Dorottya GazdaEgy szomorkásra sikerült nap végén szembesültem azzal a ténnyel, hogy egyébként Valentin nap van, és még ennek tetejébe én egyedül kuksolok itthon. Istennő névvel és egy csodálatos szép szarvasbogárról készített fotómmal belevetettem magam az egyik társkereső applikáció sűrű erdejébe. Ez a titokzatosság többeket is felcsigázott. Összeakadtam egy olyan sráccal, aki valami elképesztően gyönyörű, nem tolakodó, finoman udvarló, kíváncsian és férfiasan elegáns, tiszteletteljes, egy rendkívül játékos, de egyáltalán nem tolakodó beszélgetést kezdeményezett. Hosszú órákon keresztül chateltünk, mély témák felé is eveztünk, könnyebben osztottunk meg magunkról bensőségesebb, érzékenyebb dolgokat is a sajat eletunkrol. Egy ténylegesen őszintén, kíváncsi ismerkedési folyamatba csöppentünk. Majd másnap pedig felfedtem magam. Nem lett belőle folytatás, de mindketten azt fogalmaztunk meg, hogy kölcsönösen izgalmas, szórakoztató és egyben gyógyító hatása is volt ennek a "találkozásnak". Életem legjobb társkeresős élménye volt, és nem mellesleg egy szép Valentin napi este is lett belőle mindkettőnknek. Bárcsak ilyen szarvasbogáristennők nélkül is menne ez a kommunikáció az ismerkedésben! Nem véletlenül találhatták ki egykoron az álarcos bálokat....
3- AAAndrea Andrea
Az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy nehéz azokat megmutatnom. Ugyanakkor sok és érdekes van belőlük a magánéletből és azon túl is. Szeretem ezeket a mély önutazásokat, de még szívesebben olvasom másokét. Látom már a világ bonyolultságát és egyszerűségét.
2 
Katica TothAz én tapasztalatom az, hogy maszkolni sokaknak könnyebb és egyszerűbb – akár szó szerint is, filterek mögé bújva. De én pont a másik oldal vagyok. Én beleteszem a figyelmem, a jelenlétem, a csillogást a szememben – nem azért, mert bele kell, hanem mert csak így tudok kapcsolódni. Csak így érzem, hogy valóban ott vagyok. Nem tudok félgőzzel jelen lenni, nem tudok „taktikázni”. Adok, mert így természetes nekem – ez az, ami éltet. És igen… ezt én is ritkának látom. De hiszem, hogy amikor két ilyen ember kapcsolódik, az nem hétköznapi. Az valami nagyon valódi. A Covid hozta el nekem azt az online világot, ahol mégis lehetett igazán kapcsolódni. Ott születtek olyan barátságaim és ismeretségeim, amikből később személyes találkozások lettek. Van, ami élő és mély maradt, és van, ami nem – de mind nyomot hagyott. Szóval nem, ez nem álomvilág. Van ilyen. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. És fantasztikus érzés, hogy bár ritka, de mégis létezik ez a fajta valódi kapcsolódás.
Fanni NémethJelenleg éppen azon igyekszek, hogy egy régóta dédelgetett álmomat megvalósítsam,s ezzel még inkább olyan életet élhessek, ami elégedetté tesz. Kis naivként azt gondoltam, a nagyja rendben van a fejemben. Most pedig szembesülnöm kell vele, hogy csak fordítottak rajtam egy kicsit. Hogy más szögből nézhessem magamat, a világot. Rettentő káoszt teremt ez bennem, újabb kihívásokat, valahogy pedig mégis ugyanazok. A lényem más árnyékos oldalai kerültek elő, de talán egy dolog reményt ad: visszanézve más sötét élethelyzetekre, az erőm most is valahol ott van belül. Csak meg kell találjam ebben az új helyzetben.
