Tapasztalatok

Krisztina Császár

Két éve végeztem el a TM meditációt. Amikor elkezdtem nagyon rendszeresen a napi 2x20 perc meditációt három hónap alatt olyan gyökeres változást értem el, amit először nem értettem. Azt vettem észre magamon, hogy "érzéketlenné" válok. Először így fogalmaztam meg magamnak ezt az állapotot. Aztán szépen letisztult, hogy annyi változott, hogy már sok olyan dolog nem nyomja be a piros gombomat, ami azelőtt aktiválta azokat és könnyen kibillentettek az egyensúlyomból. A TM után egy fél évvel rátaláltam a Zen-re és úgy érzem hogy a zen az az út, amely a leginkább segíthet az önvalóval kapcsolatba lépni. "Just do it".

Krisztina Császár

Korábbi tapasztalat megosztása kapcsán (válás és felismerés) jöttem rá, hogy szép és jó, hogy úgy érzem, hogy külön utakon kell járnom, de nagyon nem szabad bele esnem egy olyan kapcsolatba, ahol a gyerekkorom mintái visszaköszönnek pl.: ahol az érzéseket és igényeket magunkban tartjuk, az intimitást és közelséget kerülni kell vagy pl. a sebezhetőséget nem merném felvállalni (a tökéletesség álcája mögé bújva). Egy szeretői szerep ezeket tökéletesen hozná. Nagyon nyitott szemmel kell járnom a lehetőségek között, hogy bármilyen csábító helyzet és férfi is állna elő, határt tudjak húzni a másnak való megfelelés vs. saját igények képviselete mellett: intimitás, figyelem, magam felvállalása, kiteljesedés egymás mellett.

Zsuzsa

Egy sok éven át tartó kapcsolatom ment tönkre, ahol gyermekvállalás előtt álltunk. A párom nem érezte saját magát alkalmasnak erre vagy hozzám, pedig én biztos voltam benne, hogy alkalmas, biztos voltam benne is. Mondtam is neki többször. A szülei véleményére többet adott, miközben mi jól kijöttünk egymással.

Erika Joszai

Minden úgy kezdődött hogy elindultam egyedül az úton. Egy ideig mentek a dolgok, aztán amikor azt hittem megnyugodtam jött a rosszindulatú daganat... Addig küzdöttem magammal és a világgal. Azóta nem küzdök! Elfogadom ami van és szeretem magam!!! Túl a kemón, túl a műtéten kaptam egy új esélyt. Nyugodtabb és boldogabb ember lettem. De az út.... az kemény volt és még most is néha meginog az ember lánya, de menni kell előre. 💗🙏💗

Anett Peszeki

Masik platformon jott velem szembe a tema. Elkotelezodes a kulfoldi parom mellett, majd kesobb csaladalapitas szinten vele. 11 eve kulfoldi ferj mellett, ket gyermeket nevelve. Hogyan NEM!! mukodik (mint ahogyan velunk is tortent). Utolag tisztan kirajzolodnak a beavatkozasi pontok. Aki esetleg hasonlo helyzetben van vagy gondolkodik, neki ajanlom tapasztalataimat.

Nataly

nem szeretnék ismételgetni, de mivel eléggé speciális a helyzet nálam, de sok a tapasztalatom, hátha én is hozzájárulhatok, hogy másnak segíthet. rájöttem mennyire fontos tényező a párkeresésben is az idő. Én lassan kerekezek 69 éves vagyok, tehát sokat megélhettem. 20 évesen mentem férjhez, szerelemből, és idővel valahogy minden gellert kapott, mert gyermekeim apja rossz anyai szeretetlenséget élt át, ezért nem tudod igazán szeretni, kimutatni, ami egy nőnek azért hiányzik nem is kicsit, persze ez történhet fordítva is. Sokat próbáltam akkor segíteni neki, mert felismertem milyen nehéz lehetett szeretetlenségben élni, én meg megkaptam szüleimtől. Sajnos nem sikerült, de nagyon sok mindent megpróbáltam. sokan ismerik ezt a rossz tapasztalatot, hogy anyós beleszól, irányítani akar még akkor is ha már a gyereke felnőtt. Hát engem nem tudod, de nem adta fel, és én sem. Ez volt a gyökere annak, hogy hiába a sok gondolkodás, családalapítás, otthon teremtés, mégis mindig visszajutottunk oda, hogy nem vagyunk együtt boldogok. Nagyon nehéz volt. Ezért elváltam. volt férjem, nem akart elválni, de én szeretetlenségben nem tudok élni. Pedig az érdeklődési körünk más volt, és én mindig is engedtem, hogy az ő hobbyja és érdeklődési köre ne sérüljön, hiszen szabad lélek. De én is az vagyok. Sok házasság azért is megy tönkre mert nem beszélik meg a közös dolgaikat, ezért jön a pótcselekvés. Ami nem egészséges. Sőt sértő. Bár hiszem, hogy nem egy papír dönti el két ember együttes boldogságát. Sokat tanultam ebből is, és később 20 évig együtt éltem egy rendes elfogadó emberrel, aki soha nem szégyelt, kinyitotta nekem a teret, lehetett rá számítani. Bárhová elvitt, és büszke volt rám. Nagy szíve volt. Legközelebb elmesélem ezt is. Mert az élet mindig valamit elébünk hoz, és azt kell megoldani. Most egyenlőre ennyit. Minden Jót Nektek, jó fejlődést, és legyetek Bátrak. Itt lehetünk.

