Sokáig vallottam, hogy a hűtlenség bűn. Majd megtapasztaltam, hogy valójában csak egy tünet. A mintáim börtönéből kirobbantott szabadságharcomhoz épp egy alkalmi szeretőn keresztül kaptam az erőt. Az első házasságomból a csodaszarvasom agancsához magamat láncolva vágtattam át egy új, szabad világba. Végül az új kapcsolódás hamar bukott. Először át kellett magamon égetnem a dühömet, hogy később hálás tudjak lenni mindenért és legyen továbbhaladásom. Most már tudom, hogy egy harmadik fél csak akkor tud érkezni, ha tér nyílik számára, és mindig tanítani jön. Segíthetek abban, hogy ráláss, Neked vajon mit akar üzenni. Menj vagy maradj?!
Fiatalon lettem az informatikai/internetes cégemmel sikeres, 1998/99 magasságában, közvetlenül az internet lufi pukkanása előtt – és nagyon a fejembe szállt. Tudom milyen a Napba repülni, ismerem, amikor olvadnak már a szárnyak, és a becsapódás hideg keménysége, sőt az ezt követő lassú süllyedés, majd az új életet közvetlenül megelőz fuldoklás is megvan. Ha érdekel...
Az önmagam által létrehozott káosz tartott hosszú ideig vissza attól, hogy működni tudjon az életem. Zűrzavarból építettem áttörhetetlen falat önmagam köré. Amitől nem csak én nem láttam, hanem én magam is láthatatlanná váltam. Lezáratlan emberi kapcsolatok, elvarratlan szálak, meg nem értett folyamatok bennem, s körülöttem húztak nehezékként vissza. Az önámítás poklában vergődve szenvedtettem saját magam. Majd rákényszerültem a lelki nagytakarításra. Belülről kifelé, fentről lefelé. Nem azért, mert rájöttem, hogy ezt kell tennem, hanem azért, mert már annyira szenvedtem, hogy nem maradt más választásom. Mi (vagy ki) az, ami feleslegesen viszi az energiáimat? Mitől (vagy kitől) kellene távolodnom, sőt elrúgnom magam? És mi (vagy ki) az, ami vonzz, lelkesít? Mi (vagy ki) felé kellene közelednem? Így fogant a káosz mentén egy újjászült rend bennem. Ami nem csak a látásom gyakorlására, de a láthatóságomra is visszaadta az esélyt. A rendrakás által nyílt lehetőségem kapcsolódásra alkalmas állapotba kerülni. Ahol már csak attól függ a boldogságom, hogy mennyire tudok jól figyelni. A Rendre. Mert az az élményem, hogy rend végül mindig van. Így a rendhez igazodnom is örökké érdemes.
Miért fogtam bele? 💯Hiszen adott volt minden, amire vágytam: siker, fény, csillogás, magas pozíció, befolyás. 💯Hiszen szerettem a munkám, jó állásom volt, sokat is kerestem vele. 💯Hiszen büszkélkedhetett velem a családom, az ismerőseim, a barátaim. ❓Ki akart volna ezen változtatni?! A mókuskerék egy ideig biztonságban megtart, majd egy idő után fogva tart, és észre sem vettem, hogy a rabja lettem. Bár éreztem, hogy az életem egyensúlya felborult, a munkám felemésztette az időm, energiám nagy részét. Így volt természetes, így volt megszokott, ez volt komfortos, és kiutat nem is láttam, és nem is kerestem. De az élet nagy tanítómester! Sosem felejtem azt a bizonyos születésnapot, a negyvenediket. Meghozta az életembe a gyökeres változást. 🔆Szép májusi nap ragyogott be a kórterem ablakán. Csak úgy fénylett, melegítette az arcomat. Tudtam, hogy mindent felforgat, de gyenge és tehetetlen voltam. Tudtam, ha innen egyszer kijutok, ugyanott már nem folytatom, nem folytathatom. A változás végérvényesen eljött. Először büntetésnek éltem meg, fájt nagyon. Vajon hogyan lesz tovább? A bizonytalanság ijesztő volt. Hogy jutottam ide? “Végre” volt időm megállni, fékezni, ránézni az életemre. Tudjátok a kórházban hétvégén megáll az élet, nincsenek vizsgálatok, nincs műtét sem. ☀️Napokig ültem egyedül a kórházkertben egy padon, mire rájöttem, hogy mekkora születésnapi ajándékot kaptam: egy új élet lehetőségét. 💫Lehetőséget arra, hogy kialakíthassak egy hosszú távon is fenntartható működést a karrieremben. 💫Lehetőséget arra, hogy másoknak is segíthessek kikerülni a mókuskerékből. 💫Támogatást tudjak adni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, akiknek a munka, a pénzszerzés, az anyagi biztonság megteremtése felborítja az életük egyensúlyát. 🤩Örülök, hogy elindultam az önismeret útján, tanultam más képességeket, és megerősödött egy másik oldalam. Tovább képeztem magam és hatékony eszközök birtokába kerültem, amivel az eredeti pénzügyi szakmámat egyéni életutak fejlődéséhez tudom hasznosítani. 🤩Örülök, hogy volt bátorságom váltani, mert így igazán minőségi életet élhetek, miközben azt csinálom, amit szeretek❤️ #pénzügy #coaching #fenntarthatóság
Korábban alkalmazottként és nemrég vállalkozóként is megtapasztaltam, hogy milyen a kiégés. Hogy milyen totálisan kimerülni abban, ami előtte mérhetetlenül lelkesített. Majd rájöttem, hogy a kiégés is csak egy tünet. Aminek az oka nem az, amit csinálok, hanem a mód, ahogy csinálom. Amint sikerült magamnak megengedni az új, időszerű működési módot, a változás szinte magától ment végbe és tért vissza az erőm. Ha segítségre van szükséged ahhoz, hogy feltárd és meghaladd annak okát, amiért most kilátástalannak érzed a helyzeted, keress bátran!
