Benedek CsanádNéha megőrjít a magány érzése... Olyan érzés, mintha a lelkemet szakítanák szét egy középkori kínzóeszközzel és nem tudnám megakadályozni hogy szét szakadjak. 2-3 havonta mindig előjön hullámokban. Azt érzem, jól vagyok, imádom a munkám, a hobbijaimat, a családdal is jó a viszony, a barátaim is szuperek. Aztán egyszer csak egy hidegfront jelleggel megváltozik minden... Nagyon kapcsolódnék, semmire se vágynék jobban a világon, mint egy megértő társra, arra hogy este végre nem az üres szoba fogad, hanem lágy hangon "szia szívem milyen napod volt?" - de ilyenkor se energiám, se kedvem ismerkedni, se társaságba menni, teljes depressziós tünetegyüttes és mogorva állapot. Ha valaki szemezne velem, azt meg biztosan észre se veszem (megtörtént eset, barátok mesélték), vagy ha észre veszem morcosan elkerülöm a szitut, mert annyira szarul vagyok hogy a fenének van kedve odamenni egy lányhoz ilyen hangulatban... Kétségbeesetten tinder, bumble feltelepít és nyílván újabb kudarcsorozat - nem írnak vissza, random kilépnek a chatből vagy alig matchelek akárkivel is aki szimpi lenne... Arra is morcosan nézek aki párral sétálgat vagy lánnyal fut a margitszigeten, dühös vagyok, hogy nekik miért sikerült és nekem miért nem?! Ők miért élhetik meg a társat és az intimitást és én miért nem?! (utóbbi 1 évben több tucat randi és ismerkedési szitu sikertelenül) Azt is sokat hallom és egyre kevésbé akarom elhinni, hogy aki keres az nem talál, de lassan olyan érzés mint amikor a sivatagban a kiszáradás és a halál között bolyongsz... Ne keressem a vizet, úgy is megtalál, biztos ez??!! Azt meghaladtam, hogy csak a nőket hibáztassam, tudom hogy komplex a sztori és tőlem IS függ, csak ennyi sikertelenség után teljesen elengedném ezt az ismerkedést és kedvem támadna felhagyni világi életemmel, hogy zen szerzetes legyek egy koreai kolostorban :( Van ebből kiút? #magány #düh #kérdőjelek #kapcsolódás
5
Viktor GyollaiElszállt amit írtam, mert mobilon írtam és vissza akartam térni oda, ahol egyben látom a szöveget és nem takarja el a képernyő alsó felét a billentyűzet, hogy így könnyebben átolvashassam publikálás előtt, de ehelyett teljesen visszalépett és eltűnt, amit addig írtam. Jócskán hozott fel bennem dühöt a "veszteség", de aztán arra gondoltam, hogy talán nem véletlen, és most újra kezdtem, ezúttal jegyzetként, hogy nehogy úgy járjak, mint az előbb. Szóval ez most nagyon más lesz. Jobb is így. A válás az egyik legnagyobb szívás, ami történhet bárkivel - és ne felejtsük el, hogy a válás a házassággal kezdődik! Hogy értem? Hát úgy, hogy jól kell tudni választani, és akkor odaállni, amikor tudjuk biztosan, hogy "ő az igazi". Az én esetemben a kapcsolatunk rövid előzménye, a túl fiatal korom, és az egyházi ráhatás miatt ez sérült. Mármint a megfontolt döntés. Nagyon kellett volna vagy 15 év plusz élettapasztalat... A válás tényleg olyan, mintha meghalnál, különösen, ha nagyon az "együtt"-ként értelmezted magadat, vagy legalábbis főleg férjként (vagy nőknél feleségként). Gyakorlatilag nulláról kell felépíteni magadat, különösen ha még szinte gyerek voltál, amikor a kapcsolatotok elkezdődött. Nálam ez volt. Nekünk két gyerekünk