
Üdv! Napról napra jobban ismerem és mégis egyre jobban szeretem magam. Nem volt egyszerű megtanulnom, elhinnem a bántalmazó kapcsolatok után, hogy szerethető vagyok. De most már örömmel segítek másokat is ennek a megtapasztalásnak az útján.

Egyszer régen nagyon szerelmes voltam. A párom udvarolt, kedveskedett minden nap, ideáljának, megmentőjének nevezett. Aztán, ahogy telt az idő, lebeszélt a sminkről, csinos ruhákról, mert szerinte természetesen még szebb vagyok. Nem jártam már társaságba, mert ő nem akart, stb. Ismerős a sztori? Hagytam, hogy irányítson, alakítson, észrevétlenül belecsúsztam a megfelelni akarásba, mert úgy gondoltam megéri. Megéri az árát. Ahogy múltak az évek egyre több dolog hiányzott, de ott volt az ő mindennapi szeretete, jelzései, szavai. Aztán persze kiderült, hogy szeretője van, rám írt a nő. S ahogy ez kirobbant, azt hozta fel ellenem, hogy elhanyagolom magam, nem adok már a megjelenésemre. Akkor az volt a baja velem, amit korábban ő forszírozott. X generációs minta vagy sem, mindig hajlamos voltam rá, hogy meg akarjak felelni vélt vagy valós elvárásoknak családban, kapcsolatokban, munkahelyen, mindenhol. Ma már gyakran észreveszem ezt a mintát és egyre jobban kezelem, nem rendelődök alá alapból.
Miért nem hallgatok magamra? Példa: ma elmentem feladni egy csomagot a legközelebbi automatába. Indulás előtt jött egy gondolat megnevezve egy másik feladási pontot, oda menjek. Mire gyorsan megmagyaráztam magamnak, hogy semmi okom messzebbre menni, nincs ott intéznivalóm, igyekeznem kell vissza... Pár perc múlva az automatánál csodálkozva néztem, hogy inaktív jelzést mutat. Rendszeres nálam, hogy jön az intuíció és nem hagyatkozom rá könnyedén, hanem elkezdek agyalni. Van ötletetek, hogyan adjam át magam ennek az áramlásnak? Köszönöm.
A gombot megnyomva üzenetet tudsz nekem küldeni, amit e-mailben kapok meg. Válaszolok rá, amint tudok.
Még senki sem értékelte ezt a felhasználót.