Tapasztalatok

Giber Adrienn

Gondolkodtam milyen tapasztalatom van amit megoszthatnék és hirtelen úgy éreztem nem tudok semmit. És igazából pont erről szólt az utóbbi két évem, elkezdtem rájönni mennyi mindent nem tudok. Akkor ez erős kisebbségi komplexust ébresztett bennem, nem tudtam megmaradni olyan emberek közelében akik valamit jobban tudtak, valamiben tájékozottabbak voltak mint én. Az utóbbi hónapokban kezdett el ez oldódni bennem, hogy nem szégyen kérdezni, nem vagyok kevesebb azért mert valamit MÉG nem tudok. Nagyon jó érzés máshogyan szemlélni a nem tudást. A "Mit nem tudok?" helyett a "Mit tanulhatok?" lett a kérdésem magam felé, és ettől máris nem "butának" hanem kíváncsinak látom magam ✨

Rátkay János

Válásom után, 18 év házasság után ott álltam egy csomó kétellyel: kellek-e én még valakinek, hogyan tudok egyáltalán nőkkel ismerkedni, 20 éve nem csináltam ilyet, a világ is közben megváltozott körülöttünk, azok az elvek és gyakorlatok, amik akkor működtek a párkeresésben, azok már vagy nem is léteznek vagy elszállt felettük az idő. És akkor jött az internetes társkeresés. Hamar megismerkedtem ezzel az új világgal, és elég gyorsan a rabjává is lettem. Az egy dolog, hogy nagyon sok randevút tudtam leszervezni, sőt, sok nővel nagyon gyorsan nagyon messzire eljutottunk az ismerkedésben, de volt ennek a dolognak egy csomó árnyoldala is, amibe sikerült belekeverednem. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy függőséget okozott a dolog, szinte már percenként néztem a telefonomat, hogy kaptam-e választ a megkereséseimre, hogy jött-e új női profil, akinek írhatnék. Egyszerre több partnerrel is leveleztem, tartottam a kapcsolatot, már majdnem minden estére jutott egy randevú. A végén borítékolható volt a kiégés és a káosz az életem többi területén. Ha nem szeretnél átesni a ló túlsó oldalára, és már azt sem tudni, hogy kivel mit beszéltél korábban, ahogy velem ez megesett, szívesen megosztom veled a tapasztalataimat, ha igényled.

