Megosztások

Zita

Kedves Edit! Súlyos traumák formálták hosszú időn át a felismerést bennem, hogy nem feladatom magamon kívül SENKI-t megmenteni, egyedül önmagamért - illetve édesanyaként a kiskorú gyermekeimért - tartozom felelősséggel. Kis millió leckét dobott az Élet, a Jóisten valódi SZERETET, ELFOGADÁS és TISZTELET megélése mentén, mely tapasztalataim szerint valahogy így állt végül össze bennem: önismerettel lehet jó mélyre menni, sokszorosan kielemezni a múltat, kattogni egyfolytában azon, mi miért volt, miért kellett úgy lennie, mi lett volna, ha.... stb.stb. Sok-sok év terápia sem segített eljutni oda, hogy megszeressem önmagam. Ahogy a kapcsolatfüggőségem sem, a szeretetmorzsák sem enyhítették ezt az űrt, amit hosszabb-rövidebb kapcsolatokban férfiak figyelme által igyekeztem betölteni. Végtelen magányomban, miután már bármi és minden ellen is fellázadtam - megkerülhetetlen volt, a mintákat kíméletlenül kellett szétrombolni - végül rám talált a KEGYELEM, a Jóisten. Vagyis hát én találtam ő rá, hiszen ő mindig is ott volt velem, tartott, támogatott, szurkolt nekem, és erőt adott, mérhetetlen erőt kibírhatatlannak hitt harcok megvívásához. Legyőzni az egót, önmagamat, a pusztító gondolatokat, felülni az érzelmek hullámaira és büszkén meglovagolni őket ahelyett, hogy menekülnék, elfojtanék, alibiznék, terelnék, halogatnék. Csak engedni, hogy jöjjön minden, aminek jönnie kell, áradjon és én kívülről figyeljem, az isteni sugallat által vezérelve, hogy minden rendben lesz, hisz minden RENDben VAN. Újjászülettem, megszülettem újra, mint a csecsemő, tiszta lélekkel, melyet még nem piszkoltak be külső programok. Ez a friss lélek sebezhető volt, de nagyon eleven, ÉLt. Újabb évek teltek, még keményebb tanítások, de a mélyben már ott volt a BIZONYOSSÁG, a növekvő HIT és ERŐ. Isten szeret engem, akkor én hogy a fenébe engedhetném meg magamnak, hogy nem szeretem önmagamat? Isten szeret, akkor ő bizonyosan nem várja el tőlem, hogy önmagamat áldozzam fel mások “megmentésének” oltárán? És egyáltalán, mit képzelek én magamról, hogy feladatom lenne bárkit is megmenteni? Hisz nem vagyok én mindenható… belőle csak EGY van, ő, aki a Legnagyobb, aki mindenek felett áll. Nem feladatom nekem sem megérteni, sem felülírni, sem vitatkozni vele, egyetlen dolgom van, KÖVETNI őt. A Férfin keresztül is. Hogy miből érzem, hogy egy bizonyos Férfi érdemes rá, hogy őt kövessem, hogy rajta keresztül Istent és a Nagyobbat szolgáljam? Egyszerűen zsigeri érzések ezek: LELKESEDÉS. ÉLETÖRÖM. ENERGIA. Folyamatos töltekezés abból, hogy csak adok, adok és adok, nem várva cserébe semmit, és így kapok is vissza, legalább annyit, de nem feltétlenül ugyanolyan minőségben. Ez egy csodás TÁNC, éltető dinamika nap, mint nap, melyhez a ZENE valóban a NAGYOBB által teremtődik. Akivel ez nincs meg, azt kíméletlenül otthagyom. RADIKÁLIS HATÁRHÚZÁS és ŐSZINTESÉG. Ezek lettek mostanában a kedvenc kifejezéseim, és büszkén gyakorlom őket 😊. Tudom, hogy nehéz, de egyetlen út van: a zsigeri érzéseket követni – a sugallatot, a belső fényt, a csatornát, mely Istenhez vezet – és a gondolatokat teljes mértékben kizárni, elengedni. Igen, baromi nehéz és küzdelmes. Folyamatos GYAKORLÁS, igazitás, IGAZODÁS. De hidd el, megéri! A RÁCIÓ-n túl egy új élet vár, egy teljesen új minőség, ami minden szenvedést és fájdalmat megér. HAJRÁ! Én nagyon szurkolok Neked! Figyeld a tested, a testérzeteidet, azok a legárulkodóbb jelek arról, mikor mondtál úgy IGEN-t, hogy az valóban a Te igened és mikor úgy, hogy legbelül ott volt a NEM.