Megosztások

• 

  Rátkay János

  Közel 50 éves voltam már, amikor egy teljesen új szakmát kezdtem el. Ebben szerepe volt annak, hogy a Covid miatt gyakorlatilag kényszerhelyzetbe kerültem, és a több mint tíz éve fennálló vállalkozói létemet fel kellett adnom, mert a projektjeim leálltak, és újra vissza kellett mennem munkavállalói státuszba. Viszonylag gyorsan olyan munkakört kellett találnom (Scrum Master), ami újszerűsége révén kevesebb tapasztalattal is megpályázható volt azzal a kitétellel, hogy teljesen új dolgokat kellett nagyon rövid idő alatt megtanulnom, viszont az átlagnál jóval magasabb bérezéssel kecsegtetett. Ekkor ismertem meg a forradalmi Karrier Hack koncepciót. Ha szeretnél elérni 30-40%-kal magasabb fizetést a jelenleginél, ismerd meg te is ezt a módszertant, ami plusz milliókat hozhat neked éves szinten !

  #Karrierváltás

  Tovább

  2
• 
• 
• 

  Giber Adrienn

  Gondolkodtam milyen tapasztalatom van amit megoszthatnék és hirtelen úgy éreztem nem tudok semmit. És igazából pont erről szólt az utóbbi két évem, elkezdtem rájönni mennyi mindent nem tudok. Akkor ez erős kisebbségi komplexust ébresztett bennem, nem tudtam megmaradni olyan emberek közelében akik valamit jobban tudtak, valamiben tájékozottabbak voltak mint én. Az utóbbi hónapokban kezdett el ez oldódni bennem, hogy nem szégyen kérdezni, nem vagyok kevesebb azért mert valamit MÉG nem tudok. Nagyon jó érzés máshogyan szemlélni a nem tudást. A "Mit nem tudok?" helyett a "Mit tanulhatok?" lett a kérdésem magam felé, és ettől máris nem "butának" hanem kíváncsinak látom magam ✨

  #Önértékelés
• 

  Veronika

  18 éve elváltam, 8 éves szeretői kapcsolattal a hátam mögött most itt állok 60 évesen és nem tudok ismerkedni... egyrészt nagy páncélt növesztettem, másrészt arrogáns vagyok... világéletemben én voltam a Szabó bakter, most is... elmenekülnek a legények. Karrier, pénzügyi stabilitás pipa, önismeretben lépegetek, férfiak, kapcsolódás ... ülj le fiam egyes!

  #Ismerkedés

  Tovább

  4
• S
• 

  Szecskó Zsolt

  A szó, amit kerestem, spiritualitás volt, mint kategória, de ez is jó. A mélyebb felé való vonzódásomból az lett, hogy a tibeti buddhizmussal megtaláltuk egymást 2002-ben. Közvetlen tapasztalásból tanulhattam, és lelkemnek otthonosnak találtam. Majd idővel rájöttem, hogy a spirituális részünkkel akkor tudunk igazán kapcsolódni, ha a mindennapokkal kapcsolódunk. Az élet megmutatta, mi az igaz, hol is tartok, ahogy láttam magam a különböző élethelyzetekben, kapcsolódásokban mintákból, félelmekből megnyilvánulni. A kép magamról és amit belül éreztem nagyon távoli volt. Ekkor jöttem rá, hogy akkor tudunk magasba törni, ha mélyek a gyökereink a földben. A lelki fájdalmaink, félelmeink, vágyaink, mintáink az első lépés a valóság mélyebb megismeréséhez. Abban tudok segíteni, hogy kontextust adok, hogy megtaláld a saját spiritualitásodat, többek között tibeti buddhista módozattal. Nem azért mert ez a legjobb és ezt kellene mindenkinek, hanem azért mert nekem ezzel van kapcsolatom, ebben van gyakorlásom. Neked saját utad van.