Juhász Sándor

Volt több olyan projekt és vállalkozás is az életemben, amikbe nagy motivációval, lelkesedéssel vágtam bele, amikről úgy éreztem, hogy fontos dolgok és amikben ki tudok teljesedni, aztán végül a ígéretes kezdetek után mind elhalt és én szépen lassan egyre rosszabb anyagi helyzetbe és egyre beszűkültebb térbe kerültem. Úgy érzem ezen elakadásomnak oka a meg nem élt vágyak, szenvedélyek, szexualitás. Tudatosan régóta törekszek erre és régóta érzem, hogy ezzel kapcsolatban van bennem valami blokk, de csak az utóbbi hónapokban emeltem igazán mély központi önismereti munkám részéve, hogy felfedjem magamban ennek a tudattalanomban lévő blokknak a forrását. Tudatos álmomban már egyszer-kétszer meg is jelent álomszereplőként ez a blokk, amivel szeretnék tovább dolgozni, de valamiért nagyon védi ezt a tudatalattim. Ez most az én nagy kihívásom.

Zsuzsa

A párom mindig máshol kereste a boldogságot, más nőkkel tartott viszonyt, de attól a kettőnk problémája vagy kihívásai nem oldódtak meg. Mindenben támogattam, mégsem volt elég vagy jó.

Aniko Nagy

Bő 3 éve vagyok nyitott az ismerkedésre egyedüálló anyukaként nem sok időm, lehetőségem van elmélyülő kapcsolatokat kialakítani. Sosem hittem az online ismerkedésben. Világ életemben visszahúzódó voltam. Idegen volt a gondolat is, hogy hogyan és miről tudnék idegenekkel kapcsolódni. Pont emiatt döntöttem úgy, hogy ezt a félelmemet legyőzöm. Azóta rengeteg beszélgetés, találkozó, élmény van a hátam mögött, de nem látom értelmét, hogy naponta órákat ezzel töltve, tűt keressek a szénakazalban. Kisebb-nagyobb sikereim voltak, de tartós kapcsolat nem. Megéltem, hogy a korábbi kalitkából kiszabadulva micsoda erő lakozik bennem és azzal hogy tudok hatni ideig-óráig(!) a férfiakra, de kizárólag nem csak ezt a hatást szeretném elérni, hanem a belső értékeimmel kézenfogva szeretnék tündökölni valaki mellett, egymást felemelve. Szuper fejlődésen mentem keresztül, de közben úgy érzem, kiégtem a korábbi működésemben, robot üzemmódban fogadom a vele járó negatívumokat, nem küld földre már az, ha nem tud fejlődni az ismerkedés. Rettentő válogatós is vagyok és nem tudom, hogy ez kifogás keresés-e, miközben van bennem egy olyan, hogy már miért ne érdemelném meg azt, aki tényleg tetszik? A pozitívumok annyiban kimerülnek, hogy jókat beszélgetek, figyelem, hogy tanulhatnék az adott férfitól, helyzettől, de zavar a legtöbb férfi által diktált gyors tempó, a felszínes, sokszor a kizárólagos szexuális érdeklődésük. Vagy “csak” ezt váltom ki belőlük? Nem tudom.. Legyőztem a félelmemet, nem tartok már az efféle ismerkedéstől, de választani nem tudok jól és már nincs kedvem az online időpocsékláshoz. Vágyom kapcsolódni, de jól is érzem magam egyedül. Megalkuvó kapcsolódásra egyáltalán nem vágyom, inkább vagyok egyedül, mint hogy csak elmondhassam, hogy van valakim. És itt vagyok elakadva. Van egy férfi, akivel nincs megnevezve a “kapcsolatunk”, ő hullámzóan bő 3 éve az életem része bizonyos értelemben. Korábban soha nem tapasztalt energiákat hoz elő belőlem és erről nem tudok és nem szeretnék lemondani. Rengeteget fejlődtem mellette, de a mostani igényemmek (hogy szívesen lennék párkapcsolatban), nem felel meg. Szeretnék értékes nőként ismerkedni, kapcsolódni és határokat húzni úgy, hogy közben ne legyek merev, ne kelljen az igényeimről lemondani és élvezhessem a jelent, ne toljam el azt, amire vágyom. A személyesen kialakult, nem férfi-női kapcsolataimat meg tudom élni, nagyon elégedett vagyok velük.

Anett Szincsák

Szent Iván éj... a legrövidebb éjszaka, mi mégis csillaglesre indultunk a kamasz, tini, (16) lányommal. A ráhangolódás jegyében "elrángattam" egy fotó kiállításra, ahol a képek helyett egy rövid, élő, space mood zene mentette meg az eseményt. Közös program volt, bár eleinte közös szenvedésnek indult, de a hatása meglett. Egyfajta megerősítés, hogy újra tudok kapcsolódni másokhoz és önmagamhoz illetve a lányommal a régi-új szövetség is megmaradt, működik! És (bár és-sel nem kezdünk mondatot, ohhh... írnom kell a régi mintákkal kapcsolatban is ;) ) további bizonyíték arra, hogy valóban élek és újra van hely az életemben a szépségnek, az örömnek és az intimitásnak... #Merj élni...!!! # Nyiss a világra!