Tapasztalatok

Pályi Flóra

Nagyon sok év után jöttem rá, hogy minden problémám abból fakad, hogy nem értékelem magam eléggé és nem merem felvállalni önmagam igazán. Nem választom magam és nem választom azt, ami autentikus lenne számomra. Már egy ideje dolgozom rajta, de ez egy lassú folyamat, és mindig újabb és újabb szinteket fedezek fel, ahol még erősödnöm kell. A korszakomnak (amazon) megfelelően is ez a feladatom, így jelenleg ez a központi téma az önismeretemben.

Joós Dóra

Bízni, hinni, hagyatkozni A legsötétebb időszakban találtam rá. Végtelen erő, bizalom és nyugalom amit általa kaptam. Ezt követően bármilyen nehéz is volt az életem során a helyzet, bármennyire is fáradtnak éreztem épp magamat, a hitem mindig segített. Mindig is éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy segítséget, támogatást kapok, amikor szükséges. A személyes Isten kapcsolat azóta is átszövi a körülöttem lévő világot. Támaszt, segít visszatalálni önmagamhoz, lelassulni, figyelni, erőt és kitartást ad.

Sándor Attila

Megannyi próbálkozás után, 2023 novemberben úgy döntöttem, hogy alkoholista leszek. Sok apró és sok nagy tüske szúrta ekkorra már a szívecskémet. Hogy rettenet messzire menjek vissza, 2013-ban becsődölt az anyacég és ez rántotta magával a nagyon jól prosperáló ungarisztáni irodát is. Egyetlen alkalmazottként, elsőpört a változás. Sok időm lett és a nagy szabadságban meglepődtem, hogy én nem is abban a családban élek, mint ami a buksimban létezett. Nosza, igyekeztem a képemre formálni a környezetet. Volt rá időm és kitartó vagyok. 5-6 év alatt sikerült elérnem, hogy pár alapvető élelmiszerből már csak a minőség került az asztalra. pl. tartósítószer nélküli sonkák, kovászosnak hitt "kovászos" kenyér stb... Észrevettem, hogy a fiúk csak “picit”játszanak a telefonon és csak “keveset” játszanak a laptopon stb... Azért írtam ezeket le - bővebben, most nem színezve-, mert ezek és egyebek is, csodaszép és stabil fundamentumai lettek az állandó feszültségnek. Még ma sem értünk egyet a feleségemmel a gyermeknevelés azon részével, hogy mennyi időt szabad eltölteni a gyereknek a kijelző előtt. A tartalomig pedig még el sem jutottunk. Az átlagcsaládban, az átlaggyermekek az átlagosnál is többet játszanak. Miért rekesztenénk ki a gyermeket, a végre egymásra találó közösségből? Neveltem volna a fiúkat, többször meg is állapodtunk az alapokban az asszonnyal, de valahogy mindig az lett a vége, hogy állandó vita alakult ki gyerekek és közöttem, valamint a feleségem és közöttem. Ezen viták mellett, szerencsére maradt minden a régiben... A harc alatt voltam kedves és megengedő, de goromba és despota is. Sokféle szerepet kipróbáltam, de egyik sem működött. Ekkor döntöttem úgy, hogy az annyit emlegetett "átlag család" ütőkártyához nyúlok. Alkoholista leszek! - jött a nagy gondolat. Napi két üveg bor, pici pálinkával, néha sörikével elkísérve. Telt az idő. Tudomásul vették, hogy nem veszek részt a család életében, ha van csöpp időm, akkor egyedül, vagy cimborákkal, de iszom. Napi két, mindegymilyen filmet is megnéztem. De, csak egy dolog változott. A súlyom. 107kg lettem. Egy meseszép márciusi napon, 2024-ben, úgy döntöttem, hogy elviszem a kutyát sétálni ez erdőbe. Kell néha egy kis friss levegő. Már ballagok vagy 350m-t megtéve, amikor érzem, hogy a dombon csak lihegve tudok felkapaszkodni. Ejszen, régebben ezen futva zúgtam fel. A kb. 2 km-es sétám alatt megértettem, hogy én az ivással a lassú, de biztos öngyilkosság felé vettem az utamat. Belém hasított, hogy DEMINEKIS? Ettől kezdve, minden nap vittem a kutyát sétálni. Amennyit bírtam, belefutottam, akár 50-60 méterek is mentek!!! Áprilisban plátói szerelembe keveredtem egy kolléginával, ami tovább motivált a megkezdett úton. Májusra már ledobtam 15 kg-ot, és nyárra egy régen nem látott, 87,2kg-ig vittem le a súlyomat. Ekkor már stabilan heti 3-4 alkalommal lefutottam az 5-6 km-t. Teszteltem magam, vajon bírom-e a 8km-es köröket? Az is ment. Időközben, a csüngőhasú, alkoholista disznóból egy fittipaldi jóképű 50+-os lettem. Nyáron berántottam az úszást is. Középiskolás koromban minden nap a strandon lógtam és rengeteget úsztam, csak úgy a magam megnyugtatására. Azonnal 2km-es távval kezdtem, majd emeltem 3km-re... Ez is a férfivé válás útja. Idén, februárban kezdtem újra a futást. Február 10 és május 10 között, a rögzített futások és úszások összege 201,7km volt. A reménytelen szerelem és sportolási hajlam megmaradt. A gyerekek annyit játszanak, amennyit akarnak. Annak érdekében, hogy az asztalra a lehető legtöbbször, csak minőségi ételek kerüljenek igyekszem résen lenni és ha valami elfogy, akkor én (is) elmegyek bevásárolni. Mivel itthonról dolgozom 2013 óta, így sportot űzök abból, hogy ha kisüt a nap, akkor kimosok, kiteregetek, ha kell, akkor főzök, vasalok, takarítok. Ez is az eltöketlenedés útja?

