Szeghalmi Ágnes Márta4 eve azt ereztem,hogy a világ összedől körülöttem.A külvilág ebből semmit nem látott -talan 1-2 ember erezte.Ezt a gyengeseget nem engedtem,engedhettem meg magamnak, en a joga tanar,a spiri úton járó. Váltunk 30 ev után.Èn mondtam ki,mert azt éreztem ha vele maradok eltűnök. Az ismerősök megdöbbentek.Ezt is jól tudtam leplezni. Először felszabadulását éreztem,aztan jött az a bizonyos földrengés, félelem,bizonytalansag,onsajnálat a veszteség miatt.Aztan az egyik ilyen depis napon,mint akibe a villamcsapott-spiri lufi kidurrant-,felálltam es azt mondtam magamnak,hogy akkor most el kezdem felepitani azt,aki valojaban en vagyok, őszinten,onhazugsagok, illúziók nelkul,de nem a romokon,hanem uj alapot asva,uj alapot lerakva es teglarol téglára epitem azota is magam. Es igen kertem es kaptam (es kapok)is segitseget ehhez az epitkezeshez🙏🙏Foldit es Égit egyaránt . Elsőre ennyi 🫣
0
István ViroveczAz elmúlt egy év során számomra különösen előtérbe kerültek a férfi-női kapcsolódások és dinamikák kihívásai. Bár úgy gondolom, hogy RENDben vagyok és számomra meg van az „ÜGY” vagy a „KÜLDETÉS”, de duális lényekként úgy gondolom, hogy valahol igényünk van a társra. Istennel társteremtők vagyunk, de csak azt tudjuk bevonzani, ahol éppen tartunk. Mindemellett látom azt a fajta polaritásváltást férfiak és nők körében, ahol gyakorlatilag két teljesen különböző világ szülöttjei igyekeznek egymással kommunikálni egy olyan szerepkörből, ami eleve szül egy ambivalens megélést és sokszor az első pár mondat után elalél a lelkesedés vagy a kíváncsiság. Ne adj Isten jönnek a tiltások, ghostolások és sorolhatnám. Holott csak egy kicsit kellene kitartani, bizalmat szavazni vagy úgy egyáltalán csak esélyt adni. HOL VANNAK A FÉRFIAK? HOL VANNAK A NŐK? Tele van a social média edukációs tartalmakkal, hogy mit kell mondani/cselekedni férfiként és fordítva. Olyan tudományosan látjuk, értjük, érezzük a másikat, hogy már az első mondatnál dobozoljuk, hogy valamilyen traumával küzd, személyiségzavar van, nárcisztikus, pszichopata stb. De nem baj, legalább ÉN tökéletes vagyok és nem velem van a baj. Mindjárt megvilágosodom és transzcendálok. Már nem kell sok. Egyelőre arra jutottam sorstársaimmal, kortársaimmal, hogy férfiként vissza kell menni apáink, nagyapáink jól bevált stratégiájához. Ha a VILÁG igazságtalannak tűnik, még a legnagyobb sötétségben is tartjuk a helyes irányt! Mély érzelmeinket elrejtjük és csak nagyon szűk körben, de inkább senkinek nem beszélünk róla. Ugyanis ha megmutatjuk sebezhetőségünket, akkor már nem látnak minket férfinak. Zsákutca. Igaz? Ez onnan indul, hogy gyerekként a fiúk szeretete a teljesítményhez van kötve. Egy fiú nem sír, mert stabil támasza kell, hogy legyen egyszer a családnak. Valahol ezen minták mentén mozgunk továbbra is. A lányok úgy vannak szeretve, ahogy vannak. Ők sírhatnak, hisztizhetnek, toporzékolhatnak. Hercegnők, kiránykisasszonyok, királylányok, királynők. A fiúk kapcsán nem emlékszem, hogy hercegeztek volna, királyúrfi vagy királycímkéket raktak volna ránk. De ezzel úgy gondolom, hogy az égadta világon semmi gond nincsen. Egyszerűen túl bonyolítjuk. Kassai Lajos mondta, hogy két kérdést kell feltennünk magunknak. „Szeretjük-e a másikat és lusták vagyunk-e?” A nők nem azért nem mentek vadászni, mert nem tudtak volna, hanem azért, mert az veszélyes. A nőre vigyázni kell, mert a társadalomban neki van a „legnagyobb” státusza. A termőtalaj, ami nélkül a mag nem képes növekedni.
