Beáta SebesKedves Zita, örömmel csatlakoznék a közös RendTeremtéshez 😊. Nagyon megérett egy külső / belső takarítás 🌟. Köszönöm a lehetőséget! Bea 🤗
1
Fodor MártiViták... Mostanában sokszor találom magam abban, hogy felülvizsgálom a korábbi, megingathatatlan véleményeimet. Az egész egy incidenssel kezdődött. A Libriben ültem egy könyvet olvasva, amikor az egyik eladó mellém lépett és jelezte, hogy reméli megveszem a könyvet, így hogy már megrongáltam és eladhatatlanná tettem. Egy puha fedeles könyvről volt szó és a borítót a könyv alá fogva olvastam, így okozva benne kárt. Jeleztem, hogy nincs kirakva erre utaló figyelmeztető jelzés és így nem lehettem tudatában, hogy épp tönkreteszem ezt a tárgyat. A hölgynek nem tetszett az érvelésem, így oda hívta a főnökét. A férfi főnök jól láthatóan kellemetlenül érezte magát két nő konfliktusában és arra kért, hogy innentől kezdve szépen olvassak, majd mind a ketten elszaladtak. Az ezzel kapcsolatos frusztrációmat kicsatornáztam a mellettem ülő hölgynek, aki velem ellentétben, tudott szépen olvasni. Végül megvettem a könyvet és ahogy sétáltam haza forrongott bennem a düh. Hogy képzeli ez a nő, hogy csak oda jön hozzám és megvetet velem egy könyvet. Bezzeg ha még lett volna 5 perce velem, akkor megmondtam volna a magamét. Ahogy haza értem világossá vált számomra, hogy konfliktusos helyzetekben eszköztelen vagyok. Miért kérem más validálását a saját érzéseimhez? Hogyan kell jól nemegyetérteni a másikkal? Az a tapasztalatom, hogy az élet fejlődésének az alapja a különbözőségeink. A különbözőbb genetikájú párok tudnak erősebb utódot produkálni. Azok maradnak életben, akik a legtöbbféle körülményhez tudnak adaptálódni. Ennek ellenére a barátaimat a hasonlóságok mentén választom ki és kerülöm velük a konfliktust, de ezzel valójában hazudok is nekik. Ha a párkapcsolatban vitás helyzet merül fel, akkor meghunyászkodok és ezzel esélyt sem adok a másik félnek a fejlődésre. Nem mindegy, hogy mi a vita célja. A hallgatóságomat akarom meggyőzni vagy álláspontokat akarok közelíteni? A házastársi konfliktusok 69%-a megoldhatatlan John Gottman kutatásai szerint... Akkor mégis mi a fenéért próbálom foggal körömmel meggyőzni a másikat az igazamról? Mert identitás kérdést csinálok belőle. Az egóm ragaszkodik már ezekhez az érvekhez és nem én. Egyszerűen könnyebb feketén-fehéren látni a dolgokat. Egyszerűen sokkolna a tény, hogy van, hogy akaratomon kívűl én is megbántok másokat, mert ez összeegyeztethetetlen a saját magam jó emberségéről kialakított képpel. Ha bárkinek vannak bevált tippjei konfliktus rendezésre, azt szívesen fogadom. :)
Tas BaloghSzia. Együtt tudok érezni a helyzettel mind a srác oldalán mind a tiéddel. Első körben én szerintem nem egészséges, ha valaki úgy nyílik meg a másik félnek, hogy még nem is találkoztak, ez képezni fog a valóságban egy láthatatlan falat köztetek ezt tapasztalatból mondom. Viszont neked semmit sem kell tenned és ha nyomást érzel akkor kérdezd magad, mikor volt utoljára ez az érzésed, kutass magadban. Az életet a kihívásokat mindenkinek magának kell megoldani, te neked annyi a felelősséged, hogy kíváncsi vagy rá és arra miken megy át és adsz egy teret neki ennyi. Neki is pont ennyi a felelőssége egy kapcsolatban még ha ki sem alakult úgy igazán. Minél hamarabb szervezetek közös programokat, hogy kiderüljön a valóságban ki kicsoda, nem szabad sokáig ringatni magunkat a virtuális térben, mert sok mentális problémához is vezethet idővel. Viszont jó platform arra, hogy kapcsolódni kezdjetek. Sok sikert az egészhez és kellemes időt kívánok nektek! 🙏
ZitaAz én tapasztalatom az, hogy az ÖRÖM - illetve annak lehetősége - állandóan ott van bennünk és körülöttünk. A feladatunk nem az, hogy az örömet megtaláljuk, hanem hogy észrevegyük: az öröm jelen VAN, a kérdés csak az, hajlandó vagyok-e felvenni azt a szemüveget, amin keresztül meglátom, felismerem.
2
NoiKedves Zita! Ehhez a rendrakáshoz szívesen csatlakoznék. Nálam is nagyon aktuális a téma és több helyszínen is... Kis felújítással egybekötve... Miközben sok minden más szempontból is rendet kellene raknom az életemben. Szóval a környezetemben is muszáj, hogy minden végül tükrözze az új állapotom, az új mélyebb ismeretekkel rendelkező ÖnMagom.
0- Zita
Köszönöm az érdeklődést. A csoport szeptember elején indult, jelenleg zárt, nem tudunk új belépőket fogadni, mivel a folyamat már elindult. Ha lesz még ilyen lehetőség később, jelezni fogom.
0 
Zsuzsanna KataiGyakran látok egy hajléktalant a Kelenföldi aluljáróban reggelente. A földön szokott ülni, és egy fehér gitáron játszik, előtte a gitár-tok amelybe lehet neki adományt tenni. Már felfigyeltem rá egy ideje, de mindig csak elviharzottam mellette hogy igyekezzek elérni a metrót, hogy mihamarabb beérjek a munkahelyemre, tapossam a malmot, etc. Vagy éppen nem volt nálam kp. Ám ma reggel úgy döntöttem hogy kifejezem hálámat némi adománnyal, amiért zenélésével reggelente hangulatosabbá teszi az aluljárót. Lelassítottam. Odaléptem hozzá - ehhez is kelll ám némi bátorság :-D - és ÖRÖMMEL pénzt tettem az adománygyűjtőjébe. Felnézett, és nevetős mosolyt villantott azzal az egyszál fogával ami volt :-D. Összenevettünk. Szívmelengető, örömteli kis pillanat volt. Csak ennyi. Bearanyozta a napomat.