Csontos Tamás PéterHarminc éves koromig nem is ismertem más tudatformát mint a vágyak megélését és a vágytalan helyzetek elkerülését. Szenvedéllyel habzsoltam az életet ami jó nekem az önzés magas iskolája volt. Kitűnő képességre tettem szert abban, hogy megmagyarázzam magamnak és mással is elhitessem miért ésszerű mindaz amit teszek. Akinek nem tetszett az mehetett, erős személyiségnek láttam magam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. És amikor nyeregben éreztem magam, mint menő sikeres pénzügyi tanácsadó, mérhetetlen magányban és elzártságban találtam a pszichém. Nagyon fontos erőforrás a vágy. Azt kívánom neked legyen annyira, de annyira igazad, mint nekem volt, mert az ezzel járó lelki üresség nagy tanító és továbbvihet az önazonosságod felé. Amit nem engedtem meg magamnak az a bizalom. Nem bíztam senkiben csak magamban. Ma visszatekintve tisztán látom miből alakult ki ez az önvédelmi mechanizmus. Ezt egyedül nem egyszerű transzformálni, többek között azért, mert a világ rútul visszaél a segítőkészséggel. Csökönyös makacságom ez esetben is ellenem dolgozott. A megcsalatástól és elárultságtól való elfojtott félelmemért évekkel fizettem. Amennyiben ismered ezt a poklot, segíthetek megtalálni a kivezető utat benned.
1