Morgós Bence10+ év házasságtól a kapcsolati anarchiáig → Sok fajta elköteleződésben volt már részem. Különböző mértékben, mélységben. Van gyermekem, ami örökre összeköt az édesanyjával. Volt nagy szerelmem. Éltem együtt hosszú éveken át, külön de párkapcsolatban. Volt több kapcsolatom egyszerre, nem-monogám kapcsolati hálózatban is vettem részt. Számomra mindig érdekes, hogy mennyi szintje és módja lehet az elköteleződésnek. Illetve hogy mit jelenthet ez a fogalom a szexuális hűségen innen és túl.
5- Morgós Bence
Lelkesedés, túlcsinálás, összeomlás → Amikor eljutsz oda, hogy nem tudod mi az amiért lenne kedved felkelni másnap. Pedig előtte évekig este jártam haza a munkahelyemről. A projektem amin éveket dolgoztam a kukában végezte, egy tollvonással kinyírták. Eddig háromszor rúgtak ki a munkahelyről, mert elfogytak a feladatok. Próbáltam közösséget építeni, de nem szállt fel. Adtam ingyen a szolgáltatásaimat, de nem becsülték meg. Sokféle módon égettem már ki magam. Mostanában egész jól tudok már figyelni az egyensúlyra. Szivesen mesélek ezekről, a folyamatról, arról, hogy mis segített túllendülni, vagy csak meghallgatom te hol jársz a folyamatban.
- Morgós Bence
Megcsalástól az etikus nem-monogámiáig → Fiatalabb koromban sokat szenvedtem a hűtlenségtől. Vagy én voltam az, vagy engem csaltak. Később éltem házasságban, nyitott házasságban, poliamoriában, kapcsolati anarchiában is. Sokat tanultam arról hogyan érdemes több emberrel kapcsolódni és még többet arról hogyan nem. Jó esély van rá, hogy lehetnek élményeim, amik relevánsak a te jelenlegi helyzetedhez is.
5 
Imre OrcsikKözel 40 év.... kb ennyi ideig vertem át magam mint pasi. Átvertem mert úgy hittem, hogy a Női szívek meghódítása mekkora erény. Mert eljutni a sziától az ágyig nagyon ment, amit persze nagyon élveztem. Sőt, gyakorlatilag sportot csináltam belőle és írtó büszke voltam rá, hogy mennyire jó vagyok benne, miközben csak romokat hagytam magam után. Soha nem ígértem semmit, de mindig volt 3-4 aktuális telefonszám amit bármikor felhívhattam, ha meg akartam szabadulni a bennem lévő feszültségtől. Aztán egy nap rájöttem, hogy ami olyan büszkeséggel töltött el valójában egy szomorú gyerekkor végtelen kompenzálása volt. Onnantól próbáltam jó lenni, aminek az lett az eredménye, hogy megint nem voltam önmagam. Végül azt hiszem sikerült kiengedni a szellemet a palackból, s talán most kezdem megérteni és megélni mit is jelent az önazonosság.
Urbánkó ReginaHogy mit vihet rá arra, hogy alapvető értékrendünknek, erkölcsi normáinknak, hitünknek ellenére szeretői viszonyba keveredjünk? Egyet biztosan tudok, nem más ellen, hanem valakiért tesszük: magunk miatt. A szeretői viszony nagyon sokrétű, sok aspektusa, sok közvetlen és közvetett hatása van az életünkre, személyiségünkre, egyszerre túl komplex és végtelenül egyszerű.
5- Imre Orcsik
Ismerkednem sosem volt nehéz. A munkámból kifolyólag rengeteg emberrel találkoztam mivel 18 évet dolgoztam különböző szórakozóhelyeken, így házhoz jött a kísértés. S, én persze éltem is vele. Rengeteg kaland, sok egy vagy több éjszakás ismerettség. Aztán felhagytam azzal az élettel és rendes munkát választottam és próbáltam jófiú lenni. De csak nem sikerült. Jött az önismeret és még jobb volt a hatás. Hihetetlen mennyire nyitott és impulzív ilyenkor az ember. Mennyire hatással van másokra. Aztán egy nap elmúlt. Már nem élveztem. Úgy éreztem a lelkem már másra vágyik. Ami egykor felizgatott az üressé vált. S, ott álltam, s talán most is ott állok, hogy a régi már rég nem működik, de az újhoz még nem jött partner.
- Morgós Bence
Gerinc, térd, rendszeres fájdalomtól a békéig → Magas vagyok és a testsúlyom is magas volt mindig. Már fiatalon 5 féle gerincbántalmam lett. Az ízületeim sem annyira szerették a terhelést. Még huszonéves korom előtt porcleválással operálták a térdemet. Próbáltam csodaszereket, párnákat, eszközöket, székeket. Végül a testmozgás az ami helyre tett. Megtanultam a Tai Chi-t, rendbe raktam a testsúlyomat, elkezdtem nagy súlyos funkcionális edzést végezni. Mára fájdalom nélkül egészségesen élek. Nagy tanulság volt számomra ebben a folyamatban, hogy a változás mindig belülről kell kezdődjön és a viselkedésemben kell megmutatkoznom. Nincs olyan csodaszer, ami ezt helyettesíteni tudná.
