Geza OlahNekem egy nagy fejezet véget jelenti, kicsit hasonlít mint az Ó és Újszövetség. Az válással sikerűlt rájönnöm azokra a dolgokra amik előtte természetesnek tűntek, hogy mennyire nem is maguktól vannak. Segített rájönnöm, hogy melyeket azok az értékek amelyek igazán fontosak. A kapcsolatban a sok vita miatt menekültem. Eleinte telik, de aztán mind jobban ranehezedik az emberre. A magányban rájöttem hogy mennyire fontos a kapcsolódás, mind lelki és testi. Fontos hogy legyen cél főleg a férfinak különben elkezd sodródni és nehéz kikerülni belőle. A nők esetében egy jo cél ha vannak gyerekek és azokért élni szerintem tud adni elég motivációt, viszont férfiként elég nehéz amikor nincs miért küzdeni, ha már nem érzi hogy szükség van rá nagyon lehangoló érzés. Tapasztalati szinten olyan mint egy gyász, a másik fél megszűnik de nem természetes módon hanem bizonyos döntések végett.
3- iistvan
Nagyon sokáig abban a hitben éltem , hogy szabad akkor vagyok , ha a helyzet kényelmetlenségéből kilépek.Amikor a helyzet már szorongatóvá vált és a konfliktusokat már nem lehetett kicselezni , akkor léptem.Kiléptem , felmondtam.Ezt pedig szabadságként éltem meg.Mert ha benne maradok abban a helyzetben , ahol magamat fel kell adnom olyan szinten ami már fáj azért hogy ne legyen feszültség , akkor ott áldozatként viselkedem.Ezért nem vártam ezt meg , hanem amikor láttam ennek jeleit és hogy ez közeleg akkor eljöttem onnan. De vajon ez tényleg szabadság? A válasz az , hogy nem.Ez az áldozatiság másik oldala.Mert elmenekültem.Nem vállaltam magam , nem a saját hangommal szóltam , nem a saját lényemmel voltam jelen.Mert nem tudtam megtenni , mert áldozat voltam és nem szabad. Amit most teszek , hogy maradok.A helyzetet nem akadálynak élem , hanem lehetőségnek.Az idióta embereket nem okolom , mert pontosan értem már , hogy ők az én részeimhez rendelődtek , azokhoz a részeimhez , amiknek nem voltam tudatában.Minden tükröződés.Így élem az életem innentől.
2 - iistvan
Hogyan vállaljam fel magam? Talán ez valakinek könnyű , de nekem nem. Ez az aminek a küszöbén állok. Mikor elkezd az ember magához térni , belát azok mögé a szerepek mögé amivel védte magát , ami behatárolta és meghatározta őt és skatulyákba dugta , akkor a szerepek által megálmodott világban találja magát. Már érzi , hogy ez nem igazán az ő valósága. Küzd ellene , próbálja megoldani , kompromisszumokat köt , keresi a kiutat az őrlődésből hogy ő maga és a külső valósága között egy áthatolhatatlan szakadék van. A régi világában élő emberek nem érthetik meg , de az új világa szerinti emberek nincsenek jelen.A régi világát hiány , félelem és kontroll uralja , míg ő már érzi hogy könnyedebb és lazább életnek kellene tükröződni már. Egyedül és láthatatlanul éltem.A saját valóságom börtönében , mert én tettem azzá. Egy rab vagyok , aki holnap szabadul. Azért , mert megértettem hogy szabad vagyok és független.De nem csak megértettem , hanem aszerint kezdek élni.Most először. Nem áldozatként többé lehajtott fejjel és behúzott farokkal , nem tartva a hátam hogy üssenek , de nem is az elfojtásból kirobbanó dühvel.Nem menekülve és bújkálva , de nem is alávetve és behódolva. Csak szabadon. Tapasztalatként kellene talán írnom ide , de nem írhatom mert nem az.De ez az amit megélek.Ez ami most van.Ez az ami igaz. Rab vagyok még , mert a börtön körülvesz és egy rab hogyan beszélhet szabadságról?Hogyan vállaljam fel , hogy tudom hogy szabaddá válok most?Ez az amit most tenni akarok.Nem itt ezeket írva, hanem a való életemben.Ez az én valóságom.Valahol a két világ között , a múló-és jövendő valóság között.Akárcsak a születés , az anyaméhből egy új valóságba cseppenés.
