Versegi BalázsAzt hittem, hogy a ráció halálán vagyok túl. Ma kiderült számomra, hogy csak a minták halálán. A helyem valós megismerésének fényében keresem, hogy melyek az aktuális és valós élethelyzetem feladatai.
0
ZitaKedves István! Személy szerint én őszintén örülök a döntésednek. Bevallom, a választások óta én szinte képtelen vagyok bármilyen politikát érintő megosztást, témát befogadni, ami azért különösen nagy kihívás és komoly erőfeszítést, határhúzást igényel részemről, mert egy civil szervezetnél dolgozom, ahol most megvan a lelkesedés, hogy végre talán valós beleszólásunk lehet az ügyeinkbe és el is indult ez a fajta párbeszéd - bár ez inkább maga a háttérmunka, a kapcsolódás az érintett minisztériumokkal, szakemberekkel, stb., szóval szerencsére nem az a része a politikai csatározásoknak, narratíváknak, amiket képtelen vagyok már kis mértékben is befogadni. Szóval én töredelmesen bevallom azt is, hogy nem olvastam el ezt a cikkedet és szerintem nem is fogom, annak viszont szívből örülök, hogy újra napi videókat fogsz csinálni, mert Téged sokkal-sokkal szívesebben hallgatlak, mint a politikusokat :).
Joós IstvánVállalásom, hogy visszatérek a napi videók készítéséhez. Háttere ennek, hogy "kiábrándultam" a politikából. Idézőjelben, mert rég tudom, hogy kevés értelme van, de mégsem tudtam nem foglalkozni vele. Belehaltam kicsit, belet kellett haljak. Az elmúlt fél év tanulságait egy Orbán-Magyar-Toroczkai nyílt levélben sikerült megírjam, amit a blogomon, vagy a facebookon is megtalálhatsz. Érdekes nagyon a politika delejes csábítása, hogy az ember elhiszi, hogy valami nagyszerűt lehet máról holnapra csinálni, párt-mozgalom-bármi, épp csak össze kell fogni – amitől másnapra megváltozik a világ. Nem fog. Nem tud. Mi kell változzunk, ami lassú és hihetetlen (nem értettem eddig, hogy mennyire sok) alázatot kíván. Cikk itt: https://joosistvan.com/orban-magyar-toroczkai
- Zita
Kedves Máté! Csodálatos az őszinteséged és önfelvállalásod, ahogy a sebezhetőségeddel kiálltál és megírtad ezt a megosztást. Legyél nagyon büszke magadra! Én privát üzenetben már jeleztem Neked, hogy miként tudok segíteni Neked/Nektek, ezt szerettem volna itt is megerősíteni.
2 
Györkei MátéEléggé intim dologról szeretnék írni. Ez valamiféle nyitás akarna lenni kapcsolódási céllal olyan emberekkel, akikkel dolgunk van egymással. Ehhez írok most egy kis „update”-et önmagamról. Amikor 6 éve megismerkedtem a Párommal, végtelen lelkesedéssel, önbizalommal, tűzzel, erővel vágtam bele a családalapításba, és valamiféle „Ügy-szerűség” is alakulni látszott. Az, amit én „Ügy”-nek hívok, az családról, nemzetről szól. Ez persze így még „csak” Eszme. De konkrét tevékenység, azaz „Ügy” is el-elindult azért: Iskolát építettem, férfi köröket vezettem, és videókban meséltem a tapasztalataimról. Ezt erősítette, támogatta az első, majd a második fiam születése is. Hát, ma kicsit másképp vagyok. Végtelenül tökéletlennek érzem magam, telis-teli megpróbáltatásokkal, harci sebekkel, megoldhatatlan kihívásokkal. Az Eszme persze megmaradt, sőt. Tovább erősödött. Nagyon sok minden nincsen rendben a világunkban. Rengeteg hazugság, mellébeszélés van a családok, és a nemzet (értsd: élő emberi közösségek) tekintetében. Több igaz beszédre, több őszinte szembenézésre, új paradigmákra, stb. volna szükségünk. A saját bőrömön is ezt tapasztalom, de ezt látom, bármerre nézek. És persze vannak szerencsés családok, akik nem sok terhelést kapnak. Mert van jó karrier, van egészséges gyermek, van jól működő párkapcsolat. De mi van akkor, ha a karrier becsődöl, a gyermek beteg, és még a párkapcsolat is akadozik? Nos, ezt hívják úgy, hogy „hardcore” pálya. Én egy ilyen pályán játszom. Az elmúlt kb. 1 évünk így telt: Párkapcsolat, munka, karrier – parkolópálya. Az 5 éves fiammal kórház, kórház, kórház. Plusz a 2 éves fiam ellátása 0-24-ben. Most itt állok, hogy már tudnék dolgozni, de ehhez kapcsolódnom kell. És bevallom, ez most nem könnyű, mert az elmúlt 1 év nagyon bezárt engem egy furcsa szürreális világba. Ezért hát arra gondoltam, hogy nagyon szárazon, tételesen leírnám, hogy én bennem mire van indíttatás. 