Toth Ibolya

A múlt. „ A pénz „ „ Elköteleződés” Az elvárásoknak megfelelni nem tudtam. Elvárták hogy férjhez menjek ,mert eljött az idő csak nem volt kihez. Mondtam én magamnak . Nem volt igaz. Szép házunk volt,van a mai napig a falu legszebb házai közé tartozik. Így sok irigyünk volt, van. Az házasodó sorban lévő fiúk és édesanyai sorakoztak házunk kapuja előtt mivel szép ház akkor sok pénz van a háznál. Nem volt igaz . Szüleim banki kölcsönből építették fel egy kis ízlés ,rendrakás ,tisztaság a ház körül Így úgy látszott gazdagok vagyunk. Ami nem volt igaz .Mi napról napra éltünk. Nem mertem , féltem férjhez menni mert szép ház, de nincs pénz kiderül . Igaz volt. Inkább nem engedtem közelembe a tolakodókat. Elterjedt rólam hogy nagyra vágyó vagyok. Válogatós. Majd a szülői házat elhagytam . Tanulni mentem a városba . Szerelmes lettem úgy isten igazából első szerelem . A fiú szegény volt . Nekem bejött. Pénze nem volt mint nekem sem csak egy szép házam ami egyszer az enyém lesz. Viszonzatlan szerelem gyötrődések sorozata után gyorsan vége lett. Majd jött a szomorúság és továbbra a szegénység. Diplomáltam a városban mérnök lett belőlem. Majd munkát kaptam lett egy kis saját pénzem , de fiú, férj jelölt sehol. Egyik nap szüleimet meg vádoltam mivel 35 évesen még mindig nem voltam férjnél. A szegény fiúk nem udvaroltak mert féltek mivel én gazdag voltam, szép ház. Ők az okai annak hogy soha nem volt pénzünk és azért nem mentem férjhez. Majd elmentem külföldre pénzt keresni, férfi sehol, se jelölt, jött a magány ,harc ,küzdés, pénz gyűjtés ideje . Hogy legyen pénzem választottam munkahelyet. Bejött a cél. Egy ruha nagykereskedésben lettem Balkáni országok eladói területi képviselője. Mivel több nyelven beszélek, bejött. Jött a pénz egyenes úton ,majd elkezdett a pénz rossz utakról is folyni. A pénz rabja lettem . De férfi sehol. Kezdett nyomasztani a pénz szerzés mondja és egy nap végett vetettem neki .Felmondtam Nem csak a munkám, hanem a pénzt is elhagytam , amely nem egyszerű belső harc, elégedetlenség, magány fájdalma eredményezte. Végre megszabadultam a pénztől . A tévhit hogy van szép ház van pénz akkor van férfi is .Igaz volt. Majd újból országot váltottam nulláról már másodszor kezdtem. Most már 5oo Euro kölcsön pénzből indultam neki . Az addigi pénz közben mind elúszott. Majd mikor megtanultam magam szeretni, elfogadni, dolgokat és embereket elengedni, mertem újból hinni. Természetes úton újból megtalált a pénz, van belőle elég, de a férfi is már . Aki a semmiből jött , összetörve az élet vihara alatt, és lás csodát semmije nem volt csak EMBERSÉGES, TISZTA SZÍVŰ, IGAZ BESZÉDŰ,FÜLIG ÉRŐ MOSOLY,NYUGALOM, BÉKE és lám hozzá férjhez mentem. Ma felnézek rá egy összetört vihar verte férfiból egy lombokat és gyökereket növesztő férfi lett. Hálát adok Istenek ,hogy vezetett és vezet MA a MI utunkon.

Mariann Nagy

Ma volt szerencsém beszélgetni egy elképesztően erős, kedves, hálás és egyre tudatosabb lánnyal. Sok szörnyűséget élt át, lent volt a pokol fenekén, és saját erőből kapaszkodik felfelé eszméletlen sebességgel a szakadékból. Eljutott odáig is, hogy nem fél megosztani az érzéseit, nehézségeit, és mer segítséget kérni. Elmesélte, hogy az ismerősei, akik a maguk módján, abszolút jószándékkal a háttérben, azzal próbálják bíztatni, hogy fogadja el, ami történt, és engedje el... Azt gondolom, hogy nagyon trendivé vált ezen szavak használata, viszont ez nem ennyire egyszerű, és nem így működik. Az elfogadás és elengedés is egy nagyon hosszú folyamat, amit türelemmel, megértéssel, támogatással (úgy, ahogy a másiknak ténylegesen jó, használ, figyelembe véve az érzéseit, a folyamat stádiumát) lehet segíteni. Hogy meddig tart? Azt nem lehet előre megjósolni, ez mindenkinél egyéni. Olyan automatizmusok lépnek ilyenkor működésbe, amiket átírni rengeteg önmunka, befektetett energia segítségével lehet, és ez elképesztően fárasztó tud lenni. Kimerítő... Számtalan felismerés, mechanizmus feltérképezés, összefüggés alkotás, traumával való szembenézés, meggyászolás, gyakorlás és próbálkozás után, amikor már nem bosszant fel, nem tesz ingerültté, ugyan vált ki belőled érzéseket, de azokat kordában tudod tartani, és nyugodtan, higgadtan tudsz róla beszélni, akkor elfogadtad...és talán el tudtad engedni... A trauma feldolgozásához pedig szükség van arra, hogy engedd oldódni, felszínre törni, átfolyni rajtad a nehéz érzéseket...hagyd, hogy fájjon, hogy dühös légy, hogy szakadjon fel a sírás...ahányszor jól esik..., hogy beszélj, mondd el ugyanazt akár ezerszer valakinek...vagy ahányszor csak kell. Így mindig egy kővel könnyebb lesz a csomag, amit cipelsz. Ha nincs kivel megosztani, szívesen meghallgatlak. Tudom, milyen nehéz, mikor azt érzed, nem tudsz eleget beszélni róla, és a barátaid ugyan nem mondják, de már érzed, hogy kicsit terhes a számukra. Ami még nagyon fontos, légy magaddal is türelmes, lásd még, honnan hová jutottál. A kicsinek tűnő eredmény is lehet számodra hatalmas.

