
A meditáció rendszeres, lehetőleg napi szintű gyakorlása segíthet rálátni arra, hogy kik vagyunk és mi a dolgunk. Az út hosszú és látszólag visszafelé vezet. Én először arra jöttem rá, hogy valójában mennyi minden/mindenki nem vagyok. Rengeteg önkép, téves azonosulás, amiket a világ mondd meg nekünk és amelyekről elhisszük, hogy nekünk azoknak kell lennünk. Ha nem tudod, ki vagy, nem találod az ügyet, furcsa módon közelebb kerülhetsz azáltal, ha ezeket a (téves) projekciókat lemered vakarni az elméd faláról és mered meglátni, hogy Ki(igazából Mi), ami ezt az egész látja, irányítja. Sok sikert! :)

Köszi a megosztást, és igen. Nekem a kirakós adja ugyanezt. Kiszed a fejemből, a gondolkodásból, megnyugtat, családilag is tudjuk csinálni, és még sikerélmény is van... Szeretek kirakósozni. Érdekes hogy 51 éves koromban derült csak ki. 🙂 Hmm. Jobban belegondolva: az is nagyon jó ezekkel a nagy kirakósokkal – 1000+ darab –, hogy nem lehet egyből elkészülni velük. Sprinter alkat vagyok. Azt csinálom szívesen, amit be is tudok egyből fejezni. De az élet jellemzően nem így működik.