Márkus GáborŐszintének lenni könnyebb, mint évekig keresgélni, ki hol és mivel rontotta el. A napokban részt vettem a férfikör beszélgetésen. 9 férfi, akik arról beszéltek, hogy most mi az az érzés ami bennük van, mi foglalkoztatja őket. Minden megszólalás után volt lehetőség kérdezni, vagy saját tapasztalatot megosztani, amennyiben úgy érzem hogy tudok kapcsolódni ahhoz amit mondtak. Egymás után beszéltek arról, hogy volt aki a bátyjával nem tudott dűlőre jutni, volt aki sok-sok próbálkozás után az összes családtagjával megszakította a kapcsolatot, és olyan is, aki nem értette miért keresik őt az ismerősei, mikor ő nem feltétlenül keresi az ő társaságukat. Ahogy hallgattam őket sorban, azt éreztem, hogy egyik mondandójához sem tudok kapcsolódni. Aztán rájöttem, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az én életemben nincsenek ilyen kapcsolatok, és közben azon gondolkoztam, hogy mi a különbség nálam. Aztán rájöttem, és amikor már szinte mindenki elmondta a magáért, együttesen reflektáltam mindegyikre. Rájöttem, hogy a rokoni és főleg a baráti, de akár az üzleti kapcsolataimban minden egyes kommunikáció során, ha bármilyen kellemetlen helyzetet érzek, amint sikerül beazonosítanom magamban, ott és akkor beszélek róla. Mert ha nem teszem, és elviszem magammal, akkor napokig emésztgetném, és lehet hogy nem lesz következő alkalom, hogy tisztázzuk, vagy a következő alkalomra már az előző eset is rányomja a bélyegét. Ugrasszuk ki a nyulat a bokorból, és amíg nem derül ki, hogy mi a probléma valódi oka, addig nem hagyom magam. Őszintén elmondom, hogy ez mit váltott ki belőlem, miért érzem rosszul magam benne, és akkor vagyok a legboldogabb, ha azt látom a másikon hogy végre ő is elmondhatja, hogy mi feszíti, és nem kell tovább jópofiznia, terelnie, szerepeket futtatnia. Ilyenkor egy csapásra leegyszerűsödik a kommunikáció, nincsenek fölösleges körök. Eleinte odafigyelés kellett, hogy felismerjem és meg tudjam fogalmazni ami bánt, majd pedig bátorság, hogy őszintén el merjem mondani. Legrosszabb esetben megsértődik, de ha nem beszélem meg vele, akkor is ez történne. Legjobb esetben meg megtanuljuk mindketten, mennyit ér az őszinteség.
3- Barbara Mitter
Az ebbéli tapasztalatom rövid, de hátha már a leírásával segíthetek valakinek. Évekig küzdöttem a pályaválasztás nehézségeivel. Rengeteg dolgot kipróbáltam, de egyikben sem éreztem magam igazán teljesnek, önmagamnak. Talán az előző munkahelyem volt a valaha volt legrosszabb választásom. Viszont kényelmes volt, langyos, meleg, biztonságos, mind anyagilag, mind kiszámíthatóságában. Innen volt a legnehezebb szabadulnom, hiába utáltam az egész ottani rendszert. Majd 35 évesen rheumatoid arthritist diagnosztizáltak nálam. Rettenetesen megijedtem, addigra már nagyon fájtak a talpaim, a derekam. Rövidre zárva a sztorit. Felmondtam. Az autoimmun betegségnek címkézett valami pedig nyom nélkül eltűnt. Meg voltam rekedve egy számomra méltatlan helyzetben. Utáltam, de nem tudtam lépni. Nem tudtam, merre tovább, hogyan, hova. A szervezetem lekövette a "mozdulatlanságot", megrekedtséget. Minden reggel fájt "felkelnem" és bemennem az utált munkahelyre, a lábam sem tudott fájdalom nélkül "lépni" hát. Aztán egycsapásra elmúlt minden tünet. Már akkor, amikor eldöntöttem, hogy felmondok. Ne várd meg a diagnózist! <3
- Barbara Mitter
Viszonylag hamar ébredtem a minták által meghatározott életből. Annál tovább tartott Amazon/Istennő korszakom. Nem voltam rest bármit és mindent is kipróbálni. Aki kellett, azt megszereztem, az ujjaim köré csavartam, hazavittem. Bármilyen nemzet "gyermekét". Miközben valójában mindig is a szerelmet, az igaz társat kerestem. Benéztem érte minden bokorba. Kipróbáltam valamennyi férfitípust. Sorban ettem őket reggelire. Persze volt, aki rajtam fogott ki. 30 évesen aztán erősen traumatizált az egyik nagyszabású kaland. Néztem magam kívülről és borzasztó volt a látvány. Akkor ott megfogadtam, hogy ennek vége. Sem gyenge hódolókra nincs többé szükségem, sem a szekszi, érzelmileg elérhetetlen vadkanokra. Megcsömörlöttem. Meghalt és egyben megszületett bennem ott és akkor valami. Egy életre jóllaktam a pasikkal. Nem volt több kaland. Rá pár hónapra megismertem a Társam.
