Brigitta FesselKét tűz között... Mi sokan, teljesen normális körülmények között nőttünk fel... de ma már a szüleink bántalmazó, mérgező voltát kutatjuk. Bárki, bármit mond ez is bántalmazás. Bántalmazzuk a saját szüleinket, ha a nagy önmegfejtésben megfeledkezünk az ő határaikról. Az én gyerekeim 4 fiú (34,25,22,22) is ezt tették. 1 év és sok belső munka, konzultáció vitt el a megértéshez, a nagy felismerésekhez... ami közelebb vitt a saját szüleim megértéséhez... közben gyógyítva a fiaim által okozott sebeket. Megtörtént az elfogadó, megértő beszélgetés. Most tesszük le az új alapokat. Talán már közösen tudjuk egymást gyógyítani.
7
Izsa IstvánA viszonyom édesapámmal mondhatni nem is létezett. Haragudtam rá és kerültem mert az alkoholt válassza a család helyett és számomra olyan volt mintha nem is létezett volna. A múlt feldolgozása elengedhetetlen a jelen tiszta megéléséhez. A megértés hogy 'apám nem lehet más mint ami' elhozta a megbocsájtást a kapcsolódásunkban pedig a közeledést és a kíváncsiságot egymás iránt ami megmutatta hogy apám nem is rossz ember. Alkoholizmusa továbbra is fenn áll de már nem haraggal hanem szeretettel fordulok felé és ölelem meg mikor találkozunk.Emelett pedig számos meg nem élt érzelmi lerakodás keletkezett bennem azon hosszú évek során mikor nem mertem megélni az érzéseimet. Mikor felismertem hogy a sírás nem a gyengék hanem az erősek erénye,számos elnyomott érzés kezdett feltörni-megélődni és ezáltal gyógyulni-elengedődni. Az elnyomott düh magasvérnyomásként és másokra vetítésként jelent meg. Ahogy elkezdtem kiengedni rájöttem hogy ennek az érzelemnek is van helye úgy hogy közben sem tárgyat sem másokat nem teszek tönkre.
7
Gyöngyvér dr. Tamás-KovácsFőleg a viszonylag kései életkorban jött, az érintettek által már nem remélt házasságom hozta el ennek szükségességét, illetve a férjem és a testvéreim közötti ellentétek folytán adódott pszichoszomatikus betegséget öltött szorongásaim. Ezeknek a hosszúra nyúlt kellemetlenségeknek és szenvedéseknek a végére érve láttam meg, hogy e felismeréseket tovább kell adnom hasonló helyzetben lévők számára.
7- Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács
Az életemben rengeteg nehézség volt és már megtért emberként értek el ezek. Azonban amikor két éve elkezdtünk csoportot vezetni, ismertem fel, hogy a legtöbb ember nem érti hogyan működik az ima, hogy nem egy bevásárlólista szisztematikus ismételgetéséről szól, hogy Isten is válaszol, csak elég jól és jó helyen kell lenni ezt meghallani (pl csöndben, Bibliát olvasva, elég gyógyultan lelkileg, néha erőszakosan keresni Őt pl böjtben, stb.) és ezért nem is tudja kiaknázni - persze ez nyilván még mélyebbről ered, hiszen az Isten-képzeteink is száz sebből véreznek. Aztán amikor meglátnak dolgokat, gyümölcsöket az életemben, amik tetszenek nekik, kérdeznek. Ilyenkor mesélek arról, hogy tanultam meg "felfelé figyelni" és csöndben lenni háromnegyed éven át fizikai csönd révén egy olyan időszakban, amikor ordítani lett volna kedvem minden percben, és amikor kb álomba zokogtam magam minden este. Vagy amikor látják, hogy Isten mennyire látványosan meghallgatja az imáim, mi mindent veszek észre más embereken, és előjön az az időszak, amikor a napi szenvedés volt az iskolám, ahol az alázatot, a fizikai fájdalom és rosszullét ellenére szükséges hálaadást a legnagyobb dózisban tanultam. Nem igazán népszerű az az alapigazság sem, amikor megosztom, hogy Isten országában az életünkbe jövő áldások árát előre fizetjük, nem úgy, mint bevásárláskor a boltban. Sajnos az egy gyakori megélésem, hogy Szentháromság-hívő emberekként akarjuk a jó dolgokat, az áldásokat, de a velük járó áldozatot, plusz feladatot, felelősséget, az átvételükhöz szükséges munkát már nem. Ez probléma, mert Isten nem egy kólaautomatával keresztezett aranyhal, és nem Ő a mi szolgánk, hanem mi vállalkozunk Őt követni - elvileg. Ezekről az összefüggésekről is sokat mesélek azoknak, akik kérdeznek.
