
Érzékeny,nagyon kíváncsi és mélyen gondolkodó nő vagyok.Szeretem az őszinte kapcsolódásokat,az önismeretet és azt,amikor egy beszélgetésnek valódi tartalma van.Épp egy új életszakaszt építek,sok tanulással,változással és önmegvalósítással.


Nagyon köszönöm! Erre nem is gondoltam. A mit szeretnék már körvonalazódik,de a hogyan még nem. Előbb utóbb meglesz biztosan. Köszönöm a bátorító szavaidat,nagy segítség ez most nekem!🙏
Átérzem,amiket írsz. Van mindig fenn és lenn is. Ami már biztos,hogy nem kívánok bizonyítani,nem sikert akarok. A karrierváltás nem bizonyítási projekt,hanem önvédelem és önazonosság,amikor nem kell összeszorított foggal és fájó hassal olyasmit csinálni,amivel nem tudok értéket adni.Ez nekem most hatalmas feladat az mellett,hogy már nem akarok egyedül mindent megoldani. Tudom,hogy képes vagyok,de már nem jó így.
Nagyon köszönöm a válaszodat🙏Sejtettem,hogy a kettő együtt nem igazán működik.Egyszer csak túl jutok ezen a korszakon is😅Nehéz egyedül lenni hosszú évekig,de nyilván semmi sem történik véletlenül🤷🏻♀️
Köszönöm a válaszodat🙏Már nem megmentés a cél. Egy 2 éves,hatalmas,mély identitásválságból szabadultam,májusban kaptam először levegőt,azóta nincs bennem akarás,forrongás,vagy erőlködés. Sem kapcsolatok,sem más téren. Elcsendesedett bennem minden.Nem akarok már megmenteni senkit.Társ szeretnék lenni.Most már magasabb minőségű partnerek jönnek az életembe,de még nem választanak engem,ezzel még dolog van,az Amazon időszaknak még nincs vége ezek szerint. A karriermegvalósítás hiányzik még.Amiket felsoroltál,azok közül már nem vágyom másra,csak a karrierváltásra és az anyagi rendezettségre. Nagyon hasznos volt a tapasztalatod leírása,köszönöm,hogy ezeket leírtad nekem!
Sokáig hajlamos voltam olyan kapcsolódásokban is maradni,ahol én éreztem többet,vártam többet vagy próbáltam megérteni a másikat.Az elmúlt években lassan megtanultam,hogy attól még,hogy valaki fontos nekem,nem kell kevesebbel beérnem annál,amire valójában vágyom.Nekem nagy lecke volt felismerni, hogy az önbecsülés néha nem azt jelenti,hogy erősebb leszek,hanem azt,hogy képes vagyok elengedni azt is,amit nagyon szeretnék.
Azt érzem,már most is elég erős vagyok ahhoz,hogy egy férfi támaszkodhasson rám.De közben éppen a saját életemet és karrieremet építem.Vajon a kettő együtt is működhet,vagy bizonyos életszakaszokban választani kell aközött,hogy önmagunkat építjük,vagy egy kapcsolatnak is komoly érzelmi teret adunk?
Mostanában sokat gondolkodom azon,honnan lehet felismerni a különbséget az elkerülő kötődés és az egészséges távolodás között.Mikor jelent a visszahúzódás érzelmi elérhetetlenséget és mikor csak azt,hogy valakinek időre van szüksége ahhoz,hogy átgondolja,mit érez és mire képes?Nekem ez kívülről nézve néha nagyon nehezen különválasztható.
A célom,hogy önazonos munkából tudjak stabil és szabad életet teremteni magamnak.Már egyre jobban látom,mit szeretnék felépíteni,de a hozzá vezető út még nincs teljesen előttem.Most leginkább azt keresem,hogyan lehet a bennem lévő elképzelést úgy formába önteni,hogy ne csak lelkesítsen,hanem anyagilag is megtartson.
Régebben sokáig benne tudtam maradni helyzetekben csak azért,mert féltem attól,mi lesz utána.Ma már egyre többször merek nemet mondani arra,ami nem jó nekem,még akkor is,ha közben nem tudom pontosan,mi jön helyette.Nekem ez most a bátorság egyik legfontosabb formája.
A gombot megnyomva üzenetet tudsz nekem küldeni, amit e-mailben kapok meg. Válaszolok rá, amint tudok.
Még senki sem értékelte ezt a felhasználót.