Tapasztalatok

• 

  Szalay Zsófi

  Van egy, a maga módján profán, mégis sokkolóan valid idézet egy nekem kedves írótól: "A bátor ember segít, a gyáva ajándékot hoz." Nekem ez tökéletesen leképezi a kapcsolati dinamikákat: mennyire vagy jelen és részese a másik életének, valódi értékteremtés-e, amit teszel, vagy csak imposztorkodsz és a mátrixban pótcselekszel. A magam részéről a bújtatott gyávaságot kiszűrni már megtanultam, a jelenlegi kihívásomat pedig abban látom, hogy megtaláljam, hol tudok én segíteni és hasznosulni. És engem hol találhat meg ez.

  #Ismerkedés

  Tovább

  2
• 

  Noémi Telek

  Most nem a férfiakat, hanem önmagamat ‘falom’…. Idestova 10 éve próbálom megismerni magam. Próbálom, bakker! De eddig másokon keresztül tettem. Pontosabban másokba olvadva…. Ez jó?! Hmmm… Olvadva nem, tükörbe nézve igen. Szerintem. Most viszont… Imádom szeretni magam. Fejlesztem magam, tanulok, folyamatosan podcasteket, videókat, előadásokat, interjúkat hallgatok, vagy könyveket olvasok. Minden témában. Barátokkal, családdal vagyok. Néha meg nem… Mert olyan jó a csend. Igazán jó. És mindezt nem rögeszmés önismereti hajszából, az elmúlt. Csak úgy. Mert élvezem. TV-t max 10 percre kapcsolok minden nap. Vagy annyit se. Akkor is csak streaming megy. A Hunyadit azért megnéztem… nah… Kábel TV?! Azt pláne nem. Képzésekre jelentkeztem… nem tudom mi lesz, de megyek. Minden időben készülök valamire a jövőben. De fogalmam sincs, mire. Csak haladok. Közben elképesztően szeretem a gondolataimat, szeretem az érzéseimet. Nincs bennem presszió. Légüres teret érzek magam körül, amit önmagammal töltök fel. De most életemben először nem kényszernek élem meg, hanem édes nyugalomnak. Ez megijeszt, vagy legalábbis teljesen érthetetlen számomra. Hol van az a görcsös, obszesszív, akarnok önmagam?! Bújj elő, Cica! Helyette azonban egyszerre érzem a választás lehetőségét, és hogy bármerre mehetek, bármit tehetek, akármit választhatok. És egyszerre érzem a kiszámíthatatlanságot. Ami új érzés. Mindig tudtam, mit fogok tenni, merre akarok haladni. Ki volt minden lépés számolva. Még akkor is, amikor nem úgy jöttek ki a lépések. Most viszont elengedtem a kormánykereket. Ugyanúgy a vezető ülésen ülök, de autopilóta üzemmódban. Eddig láttam az utat, most a nagy fehérségben utazom. Nyugiban. Tudom, hogy újra lesz gyönyörű látvány, és eltűnik a fehérség, azt is tudom, hogy előbb-utóbb nem egyedül utazom, de nem tudok felocsúdni ennek a békés érzetéből. Nem értem. Egyáltalán nem értem. Semmit sem értek jelenleg. Azt sem értem, hogy miért nem fáj a szívem az előző srác miatt? Miért nem vagyok féltékeny vagy irigy az ő nélkülem folytatódó életére? Miért nem vágyom arra, hogy újra beszéljünk vagy találkozzunk? … Eddig minden férfi után így éreztem és teljesen összetörtem. Most ez miért nincs? Emberileg szeretem és elfogadtam minden elcseszett hülyeségével együtt. Édes volt. Fárasztó, de édes. De miért nem hiányzik?! Na jó… azért néha de. Viszont most máshogy, és túl kevésszer. Nem tudom eldönteni, hogy azért nem, mert ennyire őszinte volt ez köztünk és nincs maradék leróni való, esetleg mert ennyire felszínes volt és ennyiben kielégítő, ámde számomra kevés, vagy talán felnőttből ez a normális továbblépés, vagy mert ez nem is szűnt meg emberileg. Mert a végtelen Univerzális mindenségben ő is és mindenki is megmarad velünk. …Legbelül, legmélyen, tudom miért, de nagyon meglepő ez a bizonyosság. Ez a bizalom és tudat önmagamban. Elképedek néha emiatt. Kicsit most olyan, mintha kérdéseket tennék fel az Univerzumnak, ő pedig opciókat dobálna felém, amire ráharapok, és megyek feléjük. Nem tudom a válaszokat sem, csak azt, hogy mennem kell ezek felé. Néha már-már túl sok irányba, de követem a jelzéseket… érzésből, nem agyból. Én, aki mindent intellektusból oldottam meg, matekos aggyal, tipik akaratos, követelőző módon. És… a vicc, hogy már talán tudni sem akarom, mi történik, na ez a tök fura.

