Tapasztalatok

Szántó Kitti

Nem tudok mindenkit megmenteni, de ha megmentem magamat magamtól, megmentem a világot.

Peter Takacs

Mindig szeretnénk valahova tartozni, ez a valami folyamatosan változik. Hol haverok/barátnők, munkahelyi klikkek, ilyen-olyan klubbok akikbe járunk szabadidőnk "tartalmas" eltöltésére. Személyi fejlődésünk fontos része, hogy tudjuk kik vagyunk, ehhez pedig meg kell tapasztalni, hogy kik nem. Visszataláltam az oldalra, mert hiányzik ami itt van, támogatás, megértés, embernek lenni, és nem kutyák között várni, hogy melyik tép szét legközelebb, mert éppen megijedt lényem egy kitükröződésétől. Kinek kell bizonyítanom? Miért támadnak? Gyenge vagyok, vagy már olyan erős, hogy mindenki ellenfélnek lát? Én vagyok az áldozat, vagy a többiek védekeznek tőlem? Mennyi ilyen és hasonló kérdés merült fel bennem az elmúlt jó pár évben. Még mindig hasonló tapasztalatokat gyűjtök, bár már nem veszem magamra. Nem figyelünk egymásra, és elsiklunk a másik mellett, ebből már könnyen jön a bármilyen minta, és a bántás. Okosnak lenni könnyű, később, de elcsípni hogy én mit rontok, és elismerni fájdalmas, és felemelő.

Ma Ga

2005. tavaszán 2 diplomás, “sikeres” karrier alkalmazottként szakítottam 5 év után a párommal, összetörtem a kocsimat, eladtam a lakásom és végül kirugtak a munkahelyemről egy tanácsadó cégtől. Akkor eldöntöttem, hogy elindulok és megtalálom amit szeretek csinálni - ami belőlem természetesen jön, a helyemet, a hivatásomat, a páromat a világban… Azóta nagyon sokmindent csináltam, mentem keresztül, tapasztaltam meg. És éltem különböző helyeken. (Ökofalvak, vallási közösségek Magyarországon és a világban. Sikeres majd bukott befektető, ökofalu tervező, permakultúrás kertész, aktivista, ketész, temetői kertész (még sírásó és krematórium operátor is), meditációs “szekta” tag majd 12 évig Ausztráliában. Önellátó kertész és család”fő” Azori-szigeteken. )

Ma Ga

Személyes rossztapasztalataim, traumás csomagom miatt sokáig úgygondoltam, hogy túl nagy felelősség a gyermekválalás, mert túl sok kárt okozhatunk a gyermekünknek. Sajnos végül reakciósan az erősen negatív és depressziós anyamintámra egy mindenben az anyám jellemzőivel gyökeresen ellentétes párt választottam anyaként a gyermekemnek. Ebben nagyon felszínesnek és hirtelennek bizonyultam és az anyagilag függetel, szabadnak, bölcsnek, egészségesnek, vidámnak és tudatosnak tűnő páromról kiderült, hogy jelentős személyiségi problémái vannak, gyerekkori traumákkal amiket egy nehéz és komplikált szülés (felnőtt életem legnehezebb napja volt, pedig nem is én szültem) oly intenzíven felkavart, hogy azzal már végkép képtelen volt szembenézni. Ez végül ahhoz vezetett, hogy engem teljesen a saját családját pedig nagyrészt elutasította. A gyermekkel pedig egy számomra elérhetetlen helyre költözött. Utólag kiderült, hogy igazából mániásan gyereket akart, de a gyereknek funkcionális apát aki ott van az életében azt nem.

Kinga Cser

Lassan 3 éve jövök ki egy szakításból. Hálás vagyok ezért a megélésért,sokat tanultam belőle,magamról,a boldogságról!🙏🥰 Egyedül,de nem magányosan (és boldogan)élem mindennapjaim a nagyfiammal!💙

Judit M.

Ez az a terület, amire igazán büszke vagyok az életemben. Két klassz fiú anyukája vagyok. Jól tudtam velük együtt menni az úton. Nem erőltettem mereven nevelési elveket. Az egész családunk olyan hátteret biztosított nekik, amitől jó útravalót kaptak. Mert a hamuba sült pogácsa bizony nagyon fontos. Két nyelven nőttek fel úgy, hogy a két hazájuk egyikében sem feltételezte senki, hogy nem ott élnek. Saját tapasztalatom alapján pl. abban tudok segíteni,hogy: Hogyan találtam meg a gyereknevelésben a középutat? Hogyan tanultak meg IGÉNYES szókinccsel 2 nyelvet egyszerre a fiaim? Jelenleg távol vannak tőlem. Ennek az én saját döntésem az oka. Nem szeretjük ezt a szituációt, de arra azért jó, hogy a gyerekek látják, hogy próbálom megtalálni a küldetésemet és az otthonomat (mint rák szülött, ez számomra fontos kérdés).

Ori

Amikor dolgozik bennem az egyedüllét és a magány témája, arra következtetek, hogy amikor jóól érzem magam egyedül akkor harmóniában vagyok önmagammal (test, érzelem, gondololatok) és a Lelkemmel. Amikor viszont feljön a magány érzése, akkor ràjövök, ha időben tudatosítom, hogy összedölt a harmónia rendszere, valami elcsúszott, és eltàvolódtam magamtól, zűrzavar keletkezett bennem, a gondolataimban és az érzéseimben. Emiatt megszűnt a kapcsolódásom is a Lelkemmel és elhagyatottnak érzem magam. Minél hamarabb veszem elő a figyelmemet, és teszek rendet önkapcsolódásaimban, annál hamarabb jön vissza a egyedüllét öröme és annál több ember kapcsolódik körém, mert kellemes érzés ebben a társaságban lenni, mintsem a magány kétségbeesett, kontrolláló bugyrában.

