Megosztások

• 

  Márti

  Tobb diplomás három gyermekes nő vagyok. 5 eve harmadikként vagyok egy házasságban, ekkor tértem ra a spiritualis utra, keresem azota is azt, hogy mi is a feladatom ezzel. Jo lenne egy olyan társat talalni, aki partner az életemben

  #Szeretői viszony

  Tovább

  0
• 
• 

  Sz Dorka

  Keresem itt a helyem még, hogyan mit kommunikáljak. Nekem nem könnyű itt írnom a dolgaimról. Érdekes, mert szemtől szembe jobban tudom, érzem kinek mit mondhatok. A gyerekeim apjáról nem mondtam, belül azt éreztem nem mondhatok rosszat. Még a válási folyamatunk során szerzett félelmeim is itt vannak, hogy nehogy felhasználja ellenem... Oldódik ki szépen lassan ezt érzem, viszont még óvatosság van benne. A megosztásokat, tapasztalatok elmondását amúgy fontosnak tartom. Nagyon sok emberrel találkoztam, akik hasonló cipőben járnak és kísérjük egymást, tapasztalatokkal, néha csak egy mondattal. Tényleg 1-1 megosztásom után mindig derült ki, hogy jah ő is és ő is ilyen cipőben jár vagy hasonlóban. Nem vagyunk egyedül. Gondolnánk ez a barlang olyan sötét... fix nincs itt senki... Aztán kiderül mellettünk valaki ugyanúgy padlót fogott, csak bátran ki kell nyújtanom a kezem már is jobb haladni a sötétben úgy, hogy tudom vannak sorstársaim. Szóval ez így icipicit nehéz nekem, de majd feloldódok és megérkezik bennem az is, hogy mit hogyan tudok ide írni.

  #Helyem elfoglalása
• 

  Sz Dorka

  Gondoltam, de nem sejtettem, vagy hogy mondják XD, hogy ez ennyire kemény lesz. 3 éve álltam fel a házasságomból - bár kimondani akkor még nem mertem, hogy válni akarok... Csak annyit tudtam mondani - ezt nem folytatom tovább, költözzön el nyár végével és kezdjük új ritmusba a tanévet a gyerekekkel a szeptembertől. Nem csak feldolgozásba jelentett mélyrepülést. Valamennyire abban is. Sok felé jártam felállásom után feldolgozni a hozott, tovább vitt mintáimat, illetve amit addig megfejlődtem magamban helyre pakoltam, hogy a teljes kép összeálljon - mit is csináltunk miért valójában a kapcsolatunkban és mi lehetett az oka a kimenetelnek. Voltam egy Válás és Újjá születés csoportos feldolgozáson is, ahol kifejezetten a darabokat vittem, az összekuszálódott fonalakat és a kitűzött célom elértem - elkészült a szőnyegem, össze tudtam tekerni és eltenni. Annyira legalább is, hogy a nagy része értelmet nyerjen és lezárhatóvá váljon. Node ez egy része csak ennek a folyamatnak. Ami ez után jött, vagy e közben... Ez a 3 év. Annyi mélységet megélni... Olyan mélységekkel találkoztam, amit leírni nagyon nehéz. Csoda, hogy itt vagyok, talpon vagyok. Illetve az a jó, hogy sok-sok magasság is volt benne közben. Illetve megérezni azt, hogy fogják a kezem és sosem voltam egyedül. Még ha a lépéseket egyedül is kellett megtennem akkor sem maradtam megtartó közeg nélkül. Végtelenül hálás a lelkem értük. Még most sem látom mikor fejezzük be. Közös gyerekeink révén meg kell tanulnunk kommunikálni. Ez tiszta sor. Ezt tanulom vele szemben most, hogy mi az a megfelelő távolság, megfelelő közös program idő, amit tudunk ketten úgy tartani, hogy mindenkinek jó legyen. Egyenlőre nagyon minimálison tartást látok megoldásnak a feszültségek minimalizálása érdekében. Ezt a befejezést leginkább a papír munka részére értem. Nagyon nehéz nekem úgy egyezkedni valakivel, aki minden egyes határ húzás után újabb határt jelöl ki, ami számomra egyre egyre szűkösebb. Talán már csak egy sarkalatos pontunk van. Nagyon remélem a gyerekek végett leginkább, hogy ezt le tudjuk végre zárni, hogy beadhassuk és ősz folyamán le tudjuk ezt zárni. Mindenkinek ez lenne a legjobb, mert amint ez megoldódik, addigra le tud csitulni a levegő is és tudunk tényleg arra koncentrálni a gyerekek életében, saját életünkben is, amire kell.