• 

  Szalay Zsófi

  Sosem szerettem a small talk-ot, nemhogy részt venni benne, de még hallgatni sem. A húszas éveim persze nekem is felszínesebb, funkcionális kapcsolódásokkal teltek, amik megtartottak a mindennapokban, de ezek természetszerűleg ki is koptak, ahogy betöltötték a szerepüket. Aztán az amúgy is zárkózottnak mondott családi mintát levetkőzve, az igazi magamat mutatva megjelentek ennek az egyoldalú haszonélvezői is. Sok csalódást megélve jutottam én is arra, hogy itt az ideje tisztogatni, ami ambivalens érzést hozott magával: egyszerre szabadultam fel, jutottam levegőhöz,és üresítettem ki magam körül a teret. Direkt, őszinte, bolondos, olykor nyers kommunikációval pedig még nagyobb kihívás megtölteni ezt a teret, de ez kettős élű fegyver: távol tartja az alvajárókat és tiszta rácsodálkozással bevonzza az arra fogékonyakat. Az utóbbiak tapasztalatom szerint sokszor hitetlenek ebben: mert amit nem ismernek, attól tartanak. És én mit tehetek ilyenkor? Türelmesen, konzekvensen mutatom magam tovább, egyre mélyebben, ahol az igazi kapcsolódások kiforrhatnak.

  #Kapcsolatépítés
• 

  Péter Kardos

  Tehetségszakértőként a kiemelkedő képességű gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek, tehetséges gyermekek szülei számára nyújtok segítséget, tanácsadást, kognitív-és személyiség vizsgálatok segítségével tanácsadást, fejlesztő foglalkozásokat. Az onismeret-tehetseg.hu szakmai oldalamon részletesebb információkat is találsz... Keress meg, ha az oldalamon talált bármely területen vannak nehézségeid!

  #Szakértelem

  Tovább

  2
• 
• 
• 

  Az Átalakuló

  4-5 nyelvet beszélek, 15 évet voltam fordító egy nemzetközi szervezetnél. Hogy ma újra nekiállnék-e a nyelvtanulásnak? Nem biztos, hiszen nagyon hosszú és fáradalmas folyamat. Eredménye van? Ha jól csinálod: igen! Ennek ellenére 2024-ben már nem biztos, hogy megéri, hiszen kitűnő MI (AI) szolgáltatások állnak az emberiség rendelkezésére. Tehát röviden: együtt átbeszélhetjük, hogy neked mire kell az idegennyelv, mik a kételyeid, mennyi az időd, és hogy neked pontosan mire is van szükséged, hogy elérd a célod, hiszen az idegennyelv csak egy eszköz!

  #Szakértelem

  Tovább
• 

  Magdi

  Viszonylag későn jött a kislányom - 38 éves voltam, amikor megszületett. Én már előbb szerettem volna, de valahogy a sors mindig olyan pasikat dobott elém, aki még nem érezte magát érettnek hozzá. Így mentek az évek, igaz nem bánom, mert elmondhatom, hogy sokat éltem és megéletem, utaztam. Most már 6,5 éve anyaként mondjuk azt mondom ez a legnagyobb utazás, ami sokszor nem könnyű. :) Lehet pont azért, mert sokáig éltem nélküle, viszont most már egy percet sem szeretnék nélküle élni. Az ő ölelésében és szeretetében én is “otthon” vagyok.

  #Gyerekvállalás

  Tovább
• 

  Zajzon Ábel

  Minél bátrabb tudsz lenni, annál biztosabb, hogy megmozgat másokat, amit írsz, és így kérnek is majd Tőled segítséget. Tapasztalatunk, hogy aki bátor mer lenni: azt mások keresni fogják – és aki csak szép dolgokat ír: azt nem.Minél bátrabb tudsz lenni, annál biztosabb, hogy megmozgat másokat, amit írsz, és így kérnek is majd Tőled segítséget. Tapasztalatunk, hogy aki bátor mer lenni: azt mások keresni fogják – és aki csak szép dolgokat ír: azt nem.

