Sándor Attila25+ év. Ebből vajon mennyi a szerelem? Mennyi a szeretet és mennyi a szobatársi viszony? Érdekes ez. Teli vagyok kérdésekkel, ami jó. Van még bennem élet, ami élni, tapasztalni akar. Egy adott életszakasznak, egy adott kapcsolatnak mik a releváns halmazai? Mindkét félben elérhetőek ezek a halmazok? Lefedik egymást? Ki kinek a halmazába fér bele? Kinek melyik halmaz a fontos? Ezek a kapcsolódások az időben előrehaladva milyen dinamikát mutatnak? Mindig azok a halmazok a fontosak? Egyáltalán, mi fontos az életben? Az egyén lelki fejlődése? A társas kapcsolat szeretet alapú fejlődése? A mindenhez történő kapcsolódás megélése? Mit kell az egyénnek meghaladnia? Kell-e valamit is meghaladnia, vagy csak felismernie, tapasztalnia? Nálam, a mérleg nyelve jelenleg - egy aranycsöppet-, a saját megélésem felé billen, azzal a feszüléssel, hogy szeretném ismét az életet szolgálni, szeretettel a nagy egész átölelésében. Úton vagyok, célt nem látok, támogatásom nincsen csak segítő ráhagyatottságom. Ez így nem visz előre. Ezt élem meg kapcsolati válságként.
6
Balassa TeodóraPár napja esküvő fotózásra indultam, mikor odaértem megláttam, hogy a videós az a kolléga aki közel 10 évvel ezelőtt az első elsőáldozás fotózásom alkalmával, odajött és megkérdezte engem ki tanított fotózni, mondtam senki, válaszolt látszik... Számomra a karrierem elején ez eléggé beégett.. Azóta, mikor megláttam valahol mindig összeszorult a gyomrom és félelmet éreztem, a régi megalázottság élmény miatt. Vissza a jelenbe, szóval odaértem és láttam kivel kell ma egész nap együtt dolgoznom és újra indult a nehéz érzés. Annyira úrrá lette rajtam, hogy persze bakiztam is egy nagyot lelöktem a menyasszonyi csokrot vázástól, és eltör egy része... Nah rögtön mondták ott mindannyian , hogy nem szólnak a menyasszonynak, stb... Összeszedtem magam az autóban mikor senki se látott, majd menyasszonyi háznál, mikor volt rá alkalmam szóltam, mi történt, és nézzük meg hogy lehetne kijavítani. Szerencsére a díszítős még megvárta menyasszonyt és tudott segíteni... Nagy kő esett le a szívemről, hogy mertem őszinte lenni és sikerült megoldani, de az a kisebb megélésem volt aznap. A templomi ceremónia a végén odajött a videós hozzám és azt mondta milyen jó velem együtt dolgozni ügyes vagyok... Nah éreztem most vagy soha, válaszoltam, oh köszönöm 10 évvel ez előtt nem ezt mondtad, és elmeséltem mit is. Visszaemlékezett és eszébe jutott, hogy milyen gáz volt az ő szavával élve, rájött hogy valami más miatt ideges volt és rajtam csattant. Bocsánatot kért, és nagyon sajnálta, én mivel aznap jobban sikerült megismernem, megismertem az emberi oldalát, teljes mértékben meg tudtam neki ezt bocsátani, és helyre tenni magamban ezt a 10 évvel ezelőtti történetet. Azóta mégegyszer bocsánatot kért, és mondtam nekem teljesen rendben van már, már ha meglátom szeretettel tudok rá gondolni. Rendrakás egy újabb részletének érzem ezt is.
Molnár ÁdámProgramtervező informatikus. Python django, react az erősségeim. 4 évet dolgoztam ebben az iparban.
0- Sándor Attila
Pl; KisEmber sikere, a megvalósult ötlet. Amikor, már vagy négy hónapja dolgoztam az új munkahelyemen, az otthonteremtés falcsiszolása közben megjött a NAGY gondolat, egy komplex üzleti terv, ami anno, felforgatta a magyarisztáni reklámgrafikai piacot (is). Sok munkával, a jelentős részét meg is valósítottam már, amikor a programomat kiválasztották a cég amerikai központjában és a teljes EU régióból összesen 2 projektet kiemelve, két hétre kivittek az oda, majd onnan tovább az elnöki nyaraló-faluba, a Nagytavakhoz. Különgép; bőrülés lábtámasszal, Jet, behűtött italokkal; limuzin, sapkás sofőrrel; durva VIP hét; speciális nemzetközi kapcsolatépítési oktatással… Azóta (1999-2002) láthatóak a hatalmas kirakati “matricák”, a telibe grafikázott villamosok, buszok, taxik, mozdonyok, liftek, falak, padló, asztalok, vitorlások teste… stb. Szerettem ezt az időszakot. Roppant elfoglalt voltam, de hihetetlenül élveztem is. Sikeres voltam… Meg akartam teremteni a kényelmes családi fészket, kb nulláról. Sikerült! Most, 23 évvel később is sikeresnek tartom magam. Minden munkahelyemen villantottam maradandó szakmai nyomot és az adott cég piaci részesedését durván megemeltem. A titok most is csak annyi, hogy megtalálom a motiválható partnereket és minden erőmmel az ő sikerükön dolgozom. Valójában flowban. Ez hozza meg számomra az üzleti sikert. Akit érdekel, szívesen mesélek róla, segítek (talán új) utat mutatni a B2B kereskedelemben.
