Edit FirtosNem is tudom ,hova nyúljak vissza!Hogy megoldottam e bármit ?Szeretném hinni, hogy sok mindent.Hosszú utat jártam be, leginkább befelé.Az önismereti út mélységeket és magasságokat tartogatott, kissé megcincált ,lenyelt ,kiköpött és végül adott egy belső nyugalmat.Így haladok tovább mert ennek az utazásnak sosincs vége, ha az ember lánya, fia erre adja a fejét.Hiszem,hogy két lélek között a legrövidebb út egy mosoly!:)
0
AnitaRáció halála Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ez végül úgy fog eljönni, ahogy eljött. Túl minden szaron, szeretőségen, depresszión, munkamánián, terápián megismertem valakit, aki teljesen más, mint eddig bàrki, èn is teljesen más vagyok vele és gondoltam, na ez most tényleg az. 35 éves lettem pont, megszereztem a jogsimat ( későn tudom, és ennek is van egy felnőttség - “vezetem az életem” - metaforája, dehàt ez van, nekem ez eddig tartott), szóval megvan a férfi, traumák megdolgozva, szeretőség megélve és elfelejtve, munkámnak megfelelő ár pofátlan megkérése is pipa, első autóvásárlás, és akkor … egy krónikus betegség az ember arcába. Most, amikor azt hittem, na én most valamit megértettem az életről, és egyenesben vagyok, és akkor… fekvés, hónapokon keresztül. Amikor éppen jobban vagyok, levezetek a Balatonig, mert ugye nehogymàr, majd ez az àllapot rajtam kifogjon, velem ne játsszál öcsém, és hazajövök a Balcsiról, és két nap múlva a parkoló autómat gazdasági totálkárosra törik, miközben ott sem vagyok. Csak egy üzenet, hogy sajna ez van. Mit nekem, nekünk, egy hónap múlva már a párommal veszünk autót, miközben pontosan érzem, hogy valami nagyon nagy baj van, valójában rejtegetem előtte, hogy mennyire szarul is vagyok, de amikor munkában van, akkor én csak fekszem, és csak arra szedem össze magam, mire hazaér. Nekem meg színházi évad vége van, nyári szünet, szóval nyugodtan lehetek titokban szarul. 10 nap múlva kihajtanak elénk balról, és az immár közös autónkat is gazdasági totálkárosra törjük. Aztán mikor elkezdődik az új évad, én már tudom, hogy nagyon nagy a baj, hogy nekem bele sem kéne ebbe fogni, de mivel fogalmam sincs, valójában mi a bajom, elkezdem, hogy aztán egy hónap múlva, nem én döntök, szinte valaki más mondja ki helyettem a főnökömnek: “ nem tudok tovább dolgozni, el kell mennem pár hónapra.” És akkor kezdem végre kimondani, szülőknek, baràtoknak, Neki, mindenkinek: nagyon nagy a baj, nem tudok felkelni. Attól elfáradok, hogy kimenjek a hálóból a nappaliba. 1 perc munka is megugorhatatlannak tűnik, és nem értem, ha oroszul beszélnek hozzám ( ja, amúgy tolmács vagyok :D. ) Elment, nincs életerőm. Nekem, aki napi 10-12 órákat dolgozott meg mindent is megoldott meg ide nekem az oroszlánt is. És még akkor is azt mondom, oké, akkor most 3 hónap csend lesz, és összeszedem magam. Egy hónap múlva rosszabbul vagyok, mint voltam. Már otthon vagyok a szüleimnél, mert ők tudnak főzni rám. 35 évesen a szüleim làtnak el. A párkapcsolatom romokban. Napi tevékenységem: reggeli, majd annak kipihenése, ebéd, majd annak kipihenése, vacsora, majd alvás. Jobb napokon séta az utcasarokig, majd az utcasarkon annak kipihenése, majd vissza. És akkor, ott történt meg. Az utcasarkon a padon ülve és zokogva. Hogy hàt ez nem fog menni, ebből nem lesz munkába visszatérés két hónap múlva. El fogom veszíteni a kapcsolatomat, és el fogom veszíteni a karrieremet. És akkor ezt elfogadtam. Megadtam magam annak, hogy ez meg fog történni velem. Megadni magam - nekem ez hozta el az àttörést. Az volt a gyógyulásom első napja.