  #Vállalkozás

  Tovább

  2
• 

  Ilona Kovács

  A válásom anno egy 14 éves kapcsolat vége volt, 31 éves koromban. Gyakorlatilag az egész fiatal felnőttkori létemet egy kapcsolatban éltem, hűségesen, kikacsingatás nélkül. Volt előtte némi tapasztalatom, de eltelt 14 év... ott álltam a válást kiheverve a vágyammal, hogy szeretnék újra ismerkedni, de azt sem tudom már, hogy hogyan kell... sőt, azt sem tudtam, hogy milyen férfira vágyom... és nem mellesleg egy pici gyerkőccel. Volt bennem belső gát és félelem bőven, de belevágtam, a barátnőim támogattak, bátorítottak. Beregisztráltam a híres jobbra-balra húzogatós társkeresőre. Félretettem az elveimet és mivel akkoriban az önző énemet éltem és a carpe diem határozott meg, elkezdtem randizni, újra élni. Rituáléként éltem meg a randira készülést, csinos ruha, magassarkú, piros rúzs... Elkezdtem újra megélni a nőiességem, és ez lassan visszadta a magabiztosságom, és egy idő után bátrabb lettem a férfiakkal. Közben megszerettem magam, és ez kezdett el sugározni rólam. Ismerős helyzet? Itt vagyok, ha segítségre van szükséged!:-)

  #Ismerkedés

• 18
• 19
• 20

A barátaim, amikor megtudták, hogy jógaoktató lettem, először el sem hitték, és nem szerettek volna járni az óráimra, mert nagyon távolinak érezték, túl spirituálisnak, jöttek a jógás viccek, … “Miért tekerem magam függönybe” … röviden inkább a megdöbbenés nyert náluk. Hiába sportoltam gyerekkorom óta, meg jógagyakorló voltam, a régi mintázatokat keresték bennem. Nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam, mert a képzések után, elkezdtem oktatni, rájöttem, hogy a mélységekből olyan sok megélés lett, hogy tudok ebből adni, másoknak segíteni. Ezért is tanítok, mert tudom nem vagyok egyedi eset, és sokan magukra ismernek a történeteimből. Ebben találtam meg a helyem és szeretném másoknak is megmutatni a folyamatot és az utat, ehhez a teljesebb élethez, és hiszem, hogy a teljesebb élet nálad és nálam is mást jelent, viszont a vonalvezetésben tudok segíteni.

Nem sokkal utána történt, hogy vezető pozícióból hirtelen a munkanélküliség világában voltam. 3 hónapig otthon, kerestem az utam, mit hogyan csinálnék másként. Kiégtem, megtörtem, bátortalan lettem. Mindent kipróbáltam, kerestem mi tesz boldoggá és ez egy hosszú év volt számomra, hiába találtam 4 hónapon belül új munkahelyet. Viszont eldöntöttem, hogy egy teljesen más irányt veszek. Ezalatt az út alatt megtapasztaltam, hogy a régi bántásokat, hogyan kompenzáltam. Utána hogyan lettem ebben is tudatosabb és fogadtam el a testi adottságaimat. A nőiesség felfedezése és a felismerés, hogy megtörtem, bátortalan lettem, a külső elvárásokban kerestem visszaigazolásokat, pedig mindig is itt voltam magamnak, csak a belső nyugalmamat nem találtam, nem tanúsítottam türelmet magammal szemben. Éreztem, hogy annyi a teendőm egy napban, hétben, hónapban, hogy képtelenség teljesíteni, és mindig teleírtam a határidő naptáramat. „…Hogy nehogy lemaradjak érzéssel” éltem, és szerettem volna megfelelni másoknak, hogy ott vagyok, találkozunk. Közben nem is töltött fel az az találkozás. Ez alól feloldoztam magam, hogy legyen magamra időm, egyedül, zaj nélkül, és olyan emberekkel töltsem az időm, akik feltöltenek, észrevétlenül adnak. Szerettem egyedül beülni egy kávézóba, élvezni a kávémat és csak nézni ki az ablakon. Ahogy változtattam, sokszor éreztem, hogy már nem szorongok belülről, nem feszített egy érzés. Megkönnyebbülés volt. Nem egy gyors megoldást találtam, hanem egy folyamatot, egy életstílust, amit lépésről lépésre, napról napra tudtam beépíteni a mindennapokba. Együtt kell élni azzal, hogy a gyógyulás egy lassú folyamat, viszont a jóga ezt az érzést adta meg nekem, hogy lassuljak le, bárhol, bármikor, anélkül, hogy feszélyez a környezet a nyomással, és összeomlanék, vagy kiégnék.