Megosztásaid

Marosvölgyi Anna

Tavaly halloween környékén elvesztettem 1 millió forintot és az apámba vetett bizalmat egyszerre. A legnagyobb összeg, amit valaha a bankszámlámon láttam, 2 millió volt. Évek alatt gyűjtögettem össze, az én életutammal, érettségi nélkül, hosszas betegséggel és korai különköltözéssel az is csoda, hogy ennyi összejött. Jól akartam befektetni. Édesapám kamasz kora óta, tehát jó 30-40 éve vállalkozik változatos módokon. Mindigis felnéztem rá a bevállalóssága, hálózati gondolkodása és kommunikációs képességei miatt. Sajnos az ő apja volt az, aki kiskoromban molesztált és ezt egyszer az édesanyám észre is vette, majd 20 évig eltitkolta mindenki elől. Miután végre elmondta, szükségem volt néhány év terápiára, mire le tudtam ültetni at apámat és megbeszélni vele is. Ő is tudta már, nem kerített neki nagy feneket, szerintem saját apaképének önvédelmére el sem hitte. De megbeszéltük. Aztán ebben az 1 órában, amink volt kettesben (mert ebben az időben Németországban élt és csak rövid időkre látogatott haza ügyet intézni) még annyi fért bele, hogy ajánlott egy elképesztően magas jutalékú befektetést, ahol a barátnőjének már fél éve bent volt 1 milliója és rengeteget küldött vissza a cég. Bíztató volt, lelkes, én pedig naív, befektetésszűz és meghatott amiatt, hogy végre mindent megbeszéltünk Apámmal, akihez egész életemben szinte lehetetlen volt kapcsolódni. Készen álltam vele egy lapra tenni és kockára tenni a spórolt pénzem felét a jövedelmező siker reményében. Hiszen én Benne bíztam. 1 hónapig jött a megígért jutalék, aztán a cég eltűnt a pénzünkkel. Ő nem veszített semmit, mert addigra már visszajött a befektetés, csak 50 általa beszervezett ember veszteségét kellett kezelnie, akik közül én voltam az egyik. Azért is jutalékot kapott, hogy én beraktam a pénzem és ezt a százalékot ő újra befektette máshova. Nem adta oda kártérítésként. Nem csak az évek alatt megtakarított pénzemet veszítettem el, hanem egyszer s mindenkorra megláttam, hogy valójában miért átláthatatlan Apám üzleti élete és miért mondtak rá (gyerekfejjel indokolatlanul) csúnya dolgokat pszichológusok és ismerősök az elvált Anyukám védelmére. Örökre eltört felé a bizalmam és amikor pár nappal később ott aludtak nálam, hogy spanyol utazásuk előtt ne kelljen Budapesten is szállást fizetni, megpróbáltam szembesíteni azzal, hogy mennyire szorongok az egzisztenciám miatt. Hárított, mint minden alkalommal, amikor róla próbálok beszélgetni, vagy tükröt tartani, majd nyomatékosítás képpen idegesen belevágta a konyhakést a vágódeszkába. Sziasztok, Anna vagyok, 27 éves, befektetési károsult és árva. Még él az Apám, a kapcsolatot is tartjuk, de sajnos sosem tudott igazán szeretni és nem bízhatok meg benne és a tanácsaiban. Csak jó lenne ezt a távolságot nem ismételni végre a kapcsolataimban is. Úton vagyok 🙏🤍

Schlotter Edina

Hú hát nem semmi az ilyen nehéz apákkal, de olyan jó hogy így ilyen őszintén meg tudsz nyílni. Én úgy tapasztaltam hogy nagyon felszabadító érzés volt amikor apukámtól teljesen elszakadtam. Önmagamat választottam. Sok minden ami miatta volt, például a megfelelési kényszer, az "úgysem vagy rá képes" érzés akkor tudott elkezdeni gyógyulni amikor már nem visszhangzott a fejemben, de ehhez az kellett hogy teljesen kizárjam őt. Tudom hogy ez durva de ő is aztán változott és elgondolkodott pár évvel később. És kialakult egy egészségesebb semleges viszony ami már nem arról szól hogy alárendelt vagyok vagy függök a köteléktől ami apa és lánya között van.

Ildikó Nemes

Erős és határozott, minden problémát egyedül megoldó nő vagyok. Az első házasságomat vittem a hátamon szinte egyedül érzelmileg, anyagilag. A munkámban csúcsra jutottam. De belefáradtam, belehaltam. Amikor a hangsúlyt át tudtam végre tenni az ERŐSről a NŐre, akkor jött az a FÉRFI, aki elfogad olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem kell bármilyennek mutatnom magam mellette, lehetek NŐ. Olyan amilyen. "Szeretlek akkor is, ha ilyen hülye vagy!"- ezt az egy mondatát soha nem fogom elfelejteni, amikor és ahogy mondta. Ez az egész fejlődés - átalakulás - érés nekem jó három évembe került. Újra férjhez mentem. Nincs felhőtlen harmónia most sem, de a problémákhoz való hozzáállásom, a problémák kommunikálása változott nálam gyökeresen.

