Andrea CsiszérVannak, akik plusszal, nullával indulnak az életben. Én mínusszal indultam. A 20-as éveimben a felelősséget kerülő szüleim útnak indítottak 36 millió adóssággal – az ő adósságukkal, én csak aláíró voltam. Ezt 10 év depresszió, pánikrohamok és öngyilkossági kísérletek követték. 6 év gyógyszerszedés után az orvosok leírtak. Nem volt kiút. Kétévente váltottam a kapcsolataimat. Senki nem volt jó. Senki mellett nem tudtam megmaradni. A sérült bizalom hatására a kötődés lett a legnehezebb feladat. Majd 2021-ben az utolsó kapcsolódásomat is hátrahagytam. Készpénzért családi házat vettem, és kigyógyítottam magam az orvosok szerint gyógyíthatatlanból. Már másokon alkalmazom a tudásom. És mindenki képes erre. A lehetetlen kihívások falainak ledöntésével jóllaktam. Elég volt. A cél az, hogy a „nem lehet”-et és a „lehetetlent”, mint valóságot, leromboljam abban, aki hozzám fordul segítségért, és építsem benne a hitet.
0
Szandra ThKedves István!:) Bennem most egy speciális élethelyzet kapcsán merült fel egy számomra nagyon fontos kérdés. A szerelmem politikai pályán volt, amely most, a választások lezárultával véget ért számára. 2024 őszén egy irracionális és kockázatos döntést kellett meghoznia azzal, hogy elvállalt egy felsővezetői pozíciót tudván, hogy ez lehet csak egy nagyon rövid de annál keményebb időtávra szól. Mégis hitt benne, lelkes volt, teljes szívével beleállt, és emberfeletti munkát tett bele. Rettenetesen nehéz időszakon mentünk keresztül az elmúlt 1 évben, de a várt siker végül elmaradt. Most teljesen bezuhant, magán kívüli állapotba került és engem is teljesen ellökött magától. Az egyik kérdésem az lenne, hogy egy ilyen helyzetben bele lehet-e ragadni ebbe a lovag állapotba, akár annak vándoros oldalába mindaddig, amíg nem talál egy új ügyet, új célt, új hitet, és ez az állapot akár stagnálhat-e hosszasabb ideig? Vagy ha újra lelkesedni kezd valami iránt, akkor ugyanúgy megtörténhet a hit ugrása, és tovább tud mozdulni? A második kérdésem pedig az, hogy egy ilyen mélyen szálló, kilátástalannak tűnő időszakban hogyan lehetnék mellette jól. Tudok-e egyáltalán segíteni neki ebben, vagy ilyenkor valóban az a bizonyos várakozás ideje jön el? Köszönöm a megtisztelő válaszodat!:)
- ISIldikó Sári
Sajnos nincsenek jó tapasztalataim a párkapcsolatokkal kapcsolatban. Annyira nincs, hogy az utolsó kapcsolatom óta nem kerestem újat. Teljesen kiábrándított a férfiakból. Ez 5 éve volt. Boldog és felszabadult lettem amikor véget ért a dolog. Addig álladnó feszültségben éltem, mert nem lehettem őszinte, nem lehettem önmagam. Elnyomott és elvette az önbizalmam. Nem ismertem magamra. Azért hagytam, mert már nem volt kedvem és erőm új kapcsolatot keresni. Jó, hogy véget ért és végre szabad lettem. Olyan férfit keresek, aki nem beszél sokat, de a lényeget elmondja, őszinte, tud szívből szeretni és ő is megtesz mindent a kapcsolatért.
0 
KingaSzia Zsolt. Az én tapasztalatom is, az eddigi megélt élethelyzetekből rá világított arra a felismerésre, hogy bármennyire igyekeztem mindent a lehető legjobban csinálni, mégsem volt valamiért elég, ami csalódások sorát hozta. Most már úgy vagyok vele, hogy továbbra is csak magam adom,szeretem az életet, viszont már nem fogadok el bármit, bárkit magam körül.
