Megosztások

Viktória Zákányi

Kedves Imre ! Hosszú úton jutottam odáig hogy nincs elég jó. Mert minnél jobb akartam lenni annál távolabb voltam a másiktól de legfőként önmagamtól. Csak az “ügy “volt ami sosem vezetett a célig . Párkapcsolatért megdolgozni …..miközben az út nem tesz boldoggá … A parentifikált gyermek bizonyított, közben működött a séma kémia . Meditáció megmutatta hogy az éppen ilyen az elég jó . Dolgok emberek pont olyanok amilyenek . Projekciók nélkül látni végre az úton járás örömét hozta . Kívánom legyen úgy ahogy téged szolgál . Köszönöm a megosztásod 🙏

Teca Makó

Bő egy évvel ezelőtt írtam meg az első tapasztalat kártyámat. Azzal fejeztem be, hogy békét kellene kötnöm magammal. Még nem teljes, de érzem, hogy lassan sikerülni fog. Sokkal nyugodtabb vagyok. Már nem akarok mindenáron társat. Nem tudom hogyan történt, de köze van ahhoz, hogy legyőztem a repüléstől való félelmemet. Határozottabb lettem, elkezdtem azon gondolkodni, mit is képviselek, hová tartok, mit akarok, mi lehetséges. Vizsgálom a viszonyulásaimat, de nem engedem, hogy a kudarcok/rossz érzések uralkodjanak felettem. Végiggondolom a történéseket, helyre teszem őket, nem csak megvárom, amíg lecseng az érzelmi hullám vagy azt, hogy segít vki. A külvilág felé undokabbnak tűnhetek időnként, pedig csak határokat húzok. Ugyanakkor sokkal többet mosolygok. Tényleg csodaszer, de ettől még nem tudok jól kapcsolódni. Viszont nem szeretnék "alulválasztani". Várok, rendet rakok magamban és új dolgokat próbálok ki.

Melinda Fehér

A szégyenről... Megöl a szégyen, a szégyen megöl, mondjuk gyakran… talán komolyabban kéne venni nyelvünk bölcsességeit… Soká szégyelltem magam, mert úgy éreztem nem vagyok elég szép, mert a fogam, a lábam, a hajam, a hátam, …mert hogy olvasok hangosan, és nem írok elég gyorsan, különben is milyenek a betűim, hogy lehet ilyen bonyolultan írni, ráadásul túlérzékeny vagyok, és egy csomó mindenben nem vagyok tehetséges, néha már azért is szégyelltem magam, mert nem úgy születtem, hogy tudom a dolgokat. Szégyellem magam, mert nem beszélek idegen nyelven. Szégyellem, ha hibázok, vagy ha valakit megbántok, de akkor is, ha engem bántanak, ha elhagynak, he meg sem hallanak, ha nemet mondanak, vagy ha én teszem azt. Szégyellem magam, mert azt hiszem nem vagyok elég jó, szerethető, de akkor is, ha elismernek. Szégyellem, ha nem úgy viselkedem, ahogy várják, vagy ha mégis…, néha mások viselkedése kapcsán…és ezt még hosszan sorolhatnám… Hogy lesz a szégyen az elsődleges érzelmi reakció, talán ezt is érdemes lenne szégyellni, de most inkább együttérzek. Mi lesz a szégyen, ha felhozod a fényre? - Elfogadás? Őszinteség? Szembenézés? Egy bocsánatkérés? Ha szégyent felhozod a fényre, ott kezdődik az ÉLET, ott egy új élet kezdődik!