István videói a ''A sikeres nőnek nem karrier a dolga'' valamint '' Mi a tennivaló amikor a Nő túl nagy, túl erős'' indította el bennem az a dilémát, hogy akkor mire is van szüksége egy ilyen nőnek (nyilván ebbe a kategóriába sorolom magam). Azzal szembesülök sorozatosan hogy a férfiak többsége fél az ilyen nőtől, vagy nagyon gyorsan menekülőre fogja, ha megérzi ezt az erőt. Szívesen megosztom az ezzel kapcsolatos tapasztalatomat és fogadom mások tanácsát is.

Egy hosszúra sikeredett nárcisztikus kapcsolat és egy méltatlan munkahely megtanított arra, hogy a határaim védelme nem önzés, hanem önbecsülés. Ma már tudom: ahol nem értékelnek, onnan szabad továbblépni.

Igyekszem őszintén nyitni az emberek felé, de valamiért mindig kudarcba fulladnak a próbálkozásaim. Valaki jöjjön és fejtse meg, hogy mi a baj velem :)

Szeretném végre megélni a befogadó nőiességet. Ez talán furcsának tűnhet, hiszen volt egy 30 évig tartó házasságom, amelyből két csodálatos gyermek született. Mégis úgy érzem, hogy valójában soha nem éltem meg igazán a befogadó nőiességet. Voltam mártír szerepben, voltam amazon, anya, barátnő, szerető… de igazán megnyílva nőnek lenni – azt hiszem – még mindig egy kihívás számomra. A célom most az, hogy végre elengedjem az ehhez kapcsolódó félelmeimet.

Eddigi életemben a kisugàrzàsom, a női lètem, a női mindensègem vitt ès hívott is mindenkit is az èletembe.... Egyx egy kedves Ember ezt mondta számomra.. "Nem várhatod el, hogy a csillogó fényes szívedet lássák meg először, mikor telis tele vagy szép testrészekkel és gyönyörű női testtel....Mindenki hamarabb látja meg a szexis bájodat, a testedet mint a nagy szívedet...." Ezen persze változtatni nem akarok, mert bizony szeretem önmagam, szeretem a mindenségem....ès mègis akarom, vàrom azt, hogy valaki "súlyosabbnak" vèlje, làssa, ès szeressen az õnnönvalómèrt, a fènylő szívemèrt mint a testemèrt!

Kedves Tünde! Hasonló cipőben járok. Lágyulni, levenni a páncélt amit az elmúlt években magunkra vettünk. Nálam ami érződik és változott, hogy amíg az önismeret volt a fókuszban addig mindenkinek segíteni akartam, meg akartam mondani melyik tanfolyam, előadó kell neki. Itt még nagyon akarásban voltam és nem érdekelt, hogy a másik éppen hol tart, befogadó- e a tanácsaimra. Ez például lágyult bennem,most már figyelek, hallgatok, ha jön intuitívan az hogy szerintem mi segítene akkor elmondom, de meghagyom a másiknak a választást arról,hogy kipróbálja vagy nem. Ez úgymond a figyelem átállasa is. Eleinte annyira magamon volt a fókusz és akarásban voltam,hogy amiatt jöttek a pofonok mert fontosabb volt én mit akarok, mint az hogy mi működik számomra. Ez főként ismerkedésekben érződött, hogy azért csúsztak el a dolgok, mert nem is figyeltem a másik tudja- e azt adni, amire vágyom: pl kapcsolatra vágytam, inkább figyelemre, de a másik csak szexet akart, szexre vágytam, azonban felvállalva a saját igényeim is, amit a másik kapcsolati vágynak érzékelt. Amióta ez tudatosult bennem, jobban látom a férfiakat, azt hogy éppen miben vannak. Neked mik a páncéljaid?

Az évek során sok mindent tanultam a kapcsolataimból. A legfontosabb, szeresd magad annyira, hogy ne ragadj benne egy nem működő kapcsolódásban. Ez sok önismerettel jár.. Legyél Te az első az életedben.. Mindenki a tökéletes társat keresi.. Én úgy gondolom, ha valaki mellett önmagad tudsz lenni és szereted azt aki vagy, akkor jó helyen jársz..

Korszakos fejlődésem sokszáz óra önismeret , majd önismereti csoport vezetés után, a zen gyakorlásával mérföldkőhöz érkezett . Az világos volt hogy mindig ott erőltetünk magunkra megoldást annak kényszereit, ahol nincs megoldás. A fejlődés csapdái a jól akarom/szeretném csinálni-ban rejtőznek . A zen és a mesterem megtanította hogy a négy Karma osztály : egyéni ,páros, családi, csoportos kölcsönösen hatnak egymásra . Ugyanazt a hibát amit a páros Karma osztályban elkövetek, nem ugyan abban a formában de hasonlóan elkövetem a csoportos karmámban . Tehát cselekedj csoportban és figyelj . Ha csoportban észreveszem majd javítom a hibám, az vissza hat, és nem követem el párban családban vagy egyénként sem a hibát .🙏 Mert a csoportban van a viszonylag legkisebb érzelmi közelség , de kellően sok a tükör . Köszönöm hogy itt lehetek . Várom a tükröket , hibákat , tanulást . 🪷

Életem során megtapasztaltam, hogy a számtalan megpróbáltatás ideig-óráig padlóra küldi az embert, de ha erős a hit és az akarat fel lehet állni! Van, hogy segítség is kell, de az önfejlesztés az élet mozgatórúgója. A szülők válása mély traumát okoz, nekem is át kellett élni. Édesapámmal ritkán tudtam találkozni és korai halála évekig kísérte az éveimet. A szeretett emberek elvesztése komoly kihívás. Nekem többszörösen is meg kellett tapasztalni. 1993-97 között 4 olyan családtagot veszítettem el, akiket mélységesen szerettem. Két válásom után voltak párkapcsolataim, de egyik sem lett tartós. Nyilván az én hibám is volt, de sokat tanultam ezekből. Ma már szeretem önmagamat, az egyedüllét jó oldalát is elfogadom, de még mindig keresem azt a társat, akivel megszépíthetjük egymás éveit!
Hosszú évekig éltem bántalmazó házassagban. Amikor benne voltam nem láttam miben vagyok, mert teljesen beszukul az ember tudata egy ilyen ember mellett. Úgy 7-8 éve kezdtem videókat nézni a témában és radobbentem, hogy tényleg egy pokol az életem. Ekkor már csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb megszabaduljak ebből a helyzetből és főleg, hogy a lányaimat is megmentsem tőle. A felismerés és a csalódás hatalmas fájdalommal járt. Rengeteget sírtam éjszaka nem tudtam aludni. Azóta már elvaltam /bár előbb tettem volna/ és próbálom a lányaimet és saját sebeimet gyógyítani!! Nem könnyű feladat! Aki ilyen kapcsolatban él minél előbb lépjen, mert hatalmas pusztítást hagy maga után egy bántalmazó ember. Meg mindig hiszek az igaz őszinte szeretetben, ami mindent legyoz!! Vágyom rá, hogy újra szerethessek és megtalaljam a lelki társamat!