Magamtól választottam a hittan órákat gyerekként, mindenféle családi nyomás nélkül, mert fontos volt számomra a hit. 14 évesen lekonfirmáltam a református egyház keretein belül. Ezután szinte egyből elindultam a tékozló fiú útján és teljesen kiábrándultam az egyházból. Elhagytam Istent, mert becsapott az egyház. Megjártam a poklot, majd szépen lassan a spiritualitás útján újra megtaláltam a hitem. Nehéz volt kimondani azt, hogy Isten, mert megtört benne a bizalmam. Hittem a nagyobban, de nem volt vele igazi kapcsolatom. Majd jött 2025 és valami megváltozott. Újra látok és bízok, de nem az egyházban, vagy a keretekben. A bizalmam az Isten által mutatott útban van, ami az igazság köveivel van kijelölve.
Bízni, hinni, hagyatkozni A legsötétebb időszakban találtam rá. Végtelen erő, bizalom és nyugalom amit általa kaptam. Ezt követően bármilyen nehéz is volt az életem során a helyzet, bármennyire is fáradtnak éreztem épp magamat, a hitem mindig segített. Mindig is éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy segítséget, támogatást kapok, amikor szükséges. A személyes Isten kapcsolat azóta is átszövi a körülöttem lévő világot. Támaszt, segít visszatalálni önmagamhoz, lelassulni, figyelni, erőt és kitartást ad.
Kozmopolita… Így hívtak egy rádiós interjúban, mert legalább 3-4 ügyben tevékenykedtem. Gyógymasszőr, Fényképész, Dúla, Waldorf közösség szervező, Projekt megvalósító és még ki tudja mi nem voltam… sokan kérdezték tőlem, hogy birom ezt kicsi gyermek mellett, ők nem bírják az anyaságot sem. Én azt mondtam nem tudom engem ez éltet, szerelmeim ezek az ügyek. Egyszer kaptam erre egy választ, én a szerelmet a párkapcsolatomban szeretném érezni. Ez elgondolkodtatott. Elkezdett már teher lenni, sok lenni, elkezdtem rálátni mi az amit nem takargatok magamban ezzel a sok kifele figyelésben, egyre nehezebb kihivásokat kaptam, baba halál volt a legerősebb a szakmámban, majd megtört bennem a bizalom magam és Istem felé, kiégtem…
10+ év házasságtól a kapcsolati anarchiáig → Sok fajta elköteleződésben volt már részem. Különböző mértékben, mélységben. Van gyermekem, ami örökre összeköt az édesanyjával. Volt nagy szerelmem. Éltem együtt hosszú éveken át, külön de párkapcsolatban. Volt több kapcsolatom egyszerre, nem-monogám kapcsolati hálózatban is vettem részt. Számomra mindig érdekes, hogy mennyi szintje és módja lehet az elköteleződésnek. Illetve hogy mit jelenthet ez a fogalom a szexuális hűségen innen és túl.
Egy másfél éves fiúgyermek elvesztését még ketten gyászoltuk a férjemmel, de amikor a kisebb fiunk 5 és fél éves lett, a férjem elköltözött tőlünk. Pedig még kuglófot is sütöttem a szeretőjének. Kevés volt, vagy lehet, hogy túl sok.... Inkább az utóbbi. Ma pedig újra vele élek és a szeretőnek nyoma sincs, ellenben van békesség és nyugalom. Az alatt a 10 év alatt míg ketten voltunk a fiammal nagyon sok mindent tapasztaltam és ebből a legfontosabb az, amit tanultam tőle. Nem kell az életet komolyan venni, mert játék az egész.
2022-t írtunk, amikor felmondtam az utolsó teljes állású munkahelyemen. Nem tudtam hogyan fogok megélni belőle, de teljes szívből éreztem, hogy fel akarom tenni az életem arra, hogy másoknak segítek. Elkezdtem ingyenes beszélgetéseket tartani, de amikor felajánlottam a további fizetős alkalmakat, senki sem akarta folytatni. 3 hónap alatt felétem az összes pénzemet. Teljesen leégtem és kölcsön kellett kérnem a családomtól a lakbérre. Tudtam, hogy kell valami átmeneti bevételi forrás, ezért elkezdtem Budapesten besétálni véletleneszerűen éttermekbe, hogy adjanak munkát. Aznap kaptam egy részmunkaidős állást. Csalódott voltam, de nem adtam fel. 2 hét múlva megérkezett az első ügyfelem, aki örömmel fizetett a szolgáltatásomért. Boldog voltam! 2 hónap után elkezdett terhes lenni a mellékállás az étteremben és a jó Isten is megsegített azzal, hogy végtelenül megalázott a főnököm. Aznap felmondtam és megfogadtam, hogy nincs több mellékvágány, meg fogom csinálni. Ahogy ezt a döntést meghoztam és felvettem a szemellenzőt, minden felsőbb erő mellém állt. Azóta eltelt 3 év. Jelenleg 30-40 ember szavaz nekem bizalmat hónapról hónapra és engedi meg, hogy támogassam őket az önismereti utukon. Hálás vagyok ezért! Visszatekintve úgy gondolom megérte tovább menni és küzdeni. Nem volt könnyű, sokszor bedobhattam volna a törölközőt, de nem tettem. Hittem abban, amit az intuícióm súgott. Azóta több coachnak/tanácsadónak is segítettem már a praxisuk felépítésében, és volt aki szintén otthagyhatta a munkahelyét, akár csak én pár évvel ezelőtt :)
Nem választ a Férfi, akire ráismertél Hosszas egyedüllét után éreztem, hogy érkezik a Férfi, akivel közös az életünk, a sorsunk. És valóban egy nap “besétált” az életembe. Ahogy a lelkét olvashattam, ráismertem. Láttam Őt, teljes valójában fénylett. Őt vártam. Mindent adtam ahogy csak adhattam, ahogy fogadni tudta tőlem. És éreztem, hogy nyílik, hogy kapcsolódunk, hogy olvasztom, hogy jó együtt, hogy csak együtt jó. Egy nap mégis mennie kellett, távolodni tőlem, hogy valóban választani tudjon, hogy Ő tudjon immár engem választani. Hosszú volt minden perc, de mégis nyugalmat adott az érzés, hogy összetartozunk. Van egy belső hang, egy legbelső iránytű, ami tudja az igazat. Rá figyelve nem csaphattam be magamat. Mára a Férjem és gyermekem édesapja Ő, Joós István.