  #Ezoterikus világkép
• 

  Kinga Máté

  Volt egy álmom, amire nagyon tisztán emlékszem. Nem szoktam emlékezni az álmaimra, de ez más volt. Meghaltam. Nem tudom, mi okozta ezt, nem tudtam, hogy meghaltam, csak lepergett előttem az életem, ahogy sokszor hallottam ezt másoktól. Nem úgy, ahogy elképzeltem, hogy ez történhet. Rég elfeledett helyzetek jöttek és érzések, más nézőpontok, mint amit akkor láttam és éreztem, amikor történt. Mintha visszamehettem volna, hogy megértsem mélyebben az életem bizonyos pontjain az eseményeket és betekintsek abba, hogy mit érzett a másik szereplő, akivel történt. Majd jött a pillanat, amikor rájöttem, hogy vége... nagyon erős volt az a gondolat, hogy mennyi mindent nem fejeztem be, hogy mi lesz így a különböző félbehagyott dolgaimmal? De már nem volt lehetőségem visszamenni, vége volt - az álmomban. Aztán felébredtem! Kaptam esélyt, hogy változtassak és ha egyszer eljön valóban ez a pillanat, akkor ne legyen bennem ekkora rémület, mint amit az álmomban megéltem. Sokat mutatott nekem arról, hogy hol tartok az életemben, hogy ott - akkor - az álmomban mik voltak a prioritások, mit akartam volna még elrendezni, befejezni.

  #Halálközeli élmény
• 

  Kinga Máté

  Életem eddigi leghosszabb párkapcsolata, melyről azt hittem, amitől azt reméltem, hogy örökké tart majd és tökéletes lesz, sok olyan tapasztalatot hozott, melyek által rájöttem, hogy a párkapcsolat, az igazán jó kapcsolat nem úgy működik, ahogy én gondoltam. Naiv kislány voltam és a sok csalódás után nagyon sok harc jött. Azt hittem, hogy én vagyok a jó és a párom volt a rossz, aki bántott engem. Tele voltam fájdalommal, ítélkezéssel, hárítással. Őt akartam megváltoztatni, és hittem azt, hogy ő tökéletes számomra, tökéletesek leszünk mi együtt, csak neki máshogy kell hozzáállnia a kapcsolatunkhoz. Mondhatnám, elég tipikus ez a helyzet. Vállalom. Hogy pontosan hol volt az a pont, amikor nekem kellett volna változnom, nyitnom, rugalmasabbnak lennem, vagy felismernem, hogy nem tudunk együtt haladni az úton vagy másképp tudunk... ezek mind jó kérdések... Nem láttam ezeket akkor, csak élt bennem egy kép, és ahhoz ragaszkodtam. Voltak jelek, többször volt bizonyíték megcsalásra is... számomra ezek voltak a legnagyobb intő jelek, de én túl makacs vagyok, mindig is az voltam. Hajtottam tovább ugyanazt, ha egy ilyen fejezeten valahogy túljutottunk. Az életem során csak az igazán nagy pofonokból tanultam. Így volt ez a párkapcsolat terén is. Jóideje gyűrű volt már az ujjamon, bár még nem házasodtunk össze, amikor kiderült, hogy a páromnak, életem első igazán nagy szerelmének, van egy 2 éves gyereke és gyakorlatilag egy párhuzamos élete. Másnap elköltöztem, de még másfél év kellett, hogy kijöjjek ebből a kapcsolatból. Ez volt szó szerint a túlélésemért folytatott harc. Olyan állapotban voltam akkor, hogy szó sem lehetett arról, hogy rálássak a saját felelősségemre. Sok év kellett, hogy megbocsássak neki és magamnak. Sok év kellett, hogy hálás tudjak lenni ma már mindezért. Sok év kellett, hogy újra bízni tudjak.