7 
Morgós BenceSzépen válni, boldogan élni külön, gyermekkel → Több éve már külön élünk a gyermekem édesanyjával. Sikerült nagyon jó, szeretetteljes kapcsolódást kialakítanunk. Bár a különválásunk folyamata nehéz volt mindkettőnknek, mostanra szeretettel tudjuk megölelni egymást. Csinálunk közös programokat a gyermekünkkel hármasban. Jól működő gazdasági rendszerünk van. Feles időbeosztásban neveljük gyermekünket. Segítjük támogatjuk egymást szülőtársként a kihívásokban. Igazából nagyon jó élmény számomra ez az élet, csak javasolni tudom a válást / különélést, számomra harmóniát hozott, amiben kellő idő jut a gyermekemre és a saját dolgaimra is és a gyermekem édesanyjával is pont ideális minőségben tudunk kapcsolódni. Szívesen segítek neked is, hogy hogyan lehet ezt összehozni.
7- Morgós Bence
Tizenéves fiam apja vagyok → Sokat tanít nekem az életről, a türelemről, szeretetről. Megtanultam bocsánatot kérni tőle, segíteni neki, tanulni vele, játszani együtt, a barátai társaságában vigyázni rá. Voltunk sürgősségin a kórházban amikor született, meg utána is más vészhelyzettel. Féltem, szeretem, támogatom, haragszom rá, kiabálok vele, szégyellem magam, büszke vagyok rá és még számtalan élmény, amit csak egy szülő élhet meg. Nem könnyű a mai világban még csak kitalálni sem milyen apa akarok lenni, hát még meg is élni a mindennapokban. Segítek benne neked is szívesen, tapasztalatokkal.
7 
Balogh Mariann Sokáig hittem azt, hogy nem tudok egyedül lenni. Felemésztett a magány. Pedig voltak körülöttem, szerettek és támogattak, mégsem volt elég nekem, mert nem volt az az egyetlen, akire igazán vágytam. Ez kezdetben a válás utáni űr volt..én a társamat vesztettem el akkor, akivel hittem, hogy életünk végéig és hogy jóban-rosszban. Aztán jöttek férfiak, csodás kapcsolódások, de valahogy egyik sem volt igazán az, akit kerestem. Míg egy alkalommal olyan mély kapcsolódás alakult ki, amit addig nem tapasztaltam korábban. Kellett egy kis idő mire beleengedtem magam, de mégis egy se veled-se nélküled kapcsolat alakult ki, annak minden fájdalmával együtt. Hiába volt meg a mély lelki kapcsolódás és testi vágy is, mégsem működtünk jól együtt. Egy pillanatban lezártam, de a fájdalom még egy ideig velem maradt. És ma már tudok hálás lenni ezért a fájdalomért is. Ezáltal éreztem meg az egyedüllét igazi mélységét, és egyúttal áldását is. Már tudok így élni. Tudom, hogy önmagam is értékes vagyok, beleálltam az erőmbe, megélem azt. Ezen az úton sokan kísérnek, van aki rövidebb, van aki hosszabb ideig marad, és hiszem, hogy egyik útelágazásnál ott lesz a Társam is.