Miután felrúgtam mindent amiben hittem és olyan keményen küzdöttem, elkezdtem magamat választani. Önzőn és másokra tenkintet nélkül. Minden elérhetővé vált és csak rajtam múlt, hogy választom e. Szabadnak éreztem magam, a szó minden értelmében. Addigi vélt és valós kötelezettségeimet levetkőzve egy teljesen új világ nyílt ki ahol a felelősség, a teher, a problémák csupán választhazó opciók voltak a gondtalanság, a könnyedség és a lehetőségekkel szemben. Mindenhol a könnyebbet, az egyszerűbbet, a számomra nagyobb örömöket adót választottam. Úgy éreztem ez a boldogság. Hát végre itt van, mindig is itt volt, csak nem léptem ki az ajtón, hogy megtapasztalhassam. De ez alkalommal itt vagyok és kérem, akarom az egész világot. Majd lassan, ahogyan a malom őröl kezdett repedezni és töredezni ez a felhőtlen "boldogságom". Az örömök sokaságat tapasztalatlan kezeim, hajlamosak voltak bokdogságként kezelni. Mint amikor a csavarhúzó nyelével próbalom beütni a szöget. Akár működhet is, de nem erre való. Lassan elkezdett kifáradni az életem, mintha ebben is kimerülnék, mintha ez sem működne. Nem értettem, hogy lehet, hogy ebben is elfaradok, hiszen az ellenkezőjét csinálom mint eddig. Magamat választom és mégis elfaradok benne. A határaim újra elmosódtak és elkezdtem visszahúzódni. Nagyon lassan, de annál egyértelműbben. Ami eddig örömet okozott, már nem töltött fel többé és ezért nem is választottam már. Míg vegül teljesen elfogyott a motivációm barmit is csinálni. Ennek a vége egy magányos, szinte hibernált állapot lett, amiben nem maradt semmilyen mas út csak befelé. A "kilátástalan" szóval tudnám leírni az állapotot, mely szamomra inkább egy folyamat, melyben teljesen befelé fokuszultam, ahol lassan fogyott el a kifelé-latás.
Nárcisztikus, Borderline, parentifikált, kodependens → Borderline személyiséggel éltem már kapcsolatban, és más nárcisztikus jellegű karakterekkel is. Sokáig tartott megértenem, hogy én vagyok aki ezeket az embereket bevonzza az alapvetően parentifikált kodependens működésemmel. Sokat önismeret és önfejelsztés során megtanultam szeretni azt, aki vagyok. Most már tudok egészséges(ebb) kötődésű emberekhez is kapcsolódni. Szívesen segítek benne neked is.
Igazi királylány voltam a mi gyönyörű palotánkban, és hittem, hogy boldogan élünk míg meg nem halunk. Haladtunk, fejlődtünk, két csodálatos gyerekünkkel teljesnek éltem meg az életem. Aztán kezdett valami változni... Először csak csendesen, észrevétlenül, majd hangosabban, fájóbban. Tudtam én, hogy valami nem jó, nem vagyunk már boldogok, de bíztam abban, hogy megoldjuk, bíztam magunkban, hogy ezen is túljutunk. És akkor döbbenetesen váratlanul ért a felismerés, hogy a férjem már nem ezen az úton jár. Mást választott. Én mondtam ki, hogy el akarok válni, de azt éreztem belehalok. Azt ezt követő időszakban úgy éltem az életem, minta már meghaltam volna. Nem tudom hogyan vittem végig a mindennapokat, hogyan tudtam elköltözni, egyedül új életet kezdeni. Mindezt úgy, hogy közben a maradék méltóságomat megőrizve, emberséggel, tisztelettel vittük végig a válást, és a mai napig jó kapcsolatban vagyunk. Rengeteget sírtam, sajnáltam magam, szörnyen nehéz volt a mintákat elengednem, harcoltam ellene, küzdöttem, mert én a régi életemet akartam vissza. És egy ponton megváltozott minden. Azt vettem észre, hogy már nem akarok visszamenni, hogy élvezem a szabadságom, azt teszem amit én akarok, úgy ahogy én akarom. Ráadásul a lányaimmal a kapcsolatom gyökeresen megváltozott. Soha ilyen közel nem voltunk egymáshoz, kapcsolódni tudtam velük. Mertem megmutatni nekik a gyengeségemet, sebezhetőségemet, és nekik is megengedtem ugyanezt. Hitelessé váltam.. Ma már bátrabban megélem a mélységeket, és szárnyalok a magasban is. Ha szeretnél egy támogató beszélgetést, örömmel segítek.