Megosztások

Ivett Kov

Sziasztok! Egy tegnapi beszélgetés folyamán gondolkodtatott el ismét az, hogy a ffiak és nők milyen más tempóban haladnának a társkeresésben. Férfi: 2 mondat után annyira de annyira szimpatikus vagyok, hogy javasolja, hogy átmehetnénk-e más platformra? Én: Miért? Nem mindegy hogy milyen appra kattintasz? /költői kérdés/ - Férfiak, miért siettetitek annyira az elején? Addig üssük a vasat, amíg meleg? Végre valaki válaszolt, és nem engedjük? Szorítjuk🐍? Miért nem adtok időt, hogy valami kiforrja magát? Már sokszor belementem, magam ellen mentem, de most nem fogok. Te még egy idegen vagy számomra, én pedig még nem vágyok rád. Nem erőszakolom meg magam. Ha nem tetszik, siess tovább a futószalagra, és majd újra ide kerülsz, ahonnan szabadulni akarsz, csak hogy gyorsan találj valakit. Aki valóban az emberem, az engedni fogja, hogy abban a tempóban haladjunk, ami nekem jó. Nem fél, hogy ha nem csüngünk folyton egymáson, akkor elnyel az univezum, vagy visz egy másik, és soha többet nem lát… Én is azért vagyok itt újra, mert hagytam, hogy siettessenek. Nem húztam határt, majd mikor azt gondoltam, hogy már ott tartunk, hogy kezdhetem biztonságban érezni magam és eljön végre a nagy beteljesülés, Te lassítasz be: mert túl közel kerültünk, és Neked eddigi tapasztalataid alapján mindig ilyenkor érkezett a pofon, így inkább bepadlófékezel, vagy hiába siettettél és akartál nagyon elköteleződni, mégis kiderül, hogy képtelen vagy rá, és ekkor én hiába gondolom azt, hogy ahogy én az elején engedtem minden belső tiltakozásom ellenére, hogy rohanva haladjunk, most Neked kéne ezt annyival viszonoznod, hogy legalább tudjuk, hogy tartunk-e még valamerre, de nem. Te nem teszed ugyanezt. Te azt teszed ami Neked jó, hogy Neked ne okozzon fájdalmat. Kilépsz, mielőtt Téged hagynának ott, mert azt gondolod, hogy akkor nem sérülsz annyira, hogy az érzések majd csak úgy elmúlnak és milyen könnyű lesz így. Nincsenek válaszok. Csak a csend. Beletettünk 1-2 évet, majd amikor már nem lehet az álarcok mögé bújtatni a múlt fájdalmait, és túl nagy az arrogancia, hogy sebezhezhetőséget mutassunk, akkor minden érzelmet inkább eldobva, könnyebb kihátrálni. Mert a biztos magány és a munkába temetkezés már ismerős. Nem jó, de tudod milyen… Te, aki annyira élni akartál, nem az üres falakat bámulni, mikor hazajössz napi 10 órát ledolgozva… Nem, én már nem hagyom siettetni magam. Nem szeretném, hogy annak láss, aki nem vagyok. Nem szeretném, hogy ne engedd, hogy mutassam magam és egy vadidegenné idealizálj, aki soha nem voltam. Mert valószínűleg azért nem mutattad Te sem a valódi arcod, mert az enyémet sem akartad látni, csak akit mögém szerettél volna képzelni. Lassítok, és várom csiga vagy teknőc társam 😀 oroszlán belsővel és gepárd temperamentummal 😂. Értsd jól!!! 😉

Sziasztok! Jelenleg félig elválva 3 gyermekkel, a gödörből kimászva, 48 évesen, jelenleg ismét magamra találva, erőmet visszaszerezve, egy bántó kapcsolatból kiszabadulva állok a két lábamon! 😊 Szabadon és kissé még bizonytalanul, de iszonyat mennyiségű tapasztalattal a hátam mögött és a legfontosabb pozitívan tekintve a jövőbe! A felnőtté válásom egy újabb szakaszához érve és egy csepp kétely nélkül a szívemben,hogy nem a számomra legjobb dolog történik és történt velem... mégha ez nem is mindig annak látszott! 😂 Igazából tudom mi fog következni az életemben.... Egy kapcsolódás, ami valódi, őszinte és mindkettőnk számára a legjobb... Nem tökéletes, hisz mindennel munka van! Több mint 1 éve vagyok önfejlesztésben... Szeretek erről beszélgetni másokkal.... Ezért vagyok itt! 😊 Nem keresgélek görcsösen, mert rájöttem aki nekem van rendelve nem fog elmenekülni kár is üldözni vagy aggódni emiatt! Az emberek jönnek,maguktól és a minden kapcsolódás tanít nekem valamit! Tudatosság, határhúzás, önállóság területén fejlődtem... Nyitott vagyok, de már tudatosabb mint régebben.... Ez kicsit kuszára sikerült, mert rengeteg a mondanivalóm... De majd sorra veszem... És úgy talán átláthatóbb lesz mi is történik velem.... 🙃 Örülök,hogy itt vagyok! 😊

Éva Takács

Ismerkedés céllal regisztráltam. Egyedülálló vagyok , gyermekem nincs. 45 éves vagyok, Nagykanizsán élek.

Diana Hazai

Én most már mindig magamat választom. Párkapcsolatban a másik embert nem tudom és nem is akarom megváltoztatni. Hiszem, ha a tiszta kommunikáció után (ahol az igényeimet kifejeztem) sincs a másikban szándék, hogy engem úgy szeressem, ahogy nekem jó, akkor nincs dolgunk egymással.

Kriszta

Sziasztok! Bevallom, most ismerkedési céllal regisztráltam ide, de évek óta követem István videóit és nagyon egyetértek a szellemiségével, gondolataival. Örülnék, ha olyan férfival ismerkedhetnék, aki szintén ismeri, követi őt. Budqpesti elvált nő vagyok 3 huszonéves lánnyal, akikből a legidősebb már kirepült. De mivel nagyok már, elég szabad vagyok tőlük. A tapasztalati megosztásom a társkeresésről: Már nem ismerkedek online, mert nem látom semmi értelmét a vakrandiknak. Egy-egy férfival találkozni, még a levelezések és akár telefonbeszélgetést követően is sokszok olyan, mintha valaki rábökne a metróban random valakire, hogy vele randizz. Mert élőben gyakran mégsem szimpatikusak vagy legalábbis nincs és nem is lesz köztünk semmiféle férfi-női vonzalom, és kénytelen-kelletlen el kell őket utasítanom. Ez pedig csak rossz érzést okoz bennük is, úgyhogy ez egy lose-lose szituáció. Mostanában valahogy csak ilyen férfiakkal találkoztam onnan sajnos. (Az utolsó párkapcsolatom másfél éve volt, és az életből találkoztam vele.) Ennek ellentmond, hogy ide most feljöttem, de bízom benne, hogy itt hozzám hasonlóbb gondolkodású embereket találhatok. 🙂

Krisztina Laczikó

Évek óta azon gondolkozom, hogy találok-e magamnak valakit, akit az érdekel, mint engem, például komolyzene, festészet… Közel hat éve ismerkedem, eddig kétszer kötöttem kompromisszumot… …csúnya vége lett, így többet nem teszem. Olyan nagy kérés egy intelligens, művelt, komolyzene kedvelő társ?!