Bajkó Gábor

A három gyerekem kapcsán érdekes tapasztalataim voltak és vannak folyamatosan. Az első „apa szejetlek” csak annak szólt, hogy javítsam meg a babája leszakadt fejét. De most már, hogy 10 éves elmúlt mindhárom és nagyon nyílik a világra az elméjük, tudok példát mutatni, értékrendet adni, határokat húzni, együtt játszani, kirándulni velük. Ki tudom mozdítani őket a komfortzónájukból, tudom őket autót vezetni tanítani a hátsó udvarban, tudom őket támogatni a saját felfedezéseikben és tudom biztosítani őket, hogy nem a jó tanulmányi eredményeik miatt szeretem őket – persze örülök, ha jól tanulnak -, hanem önmaguk miatt. Sok munkába telt, mire el tudtam vonatkoztatni az anyukájuk rosszindulatú cselekedeteit tőlük, hogy ők igazán nem tehetnek róla és csak áldozatok ebben a történetben. Nagy türelemre nevelt engem is, mire a felém irányuló szeretetlenség pajzsuk mögül ki tudott kandikálni a kapcsolódási igényük az apjuk felé. Jó látni, hogy a nehezített pálya miatt, ha lassan is, mégis fejlődik a kapcsolatunk és az érzelmi működésük, amibe folyamatosan energiát kell tenni, de úgy érzem, hosszú távon megéri. Tanított, érlelt ez a folyamat engem is.

Pallér Zsuzsanna

Mivel többszörös újrakezdő vagyok, kidolgoztam egy rendszert, ahogyan rátekintek a jelen helyzetre és arra, hogy hová szeretnék eljutni. Ez két aspektusból is rámutat arra, mi az időszerű és mi a szükségszerű most. Mi az, amit el kell intézni, meg kell lépni, abba kell hagyni, át kell szervezni stb. Ez egy nagyon praktikus rendszer. Mindig jól jött egy külső szem ahhoz, hogy olyam összefüggésekre rálássak, ami miatt a kialakult helyzetbe kerültem. Kényelmetlenség, önmagam határainak átlépése nélkül még nem sikerült megújulni. De sosem kellett attól tartanom, hogy egyedül vagyok a nehézben. Minden alkalommal megtapasztaltam, hogy az életben Rend van: érkezett valaki (egy ember vagy egy belső vezető), aki lámpást tartott, inspirált és képes lettem arra, amire nem gondoltam, hogy képes vagyok. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!