Nagy FerdinándÉpp a telkes házam felújításán dolgozom saját kézzel, váltásként. "Színfalak" mögött meg az életem "kitakarításán" az évtizedes lerakódásoktól, fölösleges terhektől... ez többnyire a napjaim tartalma. Mondhatni kis "pihenő" kis anyagi függetlenségben, mert dolgoztam-vállalkoztam eddig eleget. Válásom még nem volt, de volt olyan pályaválasztásom, illetve pár olyan kapcsolatom, amiből ha nem akarnám alapjaiban letagadni magam, mostanra már többnyire én is szabadulnék vagy válnék. A 10-20 évvel korábbi változatommal össze se lehet tenni. A 30 évvel korábbival pedig egyáltalán nem. Mégis nem a változás embere vagyok, hanem a fejlődésé, az ön-azonos tágulásé. Ez szimplán csak azt jelenti, hogy nem ugrok bele bármilyen "változásba". És ez nem "jó" vagy "rossz", hanem így akarom. És hogy pontosan ennyire tudom milyen szinten vagyok a forrása a saját életemnek, eddig. Mert attól tartok az "út" végtelen. Erő és felelősség indulni-haladni, felfedezni, alkotni, vagy éppen megállni - lebontani oszlatni. Dohány, alkohol, vagy a többi klasszikus káros szenvedély nem tudott fogni rajtam. A mai napig nem bír érdekelni az ezekből származható "előny", élvezet, élmény, tapasztalatok sora. És semmi extra ez itt. Egyszerűen csak nem. És mert hogy az egészséges életmód, a tisztelet és felelősség a test és a lélek, az ÉLET iránt inkább érdekelt. Mint ahogy mindig is környezettudatos voltam amennyire csak lehetett (-nem kellett hozzá megjelenjen a „zöld mozgalom”🙂). Alapvetően lelki-szellemi beállítottságú vagyok amióta tudom magam, és elég korán, kisgyerekként elkezdtem, ami persze elsőre nem feltétlenül jelent önismereti "bányászatot", de nálam azt is jelentette. De át tudok menni gyakorlatiasba is. Sajnos, sőt az átlagon felüli módon. Minthogy hasonlóképp tudok gyors lenni is, de lelassulni is. Illetve felületesen venni dolgokat, vagy nagyon részletesen, precízen, gondosan - előbbit nehezebben. Nem sok dolog van amit ne tudnék megcsinálni! Az hogy vágyakozom rá vagy akarom-e, vagy vállalkoznék-e már belőle - ez más kérdés. Dolgoztam autószerelésben - családi vállalkozásban - a tapasztalatok egy életre szólóak, aztán vállalkoztam teljes generálozásban ingatlan közvetítő cégeknek, majd tovább vállalkoztam turizmusban - szálláshelyekkel. Miután szétcsapta a járvány egyetlen nap alatt, újabb padló - felkelés - váltás bútorkereskedésre... éltem 3 országban, költöztem 11-szer... -már csak ez hiányzik a sorból: és meghaltam kétszer! Bár ez szellemi lelki értelemben teljesen igaz, csak lehet, hogy így már akkor háromszor. De válni nem váltam. Ezért aztán: körülöttem válik mindenki... Na jó - ez vicc volt. Vagy inkább viccnek se jó! Kicsit olyan, mintha "hazatérés" utánra egy másik korba dobott volna az időgép. Maradjunk annyiban, hogy ezek voltak azokból, amik "kívül" történtek, illetve a jéghegy csúcsa. Nem gondolom kiváltságok vagy szerencsétlenségek, szimplán csak egyéni "utak-útvonalak" a sok lehetséges közül a maguk színeivel, hatásaival...