Harminc év totális gátlásossága után bombaként robbant a szexualitásom. Sok szeretőm volt, és, igen, "bújtam a szekrénybe" (távoztam tempósan a hátsó kijáraton ruháim kapkodva) az idejekorán hazatérő férj elől... Érdekes és izgalmas volt, míg aztán egy idő után többé már nem. Szívesen segítek, ha megérteni, megengedni, vagy meghaladni szeretnéd a szeretői viszonyt...
A mintáimnak először megfelelni akartam. Mindenáron. Még ömagamat is feláldozva. Ami egy ideig működött is, mert haladtam az úton, amit mások rajzoltak elém. Majd a lepel lehullt. S egy idő után kezdtem valóságos börtönnek érezni azt a várat, amit korábban én magam építettem. Egy új és ismeretlen kaland kezdett el hívni. Amit először elutasítottam, majd hosszú halogatás után, fejestugorva választottam. Ekkor fordultam szembe a mintáimmal. Önmagamat választva, tapasztalatot kezdtem szerezni arról, ami korábban tilos volt. Rabláncokat szétszakítva vetettem bele magam a korlátok nélküli szabadságba. Élveztem. Évekig. Aztán idővel mégsem akartam már többé szabad lenni. Itt láttam arra rá, hogy a mintáimat nem legyőznöm kell. Hanem tapasztalati úton kell csak megtudjam, hogy a mintáim közül melyek az én valódi "igen-eim" és "nem-eim". A legmegdöbbentőbb számomra, hogy így végül az eredeti mintáimhoz, tanult értékrendemhez nagyon hasonló élet küszöbére érkeztem. Azonban már nem alárendelve önmagam, hanem felfedezve a rendben nekem szánt helyet. Így változtak végül a mintáim önsors rontó nehezékekből új élet alapját szolgáló erőforrásokká. Ha szabad akarsz lenni, vagy épp elég már a szabadságból, beszélgessünk!
50 leszek idén, és szeretem a korom. Lassabb, igen, de sokkal nyugodtabb, és azt hiszem, hogy boldogabb is: valahogy a lényeget látom sokkal jobban, és így az erőmet tudom helyesebben tehát hatékonyabban használni (avagy Az Erő engem). Világért nem lennék újra 20 éves...
Igazi önismereti hullámvasút! Szerelem, szenvedély, ösztönszerű, szabad megélések, a legragyogóbb hegycsúcsok; ugyanakkor a türelmetlen várakozás, az akarás, a nélkülözés, a felvállalatlanság, olykor a pokol legmélyebb bugyrainak megismerése egyben. Mégis az egyik legjelentősebb időszak, a nagybetűs NŐ-vé válás időszaka az életemben, tűéles tükrökkel. Több mint 3 éven át voltam szerető, saját élményem van az érzelmi hullámvasutazásról, és nem, nem lett belőle végül kapcsolat. Joggal merülhet fel benned tehát: három évet pazaroltam el az életemből siker nélkül. Az egyik nézőpontból tekintve igazad is van. Ugyanakkor ez a 3 év, a legintenzívebb átalakulás, a legmélyebb önismeret, a “gondolni sem mertem arra, hogy ez mind bennem van” élmények megélésének időszaka. ÖNMAGAM nyertem meg benne és az értést: a kapcsolat minőségében pontosan az tükröződött vissza, ahogyan éreztem magam. A jelenből visszatekintve hálás vagyok mindazért, amit ez az időszak és benne ez a kapcsolat hozzáadott ahhoz, aki ma vagyok.
A barátaim nélkül és az épp aktuális párom nélkül nem tudtam elképzelni az életem. Függtem tőlük mert kellett a szeretetük a figyelmük és azt hittem hogy nélkülük senki vagyok és képtelen vagyok megoldani még az egyszerű hétköznapi dolgokat is. Később mikor azt éreztem hogy semmilyen téren nem vagyok a helyemen radikális lépéseket kezdtem tenni. Szakítottam az akkori párommal,elhagytam a haverokat,kiléptem a munkahelyemről és 2évet csak magammal töltöttem. Egyedül jártam kirándulni,szórakozni és elvonulni a világ elöl az erdő közepére. Ez alatt az időszak alatt rengeteg felismerés született bennem és ami a legfontosabb hogy én magam vagyok a legjobb barátom.