Joós IstvánKöszi a megosztást, és igen. Nekem a kirakós adja ugyanezt. Kiszed a fejemből, a gondolkodásból, megnyugtat, családilag is tudjuk csinálni, és még sikerélmény is van... Szeretek kirakósozni. Érdekes hogy 51 éves koromban derült csak ki. 🙂 Hmm. Jobban belegondolva: az is nagyon jó ezekkel a nagy kirakósokkal – 1000+ darab –, hogy nem lehet egyből elkészülni velük. Sprinter alkat vagyok. Azt csinálom szívesen, amit be is tudok egyből fejezni. De az élet jellemzően nem így működik.
3
Lívia Solymos54 évesen radikálisan megváltozott az életem. A változtatás tudatos volt, de egy kialakult élethelyzetből adódott. 3 évvel ezelőtt meghalt a férjem, akivel 20 gyönyörű, boldog évet töltöttünk együtt. Mindig is vonzott az anyagi világon túli létezés, divatos szóval élve a spiritualitás, maga a LÉT állapota, amit egy 2014-ben megtanult meditációs technikának köszönhetően nap mint nap tapasztalhatok. Ezt a meditációs technikát most már tanítom, miután fél évet eltöltöttem egy thaiföldi elvonuláson. Elutazásom előtt felszámoltam az addigi életem, a 40 évnyi emléket a szüleim, a férjem és annak családja után, teljesítve minden kötelezettséget, amit még férjem hagyott rám a családjával szemben. Felszámoltam az addigi életteremet, többé-kevésbé a munkámat is befejeztem, felfüggesztettem. A szűkebb családomból egyedül a lányom maradt, aki már a felnőtt boldog életét éli Budapesten. Azt éreztem, hogy szabad vagyok, nem köt semmi. A múlt már nincs, a jövőt pedig nem látom. És akkor teljes fókuszomat arra tudtam helyezni, ami igazán érdekelt: az élet bölcsességének kutatására. Hazaérkezésem után minden megváltozott, most lassú építkezésben vagyok, alakítom ki az új életemet, munkámat, kapcsolatrendszeremet. Nem megy egyik napról a másikra, de határtalan boldogságot ad, hogy megtaláltam az életvezető hivatásomat. Most pedig csendes várakozás van bennem, hogy vajon találok-e olyan társat, aki ezt az utat képes lesz velem együtt járni, vagy akár csak megértő odafordulással elkísérni rajta.