
Tapasztalatom, hogy a spiritualitás-önismeret-ezotéria NAGYON fontos és NAGYON hasznos – szinte-gyakorlatilag életmentő volt... míg aztán életveszéllyé vált. Az élményem, hogy a tudás-vágy a vágyak tavának része, bármilyen magasztosan is beszélünk róla – függés tehát ez is, és "a ráció halála" után még vissza-vissza húz, és rengeteg idő, és rengeteg küszködés volt letegyem. Mármint persze ez sem igaz. Hiszen nem tettem le máig, épp csak sokkal több időt vagyok cselekvésben-hasznosulásban – mint tudni-akarásban, tehát Vágyban, tehát önközpontú arroganciában. Az alacsonyabb rendű függést egy magasabb (oltotta ki helyett:) halványította el.

Elváltam, kudarcként ért annak ellenére, hogy én kezdeményeztem, bűntudatom volt, hogy elhagytam Őket, de úgy éreztem megfulladok, mennem kellett mert nem akartam bántani (veszekedni, kötözködni, robbani). Most 7 év után megpihent a szíven. Már tudom hogy teljesen beáldozatm magam egyszerűen eltüntem a 27 évnyi házasságban. Egyetlen dolog ébresztett rá hogy vége, vége a házásságnak, a szövetségnek, és nincs tovább egyetlen banális vállrándítás, hogy ez mindig így lesz. Négy kukászsáknyi személyes holmival költöztem egy üres lakásba ahol még ágyam sem volt. Mindent otthagytam, Ő magától semmit sem adott, én meg nem kértem. Sehogy, semmikor! De talpra álltam!

Ràción innen és túl Szóval ráción túli női működés - egyszerűen fogalmam sincs mi működik. A régi bevett öltözködés, haj, smink nem, a régi flörtölési mód nem, a régi arckifejezések, gesztusok - nem. Az új - még nem vagy nincs is. Egy senkiföldje. Most túl finom vagyok, túl kedves, túl sokat sírok mások előtt, túl sokszor “nem tudom” ( vagy hàt eddig sem tudtam, de legalább mások ezt nem tudták :D ) nem így szoktam én ezt, és nem szoktam ennyit hozzàérni másokhoz( amúgy jól esik) de hát règen pont ezt a valakit rejtegettük minden áron, mert én tudom, mert majd én megoldom, és most nem tudok semmit, nem értek semmit. Színhàzi próbàk során, merthogy ebből a vilàgból jövök, azt szoktuk mondani: a legjobb àllapot, mert még bàrmi lehet - szóval, most bàrki lehetek? 36 évesen, annyi mindennel mögöttem, mèg bàrki lehetek? És nem, ez sem igaz. Senkiföldje. Vissza már nincs hova, megérkezni még nincs hova.

Lovakkal és ColorGenetics egyéni családállítással foglalkozom, az önismeret és az emberi kapcsolatok mélyebb megértése mindig is vonzott. Szeretem az állatokat, a természetet és a csendet – ezek adják a mindennapjaim nyugalmát.

Vezetőként dolgoztam, elég magasra jutottam és egyszer csak elegem lett belőle, abból hogy napi 10-12 órát vegyen el az életemből és semmi értelme ne legyen. Konkrétam ezek az évek értemetlenül elszálltak a semmire. Másra vágytam, talan csak háttérmunkára. Közben érkezett egy férfi, aki segített abban hogy tényleg ne számitson. Feladtam a jól fizető állásom. Nyugalmat kerestem. A ferfi már nincs meg. De a nyugalmam megtaláltam.

Szia, végtelen hittel az életben mégis a magam elbizonytalanodásában számtalanszor áldozatává váltam személyeknek, helyzeteknek. Ez sarkall arra, hogy egyre több figyelmet szentelelek a szükségleteimnek, a határaimnak, ami most van és hogy mi a hiteles önmagam ami a környezetem jóllétét is szolgálja.

Szia Krisztina! Én jelenleg egy új fejezet elején állok az életemben, így ismerem ezt az érzést, amikor a régi és az új "harcol" belül. Egyszerre izgalom és félelem keveredik. Minél erősebb a vágy, annál inkább emelkedik a félelem. Jó érzés, amikor az ember saját maga teremti meg az életfeltételeit, azt, ahová hazaérkezhet és ahol nyugalom várja. És hol legyen az a ház? :)

Sziasztok! Egy új fejezethez érkeztem többféle szempontból. Vállalkozó vagyok, gyerekeim részben felnőttek, vállalkozás szépen kezd alakulni és a múltbeli kapcsolódások elvesztették súlyukat. Az élet megtanított pár dologra önismeretről, határokról és felelősségről. Az életemet nem feltétlenül ebben az országban képzelem el, bár üzleti ügyeim jelentős része még ide köt. Nyugodt, tudatos nővel kapcsolódnék, akivel lehet beszélgetni, nevetni és építeni valamit. Játszmák nélkül. Hiszek abban, hogy a kapcsolat nem menekülés, hanem két önálló ember találkozása. A humor, az intellektuális kapcsolódás és a női finomság számomra fontos értékek. Amennyiben magadra ismertél, szívesen beszélgetek Veled! :)
Az alábbi kérdések merültek fel bennem: 1. Biztos, hogy a "spontán" kapcsolódások jobbak, tarósabbak, igazabbak, gazdagítóbbak, mint a valamilyen őszintén hitt, felvállalt világos közös alap, fókusz, keret orientációjának segítségével működők? 2. Minden világos alap, fókusz, keret orientációjával működő kapcsolódás egyforma jellegű, hatású? Vagy teljesen különbözőek lehetnek? Lehetnek közöttük jók és rosszak is?
Én arra jutottam és jóideje azt is képviselem, hogy a helyünk egyre jobb elfoglalását egy kétlépcsős folyamatként lenne ígéretes megvalósítani. 1. A közeg, a közösség, az egység. Ezt olyanok tudnak alkotni, akiknek őszinte közös hitük, meggyöződésük van az adott jellegű közeg, közösség, egység jelentőségéről, jellegéről, akik ezt fel is vállalják. Ez tehát az első tisztázandó, fókuszba helyezendő kérdés, téma. 2. Először is tehát kedvező táptalajt, közeget, egységet kell biztosítanunk, hogy ezután a magok (a részes személyek) az adott kedvező környezetben megmutathassák, kifejleszthessék a bennük rejlő potenciált és ezt elősegíthessék a többi résztvevő számára is. Nem lehet/érdemes a magokat/személyeket eddig önmagukban kiragadva tekinteni, vizsgálni. Persze ez csak egy lehetséges megközelítés, amiben ugyanakkor én már nem tudok nem hinni.