1.: Harcművészeti alapú privát edzések: Személyre szabott magán edzések a természetben, melynek célja lehet: Önismeret, egészségmegőrzés, állóképesség-növelés, erő-építés, testtudat-fejlesztés, praktikus önvédelem, harcművészeti képzés. Nem csak fizikai, hanem lelki-szellemi (tudati) síkon is fejlődünk. Humánia-tagoknak 30%-os árengedménnyel nyújtanám. Férfiaknak és nőknek egyaránt. 2.: Férfi Kör kimondottan APÁK RÉSZÉRE: Az elmúlt évek élményei, tapasztalatai arra hívnak, hogy Édesapáknak szervezzek csoportos találkozókat, ahol nagyon őszintén, nagyon nyersen, és teljesen tabu-mentesen beszélhetnénk a kihívásainkról az alábbi témákban: Apa-gyermek kapcsolat, Apa-Feleség kapcsolat, Apa-Család kapcsolat. Kimondottan ajánlom azoknak az Édesapáknak, akik „hardcore” pályát tolnak éppen. A találkozók a Humánia-tagok számára ingyenesek lennének. 3.: Segítségvárás Hölgyektől: Olyan tiszta szándékú Hölgytől fogadnék segítséget, aki megérti, hogy nem szeretőt keresek, illetve, hogy viszonzást nem tudok nyújtani semmilyen formában. Ez a segítség lehet csak egy bölcs tapasztalatmegosztás, vagy egy szeretetteljes kedves szó, ami őszintén jön. Bármi, amiből töltődhetek, emelkedhetek, és ez által jobban tudom tenni a dolgom férfiként, apaként. Zárójelben megjegyzem, hogy hasonló segítségre a Páromnak is szüksége volna más Hölgyektől, de erről majd neki kell írnia. Köszönöm, hogy elolvastál. Ide is írhatsz: gyorkei.mate@gmail.com
Horváth KrisztinaA mintáink meddig vannak hatással ránk? Hol van az a tudatosság és főleg milyen eszközöket használtok, hogy letegyétek a programozott működéseket? Az a tapasztalásom, hogy rálátni kevés...és a kihívás pont az, hogy menjünk bele mindenbe - néha teljesen ellentétes módon azzal, ami biztonságos és kényelmes. Ítéletektől és mások véleményétől nem félve azt tenni, ami első pillanatra őrültésgnek tűnik, nagy bátorság. Mindig van választásunk, de amíg automatikusan, "biorobotként" működünk, mindig ugyanaz lesz a tapasztalásaink eredménye. Kedvenc mottóm: a kaland jelenideje: a szívás! Ami a jelenben kellemetlen, komfortzónán túli és olykor fájdalommal jár - az visszanézve sokszor a legnagyobb fejlődési potenciál. Neked is van hasonló tapasztalatod?
Gyenes KatiSziasztok! Köszönöm, hogy itt lehetek. Végre egy olyan platform, ahol nem felszínes a kommunikáció, ahol komolyabb lelki témákról is lehet beszélgetni őszintén. Technikailag még kicsit bénázgatok vele, de majd belejövök. 🙂
0
KatalinVeszteségfeldolgozás/pénzhez való viszony téma. Aktuális kihívásom, ami egy sorscsapás képében érkezett el, amikoris még fel sem ocsúdtam egy másik veszteségemből, egy nagyon szeretett személy elvesztéséből. (Csapásra csapás téma) A mai sorscsapás egy anyagi veszteség, ami lecsapott rám, felemészti az összes kuporgatott megtakarításomat, és még azon felül is mínuszba fogok kerülni illetve elmondhatom, hogy mától abban vagyok. Kezelhető az összeg, de nagyon nagy (milliós nagyságrend) és rettenetesen fájdalmas és marcangol az önvád és a szégyen, hogy ez történt velem (és a képzelődés, mennyit dolgoztam érte és mennyi helye lett volna annak az összegnek). Sokkos állapotban vagyok és egyetlen valaki van csak, akinek el tudtam mondani melegében, a mindenkinél jobban szeretett testvérem, aki mindig van nekem, de nagyon nem szeretném túlterhelni őt, annyi bánatot zúdítottam rá az elmúlt évben, miközben van neki is elég.. úgyhogy ez kevés most. Íme, ez egy segítségkérés lenne itt. Mire van szükségem most? Valakire aki segít megbékélnem, akinek ventillálhatok, aki segít kinavigálni magamat.. aki tartaná bennem a lelket. Van itt valaki aki járt már így? Aki megérintődött? Ha igen, örülnék. Nagy szükségem van az örömre. Vagy bármilyen támogató, jó szó, egy szalmaszál is nagyon jól esne. Köszönöm hogy írhattam! (Egy tanulság máris van: mindig van lejjebb az életben, és még annál is van lejjebb ahol most vagyok, hajajj.. ígyhát.. végülis gazdag vagyok. Jajj.)