenem, hanem még "ma estig", akkor minden megfelelési kényszerem tudattalanul is bekapcsol. A párommal sokszor vitatkozunk azon, hogy egy önismereti szakember mikor sikeres. Szerinte akkor, ha az élete is gondok nélküli. Szerintem meg akkor, ha a felmerülő problémákra megoldandó feladatokként tekint. A tegnapi "jól kell csinálni, mert különben nem vagyok elég jó" érzése több ezer órányi önismereti munka után sem tűnt el. Csak hamarabb észreveszem, hogy már megint meg akarok felelni "valakinek", akit én kreálok a tudatomban. S ezek után épp az a videó megy nagy nézettséggel rólam, amit én alapvetően zagyvának tartok. Ennyit a belső kritikusomról. :-D
Női felsővezetőként szívesen beszélgetnék olyan nőkkel, férfiakkal, akik értik és megélik a mindennapjaikban a munkából adódó felelősséget, elhivatottságot. Kezdetben többet kellett bizonyítanom a hozzá értésemről, mint egy férfinak, hasonló pozícióban. De mára elértem az elismerést, tiszteletet, az elvégzett munkáim alapján. Hiszem és tapasztalom, hogy az igazi sikert nem egyedül érjük el. Kellenek olyan emberek, akik bizalmat szavaznak nekünk, segítenek. Akik rávezetnek az erősségeinkre, a fejlődésre és változásra szükséges területeinkre. Szívesen megosztom a saját tapasztalataimat, melyekből talán segítséget is meríthetsz.
Olyan kapcsolódásokat keresek, akikkel megoszthatom a mindennapi gondolataimat a pozitív, Istenbe vetett hit által megélt életemről. Ahol elfogadják, hogy nem a panaszkodás és a rossz keresése, hanem a bizalom és megengedés mentén lehetünk igazán boldogok. Több mélyponton mentem át a fejlődésem során, míg a mai állapothoz elértem. Szívesek megosztom azokat a gondolatokat, amik engem segítettek az utamon.
21 év házasság után váltam el, 12 éve. Azóta voltak rövidebb párkapcsolataim, de valami mindig hiányzott ezekből. Hol az elköteleződés, hol a bizalom, hol a mély szeretet. Egy párkapcsolatban fontosnak tartom egymás elfogadását. Felnőtt lányaim és egy kisfiú unokám mellett, a munka is fontos része az életemnek. Határozott, független, de szeretettel és szenvedéllyel teli Nő vagyok. A korábbi tapasztalaim alapján, ez sajnos kevés férfinak jön be. Olyan kapcsolatra vágyom, ahol az egymás iránti elköteleződés az elfogadással kezdődik. Ahol egymást megismerve, segítve, megéljük a szerelmet, szeretetet, vonzódást, vágyat.
Szívesen ismerkednék olyan Férfiakkal, akik felvállva önmagukat, kapcsolódni szeretnének egy pozitív gondolkodású, sikeres nővel. Voltam több társkereső oldalon, ahol sajnos ritkán találkoztam őszinteséggel. Mivel őszinte, nyílt és játszmáktól mentesen szeretem élni az életemet, sok csalódás ért. De hiszem, hogy van olyan Férfi, akinek szintén fontosak azok az értékek, amik nekem.
Az én tapasztalatom, hogy a sikeres ismerkedéshez el KELL szabaduljon a férfiban a SZÖRNY... Az ismerkedés akkor vált (döbbenetesen!) sikeressé az én életemben, amikor őszintén mertem vállalni pontosan azokat a dolgokat / vágyaimat / igazságot, amikről azt hittem, hogy "jóérzésű" és "hozzám illő" nőknél kizáró körülmény. 1. A SZÖRNY kiengedése kellett hozzá. 2. hogy aztán belecsömörlöttem a szörnybe. 3. és a SZÉPSÉG (Világszép) ezt UTÁN érkezett. A férfi át KELL a szörnyű menjen – magához kell ölelje, ha sikeresen akar ismerkedni. Szörny annak nem téma, aki már megölte/szelidítette, értsd: csalódott benne. Amihez túlzásba KELL essünk. Hajrá!!!
A héten két blogot is írtam az ellenállásról. Most, hogy itt ülök a kis házikómban, és ráébredek, hogy megint minden mást csinálok, csak nehogy befejezzem a szomato - pszichoterápiás tanulmányaim záródolgozatának elméleti részét, rá kell ébredjek, hogy e pillanatban én magam vagyok az ellenállás, és megint visszacsúsztam egy regresszív állapotomba...
