Szőcs Balassa TeodóraSzüleim hatalmas gazdaságot építettek fel a semmiből. Persze ehhez az is kellett, hogy a 4 gyermeküket a munka után tegyék fontossági sorrendben. Én vagyok legkisebb gyermekük, én voltam mindig a fekete bárány, aki mindig kiharcolta, hogy a vágyai után szabadon mehessen. Sokszor haragudtam szüleimre, hogy nem figyeltek rám. A külvilágtól kaptam a gondolatokat, hogy hát nekem jól megy a sorom mert hát kinek a lánya vagyok. Ezt én annyira nem éreztem mert luxusra soha nem költöttek a szüleim, csak a farmba fektették a pénzt. Most 29 évesen esett le a tantusz hogy én milyen feleslegesen agyaltam eddig, mit is kaptam a szüleimtől legyen az számokba kifejezve, vagy érzésekbe. Apukám és testvéreim egy nagy projektjüket zárva, nagyszabású ünnepséget rendeztek, és nagy politikusok, újságírok jelentek meg és beszédet mondtak. Amikor apukám olvasta fel a beszédét, akkor esett le a tantusz, azt kaptam a szüleimtől, amit soha nem tudnak elvenni tőlem, az pedig egy olyan minta, ami óriási erőt tud adni, hogy tegyek, cselekedjek az életben azért amiért érdemesnek hiszem. Nem számít, hogy más célokért teszek, mint ők, a lényeg az erő, a példa mutatás amit adtak nekem, és ezért vagyok HÁLÁS nekik. El is mondtam ezt apukámnak mennyire hálás vagyok neki ezért, ami egy nagy előre lépés volt a kapcsolatunknak, megöleltük egymást és még egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. Megkönnyebbültem...
4
Márkus GáborOlyanok vesznek körül, akiknek adni is tudok. A helyszín egy férfikör. 9 olyan személy, aki valamit már megteremtett, elért az életében: anyagi biztonság, család, szakmai elismerés, spirituális célok, és látszólag rajtam kívül senkinek semmi baja az életben. Felmerül bennem a kérdés, hogy mit tudok én hozzátenni ehhez a csoporthoz? Ahogy egyre többet mondtak magukról, egyre inkább kezdett mindenki megnyílni, és megmutatták sebezhetőségüket. És ahogy beszéltek magukról, én pedig hallgattam őket, egy ponton túl már nem frusztráltak a történeteik, hanem egyre többjükhöz tudtam kapcsolódni múltbeli tapasztalataimmal. Aztán egyszer csak összeállt, hogy az amit meg tudok osztani magamból, abból épp mindegyikük tud meríteni és hazavinni. Ugyanez volt a problémám a Humania-hoz való csatlakozással: ha épp nyakig ülök a szarban, vajon azzal kinek fogok tudni segíteni, milyen alapon mondom azt, hogy képes vagyok rá, ha még a magamat sem tudom összerakni. De ha valaki megkeres, az bizonyosan olyan dolog lesz, amiben már van tapasztalatom, úgyhogy itt vagyok, látható vagyok még ha arccal és névvel még kicsit szokatlan számomra. És elég ha csak figyelek rá, a többi meg érkezik.
4
Anna SándorJogásznak tanultam szülői ösztönzésre, és az egyetem után kb 14 évet el is töltöttem benne. Amint elvégeztem a jogot, utam a Sotéra vezetett, mentálhigiénét tanultam, és azonnal lenyűgözött az emberi lélek megközelítésének sokszínűsége, mélysége. Először a pszichodráma színpada, majd a családállítás és az EMK talált rám, és fokozatosan, 8 év alatt teljesen áteveztem a(z elsősorban) versengésben és kiskapuzásban segítő jog terepéről az önmagunkkal és másokkal harmonikusan együttműködni segítő önismeret világába.
