
Kedves Győző! Őszintén örülök, amennyiben ügyeddé válik a mentálhigéniás, pszichés szabóság. Jól esik a visszajelzés, hogy szakértelmemmel hozzájárulhattam ahhoz, hogy ez felmerült Benned. Számíthatsz a segítségemre. Szerintem szükség is van rá. Nagyon is! Csak gondoljunk bele, hogy mennyi pszichés problémás ember van, akiknek a kollektív tudata ekkora káoszt képes teremteni, ahogy a politikai helyzet válaszol. Tiszta, normalizált pszichével az Ember maga szabhatja meg, hogy milyen helyzet köszönjön vissza rá a külvilágból. A békesség reményében.

Szia Zoltán! Teljesen egyetértek veled. Számomra is fontos, hogy a kapcsolatban mindkét fél figyeljen a másikra, és hogy legyen kölcsönös megértés. Az intellektuális szint valóban sokat számít, mert így könnyebb mélyebb, valódi beszélgetéseket folytatni.

Sziasztok. Rájöttem, hogy számomra a rajzolás nem csak egy hobbi, hanem egyfajta stresszoldás is. Amikor rajzolok, kicsit lelassul a világ körülöttem, és közben a kreativitásom is fejlődik. Néha mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Főleg a mai világban, amikor sokszor inkább a rossz dolgokról hallani. Ilyenkor fontos, hogy legyen egy hely vagy egy tevékenység, ahol az ember meg tud nyugodni, feltöltődni, és egy kicsit békében lehet önmagával. Nekem ezt a rajzolás adja meg.
István videói a ''A sikeres nőnek nem karrier a dolga'' valamint '' Mi a tennivaló amikor a Nő túl nagy, túl erős'' indította el bennem az a dilémát, hogy akkor mire is van szüksége egy ilyen nőnek (nyilván ebbe a kategóriába sorolom magam). Azzal szembesülök sorozatosan hogy a férfiak többsége fél az ilyen nőtől, vagy nagyon gyorsan menekülőre fogja, ha megérzi ezt az erőt. Szívesen megosztom az ezzel kapcsolatos tapasztalatomat és fogadom mások tanácsát is.

Egy hosszúra sikeredett nárcisztikus kapcsolat és egy méltatlan munkahely megtanított arra, hogy a határaim védelme nem önzés, hanem önbecsülés. Ma már tudom: ahol nem értékelnek, onnan szabad továbblépni.

Rengetegszer nem hittem az első megérzésnek Az ego sokszor becsapott és a mai napig tesztel. Ma már nagyon intenzíven használom, a hivatásomban abszolút teljes átadással. A gyerekeimmel kapcsolatban és a magánéletemben is egyre ügyesebben. Megtapasztalni megismerni, ki vagy, s mire vagy képes, mik a határaid, korlátaid s azokat hogyan tudod tágítani, na az az igazi tapasztalás…

Igyekszem őszintén nyitni az emberek felé, de valamiért mindig kudarcba fulladnak a próbálkozásaim. Valaki jöjjön és fejtse meg, hogy mi a baj velem :)

Köszi a megosztást, és igen. Nekem a kirakós adja ugyanezt. Kiszed a fejemből, a gondolkodásból, megnyugtat, családilag is tudjuk csinálni, és még sikerélmény is van... Szeretek kirakósozni. Érdekes hogy 51 éves koromban derült csak ki. 🙂 Hmm. Jobban belegondolva: az is nagyon jó ezekkel a nagy kirakósokkal – 1000+ darab –, hogy nem lehet egyből elkészülni velük. Sprinter alkat vagyok. Azt csinálom szívesen, amit be is tudok egyből fejezni. De az élet jellemzően nem így működik.

Szeretném végre megélni a befogadó nőiességet. Ez talán furcsának tűnhet, hiszen volt egy 30 évig tartó házasságom, amelyből két csodálatos gyermek született. Mégis úgy érzem, hogy valójában soha nem éltem meg igazán a befogadó nőiességet. Voltam mártír szerepben, voltam amazon, anya, barátnő, szerető… de igazán megnyílva nőnek lenni – azt hiszem – még mindig egy kihívás számomra. A célom most az, hogy végre elengedjem az ehhez kapcsolódó félelmeimet.