István Virovecz

A saját megélésemben, de több elbeszélésből is az tükröződik, hogy a válás veszteség minden félnek. A szülőknek és a gyermekeknek is egyaránt. Bárhogyan próbáljuk értelmezni, bárhogyan is igyekszünk tompítani és racionálisan ránézni a történtekre, az ezzel járó érzést meg kell élni. Ér sírni és ér gyászolni. Elvált szülőként az a tapasztalatom, hogy több időt tudok magamra és a személyes fejlődésemre allokálni, amiből mindenki profitál a közösségben, amiben részt vállalok, és első sorban a két fiam nevelésére gondolok. A mikro környezetemben, de kissé tágabb visszacsatolásokban azok a tapasztalások jönnek szembe, ahol az édesapa a válást követően kevésbé vagy egyáltalán nincs jelen a gyerekek életében. Nehezen tudok ezzel a perspektívával azonosulni, hiszen családcentrikusként számomra a fiaim az elsők. Egy toxikus kapcsolat végét követően építem újra az önbecsülésem és az önbizalmam, a bizalmam mások irányába. Leginkább az ex feleségem irányába. A fiaim életében markánsan és jobban jelen voltam az elmúlt években, ami egy nagyon meghitt és jó köteléket alakított ki köztünk. Tudom, hogy ez idő alatt követtem el hibákat, de egyre tisztábban látom és javítottam ki ezeket a helytelen működési mechanizmusokat. Azért is dolgozom magamon, hogy a fiaim számára a biztos pont lehessek, ahol békesség és nyugalom van. Ahol minden vihar lecsendesedik. Ezért igyekszem a legjobb tudásom szerint jelen lenni az életükben és segíteni az ex feleségem. Nagyon megterhelő időszakban van a munkája miatt és rendkívül stresszes környezetben van emiatt. Csendesen jelen vagyok és számíthatnak rám. Úgy érzem ez a felelősségem és ahogy telik az idő, nagyon sok mindent értékeltem át a volt feleségemmel való kapcsolódásokban. Egyre tisztábban látom őt és a határait. Emiatt együttérzéssel és megértéssel tudok az irányába fordulni akkor is, ha éppen ingerültebb. Már tudom, hogy nem rólam és nem ellenem szól. Elvált szülőként akkor is kötelességemnek érzem a lehető legjobb partnernek lenni ebben és szem előtt tartani, hogy a gyermekeinknek a legjobbat nyújthassuk. Ami azonban csodálatos, hogy más minőségben tudok jelen lenni az életükben. Egy kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb férfiként, aki nem ítélkezik, hanem támogat és segít, ha szükség van rá. Számomra nem teher, hanem öröm, ha a fiaimmal több időt tölthetek a kijelölt napokon túl, amikor érkezik az igény, hogy segítsek velük kapcsolatban. Bár jó ideje külön élünk a volt feleségemtől, de úgy érzem, hogy végre feszültségmentes, békés a légkör, mikor együtt vagyunk. Az igazsághoz pedig hozzá tartozik, hogy még számít nekem és fontos, hogy Ő hogy van. Ha pedig úgy érzi, hogy egy biztos pontra van szüksége, itt vagyok. Ez a legtöbb, amit tehetek. Nem siettetek semmit, nem akarom megnevezni, ami köztünk van és nem várok el semmit. Csak jelen vagyok és ez minden szónál többet ér.

Poczik Hajnalka

Svájcban az egyetem mellett 90 %-a a diákoknak dolgozik. Még genfi egyetem pszichológia szakára jártam, közben próbáltam elhelyezkedni egy olyan szegmensben, amiben sem tapasztalatom, sem képesítésem nem volt. Azt mondták lehetetlen. Jelentkeztem stage-ra, ami egy ingyenes munkát jelentett fél évig 80 %-ban, napi, 6 órában. Közben, hogy legyen valamennyi pénzem 50 %-ban egy étteremben kezdtem el dolgozni. Persze ott volt meg az egyetem is, éjjelente irtam a kötelező beadandókat. Tudtam, hogy mit akarok és oda ez a kemény út vezet. A stage után a posztra, amit szerettem volna még mindig azt mondták esélytelen. Soha nem hittem ezeknek az embereknek. 40 oktatási intézménynek írtam, 37 elutasító választ kaptam.A többiek nem is válaszoltak. Mit tettem ezután? Befűztem őket egy dossziéba és felhasználtam a levelekben szereplő neveket, hogy személyessebbé tegyem a leveleimet. Majd átfogalmazva úrja elküldtem őket. Kaptam egy darab igen választ. Nincs lehetetlen. Ha elakadtál a munka keresésben, gyere, beszéljünk.

