
Sosem gondoltam, hogy a társkeresésre rá lehet függeni… Egészen két hónappal ezelőttig nem tűnt fel, hogy függésbe kerültem. Azonban elegem lett az app-okból, azt éreztem már többet vesz el, mint amit ad. Időt, energiàt, reményt. Töröltem a profiljaimat, merthogy több társkeresőn is fent voltam egyszerre. Hétköznap nem volt gond, a hétvégék csendje ütött meg igazán. Utólag esett le, hogy mennyire addiktív az, hogy megnézett-lájkolt-írt. Hogy jó reggelt kívánt, hogy megkérdezte hogy vagyok… Amikor ez nincs, akkor nagyon hiányzik. Egy ideig legalábbis. Mintha ez adná az értéket. Ezek a soha el nem kezdődött kapcsolódások adták nekem azt az élményt, hogy nem vagyok magányos… Szóval egy kőkemény időszak ez hat év társkeresőzés után, de most feltett szándékom, hogy nem ismerkedem már online többet. Embereket szívesen megismernék, beszélgetni is van kedvem klassz témákról. Vagy ez most ugyanaz itt megint? 🤔

Talán sosem volt eddigi életem során olyan határozott és konkrét célom mint most. Hála annak, hogy végre foglalkoztam magammal. Jó lenne ezt egy valakivel megosztani egy valakivel kapcsolódni, a NŐ-vel, akivel tudok és lehet tervezni. Te vagy az?

Szeretet, türelem, jelenlét. Tanulni és fejlődni kell. Talán ezek a leg fontosabb iranyok. Hol tartok most, hova szeretnék el jutni! Fontos az önismeret. Kár, hogy nem tudtam ezeket korábban.