Balázs PetrócziDetermináció és szabad akarat, a terhek , a saját tökéletlenségem fölött érzett szégyen elviselése és annak másokkal való megosztásának az aránya. Mikor és hogyan jön el valaki számára, számomra a változás megélésének a lehetősége és miért csak most? Visszatekintve, gyenge voltam, nem tudtam igazából felvállalni semmit magamból, sőt azt sem tudtam, hol is kellene keresnem azt a "magam", vagy keresnem kellene egyáltalán! Csak "futottam" a világban, fizikailag is a sportban, ezáltal próbálva egyensúlyt teremteni, meg képletesen is. Annyit láttam, hogy gyerekeknél, óvodásoknál is már látszanak a személyiség csírái, irányai, valami benyomás, hogy kik, nekem nem volt ilyen, mert nem lehetett. Mindegy, persze, de mégsem. A belső színdarab, az elutasítás vég nélküli körbe - körbe történő visszajátszásától, mások hibáztatásától eljutottam odáig, ami korábban sohasem ment: megtanultam relaxálni, meg tudom teremteni a belső ( időnként csak viszonylagos ) nyugalmamat. Korábban egy pszichológus a légzésre koncentráló meditációs(?) technikát próbálta megmutatni teljesen sikertelenül. Milyen kár, hogy nem légzés technikákat tanított - 4 - 7 - 8. Bár, nem tudom, akkor ez ugyan így működött volna-e. Most legalább időlegesen le tudom rakni amit korábban sosem. Elegem van, hogy időnként egyesek kivetítenek rám olyasmiket ami nem vagyok, aztán kigúnyolnak amikor kiderül ez a számukra, nem keresek párt, hanem igazából egy olyan társaságot, ahol elfogadnak úgy ahogy vagyok és jól érzem magam.
0