Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂
4 évvel ezelőtt kértem a Mindenséget, hogy adjon mellém egy férfit, aki mellett gyógyulhat a sérült nőiességem, szexualitásom. Adott. Olyat, aki nem szándékosan, de nagyon mélyre taszított, felszaggatta az összes hozott, szerzett, örökölt traumámat. Nagyon mély testi-lelki fájdalmakat éltem át. Nem volt más választásom, mint még mélyebbre menni az önismeretben, a gyógyulásban. Most hogy ennek a folyamatnak a vége felé tartok, - aminek persze nincs vége -, szívesen ismerkednék, beszélgetnék férfiakkal. Kíváncsi lennék magamra. Hogy megtudjam, hol tartok. Tudok már újra kapcsolódni, nyitni? Izgatottan várom...
Sokkoló volt rádöbbenni, hogy az "élet" már mögöttem van, nem előttem. Hogy elfogyott a jövőkép a horizontomról. Hogy végleg elrontottam, már nem alapíthatok családot saját gyerekekkel, kisiklott az életem a medréből, nem erről volt szó... Szóval egy bruttó 5 éves kapcsolatnak lett vége kb. 5 éve. Pedig a volt párommal az igazinak tartottuk egymást. A szakítás utáni 1-2 év az intenzív gyász ideje volt, próbáltam ismerkedni, de belül nem voltam nyitott, sírtam belül. Ha el is jutottam valakivel az ágyjelenetig, pár alkalom után felszívódtam (nem ghosting). A 3. évben felcsillant a remény: találkoztam valakivel, akit komolyan gondoltam, némi unszolásra a kezét is megkértem. Láthatóan működött mind a szellemi, mind a fizikai vonzás, szerelmes is volt belém, viszont sem a vallásához, sem az anyjához nem tudtam igazodni. Nem gondoltam, hogy ezek ilyen elvágólagos szempontok, úgy hogy a románcnak 9 hónap után vége lett. Azóta nem erőltetem a családalapítást, bár nem is mondtam le róla, inkább éltető, örömteli kapcsolatot keresek. Igen gyakran találnak intelligensnek és viccesnek, akikkel ismerkedem, de ugyanezzel a lendülettel bevágnak a barátzónába. Ha mégis van kölcsönös vonzalom, más miatt feneklik meg a kezdemény. Az okok változatosak, a kisiklás biztos (mint a MÁV-nál). A teljesség igénye nélkül: 1. fizikai távolság külföldi lánnyal, pedig én utaztam volna 2. áthidalhatatlan vallási, világnézeti különbség 3. orvosi probléma a másik oldalon, ami élvezhetetlenné tette az együttléteket 4. aki húsmentességet és tantrikus szeretkezést akart rám erőltetni 5. jól indul, majd ghostingol 6. akivel lassan, elhúzódóan alakul a közeledés, hogy egy lépés előre, három hátra, kettő megint előre 7. akinek ideje nincs, de kutyája van ...nem folytatom, pedig tudnám. Az esetek különbözőek, de ahogy érzem magam tőlük, abban van mintázat. Vagy az élet leckéztet vagy önszabotálok vagy megátkoztak. Szóval egyelőre nem tudok happy end-ről beszámolni.
Mindig ugyanazokat a köröket futom. Olyan kapcsolatokat alakítok ki férfiakkal, ahol nem kell teljesen beleengedni magam, így kevésbé sérülhetek. De valójában így is sérülök! És szeretnék végre egy stabil, őszinte kapcsolódást, ahol a átadhatom magam az érzésnek!
Társamat keresem, viszont mindig ugyanabba esek bele, hogy nem merek nyitni, ezáltal olyan kapcsolatokat létesítek amelyekben nem sérülhetek tehát nincs jövőjük.
64 éves idősödő nő vagyok. Voltam térskereső oldalon,de ott csak a fényképeket látták,de nem engem.Fotó alapján itéltek meg,Volt pár találkozásom is.
Volt kapcsolatom 10 évig, de nem ismertem fel, hogy mi nem jól kapcsolódtunk. Hinni akartam és tagadtam. Ma már nem teszem ezt. Tisztelem magamat és téged is, hogy nem húzom az idődet, de ez nem azt jelenti, hogy az ágyad az ismerkedés terepe. Jó kapcsolatot szeretnék építeni, nem a külvilágnak és nem az ismerősöknek - magunknak, ha lesz olyan. Elkeseredett biztos, hogy nem vagyok és a sérüléseimet kezelem, így biztos lehetsz benne, hogy nem fogok rajtad függeni. Az élet szép pláne, ha azzá tesszük.
Ha lehet és sikerül szeretnék családot, de nem bárkivel és így nem minden áron. Majd kiderül mit hozunk ki egymásból.
A vesszőőőparipám. A hitvallásom. Az emberi lét, működés és működtetés alapja. A személyiségfejlődésünk magasabb szintje. Az önkifejezés alapstruktúrája. Az egyetlen, az igaz, a minden.
A HIT mint szellemi látásmód, segíthet elérni ezen célokat! Az emberek eltávolodtak önmaguktól, kifelé élnek fontos a mutatott valóság kevésbé fontos mindaz amit éreznek. A mai guruk nagy része azt hirdeti amit a modern kori hipermarketekben is tapasztalsz! Minden van és azonnal, ha nincs akkor menj be a másikba és ott lesz! Így az összes emberi kapcsolat is erre a szintre silányul. Már nem akarjuk megérteni, megoldani az adott problémát inkább elmegyünk a "virtuális Tescóba" és levesszük a polcról az első színes szagos élményt, kapcsolatot, barátságot, gurut aki a leghangosabban kürtöli világgá az elme és az egó által birtokolt álvalóságot! A sötét oldal jelenleg nyerésre áll az emberek lelkéért vívott csatában, hisz odaígér bármit megad bármit amire vágysz! De egyszer jön és benyújtja a számlát... Viszi a lelked és onnan már nagyon nehéz a fény felé fordulni, megérezni a tiszta szellemi önvalónk fényét. Vágy, tettek, kitártás, hit! ...és a fény amit kisigarzol tudja megváltoztatni a világodat! Mert a világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogja fel!