Rigóczky Bálint

Hmm..ami elsőre eszembe jut erős tapasztalás szempontjából.. Úgy 3 éve vége lett a párkapcsolatomnak azzal a lánnyal akivel eltudtam volna képzelni a jövőt. Akkor indítottam a vállalkozásom, a nagy álmomat hogy cégem legyen (mára már sikerült). Visszatekintve már tudom az okát a szakításnak. Egy új szerelemként láttam a célt, egy szebb nőként és átbillentem, elhanyagoltam. Három hónapig ameddig a nyár tartott inkább volt a nagy szabadság megélése mint a búslakodás. De ahogy megérkezett az ősz, az elmúlás szimbóluma, úgy kezdtem realizálni a történéseket. Ugye az ember a hidegebb évszakokban elkezd inkább befelé figyelni, az én tapasztalataim szerint. Velem is ez történt. Sokszor kapott el a hiány érzése, a sírás. Jött a tél, munka sem úgy jött ahogy elképzeltem. Jött a depresszió, anyagi problémák és az eddigi materiális világ és az otthonról hozott hiedelmek megkérdőjelezése. “Nem hiszem el hogy csak ez van amit látok.” Beteg lettem, lázas, és ott jött valami, hogy van más is itt. Nem csak a pénz és a javak meg a jólét, szépautó stb. Visszatekintve egy idegösszeomláson és mély depresszión estem át. Onnantól kezdtem nyitni a lelki önismeret felé, jöttek az új tapasztalások. Zen, meditálás, elvonulások. Kerestem mi ez bennem. Ki vagyok én? Azóta is járom az utat, tapasztalok és nyitott vagyok, igyekszem pozitívan látni a dolgokat, a folyamatban lenni és élvezni az életet.. De még nagy út áll előttem! Mi is az élet értelme? Az értelmes élet maga? Oké, de nekem mi is az értelmes élet? ..és ki vagyok én valójában? Akit hiszek hogy én vagyok, vagyis az egó? Az csak velem járó. Na ezeket szuper volt kiírni, remélem elindít benned is valamit. Vagy akár kapcsolódnál is. 🙂

Rigóczky Bálint

Szia Anna! Hasonló tapasztalataim vannak/voltak. Szívesen kapcsolódnék, beszélgetnék veled!

Schlotter Edina

Nőként szakmát tanulni és ebben kiteljesedni a legjobb dolog volt ami velem történhetett amazonságom alatt. Mindenkinek ajánlom aki szeretné megtalálni a saját erejét. Mindig könyvesboltban dolgoztam, recepciós voltam, a dekoratőr szakma sem az enyém volt igazán, hanem édesapám miatt tanultam. Aztán ahogy önmagamat választottam, megszületett az igény az új felfedezésére, több iskolában is jártam, végül a műkörömépítés lett a választott. Élvezettel végeztem minden nap és folyamatosan képeztem magam tovább, vállalkozást indítottam, mesteri szintet tervezgettem. Minden nőtársamnak ajánlani tudom hogy tanuljon egy számára vonzó szakmát. Még akkor is ha ez úgymond nem egy divatos, puccos szakma és a jutalom nem anyagi lesz érte, mert megéri, nemesíti az embert. Rengeteget adott nekem, a szakmai elismerések, a sikeres küzdelmek, a rengeteg gyakorlás eredménye, a munkám gyülölcse ami kézzel fogható: olyan belső magabiztosságra tettem szert àltala amely még mindig megvan.

Joós István

Tapasztalatom, hogy a spiritualitás-önismeret-ezotéria NAGYON fontos és NAGYON hasznos – szinte-gyakorlatilag életmentő volt... míg aztán életveszéllyé vált. Az élményem, hogy a tudás-vágy a vágyak tavának része, bármilyen magasztosan is beszélünk róla – függés tehát ez is, és "a ráció halála" után még vissza-vissza húz, és rengeteg idő, és rengeteg küszködés volt letegyem. Mármint persze ez sem igaz. Hiszen nem tettem le máig, épp csak sokkal több időt vagyok cselekvésben-hasznosulásban – mint tudni-akarásban, tehát Vágyban, tehát önközpontú arroganciában. Az alacsonyabb rendű függést egy magasabb (oltotta ki helyett:) halványította el.

Anita Kovács

Elváltam, kudarcként ért annak ellenére, hogy én kezdeményeztem, bűntudatom volt, hogy elhagytam Őket, de úgy éreztem megfulladok, mennem kellett mert nem akartam bántani (veszekedni, kötözködni, robbani). Most 7 év után megpihent a szíven. Már tudom hogy teljesen beáldozatm magam egyszerűen eltüntem a 27 évnyi házasságban. Egyetlen dolog ébresztett rá hogy vége, vége a házásságnak, a szövetségnek, és nincs tovább egyetlen banális vállrándítás, hogy ez mindig így lesz. Négy kukászsáknyi személyes holmival költöztem egy üres lakásba ahol még ágyam sem volt. Mindent otthagytam, Ő magától semmit sem adott, én meg nem kértem. Sehogy, semmikor! De talpra álltam!