HajnalkaSok nő a válás után nem a férjét siratja a legjobban… hanem a saját értékét. Megjelennek a kérdések: „Mi volt velem a baj?” „Miért nem voltam elég?” „Mit rontottam el?” És innen indul az önszeretet csendes elvesztése. De az igazság az, hogy egy kapcsolat vége nem határozza meg az értékedet. A válás nem bizonyíték arra, hogy kevesebb vagy. Sokszor csak azt jelenti, hogy két ember útja már nem ugyanabba az irányba tart. Az igazi gyógyulás ott kezdődik, amikor újra megtanulod: nem másoktól kapod az értékedet. Az már benned van. 🤍
Anett Szilvia CsászárÜdvözlök Mindenkit.😊 Anett vagyok. Tapasztalatom az van bőven. Szívesen megosztom most is és menet közben is őszintén. 3 éve váltam egy minden módon bántalmazó és toxikus házasságból. Nehéz volt pokolian az elmúlt 3 év, szinte magam maradtam a küzdelemben 2 kamasz gyermekkel, de kizárólag arra fókuszáltam, hogy megtaláljam újra Önmagam. Visszaépítettem a nőiségem, rengeteget dolgoztam azon, hogy megismerjem a Férfi működést. Önreflexió napi része az életemnek. Csakis előre mentem, és csakis magammal foglalkoztam. Rengeteg családi és egyéb kapcsolatom szállt el, amiért nagyon hálás vagyok, mert így teret kaptam igazi kapcsolatokra, Önmagamra és a szabadságra. Minden e témához kapcsolódó posztot, könyvet elolvastam. És ebben a 3 évben elvégeztem egy főiskolát, ahol most fogok diplomázni. Voltak nagyon nehéz hónapok, hetek, de hagytam jönni a fájdalmat át magamon. Megéltem minden ilyen érzést. Egy intellektuális kapcsolatom volt ez időben, ahol hasonló élethelyzetben egymás lelki támaszai voltunk, és megmutattuk egymásnak tudatosan, milyen végtelen tisztelettel lenni egymás felé, még akkor is, amikor elváltak útjaink. Ez a szint az, ami alá már nem megyek. Mindeközben eljött az az idő, hogy boldog vagyok egyedül, és majd szeretném az örömeim megosztani a Férfivel. Vállalkozó vagyok, van több mellékállásom, imadom a hivatásom, és most indul az az élet, amire mindig is vágytam, de már nem húzok magam után senkit. Kapcsolódni lehet. Inspirálom a Nőtársaim, szeretem, tisztelem és értem a Féfiakat. Ezért pedig keményen megdolgoztam. Mindenkinek kívánom ezt az életérzést. Örülök, hogy itt lehetek.
Ormós GabiEz itt teljes káosz. Én ugyanebben a cipőben járok, csak nincs annyi időm, amit erre fordítsak. Összességében az egész rendszer célja is teljesen homályos nekem. Passz :(
0- Ormós Gabi
Szia Kriszta, köszi a választ. Számomra ez itt sajnos teljes káosz. :( Pl. nem tudom, amit írok, mindneki látja-e vagy csak akinek írom. Valakitől kaptam egy választ, aki azt írta, majd hívjam fel... KOmolyan nem értem ezt az egészet. Áhhh, azt hiszem, nem szenvedek itt ezzel tovább, ennyi időm sajnos nincs. Köszi a segítséget.
0 
Anna SzlávicsÜdvözlök mindenkit! Az én életemben az elmúlt öt–hét évben sok minden megváltozott, és természetesen ez magával hozta, hogy a körülöttem lévő emberek is jelentősen változtak. Most úgy érzem, van hely új kapcsolatoknak az életemben – elsősorban párkapcsolatnak –, ezért regisztráltam ide. Számomra inspiráló fejtörés, hogy hogyan lehet az emberi kapcsolatainkban, az ismerkedésben vagy bármely más kapcsolatban úgy jelen lenni, hogy miközben vannak elvárásaink – ahogyan magunk felé is szükséges –, mégis elfogadással és őszinte kíváncsisággal forduljunk a másik felé. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy sokunknál a túl magas elvárások gyakran belső, még feltáratlan tartalmak kivetülései. Egyébként szeretek nevetni, új dolgokat kipróbálni, és szívesen beszélgetek könnyedebb témákról is.
Viktória ZákányiKedves Attila . Zen gyakorlóként láttam azt az erőt benned 🙏Azt mindig vizsgáljuk mi ez , honnan jön hová megy . Mivé válok általa . Csak csináld . Ölellek szeretettel
0
Orbán Csenge CecíliaSzeretném egyre tisztábban látni és tapasztalni, hogy az őszinte kapcsolódásaink hogyan támogatnak az önszeretetben és ezt minél többek számára elérhető valósággá tenni.
0