Megosztások

Ibolya Varga

Higgy magadban és ezáltal mindenre képes vagy! Nekem sikerült! Hegyeket tudnánk mozgatni, és nem is sejtjük hogy mennyi erő lakozik bennünk!

Mónika Juhász

Mindig lesz hiány, mindig lesz többlet. Egyensúlyozzuk ki egymást 😉 A lelkek megtalálják egymást 🤗

Olivér

Kedves Ilona! Férfiként válaszolnék erre a kérdésre, hátha segít az, ahogy ezt egy férfi látja. Létezik _csak_ barátság férfi és nő között, de ritka, több okból: - Ha egy férfi új barátra vágyik, többnyire egy másik férfire gondol. Könnyebben megértjük egymást, gyakran vannak közös érdeklődési köröeink, hobbiink. Jellemzően ezért nagyobb a siker esélye, mint a férfi-nő viszonylatban. - A legtőbb férfinek alaptermészete, hogy vadászik. A férfi világa siker orientált, és ez az egyik módja ahogyan bizonyít magának, hogy eléggé férfi. Ha összeismerkedik egy nővel, és kölcsönösen megkedvelik egymást, akkor ha az adott nő fizikailag nem taszító számára, valószínűleg kedvet fog kapni arra, hogy "levadássza". Ha ez nem sikerül, azt kudarcként fogja feldolgozni, és valószínűleg el fog távolodni a nőtől, mert hiába kedveli, egyrészt a jelenléte folyton emlékeztetni fogja a férfit arra, hogy ő nem volt elég férfi ahhoz, hogy meghódítsa, másrészt, ha csökönyös fajta, akkor újra és újra nekifut majd a feladatnak, ami mindkét fél számára frusztráló lehet idővel. - A másik ok, amiért a férfi fizikai síkra próbálja majd vinni a kapcsolatot ha a nő megfelel a kritériumainak, hogy a férfi így kötődik. Mélyíteni akarja a kapcsolódást, és az ő lelkében ennek ez a módja. Ettől érzi magát igazán a belső körben és elfogadottnak, férfinek. Lám, ez az értékes nő méltónak ítélt. Tudnék talán még írni párat, de a lényeg azt hiszem átment. A férfiak a fentiektől akkor szoktak csak eltekinteni, ha például: 1. Kielégítő párkapcsolatban élnek - de akkor ritkán barátkoznak 2. Már korukból fakadóan veszélytelenek, berozsdált a hatlövetű. 3. Gyermekkori barátság továbbéléséről van szó - ilyen esetben a barátnőt nem is feltétlenül tekintik nőnek, "haver" státuszban van. De ez is ritka. 4. Munkahelyi ismertség, ahol megvan a jó viszony, jól működnek együtt, de a nő annyira nem passzol hozzá, hogy a szabadidejéből is áldozna rá, így tehát nincs vadász kedv. Ha esetleg tudtam segíteni, vagy legalább hasznos volt amit írtam, akkor örülök. :)

Zsolt Horváth

Kedves Lívi! Izgalmas, sokszor fájdalmas utazás az önismeret ,önértékelés, önbizalom triásza. Saját tapasztalásaim,melyben a meggyógyított fájdalom lassan bölcsességgé alakult bizonyos életterületeimen ,megmutatták egy másik minőségemet, rálátok jobban önmagamra, azonban ez az út életem végéig tart már látom. Felemelő azt látni, hogy mások is felvállalják ezt az utazást, és ezen az oldalon egyre többen vagyunk így. Jó volt olvasni a gondolataidat. Lassan már el tudom én is mondani magamról, hogy jó kiteljesedni abban, ami eredendően és eleve az enyém.

Melinda Nagy

Az a meggyőződésem önismereti utam mai állomásán, hogy döntenem kell, hogy a régi beidegződéseim szerint fogok tovább működni, a fájó tapasztalásaim határozzák meg a jelenlegi döntéseimet, illetve gondolataimat, vagy merek magam mellett dönteni és egy teljesen új irányt választani, ami már olyan utakra visz, ami nem ismerős. Még az elmúlt napokban azt éreztem, hogy ez az új út akár veszélyes is lehet, hiszen nem tudom, hogy mi vár rám, de a múltban megtörtént sztereotípiák és idegrendszerembe beégett traumák által olyan szintű ismétlődő és fájdalmas dolgokkal kellett szembenéznem, amik ugyancsak megrémítenek, hogy azt érzem, hogy nem... Nem az az út az, amivel nekem már bármi dolgom is lehet. És ez az állomás a mai nap megnyit nekem valami új olyan kaput, amin hogyha belépek, akkor már teljesen más dinamikával, más energiával fogok találkozni, mint amit eddig a programjaim miatt elfogadtam. És itt most főleg a párkapcsolati témát érintem. Így az is érdekes, hogy ezt az oldalt, ezt a mai délután találtam meg, és itt elmondhatom ezt. Talán ez is az új útnak az egyik bevezetője, mert ez már nem az, amit eddig megszoktam. Nagyon bízom abban, hogy nem rátalálok, nem rám talál, hanem mellém lép, hozzám kapcsolódik majd az új társam. és vagyok már azon a szinten, hogy megfejlődtem és elértem azt a pontot az életemben, hogy meg tudjam tapasztalni, milyen is egy valódi egyenrangú kapcsolat. Már nem is felejtem ki, hogy milyen fájdalmas dolgokat kellett átélnem, de tisztában vagyok vele, hogy ezeket én el tudtam fogadni, bele tudtam simulni, meg tudtam magyarázni, hogy jó lesz ez nekem, ki fogom ezt is bírni, és nem érdemlek többet, de igen, többet érdemlek. Tehát most a kapuban állok és elindulok, rálépek egy új útra. Köszönöm, hogy itt lehetek.

Elnézést van olyan férfi akinek nem a szexualitás a legnagyobb problémája? Igaz én már 65 éves nő vagyok de még mindig akarkivel találkozok ez a téma mindig felmerűl. Hisz valaki a férfi -női baratságban fizikai kapcsolat nélkül? Érdekes módon fiatal korokban nagyon sok fiúval tudtam baráti kapcsolatban lenni a közös érdeklődés (sport,történelem,politikai nézetek túra kulturális események stb)keretében most meg mindenki párkapcsolatot szeretne miért van ez igy? Nem gondolom hogy a személyes vonzàsom lenne tényező mert miest nemet mondok az intime kapcsolatra mindenkinek elszáll az érdeklődése irányomban. Lehet a világ annyira változott körülöttem én meg ugyanolyan maradtam de èn nagyon jól vagyok a bőrömben a hagyományos èrtèkrendemmel ? Szivessen fogadom a hozzászolást Üdv mindekinek Ilona.