• 

  Kinga Máté

  20 éve dolgozom nagyvállalati/multi környezetben, ráadasul IT szektor különböző iparágaiban NŐ-ként :) Vidéki és határon túli "kislány"-ként kezdtem, de valahogy mindig tudtam, hogy merre tartok és a munkát is beletettem. Semmiféle sztereotípia nem érdekelt és nem állított meg, nem követtem más útját, a sajátomat jártam. Nem a célt láttam, hanem az irányt éreztem és azt követtem és követem a mai napig. Ha nőként ilyen téren nehézséged, elakadásod van, bátran keress, beszélgessünk.

  #Nagyvállalati szféra

  Tovább

• 57
• 58
• 59

Válásom után, 18 év házasság után ott álltam egy csomó kétellyel: kellek-e én még valakinek, hogyan tudok egyáltalán nőkkel ismerkedni, 20 éve nem csináltam ilyet, a világ is közben megváltozott körülöttünk, azok az elvek és gyakorlatok, amik akkor működtek a párkeresésben, azok már vagy nem is léteznek vagy elszállt felettük az idő. És akkor jött az internetes társkeresés. Hamar megismerkedtem ezzel az új világgal, és elég gyorsan a rabjává is lettem. Az egy dolog, hogy nagyon sok randevút tudtam leszervezni, sőt, sok nővel nagyon gyorsan nagyon messzire eljutottunk az ismerkedésben, de volt ennek a dolognak egy csomó árnyoldala is, amibe sikerült belekeverednem. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy függőséget okozott a dolog, szinte már percenként néztem a telefonomat, hogy kaptam-e választ a megkereséseimre, hogy jött-e új női profil, akinek írhatnék. Egyszerre több partnerrel is leveleztem, tartottam a kapcsolatot, már majdnem minden estére jutott egy randevú. A végén borítékolható volt a kiégés és a káosz az életem többi területén. Ha nem szeretnél átesni a ló túlsó oldalára, és már azt sem tudni, hogy kivel mit beszéltél korábban, ahogy velem ez megesett, szívesen megosztom veled a tapasztalataimat, ha igényled.

Ateista családból származom. Szüleim kommunista pártkatonák voltak. Bár jól éltünk az előző rendszerben, a hit semmilyen szempontból sem volt része az életünknek, Isten csak egy szitokszó volt a nyelvhasználatunkban. Fiatalkoromban sokszor megkerestek közelibb és távolabbi ismerőseim a hitük megosztása céljából, de én nagyon ellenséges és ellenálló voltam, mindig elutasítottam őket. 38 éves koromig kellett várni, mire Isten hívására igent mondtam, és beláttam, hogy addigi életemben mindent saját erőmből, saját akaratomból és saját dicsőségemre akartam tenni. De mivel ez káoszhoz és értelmetlenséghez vezetett, be kellett ismernem, hogy van több a látható világnál, és van több ennél a földi életnél, ami értelmet ad egyúttal a földi pályafutásunknak is. Ekkor látogattam el egy Alpha kurzusra, amely egy olyan hely és lehetőség, ahova azért mennek el a résztvevők, hogy felfedezhessék miről szól az élet, mi a hit és mi ennek az egésznek, amiben élünk az értelme. És ott és akkor rátaláltam Istenre. De most már értem azt is, hogy nem én találtam rá, hanem ő keresett engem hosszú ideje, csak most válaszoltam végre igennel a hívására. Ha te is keresed az élet nagy kérdéseire a választ, akkor ajánlom neked is az Alpha-t. Vagy csak beszélgessünk első körben.

Éppen egy elég nehéz időszakon megyek keresztül. 10-éves kapcsolat után egyedül kezdek előlről mindent. Eddig mindig más volt a fontos, azt hittem boldoggá tudom tenni a családom ha megteszek értük minden tőlem telhetőt, de úgy tűnik ez kevés volt. Most itt az ideje ,hogy vállalva ami nekem fontos, ami az én feladatom, rendet tegyek magam körül.