Szandra ThKedves István!:) Bennem most egy speciális élethelyzet kapcsán merült fel egy számomra nagyon fontos kérdés. A szerelmem politikai pályán volt, amely most, a választások lezárultával véget ért számára. 2024 őszén egy irracionális és kockázatos döntést kellett meghoznia azzal, hogy elvállalt egy felsővezetői pozíciót tudván, hogy ez lehet csak egy nagyon rövid de annál keményebb időtávra szól. Mégis hitt benne, lelkes volt, teljes szívével beleállt, és emberfeletti munkát tett bele. Rettenetesen nehéz időszakon mentünk keresztül az elmúlt 1 évben, de a várt siker végül elmaradt. Most teljesen bezuhant, magán kívüli állapotba került és engem is teljesen ellökött magától. Az egyik kérdésem az lenne, hogy egy ilyen helyzetben bele lehet-e ragadni ebbe a lovag állapotba, akár annak vándoros oldalába mindaddig, amíg nem talál egy új ügyet, új célt, új hitet, és ez az állapot akár stagnálhat-e hosszasabb ideig? Vagy ha újra lelkesedni kezd valami iránt, akkor ugyanúgy megtörténhet a hit ugrása, és tovább tud mozdulni? A második kérdésem pedig az, hogy egy ilyen mélyen szálló, kilátástalannak tűnő időszakban hogyan lehetnék mellette jól. Tudok-e egyáltalán segíteni neki ebben, vagy ilyenkor valóban az a bizonyos várakozás ideje jön el? Köszönöm a megtisztelő válaszodat!:)
- ISIldikó Sári
Sajnos nincsenek jó tapasztalataim a párkapcsolatokkal kapcsolatban. Annyira nincs, hogy az utolsó kapcsolatom óta nem kerestem újat. Teljesen kiábrándított a férfiakból. Ez 5 éve volt. Boldog és felszabadult lettem amikor véget ért a dolog. Addig álladnó feszültségben éltem, mert nem lehettem őszinte, nem lehettem önmagam. Elnyomott és elvette az önbizalmam. Nem ismertem magamra. Azért hagytam, mert már nem volt kedvem és erőm új kapcsolatot keresni. Jó, hogy véget ért és végre szabad lettem. Olyan férfit keresek, aki nem beszél sokat, de a lényeget elmondja, őszinte, tud szívből szeretni és ő is megtesz mindent a kapcsolatért.
0 
KingaSzia Zsolt. Az én tapasztalatom is, az eddigi megélt élethelyzetekből rá világított arra a felismerésre, hogy bármennyire igyekeztem mindent a lehető legjobban csinálni, mégsem volt valamiért elég, ami csalódások sorát hozta. Most már úgy vagyok vele, hogy továbbra is csak magam adom,szeretem az életet, viszont már nem fogadok el bármit, bárkit magam körül.
Galamb NoémiEgy nagyon nehéz váláson vagyok túl. Egy házasságon, amit talán a másik fél soha nem is akart. Egy házasságon vagyok túl, ahol rabszolgának éreztem magam és szépen lassan el is vesztettem önmagam.... Rengeteget hibáztam, tanultam belőlük. Talán. 🫣 De még most is keresem sokszor önmagam... Pontosabban azt a társat, akivel együtt is önmagunk lehetünk... Létezik ilyen? Remélem. ☺️😇
LíviÖnismereti utamon egy olyan szinthez érkeztem, ahol teljes identitásváltáson mentem keresztül az elmúlt időszakban, a tudatosság azon szintjén működök jelenleg, ahol a legnagyobb kincsem az élethez és a körülményekhez való hozzáállásom, ami egy belső állandó harmóniát hordoz magával. Kicsit kívülállónak érzem magam a mindennapi életemben, a munkámban más minőségek vesznek körül, így most a Humania segítségével szeretnék teret adni annak a férfinak, akivel hasonló szinten rezgünk és már csak a szeretet útján tanítjuk egymást, nem pedig a fájdalom árán!