Nagy Ferdinánd

Épp a telkes házam felújításán dolgozok saját kézzel, váltásként. "Színfalak" mögött meg az életem "kitakarításán" az évtizedes lerakódásoktól, fölösleges terhektől... ez többnyire a napjaim tartalma. Mondhatni kis "pihenő" kis anyagi függetlenségben, mert dolgoztam-vállalkoztam eddig eleget. Válásom még nem volt, de volt olyan pályaválasztásom, illetve pár olyan kapcsolatom, amiből ha nem akarnám alapjaiban letagadni magam, mostanra már többnyire én is szabadulnék vagy válnék. A 10-20 évvel korábbi változatommal össze se lehet tenni. A 30 évvel korábbival pedig egyáltalán nem. Mégis nem a változás embere vagyok, hanem a fejlődésé, az ön-azonos tágulásé. Ez szimplán csak azt jelenti, hogy nem ugrok bele bármilyen "változásba". És ez nem "jó" vagy "rossz", hanem így akarom. És hogy pontosan ennyire tudom milyen szinten vagyok a forrása a saját életemnek, eddig. Mert attól tartok az "út" végtelen. Erő és felelősség indulni-haladni, felfedezni, alkotni, vagy éppen megállni - lebontani oszlatni. Dohány, alkohol, vagy a többi klasszikus káros szenvedély nem tud fogni rajtam. A mai napig nem bír érdekelni az ezekből származható "előny", élvezet, élmény, tapasztalatok sora. És semmi extra ez itt. Egyszerűen csak nem. És mert hogy az egészséges életmód, a tisztelet és felelősség a test és a lélek, az ÉLET iránt inkább érdekelt. Alapvetően lelki-szellemi beállítottságú vagyok amióta tudom magam, és elég koránt, kisgyerekként elkezdtem, de át tudok menni gyakorlatiasba is. Sajnos, sőt az átlagon felüli módon. Nem sok dolog van amit ne tudnék megcsinálni! Az hogy vágyakozom rá vagy akarom-e, vagy vállalkoznék-e már belőle - ez más kérdés. Dolgoztam autószerelésben - családi vállalkozásban - a tapasztalatok egy életre szólóak, aztán vállalkoztam teljes generálozásban ingatlan közvetítő cégeknek, majd tovább vállalkoztam turizmusban - szálláshelyekkel. Miután szétcsapta a járvány egyetlen nap alatt, újabb padló -felkelés"- váltás bútorkereskedésre... éltem 3 országban, költöztem 11-szer... -már csak ez hiányzik a sorból: és meghaltam kétszer! Bár ez szellemi lelki értelemben teljesen igaz, csak lehet, hogy így már akkor háromszor. De válni nem váltam. Ezért aztán: körülöttem válik mindenki... Na jó - ez vicc volt. Vagy inkább viccnek se jó! Kicsit olyan, mintha "hazatérés" utánra egy másik korba dobott volna az időgép. Maradjunk annyiban, hogy ezek voltak azokból, amik "kívül" történtek, illetve a jéghegy csúcsa. Nem gondolom kiváltságok vagy szerencsétlenségek, szimplán csak egyéni "utak-útvonalak" a sok lehetséges közül...