született, és miattuk különösen nehéz volt a válás után az élet. Nekem legalábbis. Valahogy nem találtam az egyensúlyt, hogy hogy tud ez úgy működni, hogy ne fájjon. Erre csak rájön az, hogy a gyerekek miatt a volt feleségemmel nagyon sok konfliktusunk volt. Pedig amúgy nem volt sok, de az a nem sok, az amúgy nagyon sok volt valójában. Nevelésbeli és világnézeti különbségek miatt, pénzügyek miatt, csak hogy azokat említsem, ami legelőször eszembe jut. Bennem a válás olyan szempontból is mély nyomot hagyott, hogy nagyon-nagyon sokáig nem voltam képes igazán beleengedni magamat az újabb párkapcsolataimba. Ez nekem nagyon sok időbe telt. Talán amiatt is, hogy igazából nekem a házasság volt az első párkapcsolatom. Mondjuk ez azért ritka... De nálam így volt. És mi a jó a válásban? Hát az, hogy nem kell színlelni, vagy ha őszinték vagyunk, akkor nem kell azt látni a gyerekeknek, hogy a párkapcsolat egy szörnyűség, ahol nehéz az együttműködés és csak konfliktusok vannak szinte mindenen. És a fő érzelem a düh. Igazából nálunk az is jól alakult, hogy lett hamar új kapcsolata a volt feleségemnek, és a gyerekek jó (jobb) példát láttak a párkapcsolatról. Szívesen beszélgetek erről a témáról, ha neked segít, mert éppen ebben vagy. Írj bátran!
Toth IbolyaAnya lánya kapcsolat Édesanyám kezét életemben MOST másodszor engedtem el. Olyan mintha ugyan azt élném át csak kicsit másképp és más miatt. Édesanyám dédelgetett , óvott minden bajtól, mindent meg tett értem hogy jól nevelt, okos kislány legyen belőlem. Majd jött az időszak mikor lázadtam. Kapcsolatunk vádoltam és vádolt. Kezem fogta nem ENGEDTE EL. Majd elkerültem a lehetőségek nélküli faluból a lehetőségek városába ahol várt rám a nagy szabadság. Édesanya mesze lehet csinálni amit akarsz ,de a minták nem engedték. Kapcsolatunk vádoltam és vádolt. Kezem fogta nem ENGEDTEM EL. Majd egy nap meglátogatott a lehetőségek városában .Kézimunka kiállításra jött. Szervezett busszal érkeztek falumból. Megmutattam neki a lehetőségek városát. Mind kettőnk számára felejthetetlen szép anya lánya napot éltünk meg együtt. Majd jött a búcsúzás napja .Mielőtt buszra ült volna elment gyorsan Toalettre még egyszer ,ez idő alatt a busz elindult nélküle. Integettem a buszsofőrnek álljon meg Anyum még nincs rajta. Addigra jött ő a busz megállt ő gyorsan felszállt nem volt idő elbúcsúzni. Ahogy felszállt a buszra egy erős gyomromig érő fájdalom nyílalt belém és egy fonál mint a köldökzsinór az égig futott . Majd elszakadt. Abban a percben engedtem el édesanyám kezét először. Majd jött az időszak amikor újból egymásra kellett találnunk. Engedd el hogy rád találjon. Kapcsolatunk KÉZ a KÉZBEN. Jó hogy ilyen jó a kapcsolatunk, mindent meg tudtunk beszélni, ki mivel bántotta meg a másikat ,ki miért mit tett, mit nem tett. Időszaka számomra vége lett. Életemben eljött az idő mikor magam választottam s már nem őt, Anyut továbbra is ahogy megszokássá vált , De én hol voltam benne már sehol. Kapcsolatunk vádol , én távolodom. MOST Kapcsolatunk vádol én ELENGEDEM kezét. Az üres kezet MOST Isten fogja. Édesanyám szült, de Istenhez tartozom. Rémisztő felismerés. Egyben Hála, de ugyan akkor mélyreható FÁJDALOM is.