4
Kinga Máté"Üzleti siker"? Talán... Nem találtam megfelelőbb kategóriát. Vidéki környezetből költöztem másik ország fővárosába egyedül és valósítottam meg nagyjából mindent, amit el tudtam képzelni, aztán újabb és újabb szinteket, melyekről nem is gondoltam, hogy lehetséges. Valami hajtott, éltem a lehetőségekkel és a munkát is beletettem. - Tanulhattam bármit, amire vágytam. Ha egyből nem, akkor megtaláltam idővel a módját. Mai napig tanulok, munka mellett, folyamatosan képzem magam. - Dolgozhattam és dolgoztam is sokat, olyan helyeken, melyeket én választottam, és nem dolgoztam, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van pár hónap szünetre. Megvalósítottam/megvalósítom, ami az igényem, pl részmunkaidő, rugalmas munkaidő vagy éppen home offce. Nem azt tanultam otthon, hogy ezeket megteheti az ember, de én megteremtettem magamnak. - Elutaztam a világ sok pontjára, bárhova, amit a fejembe vettem és ez egy ideig fontos is volt, mert a családomban senki nem tette ezt, de én mindig vágytam az utazásokra. Megvalósítottam. A múlt idő csak azért, mert egy ponton rájöttem, hogy felírhatok akárhány további helyet a bakancslistámra, de már nem ez boldogít. Nem úgy, mint korábban. Utazom most is időnként, ha vágyom rá, de már máshogy. - Sosem vágytam igazából nagyon nagy dolgokra anyagi téren, sokkal inkább arra, hogy minden anyagi sikeremet együtt kamatoztassam valakivel közösen, legyen szó lakás, autó és egyéb klasszikus vágyak megvalósításáról. Az élet úgy hozta, hogy mégis megteremtettem mindent ezek közül, többször is, egyedül, nőként. Mindenkinek mást jelent az üzleti, anyagi vagy bármilyen formája a sikernek. Nekem a fentiek kimerítik a siker fogalmát oly módon, hogy a tapasztalatom az, ahogy ezeket elértem, bármi mást is el tudok. Legyen szó vállalkozásról, passzív jövedelemről, karrierváltásról és még sorolhatnám. Bőven látok távlatokat és mindent, amit csinálok, lehetne magasabb szintre emelni. Tudom, hogy rajtam múlik, és nem kérdés, hogy lehetséges.
4- Anna Sándor
2008 óta foglalkozom pszichodrámával, családállítással és egyéni életvezetési tanácsadással, valamint kommunikációs, csapatépítő és burnout tréningeket is tartok egyének és szervezetek számára. A tanácsadásaim során lélektani ismereteim mellett használom a jog és menedzsment területén szerzett tudásomat, tapasztalataimat is. Az egyéni és csoportos önismereti foglalkozásokon abban segítek a klienseimnek, hogy a saját útjukat járják és teljesebb, örömtelibb életet éljenek. Úgy gondolom, hogy minden ember a saját életének mestere, ezért segítői szerepemet abban látom, hogy a megoldások keresése során támaszt kínálok a hozzám fordulóknak.
4 - Márkus Gábor
Ne hazudj a gyermekednek (se)! Fiam imádja a túró rudit, és 3 éves volt, amikor ez történt. Kinyitottam a hűtőt, a polcon a rudikkal, és bár csak egy pillanatra látta, hiszen utána visszacsuktam az ajtót, de arra elég volt, hogy neki feltűnjön hogy van, és kérjen belőle. És ahelyett, hogy azt mondtam volna neki, hogy "Nincs" vagy, hogy "Elfogyott" - amivel leegyszerűsítettem volna a dolgot, hogy miért "nem tudok" neki adni, megelőzve ezzel egy szembenállást és/vagy hisztit - őszintén elmondtam neki a valódi okot, hogy miért "nem szeretnék" neki adni: mert már este van, fogmosás után vagyunk, de holnap majd kaphat, vagy épp reggeli előtt vagyunk, és inkább szeretném ha rendesen reggelizne, és ha még mindig kívánja, akkor utána kaphat, stb. A gyerekek nagyon jó megérzésekkel, kiváló érzékszervekkel születnek. Sokkal jobb a szaglásuk, ízlelésük, látásuk, hallásuk mint nekünk felnőtteknek, és a megérzéseik is jobban működnek. Ebben a helyzetben is egy pillanat elég volt neki, hogy levegye, hogy ott van a rudi a hűtőben. Én szinte fel sem fogtam, hogy ő észrevehette, benne már ott volt a kép róla. És hogy miért NE hazudjak neki a könnyebb út érdekében? Mert neki (még most) mi szülők vagyunk az isteneik: mi teremtettük őt, tőlünk függ az életben maradása, mi tanítjuk, és mindent feltétel nélkül elfogad tőlünk. Ha valamiben hazudunk neki, vagy megkérdőjelezzük, hogy jól látta, hallotta, emlékszik, stb. akkor egy feszültség keletkezik benne: "Láttam a Rudit, de az istenem mégis azt mondja, hogy nincs. Amit ő mond, az biztosan úgy van, tehát akkor valószínűleg én láttam rosszul...". Minél többször történik ilyen, annál többször fogja úgy érezni, hogy az ösztöneire, a saját érzékszerveire ne hagyatkozzon, hiszen azok tévedhetnek, és szépen lassan az évek alatt "megtanulja" lejjebb csavarni az érzékeinek a finomságát, nem bízni magában, és idővel eltűnnek ezek a "természetfeletti képességei". Pedig sok esetben sokkal jobban érzi, látja, hallja, tudja, hogy mi történik, mire van szüksége. Hagyom, hogy használja ezeket a képességeit. Ha bármit másképp lát mint én, egyszerűen csak beengedem és megfigyelem, hogy ő vajon mire gondolt, és elfogadom, hogy lehet mégis ő látja jól velem ellentétben. És lehet, hogy ezek csak apró dolgok, amik számomra nem tűnnek nagy jelentőséggel bírónak, de neki azok, és ez a sok apróság idővel összeadódik. Ha már most megtapasztalja, hogy az isteneik sem tévedhetetlenek, viszont bíznak bennük és elfogadják az ő meglátásait is, bízom benne, hogy sokkal könnyebb lesz később is befogadnia az őszinteséget, a hibázást tőlünk, magától és másoktól is.