Rátkay János

Közel 50 éves voltam már, amikor egy teljesen új szakmát kezdtem el. Ebben szerepe volt annak, hogy a Covid miatt gyakorlatilag kényszerhelyzetbe kerültem, és a több mint tíz éve fennálló vállalkozói létemet fel kellett adnom, mert a projektjeim leálltak, és újra vissza kellett mennem munkavállalói státuszba. Viszonylag gyorsan olyan munkakört kellett találnom (Scrum Master), ami újszerűsége révén kevesebb tapasztalattal is megpályázható volt azzal a kitétellel, hogy teljesen új dolgokat kellett nagyon rövid idő alatt megtanulnom, viszont az átlagnál jóval magasabb bérezéssel kecsegtetett. Ekkor ismertem meg a forradalmi Karrier Hack koncepciót. Ha szeretnél elérni 30-40%-kal magasabb fizetést a jelenleginél, ismerd meg te is ezt a módszertant, ami plusz milliókat hozhat neked éves szinten !

Judit Porkoláb

Sziasztok, Szerencsésnek mondhatom magam, mert a sok trauma révén volt időm befelé fordulni és magammal foglalkozni. Ez furán hangozhat, de ma már így élem meg. Férjem 30 év után itt hagyott bennünket, közben gyermekeim is kirepültek. Az egyedüllét lehetőséget adott önismereti utamon, jobban elmélyüljek, végig gondoljam a házasságom tapasztalatát, azt, hogy épp ki is vagyok én. Jelenlegi státuszomat az alábbiak szerint fogalmazom meg: boldog amazon aki a láthatóság útjára lép. A láthatóságban tudtok nekem segíteni, szívesen viszonzom a hosszú párkapcsolat tapasztalatommal.

A családi sztorim folytatása amelyben a hiba több egyéb mellett az elköteleződés hiánya is volt. Egy rövid visszatérés után hagyott minket hátra a férjem. Elindult válas ellenére minden találkozás egy kis szikrát lobbantott kihültnek hitt szerelmünkbe. Ő gyorsan keresett egy hasonló hölgyet, 20 éves fiatal üde és persze tapasztalatlan. De mégis hiányzott valami így karácsonykor haza tért. Csodás másfél hónap következett. A kislánnyal igyekeztünk megmutatni a különbséget a szeretet és a szerelem kábulata közt. Úgy tünt tényleg elindult a valódi elköteleződés útján. De valami mégis zavart. A gond egy munkahelyi rendezvény kapcsán robbant. A velünk töltött idő kontra a lány mellett megélt hamis szabadság érzet. Újra bezárva érezte magát a napi haza járástól. Február 12.én egy előző napi vita miatt újból távozott. Kapott bizalmat feltétel nélküli szeretetet, de nem tudta elkötelezetten a családapa és férj szerepét örömben élni, mert nem volt rá mintája. Én leírtam a lánynak a kis történetünket, hogy ha szeretné vissza fogadni annak tudatában tegye hogy ismei az előzményeket. Ezen nyilván megsértődött, de én nem fogadtam volna vissza ha tudom nem engedte el a másikat. A lány megbocsájtott, azóta is együtt vannak. Bár igen erősen korlátozva van a lány mellett, mert fél hogy ha nem enged ott sem lesz helye. Ez a történet alaposan megtépázta az önbizalmamat, és rá jöttem hogy a társ függőségem oka a parentifikációm volt. Szerettem volna megvédeni segíteni, magamat alá rendelve. Mi Nők sokszor lépünk be ugyanabba a pocsolyába mert hinni akarunk. De a kötődéseink, gyermekkori tapasztalataink kidolgozása nélkül nem vagy rosszul kapcsolódunk választott társunkkal. Nálam az elköteleződés meg volt, de nincs jogunk másoktól azt várni hogy ugyanazzal az erővel tegyék azt velünk, hisz más közegből érkeznek. Így a bizalmam megtört, önmagamban és benne is. Vajon csak én vagyok ekkora hülye? Ezer hasonló kérdés járt azóta a fejemben. De nem voltam hülye csak hinni akartam hogy a szeretet kiépíti az elköteleződést a másikban, de persze csalódtam. Nem szabad feltételezni és elvárni érzéseket, és ha szabadon tudsz szeretni elfogadni, befogani a másikat egy felnőtt lélek azt majd értékelni elfogadni és viszonozni is képes lesz. Ez lett az én személyes tanulságom.