1
EszterMélyen együttérzek és tudok azonosulni minden soroddal. Nagyon nehéz ez az ismerkedés dolog. Én is ugyanabban a táborban ücsörgök, mégis, egyre inkább van egy mélyreható, belső hitem azzal kapcsolatban, hogy meg kell érkezzen, AKI a lehető legjobb. (Tudom…,szétrágott mantra, de szerintem működik🙂). Nekem most a legfontosabb rutinom ezirányban, hogy tartsak fent a leendő páromnak teret? Tudjon az életembe megérkezni, ne töltsem ki munkával, gyerekkel, kötelességgel, pótcselekvéssel az ő helyét. Legalább addig is épülök. (Sokszor tekintek erre a folyamatra úgy, mint amikor a menyasszony készülődik… és igen, a lelkem is öltöztetem.) A másik napi gyakorlatom, hogy boldogsággal, nem rossz érzéssel tudom már nézni a párokat, csókolózó fiatalokat. Kicsit osztozom is az örömükben, mert érzem a szívmelegséget, s közben elképzelem, hogy milyen jó lesz majd nekem is nemsokára hasonló helyzetben.😃 Naiv elgondolás? Lehet…, de teljességből szeretnék kapcsolódni, nem a régi hiányból, ami annyi elkeseredést okozott már az életem során. Szerintem ez a fajta állapot hívogatóbb és nekem is jó benne lenni. S ami talán a legfontosabb, hogy tegyek a találkozásért tevőlegesen, akár komfortzónán kívüli dolgokat és tudjam szeretettel elfogadni azt is, ha mindez mégsem így lesz, hisz valamilyen úton-módon az is értem van. 🙂
Fehér Imelda10 évesen kértem egy tükröt karácsonyra a szüleimtől. Kaptam egy nagyot, amiben tetőtől talpig láttam magam. Ez lett az egyetlen biztos pont az életemben. A tükör és a mozgás. Bármi történt velem a testemre mindig tudtam hatni. Táncoltam, tornáztam és figyeltem, ahogyan változik minden. Meghízom és lefogyok, szomorú vagyok és boldog. A tükör ott volt. Aztán jöttek költözések, a tükörnek nem lett helye. Sok éven át. 40 évesen elváltam, egyedül maradtam 2 gyerkőccel. És vettem egy tükröt, beindult újra a mozgás, a tánc, hogy itt vagyok magamnak bármi történjék is. Lassan kezd megnyugtató valósággá válni. Nehéz volt az út eddig, de szeretem az utat, ami önmagamhoz vezet. És mennyi ijesztő és sötét oldalamat tudtam végre látni, őket még nem annyira szeretem, de már ismerem. A mozgás, ami megforgatja az energiáimat, mint egy Rubik kockát és végül minden a helyére rendeződik. Szeretem a mozdulatokat, a kéz finom kecsességét. Gyönyörködöm amikor egy erőteljes mozdulatot pihe könnyedséggel meg tudok valósítani. Szeretem, hogy uralom a mozdulataimat és együttműködöm vele. Csodálom, ahogyan életre kel egy egy érzés a mozdulat csatornáján át. Lenyűgöz, ahogyan kapcsolódik a térhez a mozdulat és kölcsönhatásba kerül az irányokkal. Zseniális, hogy ilyen szerkezet áll a rendelkezésünkre. A test minden része tiszteletet és áhitatot érdemel. Akárcsak a lélek, ami szikraként élteti azt.
Sarusi-Kiss AndreaRészem a sport 🔥🏃🐎 Helyre rak, társam, segît, együtt lélegzünk, én vagyok, nem létezem nélküle. Kicsit a pszichológusom, társam és önmagam, de mégis néha kisüti a gondolataim. Kell. Visz előre. Szeretem. Mindegy hogy melyik vàllfaja, de válassz egyet és kapcsolódj vele, általa. 🔥🔥🔥🔥🔥
0- Sarusi-Kiss Andrea
🧡☀️🧡 Az önkéntesség egyre inkább beùszik az életembe...Erősen megérintenek olyan élethelyzetek, sorsok, ahol annak főszereplői mosollyal arcukon viselik azt. Egyre többet szeretek 'adni' nekik, kapcsolódni velük... És ezzel óriási dolgot kapok én is belül. Speciális olimpia tagokkal váltót futni, látássérülttel együtt futni, menhelyi kutyákkal rendszeres sétákat tenni ...Tanulok tőlük, adok és kapok. Sokat. Különleges érzés kapcsolódni velük és egyre természetesebb érzés...☀️
- Sarusi-Kiss Andrea
45 éves vagyok 🥳🥳🥳. Nem érdekel a korom, belül talán 30....néha 18. Az évszámot mindig vállalom. Nem volt és nem lesz botox, nem tudom hogy kell képet filterezni.....a lényeg hogy a nevetőràncaim nyugodtan nyarapodjanak..🙃😊☀️🥳
0 
Tas BaloghSzemélyes Tapasztalatom nincs mert igaz fiatalon sokat ittam társaságban, de sosem éreztem tőle függőnek magam és szerencsére 14 éve 1 kortyot sem iszok. Viszont a környezetemben azt tapasztalom, hogy gyengébbek és könnyebben lebetegednek az emberek, plusz az agyi kapacitásuk csökken és mentális zavarokkal küzdenek, akár személyiség torzulás stb... Többnyire toxikusan viselkednek ki milyen mértékben.
0