
Szeretném egyre tisztábban látni és tapasztalni, hogy az őszinte kapcsolódásaink hogyan támogatnak az önszeretetben és ezt minél többek számára elérhető valósággá tenni.

Kedves Attila . Zen gyakorlóként láttam azt az erőt benned 🙏Azt mindig vizsgáljuk mi ez , honnan jön hová megy . Mivé válok általa . Csak csináld . Ölellek szeretettel

Üdvözlök mindenkit! Az én életemben az elmúlt öt–hét évben sok minden megváltozott, és természetesen ez magával hozta, hogy a körülöttem lévő emberek is jelentősen változtak. Most úgy érzem, van hely új kapcsolatoknak az életemben – elsősorban párkapcsolatnak –, ezért regisztráltam ide. Számomra inspiráló fejtörés, hogy hogyan lehet az emberi kapcsolatainkban, az ismerkedésben vagy bármely más kapcsolatban úgy jelen lenni, hogy miközben vannak elvárásaink – ahogyan magunk felé is szükséges –, mégis elfogadással és őszinte kíváncsisággal forduljunk a másik felé. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy sokunknál a túl magas elvárások gyakran belső, még feltáratlan tartalmak kivetülései. Egyébként szeretek nevetni, új dolgokat kipróbálni, és szívesen beszélgetek könnyedebb témákról is.

Szia Kriszta, köszi a választ. Számomra ez itt sajnos teljes káosz. :( Pl. nem tudom, amit írok, mindneki látja-e vagy csak akinek írom. Valakitől kaptam egy választ, aki azt írta, majd hívjam fel... KOmolyan nem értem ezt az egészet. Áhhh, azt hiszem, nem szenvedek itt ezzel tovább, ennyi időm sajnos nincs. Köszi a segítséget.

Ez itt teljes káosz. Én ugyanebben a cipőben járok, csak nincs annyi időm, amit erre fordítsak. Összességében az egész rendszer célja is teljesen homályos nekem. Passz :(

Szia Gabi! Teljesen megértelek, mert már én is látom, hogy csak passzívan leszek itt, aztán kész. Egy férfinak írtam (két csatornán is), ő se válaszolt (mint a "kinti" társkeresőkön), pedig azt hittem, itt legalább önazonos(abb) férfiak lesznek. Tisztelet a kivételnek persze! Egyébként minden megosztást mindenki lát, azért írtam meg, hogy hol látod a sorban a tiédet is. Azért maradj itt! 🙂

Szia Noémi! Olvasd el a Gabinak írt első levelemet (megosztásomat), abban irtam pár dolgot erről.

Üdvözlök Mindenkit.😊 Anett vagyok. Tapasztalatom az van bőven. Szívesen megosztom most is és menet közben is őszintén. 3 éve váltam egy minden módon bántalmazó és toxikus házasságból. Nehéz volt pokolian az elmúlt 3 év, szinte magam maradtam a küzdelemben 2 kamasz gyermekkel, de kizárólag arra fókuszáltam, hogy megtaláljam újra Önmagam. Visszaépítettem a nőiségem, rengeteget dolgoztam azon, hogy megismerjem a Férfi működést. Önreflexió napi része az életemnek. Csakis előre mentem, és csakis magammal foglalkoztam. Rengeteg családi és egyéb kapcsolatom szállt el, amiért nagyon hálás vagyok, mert így teret kaptam igazi kapcsolatokra, Önmagamra és a szabadságra. Minden e témához kapcsolódó posztot, könyvet elolvastam. És ebben a 3 évben elvégeztem egy főiskolát, ahol most fogok diplomázni. Voltak nagyon nehéz hónapok, hetek, de hagytam jönni a fájdalmat át magamon. Megéltem minden ilyen érzést. Egy intellektuális kapcsolatom volt ez időben, ahol hasonló élethelyzetben egymás lelki támaszai voltunk, és megmutattuk egymásnak tudatosan, milyen végtelen tisztelettel lenni egymás felé, még akkor is, amikor elváltak útjaink. Ez a szint az, ami alá már nem megyek. Mindeközben eljött az az idő, hogy boldog vagyok egyedül, és majd szeretném az örömeim megosztani a Férfivel. Vállalkozó vagyok, van több mellékállásom, imadom a hivatásom, és most indul az az élet, amire mindig is vágytam, de már nem húzok magam után senkit. Kapcsolódni lehet. Inspirálom a Nőtársaim, szeretem, tisztelem és értem a Féfiakat. Ezért pedig keményen megdolgoztam. Mindenkinek kívánom ezt az életérzést. Örülök, hogy itt lehetek.

Sok nő a válás után nem a férjét siratja a legjobban… hanem a saját értékét. Megjelennek a kérdések: „Mi volt velem a baj?” „Miért nem voltam elég?” „Mit rontottam el?” És innen indul az önszeretet csendes elvesztése. De az igazság az, hogy egy kapcsolat vége nem határozza meg az értékedet. A válás nem bizonyíték arra, hogy kevesebb vagy. Sokszor csak azt jelenti, hogy két ember útja már nem ugyanabba az irányba tart. Az igazi gyógyulás ott kezdődik, amikor újra megtanulod: nem másoktól kapod az értékedet. Az már benned van. 🤍
Nem engedem magam, szeretettként megélni. Nem mindig engedem. Erre van a hívás, de olyan “lassú” a tempó. Miközben persze tudom, hogy pontosan úgy haladok, ahogyan a rend “kívánja”. Isten nem tud 20%-osan szeretni, sem 50%-osan. Isten mindig 100%-osan szeret. Nem hiszem, hogy emberként ez valaha is menni fog nekem. Hiszen valamivel mindig “kidobom” magam a rendből. De törekednem kell rend-ben lenni. Jól lenni. Az ( is ) a szép az egészben, hogy amikor meglátom most újra magam körül forogtam, nem az van, hogy a holnap egy új esély arra, hogy másképp csináljam, hanem már a “következő” pillanat az új esély. Mert ugye a figyelmem. Hol van a figyelmem ? A figyelemnek is van evolúciója. Vagy, csak a figyelemnek van. A rendből való kiszakadás, olyan, mintha elzáródna, vagy eltorlaszolódna a kapu. A forráshoz vezető bejàrat. Olyankor nem jutok be, amikor mondjuk a baràtom a sértettség. És mèg sem leszek, vagy vagyok megszidva fentről. Hogyan tudom ezt én leutánozni a nagyobbról, a nagyobbtól ? Hogyan tudok, tudnék így szeretni ? Elfordulás nélkül szeretni. Nem tudom ezt csinálni. Ha èn meg ő egy, akkor csinàlódik magától. Mintha csak egy gondolat választana el ettől.