Kardos SzilviaÖnismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂
0
Eszter FarkasAz életfeladatok közül az egyik legfontosabbnak az önkéntességet gondolom, amikor feltétel nélkül adsz magadból azért, hogy segíts másoknak, segíts másokon, akár számodra ismeretleneken is. Amikor feláldozod magad és az időd egy nemes cél érdekében. Mióta dolgozom, azóta mindig vannak olyan szervezetek, ahol önkéntesként jelen vagyok. Mivel kislányom koraszülöttként jött világra szívügyem, és számomra a legfontosabb a Koraszülöttekért Országos Egyesületben végzett munkám. A civil szerveződéseknek ma Magyarországon nagy szükségük van az önkéntesekre, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy keressen számára szimpatikus szervezeteket, feladatokat és vállaljon önkéntes munkát vegyen részt a környezetében jelen levő közösségek életében.
2
Martina LőrinczAnyakör, hogy levedd magadról a fókuszt Amikor az első babámat hordtam a szívem alatt, mosolyogva, derűsen, mennyi mindent nem sejtve még...egy kedves székely ember így fejezte ki elismerését felém: "egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, három gyerek egy gyerek." Milyen kedves, ugye? Tapasztalatom szerint az első gyerekkel a legnehezebb és nemhogy "nem gyerek", hanem az elsőszülöttek nagyon gyakran többemberes babák is, hiszen így tanítanak lányból anyává válni minket. Saját bizonytalanságunkból fakadóan alakulnak "többemberes", pocakfájós, le nem tehető babákká. Ha a székely szemlélettel illetném magamat, akkor egy gyermekem van, valójában pedig három és igen gyakran éreztem úgy, mintha hármasikreim lennének. Ha van szuperérzékeny szülő-gyermek páros és ugyebár van és esetleg egy kis ingerkereső szenzorossággal is meg van fűszerezve a rendszer, akkor jogosan érzed magad egy családi napközi nullhuszonnégyes óvónőjeként. Ekkor a magadra fókuszáltságot felválltja a "hogyan tudnék segíteni a mögöttem járóknak" érzés, mert a már meglévő tapasztalataidból szépen tudnál adni másoknak, pl az egy gyermekes a várandósnak, a két gyermekes az egy gyermekesnek, a munkába visszatérő anya a kiégés szélén álló, régóta GYES-en lévő anyának és így tovább... Így alakítottam ki közösséget magam köré a covid alatt és után, hogy az egymástól párszáz méter távolságban négy fal között elmagányosodó anyákat összegyűjtsem és együtt ússzunk ki a kezdődő depresszió és a szorongás önsanyarató tengeréből. Így jött létre az az önkéntes baba-mama klub, ami vezetésem alatt több családnak jelentett kiutat a magányból, mutatott rá hasonlóságokra, - amiket egymás történeteiben fedeztünk fel - törölt el helytelen beidegződéseket és tabukat, bővített ismereteket a nevelésről és az önbecsülésről, valamint jelentett a gyermekeinknek (is) boldog kapcsolódásokat az első szociális térben. Ahogy a gyermekeim "intézményesedtek" (bölcsi,ovi,suli) az anyakört a női körrel folytatom. Balatonfüreden várlak szeretettel.
2