- Krisztina Császár
Olyan családból jöttem, ahol a nem volt köztünk erős kötődés, sem édesanyám és édesapám között, sem köztünk és közöttük, de még a nővérem és köztem sem. Az érzésekről beszélni vagy egyszerűen csak leülni és egymással beszélgetni nem volt szokás. Így a problémákat megbeszélni sem, hanem magunkban fojtva, belső monológok formájában dörmögtünk vagy dolgoztunk fel olyan eseményeket, amelyek magunkból kiadva talán nem okoztak volna olyan mély sebeket. Amikor családot alapítottunk a volt párommal, még az önismereti utam előtt, békében és idilli szerelemben nem igazán láttunk rá egymás vakfoltjaira. Ismerkedésünket követően másfél évre érkezett meg a kisfiam és gyökerestül forgatta fel a családi szerepeket, hiedelmeket és felszínre hozta idővel azokat a mintákat, amelyekkel sikerült nem tudatosan, szenvedést okozni magamnak és másoknak is. Ezen aztán elkezdtem idővel dolgozni, rengeteget olvastam önismereti témában, mindenféle alternatív segítőhöz jártam, egyszóval kerestem a kiutat éppen olyan módon, ahogy az velem szembe jött. Ennek a folyamatnak az eredménye lehetett az egyik legerősebb és legemlékezetesebb rádöbbenésem a korábbi mintámra: éppen a hálószobában tettem-vettem és éppen szokás szerint mérgelődtem és dörmögtem magamban, hogy a párom már megint hogy nem segít a gyerek dolgaiban és a háztartásban sem. Hogy felejt el bevásárolni és felejti el a szülinapomat is stb. Mindeközben szokás szerint felhánytorgattam minden múltbéli sérelmet, gyönyörűen hoztam minden egyes alkalommal az áldozati szerepet. Egyszer viszont jött egy gondolat, nem tudom hogy honnan, de tisztán emlékszem rá: "Nekem meg ugyan mi a bajom már megint? Miért vagyok állandóan dühös és miért morgolódom? Kié ez a düh, ami bennem állandóan munkálkodik?" Emlékszem megálltam a szoba közepén és ez a felismerés ott akkor mindent megváltoztatott. Valahogy rádöbbentem, hogy ez a düh, ez a zsörtölődés nem az enyém. És ezzel nem fog megoldódni semmi sem, amivel problémám van. Nem tudom, hogy édesanyám dühe volt-e vagy valamelyik felmenőmé, de ott valahogy megtörtént egy transzformáció, tudatosítás, hogy "EZ NEM AZ ENYÉM!". Ez volt a tiszta felismerés. Rádöbbentem, hogy ha valami nem tetszik, kérnem kell, ki kell nyitni a számat. Ezt azóta is gyakorlom a mai napig, mert érzem, hogy ezzel még van dolgom. De legalább már nem a düh és elégedetlenség mozgatja a szálakat.
Judit TorjákVan az a pont, amikor az ember azt mondja, hogy elèg...Ez így nem jó, ahogy van, ahogyan vagyok. Mert, hogy nem voltam sehogy, már nem tudtam ki vagyok...idestova 8 éve. A mai napig emlékszem a kavargó érzésekre, amikor oda álltam a volt párom, a gyermekem édesapja elé és azt mondtam, hogy nem tudok többet hazudni magunknak, azt szeretném ha vége lenne ès külön folytatnánk. Ha ez egy összekuszálódott gombolyag lett volna, akkor olyan színes és gubancos érzésekből állt volna, mint a magány, félelem, kiszolgáltatottság, értéktelenség, düh, szomorúság... Valahol itt kezdődött minden, az önismereti utazásom. Ezzel az Összegubancolódott gombolyaggal kezdeni akartam valamit, hogy jobban legyek, hogy értsem önmagam. Az élet ajándékozta a lehetőségeket, amelyekkel èltem. Kèpzèsek, melyek nem csak a szakmámat segítettèk, hanem közelebb kerültem önmagamhoz is. Fàjó volt megèrteni, hogy mit kerestem a hosszú, 13 évig tartó pàrkapcsolatomban. Mèg fàjóbb volt kimondani, hogy miért lettem anya. Arcul csaptak az ezt követő ismerkedési próbálkozásaim, a vágyaim megélése vagy éppen nem megèlèse. Mondhatnàm, hogy kudarcok voltak. Sőt előszeretettel helyeztem magam a jól ismert mártír szerepbe ès sajnáltam magamat. De az igazság az, hogy mindezek csupán tükröt tartottak önmagam felé... A tükör egy nagyon sèrülèkeny tárgy, hamar millió darabjaira törik. De leginkább az a személyi hullik pillanatok alatt darabjaira, aki nem csak nézi, hanem látni is szeretné benne önmagát. Sokáig utàltam azt, amit mutatott: A kislányt, aki fèl, hogy olyannak látják amilyen. Aki a legjobb akar lenni, hogy észre vegyék. Aki csak szeretve szeretne lenni. Az anyát, aki nem akar olyan lenni, mint a saját anyja, de közben annyira hasonlít rá. A nőt, aki csábítani szeretne, de nem tudja, hogy hogyan kell... Sok segítséget kaptam-kapok mentortól, segítő emberektől mindeznek megértésében ès megélésében, amiért nagyon hálás vagyok. Hogy kèszen vagyok-e, hogy ott tartok-e ahol szeretnék? Nem. De azt hiszem, hogy most pont úgy jó minden amerre tartok, és ehhez most pont elég jó vagyok. Ès csupán elég jónak lenni, nem is rossz.