Morgós Bence

Parentifikált kodependens voltam? → Igazából vagyok, mert ebből nem lehet kigyógyulni, csak megtanulni bánni vele. Érvénytelenítő gyerekkorom volt, sok olyan visszajelzést kaptam, hogy meg kell dolgoznom azért, hogy szerethető legyek. Később a kapcsolataimban, főleg a párkapcsolataimban szenvedtem. Jellemzően túlinvesztáltam azokat, míg a másiknak már minden hatáskörét elvettem. Végül ezek fájdalmas véget értek és mehettem tovább megmenteni a következő jelöltet. Persze ehhez megfelelő pszichológiai állapotú partereket is sikerült találnom (Borderline, nárcisztikus, neurotikus és az össze hasonló címke). De végső soron, akármennyire is rájuk akartam haragudni, végül be kellett látnom, hogy a felém eső végén, mindegyik kapcsolatban én voltam. Sok önmunkán, terápián és gyógyuláson keresztül ma már tudom, hogy értékes és szerethető vagyok. Tudok olyan kapcsolatokat kialakítani, ahol merek elvárásokat és határokat tartani. Szívesen segítek is ebben, ha te is hasonlóval küzdesz.

Marina dr. Varga

A legújabb podcast hatására ma írtam egy levelet Tamásnak, abból idézek, úgy gondolom, talán elegendő: "Értelmet nyert az elmúlt sok-sok évem, ahogy bejártam az ívet, amit leírtok. Aztán, hova jutottam, ahogy mondjátok, hogy az előttem álló nap feladatait megcsináljam. Lesve körül, hogy vajon én vagyok e bolond. Mert voltam magam is agglomerációscsaládos, új autós, karrierres ügyvéd. Férj, gyerek. Még boldog éveim is voltak, meg sok lóvém. Oktattam a szakmát. Aztán jött az a szenvedés, amit már nem lehet kibírni, és aminek a megszüntetése miatt hajlandó az ember végre bármire. Így aztán a sok-sok év önismeret meg jóga. Védikus bölcsész meg minden is lettem. Pszichodrámát vezettem és családot állítottam. És a megvilágosodás volt az egyetlen célom. Mondanám, hogy röhögnöm kell, de nem. A megtapasztalásaimat semmiért nem adnám. Elváltam, szerettem férfiakat, adtam, hatottam. Mint a nagykönyvben , tudod. Számüzetés vidéken, évekig. Egyedül. Mindent. A mester aztán azt mondta, mindent tudsz. Mostmár menj és csináld. Azóta nem voltam nála. Továbbképzéseken igen. Máshol. De mit csináljak? Mi van? Megvágytam a Férfit, és újra férjhez mentem egy akkor a remete korszakot toló emberhez." A rendrakáshoz értek :D

Morgós Bence

ENM, Poliamoria, Kapcsolati Anarchia → Szerteágazó élményeim és tanulmányaim vannak a Monogám és az Etikus Nem Monogám (ENM) kapcsolati rendszerekben. Éltem egyedül, monogám párkapcsolatban, hűtlenségben, szabadon, Poliamoriában, Kapcsolati Anarchiában és teljes káűoszban is. Sokat tanultam ezekben magamról, másokról és arról mitől működik egy kapcsolat. Illetve arról is, milyen elvárásokat tesz a társadalom és az egyén az egyes ilyen kapcsolati rendszerekre, szereplőkre. Miért szeretjük birtokolni egymást. Hogyan merítjük önértékelésünket a másikból. Hogyan találjuk meg a számunkra ténylegesen működő kapcsolati rendszereket. Szívesen támogatlak is ilyen témákban.