Galamb NoémiEgy nagyon nehéz váláson vagyok túl. Egy házasságon, amit talán a másik fél soha nem is akart. Egy házasságon vagyok túl, ahol rabszolgának éreztem magam és szépen lassan el is vesztettem önmagam.... Rengeteget hibáztam, tanultam belőlük. Talán. 🫣 De még most is keresem sokszor önmagam... Pontosabban azt a társat, akivel együtt is önmagunk lehetünk... Létezik ilyen? Remélem. ☺️😇
LíviÖnismereti utamon egy olyan szinthez érkeztem, ahol teljes identitásváltáson mentem keresztül az elmúlt időszakban, a tudatosság azon szintjén működök jelenleg, ahol a legnagyobb kincsem az élethez és a körülményekhez való hozzáállásom, ami egy belső állandó harmóniát hordoz magával. Kicsit kívülállónak érzem magam a mindennapi életemben, a munkámban más minőségek vesznek körül, így most a Humania segítségével szeretnék teret adni annak a férfinak, akivel hasonló szinten rezgünk és már csak a szeretet útján tanítjuk egymást, nem pedig a fájdalom árán!
- Kinga
Az én tapasztalatom az eddigi megélt élethelyzetekből is elég színes, persze ha csak egyszerűen mint művész lélek szemszögből nézem. Attól függően milyen lelkiállapotban voltam, festettem is,így adva ki magamból többnyire fájdalmat és megnemértettséget. Persze tudtam, hogy mindenki nem érti meg, de nem is volt fontos. Most már sokkal fontosabbnak tartom, hogy mindig legyen erőm mindig újra kezdeni és a legjobb önmagam legyek napról napra.
PéterÜdvözlet Mindenkinek! Most egy olyan életszakaszban vagyok, ahol a nyugalmat, a tiszta kommunikációt és a kölcsönös felelősségvállalást tartom értéknek. Szeretem a mély beszélgetéseket, a természetet, a csendes jelenlétet és azt, amikor két ember nem egymás életét próbálja megjavítani, hanem együtt épít valamit. Ugyanakkor a pezsgés és a változatosság is része az életemnek, de igyekszem az egyensúlyra törekedni. Egy olyan kapcsolódást keresek, ahol mindketten készen vagyunk — külön-külön is.
- Péter
Nagyon megérintett, amit írtál. Ritka, amikor valaki ennyire tisztán és felelősséggel beszél a saját útjáról. Én is egy olyan szakaszban vagyok, ahol a belső harmónia és a tudatos jelenlét lett a legfontosabb. Jó érzés látni, hogy van, aki hasonló minőségben van jelen az életében.👍
2 
Alexandra WierlIdeális férfi mítosza Érdekes nézőpont Sokat beszélgetünk a barátnőimmel párválasztásról, férfiakról és azt látom, hogy mindannyian várnak egy ideát. Legyen jó egzisztenciája, értelmes, kiegyensúlyozott, sikeres, mentálisan rendben van és olyan ízig vérig férfi aki ha belép egy terembe akkor mindenki rá figyel. Hatalmas önámításnak tartom, hogy ezekre a férfiakra várnak. Mi a megoldás? Még szebbnek lenni (érkezik sokszor a válasz) Tapasztalatom szerint keresni egy inspirálót akihez tud kapcsolódni, de még nincs “készen”. Nem létezik olyan férfi aki minden területen tökéletes. Akkor hiányozna az út, ami által a nők fejlődnek, a nők élik meg a vágyaikat, a nők ismerik meg önmagukat. Lehet, hogy a végén a nő fog kapcsolódni a férfihoz és a férfi lesz a dolga. De előtte éveken keresztül ezek a “sérült” félkész férfiak eszközök és hozzájárulások nekünk nőknek, hogy saját magunkat megismerjük. Hogy akarhatunk más mellett társként fellépni, ha önmagunkkal is csak távoli ismerősök vagyunk? A korábban említett vágyott férfikategória mellett általában van már nő is. Többnyire az a nő nagyon sokat bele tett a férfiba, az ügybe, hogy azt az életüket éljék amit. Sokan a kész férfiakra várunk, de a kész, “igazi” férfiaknak van ügyük, csinálják és valaki már eljuttatta őket odáig. Nem fogják leváltani, ezen a korszakon már túl vannak.