• 

  Kiss Anikó

  Iszonyú és embert próbáló időszakon vagyok túl,de a lényeg hogy ez valóban mögöttem van. Az élet minden területén változásra állok készen. Szeretnék vállalkozóvá válni és az én saját önazonos életteremet megvalósítani. Csak úgy egyszerűen valódi OTTHON kívűl- belül.

  #Helyem elfoglalása

  Tovább

  0
• 

  Krisztina dr. Teubel

  Kedves Tamás, megfogott, ahogyan fogalmaztál, már csak azért is, mert amit írsz, azt én az útonjárással, önmagamhoz való legjobb kapcsolódással, kvázi az élet élésével azonosítottam. Nem gondoltam a hétköznapi életemre úgy, hogy ez akár a helyem elfoglalása is lehet, ami történik velem 😊 mennyivel többet jelent így számomra egy olyan mindennapi tevékenység, amivel hivatásomként a kenyerem keresem, nőként a szabadidőmben töltekezem, legyen az tánc, főzés vagy egy jó beszélgetés, anyaként a gyermekeimmel vagyok. Szívből köszönöm a megosztásod, mélyültek az eddigi hasonló tapasztalataim.

  #Helyem elfoglalása

  Tovább
• 
• 
• 

  Szarka Elizabeta

  Szia Tamás, nem tudom, aktuálisak-e még a kérdéseid...én csak ma láttam a megosztást :-) István is sokszor mondja és maximálisan egyetértek vele: tapasztalás útján tanulunk. A hozott, megszokott megküzdési módok azért alakulnak ki bennünk, mert ahhoz szoktunk hozzá, hogy általuk próbáljuk elérni amit szeretnénk, általuk reméljük a biztonságot. Ami tévedés, de tudatosság nélkül ezt hisszük. Amikor felismerek magamban egy hibás működést és eljutok oda, hogy azt már képes is vagyok nem csinálni, majd képessé válok mást csinálni helyette - akkor tapasztalati úton kezdem megtanulni, hogy van más út is, sőt a más út sokkal hatékonyabb. 1. Ha a "felismerés és továbbmenés" konkrétan arra vonatkozott, hogy rögtön ki kell-e lépni, amint felismersz egy régi működést egy alakuló kapcsolatban, akkor az én tapasztalatom, hogy a kettő közé érdemes beiktatni egy "őszinte komunikáció" lépést - ha amúgy szimpi a másik. Itt ki lehet tenni az asztalra, hogy "figyelj, azt vettem észre, hogy ez és ez a dinamika van közöttünk, amit én már nem igazán szeretnék ismételni. Bennem az történik hogy... Benned mi van? Meg tudjuk ezt beszélni? Tudunk ezzel kezdeni valamit? Amikor egy volt szeretői kapcsolatban a saját önfeladó működésem és kapaszkodásom elkezdtem felismerni majd letenni, majd lecserélni egészségesebb önfelvállalásra, határhúzásra, akkor már nem is kellett drasztikusan szakítani, organikusan kezdett átalakulni a kapcsolat, megszünt a se veled-se nélküled szertői viszony és lett belőle egy sokkal egészségesebb és egyenlőbb és igazabb kapcsolódás. Csupán attól, hogy én a saját működésemet lecseréltem. 2. "Mit kell tennem, hogy ne ugyanolyan működésű nők érkezzenek körém?" Egy mentorom pár éve hasonló kérdésemre azt mondta: a legyet is vonzod, de nem ez a lényeg, hanem hogy megengeded neki, hogy rajtad maradjon és szívja a véred, vagy lecsapod? Nem biztos, hogy a legjobb példa, de nekem nagyon tetszett és tökre egyetértek a lényeggel. Nekem sokkal jobban működik másként feltenni a kérdést: "kit engedek közel?" Ebben sokkal inkább benne van a felelősségvállalás a saját döntésemért. Az élet elénk tesz mindenféle helyzeteket, embereket - és nekem van választási lehetőségem abban, hogy ezek közül kire és mire mondok igent. És még talán az is ide tartozik, hogy a minták meghaladása egy folyamat, és ebben a folyamatban mindig vannak "tesztkörök", amikor az élet megkísért és visszakérdez... és ha megint igent mondok a régi mintára - csak mert azt kínálta fel az élet, akkor fut tovább a régi kör, mert az élet ezt a választásomat úgy értelmezni, hogy oké, ezek szerint még mindig beéred ezzel, legyen hát... Az én megélésem, hogy nem az a lényeg, hogy kit-mit vonzok, hanem az, hogy kit-mit választok és engedek közel, kire-mire mondok igent. Szép napot :-)