7
Szűcs SándorA legutolsó kapcsolatomnak 2 évvel ezelőtt lett vége. Életemben nem voltam úgy összeroskadva, mint akkor. Lefogytam, teli voltam szorongással és teljesen össztörtem. Habár a szexuális vágy hatalmas volt közöttünk, nem voltunk jó társai egymásnak. Időt adva magamnak a feldolgozásra, fél év elteltével belevetettem magam az ismerkedésbe. A mintáim korszakában hosszútávú kapcsolatokra törekedtem, viszont itt valami nagyon más volt. Elborítottak a szexuális vágyaim és virágról virágra szállva viszonylag sok dolgot megéltem. Rengeteget tanítottak ezek a kapcsolódások magamról és nagyon szép minőségeket tapasztaltam meg egyes nőkkel, viszont sehol sem éreztem azt, hogy megállapodnék. Szépen lassan elkezdett egyre kevésbé vonzani a hódítás és elkezdtem visszahúzódni önmagamba. Rájöttem, hogy a szexuális vágyaim megélése, önmagában már nem tesz boldoggá. Az igazat megvallva azt érzem teli vagyok kételyekkel. A jelenlegi életemet úgy rendeztem be, hogy csak magamra számíthatok. Amit a házasságról otthon láttam az szörnyű volt, illetve az erre a mintára épült kapcsolataim is pocsékul működtek, ezért könnyebb volt egészen eddig elszigetelnem magam a párkapcsolat lehetőségétől. Mindezek ellenére azt érzem itt az idő arra, hogy újra nyissam a szívem. Valahol mélyen hiszek benne, hogy egy párkapcsolat lehet emelő mindkét fél számára, de még nem tapasztaltam ilyet. Vágyom arra, hogy megérkezzen az a nő, aki lát és hisz bennem. Az a nő, akivel játszmák nélkül, őszintén kommunikálva megértjük egymást és a támogatásával képessé válok létrehozni valamit olyat a világban, amit megismételhetetlen.
7
Csontos Tamás PéterA hagyományok gyakorlása meghatározó része az életemnek. Meditációs tapasztalatról írni olyan, mint amikor lukat szeretnél fúrni a falba és a luk helyett a a kifúrt porról és törmelékről számolnál be. A lényeg a luk. Az akadályként felmerülő illúzióktól való megtisztulás és az vagy azok pusztulása. Olyan tapasztalat ez amihez a szavak csak a tapasztalat kezdetéig tudnak kísérni, és csak a tapasztalat megélte után térnek vissza. 1991 ben kezdtem gyakorolni, majd 2002 ben kezdtem tanítani a Kendot, amely egy mozgás meditációs gyakorlat is. Miért? Küzdelemben amint gondolkodsz kapsz. A kendo szellemiségének alapját a Zen Nihon Kendo Renmei (Japán Kendo Szövetség) így fogalmazza meg: „A kendo az emberi jellemfejlesztés útja, amely a japán kard használata alapelveinek gyakorlatba ültetésén keresztül valósul meg.” Megsérült a térdem és végső soron ez vezetett a Zen meditációs praxishoz, amely 2020 óta része az életemnek. 2022-ben A koreai Taego rend világi Dharma tanítójává avattak. Rendszeresen segédkezem vagy vezetek Zen meditációs gyakorlatot.
7
Szolcsányi DóriEleinte úgy gondoltam, hogy csupán fáradt vagyok, és hogy majd kipihenem magam. De ahogy telt az idő, rá kellett jönnöm, hogy a fáradtság mélyebb okokra vezethető vissza. Egyre kevesebb örömöt találtam abban, amit valaha szenvedéllyel csináltam. A napjaim szürkévé váltak, és a feladatok egyre nehezebbek lettek. Rájöttem, hogy nem egyszerűen fáradt vagyok, hanem teljesen kiüresedtem. Valójában csak halogatásban voltam, amint az időszerű változást meg tudtam engedni, azzal arányban lettem egyre jobban. Ha úgy érzed, hogy támogatásra van szükséged, hogy ráláss arra, ami miatt most reménytelennek látod a helyzetedet, keress bátran.
7