4 
Szűcs SándorViccesen szoktam mondani, hogy magamat genetikailag alkalmatlannak tartom arra, hogy hűtlen legyek a társammal, a másik oldalon többször is megtapasztaltam azt, hogy a párom a hátam mögött mást választ helyettem. Ezek a múltbeli tapasztalatok végtelenül fájtak, mert teljesen magamra vettem őket és azt hittem, hogy azért voltak, mert én nem voltam elég jó... Idővel sikerült ezeket feldolgoznom és meglátnom azt, hogy a partnereim hűtlensége nem rólam szólt. Ha ebben a cipőben jársz, akkor tudok segíteni!
4- Márkus Gábor
"Az út az ami boldoggá tesz, nem a végcél'" Jó pár évvel ezelőtt belemásztam az önismeret mélyebb bugyraiba. Nagyon szenvedtem az elején: a mintáimtól, a (be nem teljesülő) vágyaimtól, és dühös voltam mindenkire, aki azt mondta, hogy ezt az időszakot élvezte a legjobban, és ha tehetné visszamenne ide. Hogy lehet élvezni azt, amikor minden nap összeomlik körülötted valami amiben addig hittél; hogy taknyod-nyálad egybefolyva fekszel a padlón, zokogsz és úgy érzed, ebből nincs kiút - kérdeztem? Bármi jött, szembeszálltam vele: hisztiztem, toporzékoltam, hogy én azt nem akarom, de sajnos nem volt választásom, mert az Élet megoldotta helyettem, és összeomlasztotta azt, amire nem volt szükségem. Aztán ahogy egyre több dolog omlott össze, annál könnyebben engedtem el a következő dolgot. És igazuk lett. A környezetemben sokan láttak rendrakás közben, és volt aki megkérdezte tőlem, hogy ha én ennyire tudom, hogy mit kell csinálni, akkor most boldog vagyok? Mert ők ahogy rám néznek, azt látják, hogy szarul festek. A válaszom az volt erre, hogy tulajdonképpen igen. És el is magyaráztam nekik: amit csinálok, az az, hogy bemegyek egy sötét, koszos, büdös üregbe, ahova eddig féltem bemenni, és elkezdem onnan kihordani a szemetet. Kint annyit láttok belőlem, hogy a ruhám mocskos, izzadt vagyok és büdös, itt ott pedig horzsolások, vágások rajtam és fáradnak is tűnök. De közben én tudom és érzem, hogy odabent egyre nagyobb a rend és a tisztaság. Egyre inkább szeretek bemenni, mert jó odabent. Megszabadultam minden olyantól, ami nem én vagyok. És igazuk lett azoknak, akik azt mondták, hogy imádták ezt az időszakot. Mert visszanézve én is imádom! Nap mint nap egy újabb mázsás tehertől szabadultam meg, egyre jobban élveztem a napjaimat, de ehhez be kellett mennem a sűrű sötét erdő közepébe, mert azzal hogy csak a szélén topogtam, nem jutottam sehova. Szóval ha belekezdesz, csináld teljes odaadással! Egy nagy levegővétel és hajrá! És bízz! Bízz abban, hogy azt kapod amire épp szükséged van. Amikor nyakig benne leszel, rohadtul szenvedni fogsz, de utána ígérem, hogy visszatekintve imádni fogod!
4 
Bertalan Balogh"Én teljesen jól vagyok, csak ez a rohadt viszketés egyre erősebb. Már aludni sem tudok tőle" Emlékszem, így mutatkoztam be az első terápiás ülésemen. Sikeresnek mondható tanulmányok, felfelé ívelő karrier, anyagi sikerek, emberi kapcsolatok garmadája, nagyratörő tervek. Legyőzhetetlennek éreztem magam. Valami viszont belül fojtogatott. De beismerni sem tudtam magamnak, nemhogy megfogalmazni, mi lehet az.
4
Joós DóraVáltoztatnom kellet 12 évig dolgoztam egy multinál, az első igazi munkahelyem volt. Végigmentem minden stádiumon. Eleinte olyan lelkes voltam, hogy sokszor éjszakáig bent maradtam az irodában dolgozni, szerettem a munkámat, szerettem az ott dolgozó embereket, szerettem hogy sok pénzt keresek. Büszke voltam magamra. Aztán hosszú évek teltek el és kezdett nagyon szűk lenni ez a kabát. Zavart az érezés, hogy nem hasznosulok, hogy nem szolgálok jó ügyet, csak egy pénzcsináló gépezet része vagyok. Olyan mértékig kezdtem rosszul lenni attól ami körülvesz, hogy napi szinten voltak a belső ellenállásomnak fizikai tünetei. Nem tudtam mi vár ezt követően, csak azt tudtam, hogy valami teljesen más.
4