• 

  Tot Viktória

  Azt figyeltem meg, hogy a kommunikációm az utóbbi két párkapcsolatomban két szélsőségben működött. Az egyikben általában harcos voltam, amiben a mintáimon kívül a másik félnek is szerepe volt, hiszen nagyon sokszor azt mondta, hogy az érzéseimmel én manipulálni akarom őt. Miközben őszintén, tiszta szándékkal arra, hogy megértessem magam vele, kifejezzem a szükségleteimet, vagy a kérésemet, ott hevertem előtte, mint egy nyitott könyv. Eleinte ettől a kijelentésétől lefagytam, ledöbbentem, majd helyzettől függően haragot és csalódottságot éreztem. Persze, ismertem a szóban forgó párom édesanyját, aki valóban manipulatív személyiség volt. Így utólag azt is tudom, hogy a bennem lévő mártír, a szegény én ezektől a szituációktól csak még erősebb lett. A következő kapcsolatomban pedig alá mentem a férfinek. Próbálkoztam ott isaz elején kifejezni a nehéz érzéseimet, de ott az esetek többségében haraggal, elhatárolódással találkoztam. Így inkább kussoltam. A harcost is, és a kívül mosolygó, de belül síró nőt is a félelem mozgatja. A félelem az elhagyástól, a biztonság elvesztésétől. Mert hiába sz.r valami, de legalább ismerős, ugye? Nem szeretnék többé félelelemből működni. Sokat változtam, már nem vagyok mártír szerepben, és az egyedüllét által nőtt az önbecsülésem, hiszen olyan dolgokra vagyok képes, amit nem gondoltam volna magamról 😀 Nem tudom, hogy milyen lesz a következő párkapcsolatom. Igyekszem olyan társat találni, ahol mindketten jelen vagyunk, és figyelünk a másikra, és egy olyan intimitás lesz közöttünk, ahol megnyilvánulhatnak a legsötétebb, legelőnytelenebb oldalaink is. Ahol egyikünket sem a félelem fogja vezérelni, legalábbis hosszútávon, tartósan.

