
Azt hiszem màr,hogy semmi,de semmikèppen nem szabad feladni,s megalkudni azon cèlt,ill.azon cèlèr,amely sajàt önkifejeződèsünk felè visz minket.Mert ha ez ellen teszúnk akkor csak màsok èrdekeit,vàgyait fogjuk megvalòsìtani, teljesìteni,s mi magunk meg a passzìv lètezője maradunk az èletnek.Ergo: bàtorsàg!;)

Engedd és nyiss... És szerintem egyszer csak eljön az a pont, amikor azt mondod, hogy nincs gát vagy ha van is még, de már nem érdekel és egyszer csak megindulsz...

A szerelem szó etimológiája: “a magyar nyelv belső keletkezésű szava, a szer- ősgyökből származik, amely eredetileg 'társul', 'kapcsolódik', 'rendbe tesz' jelentéssel bírt.” Ezt csak szerettem volna megosztani mindenkivel, aki olvassa. A magyar szerelem szóban a szer- előtag ugyanaz, mint a “szer-kezet” és “rend-szer” szavakban, tehát ott van benne a “sorba rendeződés”, “Rendbe való beleállás” jelentéstartalma.

Életem választott Férfija néha függő, önsorsrontó, birtokló, hirtelen, erőszakos. 2 éve tanítjuk egymást. Ezidő alatt sokszor taszítottam el- Ő is engem, vetettünk véget a kapcsolódásnak, bántottuk egymást. Közben változtunk. Nem Ő hiányzott, hanem aki én voltam mellette, ahogy látott. Egy nyelvet beszélünk. Senkivel nem volt meg az az érzés. Kénytelen voltam dönteni, megelégszem a kevesebbel, hazugságban élek és 20 év múlva újra próbálom, mikor a kényelmes élet összeomlik vagy bele állok és Hiszek. Időt kellett adnom, hogy megismerjem, értsem és olvassak benne. Nem őt akarom megváltoztatni, hanem felnőni a feladathoz. Sokszor könnyebb lenne kihátrálni, elfutni és vissza se nézni. Félelem, önzőség, egoizmus? Hiszem, hogy okkal kaptuk egymást az életünkbe. Hálás vagyok Neki minden traumáért, mert tanított, formált (állítása szerint tudatosan), nap mint nap tükröt tart. Tapasztalatom szerint ez kölcsönös, válaszreakciók sorozata. Ennek köszönhetően értem a régi énemet, nagyon szeretem a jelenlegit és izgatottan várom a jövőbenit. Minden ember áldozat a saját életében míg nem kezd őszintén szembenézni Önmagával.

Az elmúlt időszak sok mindent letisztított bennem. Rájöttem, hogy a kapcsolódás alapja nem a tökéletesség, hanem az, hogy két ember vállalja a saját részét — őszintén, tisztán, jelenléttel. Én most ebben a minőségben vagyok jelen, és innen szeretnék továbbmenni.

Determináció és szabad akarat, a terhek , a saját tökéletlenségem fölött érzett szégyen elviselése és annak másokkal való megosztásának az aránya. Mikor és hogyan jön el valaki számára, számomra a változás megélésének a lehetősége és miért csak most? Visszatekintve, gyenge voltam, nem tudtam igazából felvállalni semmit magamból, sőt azt sem tudtam, hol is kellene keresnem azt a "magam", vagy keresnem kellene egyáltalán! Csak "futottam" a világban, fizikailag is a sportban, ezáltal próbálva egyensúlyt teremteni, meg képletesen is. Annyit láttam, hogy gyerekeknél, óvodásoknál is már látszanak a személyiség csírái, irányai, valami benyomás, hogy kik, nekem nem volt ilyen, mert nem lehetett. Mindegy, persze, de mégsem. A belső színdarab, az elutasítás vég nélküli körbe - körbe történő visszajátszásától, mások hibáztatásától eljutottam odáig, ami korábban sohasem ment: megtanultam relaxálni, meg tudom teremteni a belső ( időnként csak viszonylagos ) nyugalmamat. Korábban egy pszichológus a légzésre koncentráló meditációs(?) technikát próbálta megmutatni teljesen sikertelenül. Milyen kár, hogy nem légzés technikákat tanított - 4 - 7 - 8. Bár, nem tudom, akkor ez ugyan így működött volna-e. Most legalább időlegesen le tudom rakni amit korábban sosem. Elegem van, hogy időnként egyesek kivetítenek rám olyasmiket ami nem vagyok, aztán kigúnyolnak amikor kiderül ez a számukra, nem keresek párt, hanem igazából egy olyan társaságot, ahol elfogadnak úgy ahogy vagyok és jól érzem magam.

Sziasztok! Évek óta gyermekvédelemben dolgozom, de már nagyon fáradok mások problémáiban, ráadásul felelőtlenségeikből fakadó problémáikban jelen lenni. Ettől magasabb, tudatosabb értéket nyújtó feladatra vágyom. A tiszta szívemből jövő szolgálatra vágyom ahol önmagamat adhatom a lelkemből, nem a szakmai nyelvű tudásomat kínálhatom. Masszírozni érintéssel, öszinte odafordulással és a lélektől lélekig kapcsolatban hiszek. Mert én a munkámban is legtöbbször így kapcsolódom a kliensekkel, aki ezt megérzi és be tudja fogadni. Keresem a helyem még ennyi évesen is....Ugy érzem, sosem késő! Ha van ilyesmi tapasztalatotok, örömmel veszem! Köszönöm!

A lovon fordulás egy igen nehezen èrtelmezhető, definiálható dolog szerintem. Egy pèldán keresztül tudom talán a legjobban elmondani a lènyeget. Egy kapcsolatban ffi-nő között, amikor valakinèl benyomódik egy gomb, mert mondjuk a másik hangosan vett levegőt. Akkor ahelyett, hogy lehordanám a sárga földig, kicsit magamba szállok, hogy "hopp nekem mièrt trigger pont az, hogy a másik így vesz nagy levegőt?! Talán vmi trauma, rossz emlèk gyermekkorból? Milyen èrzèsem, emlèkem társul ehhez!? Mièrt pöccentem be!?" Közben lehet a társam csak kifújta magát egy nehèz nap, vagy gondolat után. A lènyege a tükör. A másik viselkedèse mit tükröz számomra, rólam. Talán ez a legegyszerűbb ahogy le tudom írni. 🙂🙏🏻

Köszi a választ, akkor ha jól értelmezem, a szemlélet váltás és az ikerlángnak nevezett személlyel való találkozásnak köszönhetően közelebb kerültél a ffi-női kapcsolati működéshez, működtetéshez? Vagy ha nem, hogy érted, hogy a lényedből fakadóan nem tud működni? Túl nagy szabadságvágy, hamar megunsz egy valakit? Elköteleződési probléma? Természetesen főleg azok jutottak eszembe, amiben érintettséget érzek magamnál.