Morgós BenceÉrzelmileg elérhetetlen szülő → Apámmal volt mindig nehezebb a kapcsolódás. Sokáig tartott, amíg el tudtam engedni, hogy meg akarjak felelni neki, hogy kiérdemeljem a szeretetét. Sokat tanultam a parentifikált kodependens működésemről és mára már egész jól viselem, hogy (valószínűleg) soha nem fogom megkapni tőle azt a szeretet, amit mindig is vágytam. Volt hogy haragudtam rá ezért, volt hogy kerültem, mostmár inkább csak elfogadom ilyennek és igyekszem a saját gyermekemnek más példát mutatni.
Imre OrcsikEz az ami sosem ment. Bár nagyon vágytam rá, de tudatalatt abszolút menekültem előle, úgy, hogy közben társfüggőként mindig kellett valaki aki betölti a bennem lévő ürességet. Nagyon intenzív első három hónap után ( jó esetben ) jött a kifogáskeresés. Semmi nem volt igazán jó. Először jó volt azt mondani, hogy azért mert ő ilyen, de később már nem lehetett felhasználni ezt a kártyát. Felelősséget vállalva a mai napig azon dolgozom, hogy a saját határaimat megtartva önszeretetben, de mégis odafigyelve, szeretettel tudják kapcsolódni .
Sheila BoatengSosem gondoltam volna, hogy ilyen tapasztalatot tudok majd megosztani. Mindig is távol tartottam magam a nős/párkapcsolatban lévő férfiaktól. Viszont ahogy haladtam az úton, egyre őszintébb lettem magammal. Azt hiszem, elsősorban félelemből tettem így, illetve büszkeségből. Mivel mind a kettőt kezdtem levetkőzni a mentorommal való munka mentén, az élet hozott egy házas férfit. Nem voltam belé szerelmes, benne viszont gyorsan kialakultak érzések. Nekem akkoriban volt egy "adósságtörlesztésem": kipróbálni, hogy milyen pénzért szexelni. Ő találkozni akart, foglalt egy hotel szobát, előtte étterembe mentünk. A szobában is folytattuk a beszélgetést. És itt van vége a sztorinak. Hatalmas felismerés volt a számomra, hogy mekkora szüksége volt ennek a férfinak valakire, aki nem ítéli meg. Aki annak látja, aki ő ma (és nem 10 éve volt). Akivel tud nevetni. Aki kíváncsi a lényére. Eddig azt gondoltam, hogy egy olyan nő, aki egy házas férfival szobára megy, egy gerinctelen ribanc, aki semmibe veszi a saját testét és a férfi házasságát. Most már úgy gondolom, én voltam neki abban a pillanatban a lehető legnagyobb segítség. Pont rám volt szüksége. Azóta párterápiát kér a feleségétől és rendbe akarja hozni a kapcsolatukat. Én ennek szívből örülök. (Csattanó: a pénzt odaadta -nem is keveset-, viszont még az ösztönzésem, bátorításom ellenére is csak ölelkezni akart. Úgyhogy a vágyam nem teljesült, de így is nagyon jól éreztem magam.)