• 6
• 7
• 8

Mostanra egèszen más kapcsolódàst remélek egy férfival. Rà kellett döbbentem, hogy kaptam olyan férfit, akit tudtam segíteni, tudtam rá figyelni, támogatni…stb, de rá láttam arra, hogy persze ezeket önként dalolva tettem, s mondhatnám azt, hogy nem vàrtam vissza cserébe semmit, ami úgy igaz is, hogy nem igényeltem semmi olyat, hogy nyaraljunk, kiránduljunk, csinàljunk ezt azt, vagy vegyen nekem dolgokat.,,vagy bármi, De csak kiderült, hogy olyan vágyaim mégis csak voltak, hogy maradjon velem, mièrt megy haza. Mièrt nem beszélünk többet telefonon. Mi nők szeretjük biztonsàgban érezni magunkat a férfi mellett, s ha nincs meg ez a stabilitàs, akkor ott tudunk borulni. Én mindenképp. Most, hogy tàvolsàgot vettem tőle, nem kommunikálunk, most jutottam el odáig, hogy felismertem a biztonságot előbb nekem kell megélnem magamban. Nem tőle várni. S most nem arra a biztonságra gondolok, hogy anyagiak, vagy bàrmi ami fizikai szinten van, hanem biztonságot találni a grálban. Istenben. A valódi biztonság csak ott élhető meg. Hogy bármi is van, az úgy van jól, meg vagyok tartva. A figyelem kifelé törtènő elmozdulása, ami egyszerre làtja a teret, s ami benne mozog, történik, azt is. Szeretek mostanában azzal játszani, hogy személytelenként hallgassak valakit. Úgy mélyen figyelni a hangokra. Univerzálisan. S ez a biztonsàg amiről írtam, ez volt nekem valamikor persze, vagy csak annak tűnt, de egy újabb válság kibontakozásában kezdett eltűnni. Mintha az erőm tűnt volna el. S megèrtettem, hogy ez az erő sosem volt a tulajdonom. Ez az erő mindenkié, vagy inkàbb “csak” van. Most nem a személyből működtetem, mint amikor zuhanó sàrkànyként tüzet okàdtam, most valahogyan át adom magam neki. Magamnak. Azt “gyakorlom”, hogy hagyom az erőt magától mozdulni arra, amerre szeretne menni. Valami újnak a megjelenése az mindig szenvedéssel jár. Érzem, éreztem, hogy feszít, hogy fáj, hiszen ellen álltam. De szerintem pont ez a jó. Hogy nem hagyom azt, hogy megint a régi szerint csináljam. Nem alkuszom meg, inkàbb fájjon. S ha ezt tudom hagyni, egyre nagyobb a megnyugvàs szakasza is. Valamit áldozni kell, oda adni. Amit Isten lefejt rólunk, lefarag, mert az újhoz nem fog kelleni. Minden születés vères. És felfedeztem, hogy a szenvedés, meg az Istenben való hit igenis lehet egyszerre jelen. Hisz a mozdulatlan mindig ott van. Bízni kell, reménykedni, hinni. S amikor még nem történik semmi, ott sok minden eldől a hitről. Mert vagy visszább zuhanunk, vagy még jobban megerősödünk hitben.

Szia Elizabeta, köszönöm a "választ". Az őszinteség nagy témám, mivel gyerekként inkább "rejtőzködtem radar alatt". Megtanultam úgy működni, hogy erősen szűröm a kifelé engedett infókat magamról, "előre gondolkodva". Önmagam védelme volt a cél, de így akaratlanul se volt teljes az élet. A légy őszinte programot elkezdtem futtatni magamon főleg István hatására. Baromi nehéz, de már vannak könnyülések, és eredmények :)) A beszélgetések a párokkal emiatt lehet nem voltak elég alaposak, és őszinték, de volt olyan is, hogy a másik nem értette, mit akarok mondani. Egyszerűen elferdítette a mondatokat. Ilyenkor egy idő után már inkább visszahúzódtam, és nem kommunikáltam, majd szakítás lett. Pont ezért is érdekel, mivel a belső működés létrehozza a külső világot, a "korszakos rendszer alapján" milyen tanácsok lehetnek. A "tesztkörök" példa jó, és rávilágít erre a helyzetre. De rendszerben gondolkodva akarom megállítani a folyamatos körözést. :)) Ehhez keresek most know-how-t :)) köszi a megosztást!

Szia, Egyfajta közösségről rendszeresen írok itt a Humanián és egy oldalon: https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/. Eddig ezzel kapcsolatban elég általános tapasztalatom az emberek érdektelensége, de ki tudja mit hoz a jövő. Ha esetleg ezzel kapcsolatban bármilyen gondolatod, észrevételed, érzésed, kérdésed van nyugodtan írd meg.