Györgyi Hegedüs

A mai világunk legnagyobb "hiánybetegsége" a párkapcsolati alkalmatlanság, ami a feldolgozatlan lelki sérüléseinkből és a kapcsolatba vetett hitünk teljes hiányától szenved. By hege

AZ ÜGY*ek felesége

Fiatal házasok voltunk és két gyermeket terveztünk. Egy fiút és egy lányt. Amikor az elsőt vártam, kértem az orvost, hogy ne mondja meg a nemét az ultrahangon, lepjen meg bennünket. Születésekor kisfiúnkkal lettünk család. Amíg vártam, két könyv is került hozzám és azokból két információra lelve, összerakva azokat, rájöttem valamire: Hogyan lehet fiút, vagy lányt fogantatni? A második babatervezés, vágyaink szerint lány, ezért az ismeretek birtokában ennek megfelelően felkészülve vetettem alá magamat a gyermeknemzésnek. Elsőre összejött és nagy örömünkre született meg a kislányunk is. A gyermekvállalás felelősség is. Visszatekintve bölcsebb lennék, ugyanis elváltunk. Fiúnk disgrafiával, lányunk allergiával válaszolt szülői éretlenségünkre. Gyermekeim apja 10 évvel a válás után belehalt az alkoholizmus miatti betegségeibe. Ha nem válok el, én bolondultam volna bele a tehetetlenségbe. Azt mondtam, hogy egyedül is felnevelem a gyermekeimet, csak legyen már nyugalmam tőle. Naívok és tudatlanok voltunk, hogy az ő szülei nyomására fiatalon összeházasodtunk. Nincsenek véletlenek. Hiszek abban, hogy mielőtt megszületünk, lelkeink megegyeznek egymással, hogy miért találkozunk itt emberi megtestesüléseinkben. A gyermekek válasszák ki a szüleiket, aszerint, akik megadják nekik azt, amire szükségük van, és amiért vállalták földi küldetésüket. A szeretet mindenre választ ad. Azonban akarva, akaratlanul generációkon keresztül ismételtünk olyan családi mintákat, amire csak utólag jöttem rá. Nemcsak az elmúlt 5 év, hanem mindig is, sokszor próbára tette a mi családunkat is az idő. Az Isteni ÉN meditáció segített. Mivel egyre tudatosabbá váltam, fontos volt számomra, hogy legyünk mindig szeretetben kapcsolódva egymással. Nem mindig sikerült éreztetnem. Felnőtt fiamtól is, lányomtól is megkaptam a maguk vádjait. Mostanra békesség van és szeretet. Lányomnál született egy kislány unokám. Fiam velem él. Nem normális tudom, ami elgondolkodtatott. Sokszor volt az az érzésem, hogy éljük az anya és fia kapcsolatot, mert ha a családomban sem hozom a békességet, akkor hogyan hoznám hazai szinten is, nem igaz? Rendezni valóm akadt az Atyával, hogy Fiai béküljenek meg önmagukkal és másokkal. Minden gyermek megérdemli hogy biztonságos, boldog, békés családba szülessen, akinek legyen apja is és anyja is, akik képesek követendő jó példával felnevelni őket. Mostanra demográfiai válságban vagyunk mi magyarok is a születések csökkenésével. Ezért, miért lehet segítség a születendő gyermek nemének tudatos tervezése? - Van pl. olyan betegség, amit a fiú örökölhet az anyától, a lány nem. Bár ez, vagy más ok, csak utólag derülhet ki. - Hátha nagyobb a gyermekvállalási kedv, ha az ember is, mint teremtő meghatározhatja gyermeke nemét. Akiknél csak fiúk, vagy csak lányok születtek, tudatosabban bátrabban belevetik magukat az újabb gyermekvállalásba, amennyiben nem mondtak még le a vágyott kislány, vagy kisfiú születéséről is. Gyermekvállalás előtt vagy? Amennyiben újra kezdeném a szülőséget, mindenesetre részt vennék egy Isteni kiképzésen. Ugyanis jelen kollektív tudatossági szinten létrehozott társadalmi problémák nem oldhatóak meg. Ilyen világba inkább nem jönnek azok a lelkek, akik ebben az életükben nem akarják élni az újabb, emberi méltatlanságokat. Tudtam segíteni? Kattints egy köszönömre, ezzel másnak is ajánlod tapasztalatomat. ❤️

Gyovai-Farkas Edina

Keresem a helyem. Nem igazán tudom, hogy hol tartok most. Ha elemezni próbálom a helyzetemet István korszakos ábrái alapján, akkor úgy érzem, hogy nincs olyan életszakasz, amihez konkrétan tartoznék. Mintha a tóba már korábban beleugrottam volna, mintha már egyszer leszámoltam volna a fiatal felnőtt életem sémáival, mintáival..... Elszakadtam a családomtól, felépítettem egy új életet, voltam mély önismeretben, mindig is kerestem az élet mélyebb értelmét, volt hogy kalandoztam sötét szexuális és élvezeti kalandokban, de aztán olyan mintha önként visszakanyarodtam volna a minták által elvárt életbe... De csak részlegesen, nem minden életterületen. Mintha a házasságomban is egyrészt folyamatosan amazonként, másrészt megfelelni próbáló királylányként éltem volna. Most hogy a házasságom megtorpanása és a különélésünk bekövetkezett, beléptem a valós amazon létbe, de úgy érzem, hogy ennek az élethelyzetnek a feladatait már megküzdöttem korábban és a ráció haláláig érkeztem meg. Keresem a helyem és próbálok haladni előre.