
Szia Edit! Nem szívből akartam lezárni, amikor még dolgom volt vele. Csak egy helyzetet szerettem volna megoldani - nyilván nem megfelelő módon. Ezt persze nem is nagyon lehetett máshogy látni, mint lezárásnak. Ezt meg is értettem. Nem akartam semmit megúszni, legfőképp tapasztalást nem. Lett is tapasztalás bőven. Sajnos nekem volt okom a másikra csúnyán nézni. Amikor nem egyenlő a mérce, azt azért nehéz saját hibának látni. Mégis beletettem mindent, mert láttam benne, ami talán nincs is ott. Amikor végleg eljött az érzés, hogy ez nem az én utam, már nekem sem volt kétség.

A sértődés, a harag, a féltékenység, a fájdalom, a depresszió olyan méreg, amelyet te iszol meg, és azt várod, hogy a másik haljon bele. Az élet nem így működik. A legtöbb embernek egy egész élet kevés rá, hogy ezt az egyszerű igazságot megértse. Más nézőpontból ez egy játszma. Duzzogok, azt remélve majd a másiknak ez rosszul esik, és elgondolkodik azon, vajon mivel bántott meg? Sosem fog rájönni, mert nem gondolatolvasó, de megjelenik a távolság a két ember között, ami, ha így folytatják, egyre csak nő, míg egy szakadékká válik.