
A tegnapi Humania estén elhangzott egy ilyesmi mondat, ami nagyon betalált: "a szeretetéhség minden szabályt felülír". Rájöttem, hogy amikor egy kapcsolatban már nem érzed a szeretetet, amikor nem lehet beszélni a nehézségekről, amikor ketten vagytok, de mégis magányos vagy, akkor az ember óhatatlanul kapaszkodót keres. Nem a szex hiánya fáj ilyenkor. Hanem az, hogy eltűnik a kapcsolódás. Most azt tanulom, hogyan halljam meg időben a saját szükségleteimet, és hogyan maradjak jelen akkor is, amikor nehéz.

Szia, szívesen olvasnám a lovon fordítva ülés megfejtését és az ikerlángos tapasztalásodról is. Én nem tudom pontosan mibe vagyok, de próbálom megfejteni, kimondani, merni kimondani (?) Köszi: I.