Horváth LászlóSzinte vártam, milyen lesz együtt megöregedni, hogy láthassam, ahogy szarkalábak gyűlnek a szeme köré. Majd 17 év után elváltunk. Ennek már 11 éve, ismerkedtem azóta mindenféle platformon, amin lehetséges. Tapasztalat sok, az új szerelem még várat magára :).
1- Horváth László
2017-ben egy beavatás hatására kitágult az érzékelésem. Az elmúlt nyolc évben új alapokra helyeztem az életem, az új látással járó lehetőségeket és feladatokat tanultam, és segítettem a hozzám fordulókat. Ez évben pedig hivatásomul is választottam e segítői utat. Most ezt így visszaolvasva mindez egyszerűnek hangzik,pedig sokáig éreztem azt, hogy nincs vonalvezetőm, hiába a sok küzdelem, csak újabb és újabb problémák jönnek, sosem lesz vége. De én kértem, hogy a valóságot lássam magamról, hát megkaptam :).
Éva Turi NagySzia, még nem nagyon ismerem ezt a platformot, régen feliratkoztam, azóta sem használom. A mai találkozó miatt jöttem körülnézni, és lemondani a mai jelentkezésemet, csak megnéztem, hogy kik vannak a csoportban. Így olvastam el a bejegyzésedet. Én 6 éve vagyok társ nélkül, szintén sok helyen ismerkedtem, sok a tapasztalat, de még nincs új kapcsolat. Úgy érzem, hogy interneten keresztül nem is lehet, és ha mégis összejönnek párok, akkor az kevésbé tartós, de a statisztikákat nem ismerem. Lehet nem is ezen múlik, hanem az önmunkán, amit azóta végzek. 10 éve megözvegyültem, utána volt a 4 éves csiki csuki kapcsolat, amibe majdnem beleőrültem, de az önismereti útra terelt. Ez volt a jó hozadéka :-)
- Horváth László
Szia:), Örülök, hogy írtál, én tegnap regisztráltam, még nagyon új minden. A székesfehérvári találkozóra megyek ma, kíváncsi vagyok. Hátha te is meggondolod addig még magad. Milyen egy permakultúrás élettér? Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalataid vannak.
0 - Horváth László
" a bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata, és mivel akadálytól mentes a tudata, rettenthetetlen". A szív szútrából való szavak, ez adta nekem a legtöbbet. Bátorság, bátorság! - hív a szútra. De hogyan? Mások adják, én magamnak csinálom, lépésről lépésre, önbecsülés kérdése, vagy van bennem vagy nincs? Végül a sok kérdésből álló csomót átvágta a döntés. Akkor is, ha nagy a félelem, ha nincs elfogadás, ha nem értésre találok, vállalom magam.
2 - iistvan
Automatizmusok mozgatnak.A hatalom az , amikor erre ráébredek és felülírom. A félelem olyan , hogy mindig attól félek ami még nem történt meg , de gondolat azt üzeni hogy megtörténhet és ha megtörténik akkor az nagy baj lehet.Erre válaszul én , elkezdek gondolkodni és elemezni , hogy mi lenne a legjobb hogy azt a lehetséges problémát elkerüljem vagy minimalizáljam hogy megtörténjen. Hozok egy döntést és megoldottam a problémát vele. Racionálisnak tűnik. Csak az élet azt mutatja , hogy hatástalan.Mert talán azt a problémát elkerültem ami megtörténhetett volna , de szinte biztos hogy jön egy újabb.A végtelenségig. Ez az élet , az erre az adott válasz.Beletörődés izű elfogadás. Észrevenni azt a gondolatot ami azt üzeni hogy baj lehet és annak mentén visszakúszva a félelem érzéséig és még azon túl is annak gyökeréig ott rejlenek az igaz kincsek , amikkel formálni lehet az életet.
2