Női utam eddig: A mintáim csődje 2014- ben volt. 26 évesen ott álltam a kezemben a mester diplomámmal és jött a kérdés bennem, hogy akkor most mi lesz? Úgy képzeltem el,hogy eddigre már férjnél leszek, esetleg dolgozok a szakmámban és lassan jönnek a gyerekek. Ebből semmi nem volt meg. Irigyeltem a bárátnőimet akik kapcsolatban voltak. Nekem az egyetem alatt 1 próbálkozásom volt, ami csalódással végződött és utána depresszióba süllyedtem, emiatt nem is próbálkoztam tovább, inkább a tanulásba fektettem energiát, mert az jól ment. Párkapcsolatban nem volt előttem jó minta, szüleim funkcionális kapcsolatban voltak, majd válást követően én lettem köztük a villámhárító. Azóta újból együtt vannak kb ott folytatva ahol abbahagyták. A női utam itt indult, mert annyira hiányzott az hogy párkapcsolatom legyen,hogy belevetettem magam az ismerkedésekbe. Önbizalomhiányból és mély depresszióból visszatekinteve ez jól ment....csak éppen nem azt az eredményt hozta amit szerettem volna. Kapásból belefutottam a Csodaszarvasomba, aki pár alkalom alatt olyan érzéseket/ vágyakat szabadított fel bennem, hogy az ismeretség megszakadása után ezeket a vágyakat kergettem a további ismeretségeimben. Tapasztaltabb akartam lenni, érezni akartam azt a Nőt, akit mellette tapasztaltam. Nem hittem el, hogy lendülő Istennő lennék, holott ebben az állapotomban elég jól ment a kezdeményezés, amire javában pozitív visszajelzéseket kaptam, nyilván ezekből az ismeretségekből kapcsolatok nem születtek, mert a partnerek lazábban gondolkodtak. Emiatt habár változatos élményeket kaptam, mégis csalódások sora ért. Majd jöttek a szeretői kapcsolatok: Egyikben megtapasztaltam milyen amikor akarnak velem időt tölteni, szerveznek velem programokat, de nincs fizikai kontaktus,mert ott a barátnő. Ennek akkor lett vége,amikor én már többet akartam. A másikba először nem akartam belemenni, mert idősebb is volt a partner és tudtam, hogy mindenkinél bepróbálkozik, azonban annyira sokat bókolt, legyezgette az egómat és volt benne valami ősi férfi/ macsó "erő", hogy végül mégis belementem. Itt kaptam olyan visszajelzést, hogy azóta oldódtak meg lelki problémái, amióta engem ismer. Ezt is én zártam le mert úgy éreztem, a régi kapcsolatából jönne velem egy olyan kapcsolatba, ahol nincsenek alapok, csak folytassuk ott ahol a másikkal abbahagyta. Ezek után én nem akartam több szeretői viszonyt mert még mindig úgy éreztem én csak pótlék vagyok, nem vagyok elég jó. Párhuzamosan majd a 2 szeretői viszony után belemélyedtem az önismeretbe, mert nagyon akartam párkapcsolatot és addig mentem amíg ki nem derítettem miért nem működik ez nekem. A változások: első nagy felismerésem a Csodaszarvasommal volt, vele az évek alatt párszor kereszteztük egymás útját. Vele az utolsó alkalommal azt tapasztaltam, hogy lekerült az addigi piedesztálról és végre egyenrangúak lettünk, ott jött bennem az újabb kérdés,hogy akkor most mi van? Erre a kérdésre még keresem a választ,holott évekkel ezelőtt volt. A következő élményem hosszú ismerkedés mentes utáni randin volt, amikor azt tapasztaltam, hogy végre jól érzem magam, nem vagyok ideges, érdekel a másik, élvezem a beszélgetést, és meglepett amikor a partnerem mondta, hogy ő izgul a társaságomba. Eddig mindig én voltam aki izgult. A legutolsó pedig amikor egy itt megismert társam elkezdett mesélni arról, hogy mi lehet az ügye, itt megtapasztaltam egy pillanatra milyen lehet egy lelkesítő férfi. Nem érzem,hogy végeztem volna az amazonsággal, így ez az élmény is kérdőjel maradt bennem. Ami jelenleg bennem van: Jól érzem magam a bőrömben. Jó érzés Nőnek lenni ( ezzel nagyon sokáig küzdöttem, mert inkább fiús voltam). Ami kimaradt és most jönne, de úgy érzem nehéz mert nem találok motivációt, hogy végre megmutassam magam és Nőként hassak a másik nemre. Eddigi próbálkozásaim inkább pofonok voltak, bár úgy érzem túlságosan férfi energiából működtem, mert általában harcos társat láttak bennem, aki amúgy mindig felülkerekedett. Nehéz mert nem erre vágyom. Nehéz azért is mert kapcsolódni vágyom, már nem szórakozni. Jelenleg nem igazán látok magam körül olyan jelöltet akinek megmutatnám magam. Aki körülöttem van az stabil kapcsolatban van és nem is vonz. Kezdek beletörődni, hogy nem kész férfit fogok kapni bár jelenleg olyat sem látok aki éppen születőben lenne. Küzdök azzal, hogy most mivel van dolgom.
Tapasztalatom, hogy végül két féle projekt van csak. Az egyik, ami megél, mert bevételt termel, a másik ami megél, mert emberek adományokat adnak, hogy éljen. FONTOS, hogy a Feladat mit enged, általában látszik, hogy melyik megközelítéssel lehet indulni. FONTOS, hogy bármikor lehet ebben változás, és ezt az ember észre tudja venni, amikor eljön. Végül FONTOS – amit én SOK szenvedés árán tanultam a szívesség.net idején – hogy alkatilag én ki vagyok / mire vagyok alkalmas. Szívesség Alapítványt csináltam anno, és az derült ki, hogy nem tudok erővel-kitartóan-folyamatosan kérni. Hanem én az a típus vagyok, aki szolgáltatást büszkén áraz és/vagy részvényt kínál befektetőknek, vaskos megtérülés reményében. Rettentő nehéz volt. De utólag nagyon hálás vagyok
Átbillentem ,már szívesen ismerkedek, bár kicsit nehéz megnyílnom ,de igyekszem. Tőlem jöhet bármi, de kompromisszumokat nem kötök azt megfogadtam. Ha nincs tűz én lépek.. akkor is ha fáj... Voltak "randik" vagy találkozók, vagy nem tudom ,ma ezt hogy mondják. Volt olyan is akivel több volt ,de egyenlőre nem érzem ,hogy meg tudnék állni ezekkel a nőkkel. Talán még vadulni kell, bár kezd elszabadulni a szörny, nem elég....Kettőséget érzek, egyszer vágtatni akarok a pusztában, törni zúzni, inni, táncolni, vadul szeretkezni. Máskor hiányzik a családom... legfőképp a kicsik.