Gergő MagyarTeljesítménykényszer – amikor a kihívás uralja az életet Ismered azt az érzést, amikor bármit elérsz, mégsem érzed elégnek? Amikor a pihenés bűntudattal jár, mert mindig lehetne még többet tenni? Sokáig én is így éltem. A sémáim és mintáim újra és újra olyan helyzetekbe sodortak, ahol bizonyítani akartam – magamnak, másoknak, a világnak. Aztán a húszas éveim végén észrevettem, hogy a sport és a kihívások megszállottja lettem. Meg akartam találni a határaimat, kíváncsi voltam, meddig tudok elmenni. Egy idő után viszont már nem én irányítottam az edzéseimet, hanem az edzések irányították az életemet. Végigjártam ezt az utat. Ma már nem akarok senkinek bizonyítani – és ezzel sokkal szabadabb lettem. Ha te is benne vagy ebben a spirálban, vagy úgy érzed, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt, tudd, hogy van kiút. Ha szeretnéd, megosztom Veled a tapasztalataimat.
ZsaniLányom iskolai bántalmazás áldozatává vált, ezzel egyidőben depressziós lett. A legnehezebb időszakom volt: látni a gyerekem ahogy ki sem akar mozdulni az ágyból. Meg akart halni, vagdosta magát. Nagyon nehezen tudtam elvinni orvoshoz, de végül gyógyszerrel olyan állapotba került, hogy el tudtam vinni terápiára. Hetek, hónapok voltak nekem is a félelem, kihívás- anyaként helyesen mellette lenni. Itt kezdtem újra felvenni a Mindenséggel a kapcsolatot. Ez a mélypont volt az, ahol már csak az ima maradt a kilátástalanságban.
- Zsani
2000-ben a nagypapám halála után pánikbeteg lettem. Gyógyszerfüggő. Egy évvel ezelőtt határoztam el, hogy leteszem az antidepresszánst, és szembenézek a félelmeimmel. Folyamatosan dolgozom magamon, terápiába járok. Nagyon nehéz, a legnagyobb kihívás itt, hogy önmagamban találjam meg a biztonságot és ne rajtam kívül keressem, vagy mástól várjam hogy biztonságot adjon.