- Sándor Attila
Ha nincsen tétje, mert nincsen elvárásom az ismerkedéssel, akkor játszi könnyű. Csak a szellemeskedés és ráhangolódás csillan. Amikor már komolyan gondolom, ott viszont ellehetetlenülök, mert Ady-Endre-komolyságú leszek és a teljes világomat festem az égre a maga ultra komplexitásában; tüskék árnyékában, szeretet fényében. A világom valójában egyszerű, de ugye, egy pohár víz is egyszerű dolog, viszont értékelni talán csak akkor tudod, amikor felfogod, hogy mi van a poharadban. Irígylem azokat, akik az eső, a tikkasztó nyár vagy a juvenilis vizek bonyolultságának ismerete nélkül is tudják élvezni a pohár vizet. Szeretek ismerkedni.
Kata S.Isten-kapcsolatra gondolok, csak ilyen címkét nem találtam. Olyat sem, hogy HIT. Talán ez írná le legjobban a témámat. Szerencsés vagyok, mert hittel születtem, még mielőtt tudtam volna, hogy léteznek vallások, egyházak. Mindig is tudtam, hogy van nálunk nagyobb rendezőerő. Sosem kellett azon gondolkodnom, hogy van-e - az ateizmus fogalmát nem is értettem. Szóval szerencsés vagyok. Beszélgettem nemrég egy református lelkésszel, értette. Ő is így született, azt mondta. Általános iskolában keresésben voltam, vágytam az Isten-kapcsolat erősítését. Magam mentem hittanra, keresztelkedtem és konfirmáltam. Gimnázium, egyetem alatt, fiatal felnőttként nem kerestem. Nem ezt kerestem. Jött 15 év masszív apiritualitás. Biztos voltam, benne, hogy ez kísér majd életem végéig, mert végtelen a fejlődési lehetőség. És tényleg annyira sokmindenben segített a csoport és a vezető, akikhez jártam. Aztán egyszer csak elhallgatott ez a vágy. Egyszerűen csak elhallgatott. Csend lett. Nem bántam. Jött egy kapcsolat, a vége felé ő kezdett épp belekúszni a spiritualitásba. Sok egyéb miatt és többek közt emiatt is, vége lett. Ő valamit épphogy elkezdett, amin én biztosan túl voltam. És aztán jött a zsidóságom. Intenzív kíváncsiság, csoport találás, sőt, egy design márka alapítása, ami ennek a fajta Isten-kapcsolat erősítésnek, Isten felé való közelítésnek a gyermeke. Aztán egyszercsak óvatosan belém hasított - akármilyen anomália is, de pont így volt -, hogy hol van Jézus? Minden klassz a csoportban és a közegben, csak épp ő hiányzik. Én kíváncsi vagyok rá, nem ér, hogy eltakarják a szemüket és nem néznek rá. Ekkor jött a református közösség, amiről már írtam a templomos kihívásban. Nem életem közössége, de kellenek hetente, naponta a gondolatok vele. Jézussal. Nehéz, hogy szeretném az időm minden pillanatában és ez még nagyon távol van.. Szeretném a hétköznapjaimban. Sokat, nagyon sokat adnak a Reggeli Merengések videók. Egyelőre itt tartok, a többi "csak" vízió.
Krisztina dr. TeubelElvált szülő szerep vol. 2. "Egy büdös kurva vagy, csak az áradat kell tisztázni." A gyermekeim apukája száját hagyta el a fenti mondat az otthonunk előtt. Döbbenet... vagy mégsem? Egy válóper közepén az indulatok a tetőfokára hághatnak. Közben bennem nyugalom. Egy belső hang zakatol csak a fejemben: én erre nem adtam okot. Sem a megbecsülés nélküli modorra, sem az ocsmány tartalomra. Ok, maradhatok nyugodt. Közben az ablak nyitva, a gyerekek a szobában. Vajon hallották? Megint kezdi a belső hang... mi legyen a lelkükkel? Ok, ettől most nem tudok nyugodt maradni... Aztán bevillan. Micsoda "tapasztalat"! Kártya lett belőle. A kihívás pedig a helyzettel adott: szülőtársi működés felé menni, nyugodt kitartással, idővel egy jobb kapcsolódásért.
AZ ÜGY*ek feleségeElső szakmám ruhaipari technikus. Érettségizni kellett szakmai gyakorlatból, ami a szakomon azt jelentette, hogy egy angol szabású női kosztümöt kellett megvarrni. Évről évre hallottam a bizonyítvány osztásokon, hogy a legszebb érettségi termék elkészítését külön pénzjutalomban részesítették. Ilyenkor felmerült bennem, hogy nekem is jó lenne elérnem ezt a szintet. Elsőként adtam le a munkám, és a tanárom azt mondta, hogy ha a vizsgabizottság is úgy látja, akkor ez egy 5-ös. Aztán a szóbeli érettségi izgalma elfelejtette velem egykori vágyam. A vizsgateremben a legszebb érettségi darabok voltak kiállítva. Az enyém volt az egyik. Örültem, hiszen mi lett volna, ha titkon nem is akartam volna. Mert nem beszéltem róla senkinek sem, csak megtettem, amit megtehettem. Megleptem magamat egy sikertapasztalattal 18 évesen.