Szalay Zsófia"Csak a tökéletlen látja a tökéletlent tökéletesnek." - első olvasatra talán csak egy könnyed szójáték, de ha engedjük megülni bennünk egy kicsit, máris térnyújtó megfejtéssé válhat. Én erre rezdülök.
0
Beáta SzabóSok minden nem úgy történik az életünkben, ahogyan mi azt akarjuk, és még többen nem látnak bennünket annak, akik igazából vagyunk. Vannak, akik nem értenek, vannak, akik nem értékelnek és olyanok is akadnak, akik nem tudnak bennünket hova rakni. Régebben ez nagyon zavart. Rengetegszer próbáltam berakni magam egy szűk dobozba, csak azért, hogy megfeleljek, hogy érthetőbb és emészthetőbb legyek. Sokszor kellett kompromisszumot kötnöm másokkal és az élettel, hogy némileg érvényesülni tudjak. De akkor sem voltam az, aki igazából vagyok. A minap hallottam Mosolykától egy nagyon jó idézetet, miszerint „Szilva, vagy banán vagy”? Ha szilva vagy, akkor miért akarsz banán lenni? Mert ha te szilva akarsz lenni, akkor te lehetsz az egyik legjobb, legragyogóbb szilva, de ha banán szeretnél lenni szilva létedre, akkor csak középszerű lehetsz….. Na, hát én kérem szépen, végre szilva szeretnék lenni, és ezt büszkén vállalom. Az vagyok, aki vagyok. Többé már nem szeretnék másokhoz hasonlítani, és az sem érdekel, ha emiatt nem szeretnek, vagy nem fogadnak el. Már nem hiszem el, ha azt mondják, hogy jobb lennék én banánnak, és azt sem, hogy „csak” egy szilva vagyok a sok közül. Már tudom, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és úgy vagyunk a legjobbak, ahogy vagyunk. Mindegyikőnkben megvan az a képesség, hogy mi legyünk az egész gyümölcsös legragyogóbb szilvája, ami világít, és utat mutat a többieknek! Vállaljuk bátran önmagunkat, és soha többé ne alkudjunk meg, mert akkor fogja elénk hozni az élet az igazi csodákat, amiket leszüretelhetünk magunknak! 🥰😍❤️💜
Zsuzsanna VargáneNekem más a tapasztalatom. Az egész életünk a szervezésről szól. 3 gyereket neveltem fel özvegyen és magas vezetői beosztásban, mégis volt kis kert, befőzés,disznóölés, tésztagyúrás, tortasütés, családi bulik, nyaralások, kirándulások, matek korrepetálás és esti mese. Szóval minden belefért.
PéterLeginkább az elengedést érzem fejlesztendőnek az életemben. Emellett szeretnék minőségi kapcsolódáson és szereteten alapuló nő-férfi szövetségre lépni.
0
GittaHa az ember a helyes úton jár, azt támogatják az égiek. Ha van is akadály, az könnyen elhárul és a célhoz vezető út nem árt senkinek. Karrierváltás a témád, így csak feltételezem, hogy valamilyen új irányba szeretnél menni az utadon, de lehet meg te se látod, merre kellene menni. Véleményem szerint érdemes figyelni a jelekre. Egyrészt a meglévő munkahellyel vagy szakmával kapcsolatban vannak-e olyan jelek, melyek arra mutatnak, hogy itt az ideje váltani. Pl. olyan kolléga, aki lehúz, már nem tölt el örömmel a munkád, gyomorideged van már szombat délután, ha a hétfőre gondolsz, nem fejlődsz szakmailag és/vagy anyagilag sem, stb. Aztán milyen érzés fog el, ha az új munkahely lehetőségére vagy egy új szakma tanulására gondolsz? Jól eső, örömteli, izgatott vagy és újra megcsillan benned a tűz vagy épp összeszorul a gyomrod? Érdemes az intuíciódra figyelni, arra a legelső kis megérzésre, amit tudatosítasz magadban, de vigyázni kell, mert a második az már csak az ész játéka. No és még egy: azt mondják, bátraké a szerencse, inkább azt bánjuk meg, amit megtettünk mint síránkozzunk azon, hogy kihagytunk egy lehetőséget! 😊
Katie BushAz önfeladás egy másik ember céljai miatt (akkor is, ha csak átmeneti), olyan rombolást tud végezni a saját magadhoz való kapcsolódás egészséges folyamatában, hogy a végén nem lesz bátorságod elhinni azt sem, hogy a legalapvetőbb szükségleteidnek és érzéseidnek van létjogosultsága.
0
KataMegtapasztaltam a kiégést az összeomlást, az elhagyást és elhagyva is éreztem magam, és most az újjászületés időszaka jött el. 🙏
0
Zavesiczki AngélaEgyszer régen nagyon szerelmes voltam. A párom udvarolt, kedveskedett minden nap, ideáljának, megmentőjének nevezett. Aztán, ahogy telt az idő, lebeszélt a sminkről, csinos ruhákról, mert szerinte természetesen még szebb vagyok. Nem jártam már társaságba, mert ő nem akart, stb. Ismerős a sztori? Hagytam, hogy irányítson, alakítson, észrevétlenül belecsúsztam a megfelelni akarásba, mert úgy gondoltam megéri. Megéri az árát. Ahogy múltak az évek egyre több dolog hiányzott, de ott volt az ő mindennapi szeretete, jelzései, szavai. Aztán persze kiderült, hogy szeretője van, rám írt a nő. S ahogy ez kirobbant, azt hozta fel ellenem, hogy elhanyagolom magam, nem adok már a megjelenésemre. Akkor az volt a baja velem, amit korábban ő forszírozott. X generációs minta vagy sem, mindig hajlamos voltam rá, hogy meg akarjak felelni vélt vagy valós elvárásoknak családban, kapcsolatokban, munkahelyen, mindenhol. Ma már gyakran észreveszem ezt a mintát és egyre jobban kezelem, nem rendelődök alá alapból.