3 - Márkus Gábor
A pornó csak egy pótlék akkor, amikor az életem épp megrekedt. Már tinédzserként függő voltam. Viszont mivel az (erre alkalmas) internet még nem volt sehol, így magazinokat kellett vásárolni mindenféle mondvacsinált trükkökkel. Annyira vágytam rá, hogy még azt a félelmemet is leküzdöttem érte, hogy az újságárus nyilvánvalóan leveszi, hogy mi a szándékom. Aztán jött a videókölcsönzők időszaka, amikor már filmeket is nézhettem. Rendszeresen jártam kölcsönzőbe, és hogy azért ne legyen olyan feltűnő, hogy engem csak a pornó érdekel, minden alkalommal kivettem egy másik, "hagyományos" filmet is, bár nem mindig jutottam el odáig, hogy meg is nézzem, mivel idő és pénz takarékossági szempontból csak 4 órára vettem ki. Azt gondoltam kevésbé átlátszó a dolog, ha a filmeket egy egész napra kiveszem, de már akkor is tudtam, hogy ezzel maximum magamat csapom be. De nem érdekelt. Akartam azokat a filmeket! Húszas éveimre már megérkezett a széles(ebb)sávú internet, és mivel a munkám miatt rengeteg szabadidőm volt, így az akkori hosszú párkapcsolatom közepén még inkább függő lettem. Hosszú órákat, sőt néha éjszakákat töltöttem el a gép előtt ülve, különböző témájú filmeket keresve, és egyre jobban az "őszinte" filmek felé terelve az ízlésemet. Míg eleinte bármivel beértem, később az ún stúdió-felvételek már nem izgattak fel. Extremitásokat is megnéztem, de hamarosan megtaláltam a "stílusomat". Volt olyan is, hogy lebuktam a párom előtt, de akkoriban a rövid ideig tartó, szégyenérzettel vegyített tagadás után már vártam mikor lesz újra lehetőségem a pornó nézésére. Hiányoltam azokat a kevésbé megszokott dolgokat az akkori szexuális életemből, és abban bíztam, hogy ha átvinni a való életbe nem is sikerül, de legalább így megélhetem. És ez így ment a szakításig, ami után nem sokkal egy olyan közösségbe kerültem, ahol elindultam az önismeret útján. Ahogy az önismeretem mély bugyraiba belemerültem, több mint fél évig nem volt igényem se a pornóra, se a szexre, mert el voltam foglalva magammal. Elindultam befelé, és minél beljebb haladtam a sötét erdőbe, annál kevésbé éreztem szükségét mind a kapcsolatnak, mind a szexnek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy eszembe se jutott. Sokkal jobban lekötött az önmagam megismerése, a szemét kiürítése, mert ahogy egyre több mindent találtam, és egyre több dologtól szabadultam meg, annál inkább élveztem a dolgot és vágytam az újabb és újabb felismerésekre. Jól esett a munka magamon, és nem aggódtam azon, hogy nincs nő körülöttem. (Másrészt valószínűleg nem is voltam látható a nők számára sem abban az állapotban) Másfél évnyi nagytakarítás után feljöttem a napfényre, és azon kaptam magam, hogy nem érdekel a pornó. Egyszerűen csak nem érdekel. Ezzel párhuzamosan egyre több nő számára váltam láthatóvá, és az elfojtásaim szépen lassan oldódtak. Később még voltak próbálkozásaim, de nem tudott lekötni a dolog, mert mindig volt más dolgom. Azt tapasztaltam, hogy csak akkor keltette fel az érdeklődésemet, és tudott beszippantani kis időre, ha általánosságban nem volt mit csinálnom, vagy nem tudtam, hogy épp merre van a tovább az életem.
- Krisztina Császár
A minap beszélgettem egy ismerőssel a gyerekekről és a családról, hogy milyen útravalót is kaptam a gyerekeim által a saját önismereti utamhoz. Hát akkor lássuk csak: tulajdonképpen az önismereti úton azzal az indítattással indultam el, hogy hogyan tudok a kisfiamnak jobb anyukája lenni. Legyőzni a kontroll iránti igényemet, a dühömet, hogy nem csinálhatok kedvemre dolgokat, hanem alá vagyok rendelve egy kis érző lénynek. Azt is, hogy hogyan tudom a középpontomat, a külső-belső harmóniát megtalálni, a szerepek közötti egyensúlyt tartani. A kislányommal már más a helyzet, hiszen vele a kapcsolatom zökkenőmentesebb volt, az anya-lánya kapcsolat szépen működött. De tőle tanultam meg, hogy hogyan kell igazán szeretni, egymásba bújva elszenderedni, önfeledten átadni és beleengedni magamat a játékba, a közös együttlétbe, kacagni hatalmasokat és egyszerűen csak úgy élni az életet ahogy jólesik. Ez számomra azért is volt nehéz, mert együtt járt a feladatokról és a kötelezettségteljesítésről való pillanatnyi lemondással. És igen, megtapasztaltam, hogy nem áll meg a világ, ha később végzem el a dolgaimat. Ez is egy hatalmas lecke volt számomra, hogy könnyedebben vegyem az életet és élvezzem!