Daniel UhleSzámítógép függés, több mint 30 évig. Először játékok, később az internet, később értelmetlen (!) YT videók nézése. Most ennek 30 napja vége. Tovább is fog ez a szünet tartani? Remélem. Dolgozom rajta. Ez egy szelíd függés volt, viszonylag nehéz belehalni és beleszegényedni, mint más függőségeknél, de az érzések ugyanazok voltak: zombiként felébredni, a legtöbbször masszív önutálattal, "Ma másként lesz!" ön-ígérettel... Fókusz sehol, maradt a túlélés. És az évek csak teltek. És most már megérkeztek az eredményei, pl. gerincferdülés, csigolyák összemenése. Gondolkoztam azon, hogy mivel a gyógyító-tanácsadó hivatás felé haladok, hogy talán ezzel a sok tapasztalatommal könnyebben tudok majd más függőknek segíteni? Azt tudom, hogy a bennem lévő üresség, hasznosulatlanság elől próbáltam ezen a módon elmenekülni. Most nincs ez az üresség, mert egy nagy fájdalom tölti ki a helyét. Innen szép nyerni. Innen már csak nyerni lehet! :)
Judit TorjákVan az a pont, amikor az ember azt mondja, hogy elèg...Ez így nem jó, ahogy van, ahogyan vagyok. Mert, hogy nem voltam sehogy, már nem tudtam ki vagyok...idestova 8 éve. A mai napig emlékszem a kavargó érzésekre, amikor oda álltam a volt párom, a gyermekem édesapja elé és azt mondtam, hogy nem tudok többet hazudni magunknak, azt szeretném ha vége lenne ès külön folytatnánk. Ha ez egy összekuszálódott gombolyag lett volna, akkor olyan színes és gubancos érzésekből állt volna, mint a magány, félelem, kiszolgáltatottság, értéktelenség, düh, szomorúság... Valahol itt kezdődött minden, az önismereti utazásom. Ezzel az Összegubancolódott gombolyaggal kezdeni akartam valamit, hogy jobban legyek, hogy értsem önmagam. Az élet ajándékozta a lehetőségeket, amelyekkel èltem. Kèpzèsek, melyek nem csak a szakmámat segítettèk, hanem közelebb kerültem önmagamhoz is. Fàjó volt megèrteni, hogy mit kerestem a hosszú, 13 évig tartó pàrkapcsolatomban. Mèg fàjóbb volt kimondani, hogy miért lettem anya. Arcul csaptak az ezt követő ismerkedési próbálkozásaim, a vágyaim megélése vagy éppen nem megèlèse. Mondhatnàm, hogy kudarcok voltak. Sőt előszeretettel helyeztem magam a jól ismert mártír szerepbe ès sajnáltam magamat. De az igazság az, hogy mindezek csupán tükröt tartottak önmagam felé... A tükör egy nagyon sèrülèkeny tárgy, hamar millió darabjaira törik. De leginkább az a személyi hullik pillanatok alatt darabjaira, aki nem csak nézi, hanem látni is szeretné benne önmagát. Sokáig utàltam azt, amit mutatott: A kislányt, aki fèl, hogy olyannak látják amilyen. Aki a legjobb akar lenni, hogy észre vegyék. Aki csak szeretve szeretne lenni. Az anyát, aki nem akar olyan lenni, mint a saját anyja, de közben annyira hasonlít rá. A nőt, aki csábítani szeretne, de nem tudja, hogy hogyan kell... Sok segítséget kaptam-kapok mentortól, segítő emberektől mindeznek megértésében ès megélésében, amiért nagyon hálás vagyok. Hogy kèszen vagyok-e, hogy ott tartok-e ahol szeretnék? Nem. De azt hiszem, hogy most pont úgy jó minden amerre tartok, és ehhez most pont elég jó vagyok. Ès csupán elég jónak lenni, nem is rossz.
- Imre Orcsik
Ismerkednem sosem volt nehéz. A munkámból kifolyólag rengeteg emberrel találkoztam mivel 18 évet dolgoztam különböző szórakozóhelyeken, így házhoz jött a kísértés. S, én persze éltem is vele. Rengeteg kaland, sok egy vagy több éjszakás ismerettség. Aztán felhagytam azzal az élettel és rendes munkát választottam és próbáltam jófiú lenni. De csak nem sikerült. Jött az önismeret és még jobb volt a hatás. Hihetetlen mennyire nyitott és impulzív ilyenkor az ember. Mennyire hatással van másokra. Aztán egy nap elmúlt. Már nem élveztem. Úgy éreztem a lelkem már másra vágyik. Ami egykor felizgatott az üressé vált. S, ott álltam, s talán most is ott állok, hogy a régi már rég nem működik, de az újhoz még nem jött partner.