KataMegtapasztaltam a kiégést az összeomlást, az elhagyást és elhagyva is éreztem magam, és most az újjászületés időszaka jött el. 🙏
0
Katie BushAz önfeladás egy másik ember céljai miatt (akkor is, ha csak átmeneti), olyan rombolást tud végezni a saját magadhoz való kapcsolódás egészséges folyamatában, hogy a végén nem lesz bátorságod elhinni azt sem, hogy a legalapvetőbb szükségleteidnek és érzéseidnek van létjogosultsága.
0
GittaHa az ember a helyes úton jár, azt támogatják az égiek. Ha van is akadály, az könnyen elhárul és a célhoz vezető út nem árt senkinek. Karrierváltás a témád, így csak feltételezem, hogy valamilyen új irányba szeretnél menni az utadon, de lehet meg te se látod, merre kellene menni. Véleményem szerint érdemes figyelni a jelekre. Egyrészt a meglévő munkahellyel vagy szakmával kapcsolatban vannak-e olyan jelek, melyek arra mutatnak, hogy itt az ideje váltani. Pl. olyan kolléga, aki lehúz, már nem tölt el örömmel a munkád, gyomorideged van már szombat délután, ha a hétfőre gondolsz, nem fejlődsz szakmailag és/vagy anyagilag sem, stb. Aztán milyen érzés fog el, ha az új munkahely lehetőségére vagy egy új szakma tanulására gondolsz? Jól eső, örömteli, izgatott vagy és újra megcsillan benned a tűz vagy épp összeszorul a gyomrod? Érdemes az intuíciódra figyelni, arra a legelső kis megérzésre, amit tudatosítasz magadban, de vigyázni kell, mert a második az már csak az ész játéka. No és még egy: azt mondják, bátraké a szerencse, inkább azt bánjuk meg, amit megtettünk mint síránkozzunk azon, hogy kihagytunk egy lehetőséget! 😊
PéterLeginkább az elengedést érzem fejlesztendőnek az életemben. Emellett szeretnék minőségi kapcsolódáson és szereteten alapuló nő-férfi szövetségre lépni.
0
Zsuzsanna VargáneNekem más a tapasztalatom. Az egész életünk a szervezésről szól. 3 gyereket neveltem fel özvegyen és magas vezetői beosztásban, mégis volt kis kert, befőzés,disznóölés, tésztagyúrás, tortasütés, családi bulik, nyaralások, kirándulások, matek korrepetálás és esti mese. Szóval minden belefért.
0
Beáta SzabóSok minden nem úgy történik az életünkben, ahogyan mi azt akarjuk, és még többen nem látnak bennünket annak, akik igazából vagyunk. Vannak, akik nem értenek, vannak, akik nem értékelnek és olyanok is akadnak, akik nem tudnak bennünket hova rakni. Régebben ez nagyon zavart. Rengetegszer próbáltam berakni magam egy szűk dobozba, csak azért, hogy megfeleljek, hogy érthetőbb és emészthetőbb legyek. Sokszor kellett kompromisszumot kötnöm másokkal és az élettel, hogy némileg érvényesülni tudjak. De akkor sem voltam az, aki igazából vagyok. A minap hallottam Mosolykától egy nagyon jó idézetet, miszerint „Szilva, vagy banán vagy”? Ha szilva vagy, akkor miért akarsz banán lenni? Mert ha te szilva akarsz lenni, akkor te lehetsz az egyik legjobb, legragyogóbb szilva, de ha banán szeretnél lenni szilva létedre, akkor csak középszerű lehetsz….. Na, hát én kérem szépen, végre szilva szeretnék lenni, és ezt büszkén vállalom. Az vagyok, aki vagyok. Többé már nem szeretnék másokhoz hasonlítani, és az sem érdekel, ha emiatt nem szeretnek, vagy nem fogadnak el. Már nem hiszem el, ha azt mondják, hogy jobb lennék én banánnak, és azt sem, hogy „csak” egy szilva vagyok a sok közül. Már tudom, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és úgy vagyunk a legjobbak, ahogy vagyunk. Mindegyikőnkben megvan az a képesség, hogy mi legyünk az egész gyümölcsös legragyogóbb szilvája, ami világít, és utat mutat a többieknek! Vállaljuk bátran önmagunkat, és soha többé ne alkudjunk meg, mert akkor fogja elénk hozni az élet az igazi csodákat, amiket leszüretelhetünk magunknak! 🥰😍❤️💜
Szalay Zsófi"Csak a tökéletlen látja a tökéletlent tökéletesnek." - első olvasatra talán csak egy könnyed szójáték, de ha engedjük megülni bennünk egy kicsit, máris térnyújtó megfejtéssé válhat. Én erre rezdülök.
0- Beáta Szabó
Gyógyulni önmagunkban, önmagunkon keresztül nem egy gyors folyamat. Nem az történik ilyenkor, hogy egyik reggel felkelünk, és már más emberekké váltunk, hanem napról napra történik a változás. Kis lépésekben. Ám ezek a lépések mérföldkövek az életünkben, minden egyes nap. Éljük a változást, jelen vagyunk benne, és elismerjük. Egyszerre gyógyul a szív, a test és a lélek, és mi megadjuk nekik az időt az átalakuláshoz. Mert ebben a folyamatban bizony teljesen átalakulunk, és új emberekké válunk. Vannak dolgok, amik végérvényesen megváltoznak, míg mások csak finoman átrendeződnek bennünk, mint amikor átfúj rajtunk a szél, és közben formálja a ruhánk ráncait. De az az egy az mindig állandó. A változás. Akárhogyan is történik, nem állunk ellen neki, mert tudjuk, hogy szebb és jobb dolgokat hoz magával, akárcsak a szél….. 🧡💕💛
Zsuzsanna TóthMilyen embernek látnak: gondoskodó, erős, életben edzett ember vagyok. Nem elméletben erős — hanem gyakorlatban: végig mentem nehéz helyzeteken, helyt álltam, másokat támogattam, és nem keserű lettem, hanem nyitott maradtam. Mint nő: olyan nő vagyok, aki: már bizonyított, már adott, már felnevelt, már helytállt és most végre ott tart, hogy megérdemli a saját életét, tudok szeretni, tudok adni, tudok alkalmazkodni és közben van egy belső igény a szabadságra és szépségre (pl. természet, tenger, nyugalom) Bennem egyszerre van: gondoskodás és szabadságvágy, és most ez a kettő próbál egyensúlyba kerülni. ERŐSSÉGEIM Emberismeret + empátia: Nagyon jól érzem mások igényeit, hangulatát. Alkalmazkodóképesség: „Bárhol a világon feltalálom magam” Kitartás: Nem adom fel, megyek előre. Gyakorlati intelligencia: Szervezés, emberek kezelése, helyzetmegoldás. Nyitottság az újra: Nem zártam be, hanem keresem: ez azt jelenti: még van bennem lendület az élethez AMIBEN GYENGÉBB VAGY (de fejleszthető!) Ezek nem „hibák”, hanem minták. Túlzott önfeláldozás, Eredmény: elfáradás, saját igények háttérbe szorulása, Határhúzás nehézsége tudom mit szeretnék… de nehéz kimondani, ha az másnak nem kényelmes Bűntudat: ha magamra gondolok → rögtön jön. Ez visszatart. Saját vágyak „halogatása” nem azért mert nem tudod hanem mert mindig van „fontosabb” A legnagyobb belső konfliktusom, „Szeretek adni” „Szeretnék élni is” ez nem probléma, ez egy átalakulási pont
