
Szia Orsi! Elolvastam az Ismerkedés témakörben írt megosztásodat - meg persze a többit is :) Tetszett, amit olvastam. Azt éreztem az olvasás közben, hogy Te már nem csak a sablonos 'fejlődöm' szöveget mantrázod, de - ha tényleg jól érzem - már teszel is magadért, és a leendő kapcsolatodért. Sajnos az nekem is tapasztalatom, hogy az elakadást nem megoldani akarnak emberek, hanem kikerülni. Ez a számomra idegenektől még elfogadható, de egy kapcsolaton belül... vagyis ha kapcsolaton van, akkor ilyen nincs. Különben az nem kapcsolat, hanem érdek. Ismerkedés közben nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni a másikról. Sajnos nekem sem volt mindig fülem meghallani, ami később problémához is vezetett. Már figyelek. És ha tudunk egymásra hangolódni, akkor jön az ismerősség érzése. Egy ilyen ismerkedés után nem kérdés a szabadidő átrendezése, a tisztelet, a motiváció. Ilyen kapcsolódást keresek.

Senkit nem lehet szerelembe szeretni. Megpróbáltam, de részsikerek mellett mégiscsak elbuktam. Mégsem érzem feleslegesnek azt a három évet. Átalakított, érzékenyebbé és figyelmesebbé tett. Egyszerűen jobbá lettem. Kifelé is és befelé is. Viszont mostmár én is fontos lettem magamnak :)

3 szó szerepel már 5 éve előttem, ha leülök az asztalom elé: 1. A fiam neve 2. Család 3. Önmagam (korábban ez az "Egészségem" szó volt) Most az a célom, hogy ezeket tartsam szem előtt és max. közben dilemmázok, hogy változtassak-e a sorrenden. :-) És igen... keresek hozzá Valakit, aki Velem tart... :-)

Ismerem az érzést…Semmi másért nem érdemes élnem, csak ezért az érzésért. ❤️ Engem 5 hónap után elhagyott…🙃 aztán visszajött. Aztán megint elhagyott… Most ismét kopogtat az ajtómon… 2019 augusztus 7-én kezdődött a történetünk…Kíváncsian várom megyünk-e együtt tovább…🥰

Két hónap után el kellett engednem valakit az életemből, mert a viselkedése erőszakos, agresszív és birtokló volt. Mégis, ezzel együtt olyan különleges és mély élményt adott a lelkemnek, amilyet korábban soha nem tapasztaltam. Tudom, hogy helyesen döntöttem, mégis rendkívül nehéz kitartanom mellette. Nem a személye hiányától szenvedek, hanem attól az érzéstől, amit adott.

Nyílt, őszinte kommunikáció a kapcsolatok alapja. Igényeink kifejezése, egymás megértése fontos. Válás után jött a bizalom vesztett állapot. Félelmeim és az érzelmi állapotom azt eredményezték az ismerkedések kapcsán, hogy vagy én vagy a partner félt kapcsolódni, szintet lépni a kapcsolódásban. Szinte ismétlődtek a történetek. Mindeközben önismereti munkám rendszeressé vált. Alapvetően jól éreztem magam egészen addig amíg a szintlépés ideje el nem jött. Úgy éreztem bátran mutatom önmagam....közben pedig azt a választ kaptam elérhetetlen vagyok.
A ráció halála vagy a Lélek sötét éjszakája Nekem ez az év így kezdődött. Január 1-én éjszaka tört rám, nem sokat kopogtatott csakúgy berúgta az ajtót. Másfél óra alvás után, amit két részletben tudtam csak végigszenvedni többször már nem jött álom a szememre. Hiába próbálkoztam megnyugodni félelmek, rossz érzések törtek rám annyira, hogy ha már csak lehunytam a szememet abban a sötétségben is féltem.Jöttek mindenféle gondolatok, a múltat és a jövőt sem tudtam elviselni, azt hittem na itt a vég, de legalább is megfogok őrülni. Csak a jelenben a mostban volt megnyugvásom, minden információ,gondolkodás még mélyebbre sodort. Nem tudtam mit tegyek egyedül az éjszakában, kerestem a megoldást, de a legjobb volt ha semmit nem tettem csak hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Abban biztos voltam nekem pszichológus kell, mert ezzel egyedül nem bírok. Délelőtt kimentem az utcára minden és mindenki olyan szépnek tünt. Ki voltam egyezve a világgal, ahogy megszűntek a félelmek, de hamarosan sötétedni kezdett. Hogy fogok nekivágni az újabb éjszakának.......??
Szia Andrea ! A párom viselkedése sokszor volt ilyen. Előfordul mèg, előjön ez belőle, de mostanra ritkult. Az elejèn volt, hogy megijedtem ettől, szorultam, szűköltem, ès megbántottnak èreztem magam. Azt èreztem, el akar nyomni. Felül kerekedni….hogy én nem vagyok fontos. Aztán a megfigyelésem azt eredmènyezte, hogy rá jöttem, ezt ő nem azèrt teszi, hogy bántson engem. A sajàt felelősségemet kellett felismernem. Azt, hogy mennyire ellene mentem neki ilyenkor. A sajàt igazamat tudtam csak elfogadni. Makacs voltam, s inkàbb okoskodtam. Nem tudtam a valódi szeretet nyelvet. Idő volt, míg átalakult bennem az, hogy valahogyan èrzem, hogy mikor kell csendben maradnom, vagy mikor mondjak bàrmit is. S ha mondom, azt ne arroganciából mondjam. Az elejèn egyszer azt mondta nekem. - “ Sokkal többet elèrnèl nálam, ha lágyabb, gyengédebb lennèl. “ Azt nem tudhatom, hogy te milyen minőségben tudtál kommunikálni, de az is megfigyelésem, hogy akkor is jöhet agresszió a Férfitől, ha mi nem megyünk ellene, inkább meghúzódónk, nem szólunk, mint a nyuszik, de ekkor meg fèlelem volt bennem. Azt pedig megèrzik. ( amikor szembe mentem vele, végül is, az is fèlelem )Valahol középen érzem a megoldàst, és a bizalomban.