Toth Ibolya

Rendrakás Mindig is fontos szerepe volt a rendrakásnak életemben. Mikor kis gyermek voltam mindig magam után kellett pakolnom játékaimat, ruháimat .... Édesanyám így tanított a rendre. Majd nagyobb lettem a lakásban kellett rendet raknom. Otthonról elkerülve a minták elvárták tőlem hogy rendet rakjak továbbra is magam körül a lakásban. De az én életemben nem volt rend sem a kapcsolataimban sem magam körül ,mert ezt otthon nem tanultam meg ( a Minták ). Majd ez a tudat, hogy ezt nekem kell csinálni el kezdtem másoknak is rendet rakni életében. De a sajátomban nem. Majd megtanultam az nem az én dolgom. Az én dolgom először is magam körül minden olyan kapcsolat amely elvette erőm, amely taszított, amely akadály volt mind egytől egyig megszüntetni. Nagy bátorság kellett hozzá. Nagytakarítást csináltam magam körül . Minden pici kis lyukba, helyre be be tekintettem és alaposan kitakarítottam. Rokonok, ismerősök, barátok, munka, pénz, tárgyak ..... Évekig takarítottam nem tudva hogy egy nap milyen fontos lesz számomra az igazi rend körülöttem. Most egyszer csak eljött a semmiből a rendrakás újbóli fontossága. Így fontos lett számomra rendet rakni kapcsolódásaimban mint anya lánya kapcsolat, munka területén. Ma úgy látom rend van körülöttem . Mindennek meg van a helye ott van ahova tartozik és ahol lennie kell. De kíváncsisággal várom vajon még kell e valahol rendet raknom. Keresem de még (már ) nem találom.

Schubert József

2019 ben, 22 év házasság és 3 gyerek után hihetetlen lelki fájdalom árán elváltam a lehető legnagyobb békében. A gyerekeim felé maximálisan igyekszem jelen lenni, bár már csak a legkisebb igényli nagyon. Továbbra is keresem a helyem folyamatosan kisebb nagyobb lendülettel. Terápiákba járok, spiritualitással foglalkozom stb. Volt egy hosszú kapcsolatom nagyon mély és rendkívül sokat tanultam belőle de végül én bontottam fel nemrég. Így 53 évesen még mindíg vergődöm.

Farkas Szilvia

Akkor kezdtem magamat igazán értékelni és elismerni, megismerni, amikor kiléptem a párkapcsolataimból. Igen, így többes számban. Nem azért, mert egyszerre több volt, hanem mert egyik után jött a másik. Szünet nélkül. Aztán vágytam a szünetre. A magányra. Az egyedüllétre. Nagyon jót tett! Sikerült meghallani magamat és sikerült jóban lenni magammal. Nagyon büszke vagyok a döntéseimre és arra, hogy bátor vagyok a szívem szerint választani.