Zita JuhászA válás után sikerült új alapokra helyeznem az életemet, és ma már úgy tekintek erre az időszakra, mint egy lezárt fejezetre
0
Virág Hargitai-KissEgyszer a 40 felettiek társkeresési nehézségeire utalva egy (házas) férfi ismerősöm e hasonlattal élt. Azt mondta: "A 40-es férfiak olyanok, mint a parkoló - vagy foglaltak, vagy rokkantak." Nemtől függetlenül ez igencsak leegyszerűsítő és méltatlan hasonlat a 40+ egyedülállókra. Ám nincs ok sértődésre. Márcsak azért se mert - az érzékletes példánál maradva - a gyakorlat szerint a foglalt parkolók fluktuációja igen jelentős. Mindig van megfelelő szabad parkoló valahol. Csak nyitott szemmel kell járni. Ráadásul a 40 felettiek már inkább tisztában vannak azzal, mit preferálnak jobban: füvet, murvát, aszfaltot, P+R-t, mélygarázst, vagy egyebet.
Sándor AttilaSzia Tamás! Megnéztem, érdekes az áthallás. Játéknak sem rossz! Sok dologgal egyet is értek. Hamarosan megnézem. II. részt is. Kíváncsi vagyok. Köszönöm! Üdv A
1
Ildikó CsekeAz elmúlt két év az életem egyik legnehezebb, mégis legmeghatározóbb időszaka volt nőként, anyaként és vállalkozóként is. Egy hosszú, 26 éves kapcsolat lezárása után nemcsak az életem változott meg, hanem én magam is. Volt időszak, amikor úgy éreztem, darabokra tört a lelkem. A fájdalom szinte szétfeszített belülről. De ebből a mélységből kezdtem el újra felépíteni önmagam. A válás utáni első időszakban volt bennem egy erős kitörési vágy. Az első évben szinte mindent meg akartam élni, amit addig nem mentem, jöttem, utaztam, éltem. Olyan voltam, mint egy vadló, aki végre kiszabadult a karámból. Ez az időszak is része volt az utamnak. Ma már azonban megérkeztem egy nyugodtabb, tudatosabb állapotba. Megtanultam, mit jelent valóban jelen lenni az életemben, felelősséget vállalni a döntéseimért, és nem kívül keresni a biztonságot, hanem belül megteremteni. Két gyermek édesanyjaként nap mint nap látom, milyen fontos a stabilitás, a biztonság és az értékek átadása . Az elmúlt időszak megtanított határokat húzni és kiállni magamért. Ma már ezek az alapok határozzák meg azt is, ahogyan élek és kapcsolódom. Ma egy olyan nő vagyok, aki nem tökéletes, de tudatos. Nem keres kapaszkodót stabil alapokon áll. És már nem a menekülés hajtja, hanem a valódi, értékes kapcsolódás iránti vágya.
ErikaTöbb pofon kellett hozzá, hogy ráébredjek, a jósággal, segítéssel, támogatással, az odaadással, önfeláldozással, a kiválóságra, bármi áron békére törekvéssel is tudok kárt okozni - magamnak és másoknak is. Több ismételgetett sémámat tartom mostanában kordában, és figyelem, mi történik. Nem könnyű nem a bevált és ismert rutin szerint cselekedni v.épp nem cselekedni. Kár, hogy ezekről a sémákról nem tanulhattunk már kamasz korunkban. A következő életszakaszban szeretnék sokkal tudatosabban, a sémáimat kordában tartva élni...
- Erika
A nárcisztikus férfiakkal szembeni vakságom nagyon sok fájdalmat, csalódást, bonyodalmat okozott. De több évi munka után eljutottam oda végre, hogy most már könnyen felismerem a jelenséget, és megvannak már az önvédő stratégiáim is. Nem szeretek senkit megbélyegezni, tudom, hogy a nárciszmus spektrumon sok minden előfordulhat, és egy kis adag mindenkiben kell is legyen az önérvényesítéshez. És persze azt is tudom, h.nem véletlenül és miért ilyen ffiak találtak eddig rám... Jól ki tudtam szolgálni őket egy ideig. De végre vége🙏
- Erika
Olyan kapcsolatra vágyom, ahol a kölcsönös tisztelet, szeretet, békére, önfeladást nem igénylő kompromisszum az alap. Amiben az egymást felemelő inspiráció, motiváció, szeretet, támogatás, egymás mellé rendeltség dominál. Nem vágyom most összeköltözésre, és egymástól függésre sem. De egy sok párhuzamos szálon futó kapcsolat sem érdekel. Nagyon feszes időbeosztás szerint zajlanak a napjaim, munka után a kötetlenség, némi spontaneitás fontos számomra. Szeretek utazni (saját költségen), más kultúrákat, életmódokat, világnézeteket, gondolkodást... megismerni. Gimis korom óta foglalkozom nagyon tudatosan önismerettel, önfejlesztéssel.
AndreaSzia Zoli! Tutira van olyan nő létezik akivel ugyan az a rezonancia, nincsenek elvárások.. játszmázások. Élni és élni hagyni! Pont ez a legnehezebb olyan mintha egy tűt keresnék egy szénakazalban de tudom, hogy nem lehetetlen. Talán ott kell keresni ahol azonos érdeklődésű emberek mozognak.. persze mondom Én aki szintén egyedülálló😁.
0
Zsolt HidvégiKedves Móni! Engedd meg, hogy tegezzelek itt a közösségben azt látom így szokás, ha mégis magázódás előnyösebb tiszteletben tartom. Egyedül végigmenni azon az úton, amin jártál sok önismeretet, erőt, magabiztosságot jelent, olyan erő, ami megfoghatatlan egyben bizonytalanságot is kelt. Együtt érzek veled azon emberekkel, akik hasonló élethelyzeten mentek keresztül, csak is magukban bízhattak. Azt tapasztalom, vannak emberek, akik akkor is mennek mikor nem kell meg kéne állni és hátralépni - elemezni mi volt és mi lehet egy pénzügyi elemző, az élet nem egyszerű, főként mély érzelmekről van szó, ezekben a érzelmi szituációkban észre kell vennünk lassítsunk hagyjuk a "matekot" éljük meg az érzelmeket, adjuk ki, mozogjunk, írjuk le ez segít, akár többszőr is egymás után, nekem ez vált be. Minden jót kívánok.
- Virág Hargitai-Kiss
Az egyedüllétet ugyanúgy meg lehet szokni, sőt szeretni, mint a társas létet. Ha megtanul valaki önmagával lenni, egyedül is harmóniában, önállóan, kérdés, hogy ezt a belső egyensúlyt ki tudja-e terjeszteni, kifelé is meg tudja-e tartani, élni. Tud/akar/nyitott-e egyenrangúan kapcsolódni, társulni, amikor annak jön el az ideje. Vagy nekiáll védeni a vonalait (átesve a ló másik oldalára) mélyen leledző dacból, keménységből, gyanakvásból, kritikusságból kovácsolódott pajzzsal - valójában félelemből, nehogy sérüljön megint. Az éberség fontos, olyan értelemben, hogy fülön csípjük, elrendezzük a "lövészállásainkat" (félelmek, sértettség, bűntudat, megfelelés, függőség...), áramlásban, elfogadásban maradjunk, helytálljunk abban, ami éppen van. És mindez igaz a társas létre is. A legjobb iránytű: a test és lélek is segít a jelzéseivel.