Profilkép
Image

Beatrix Buda

Üdvözöllek.. Amazon vége~születő Hölgy szakaszán az útnak élem a VAN -ságomat a Férfipalántám részére táptalajként, míg most épp hárításban próbálja egyedül a növekedést….

Ajánlók

Tapasztalataim

  • Úgy indult,hogy megláttam és akartam .. megszólalt -a kihívása volt az első mondata .. , és még jobban akartam .. életemben férfit így még nem akartam .. szőröstől-bőröstül, mosolyostúl-defektestül.. és nem értettem miért .. betöltött ez a mindenáron akarás ..sorra pattannak ki belőlem a képek, h mit akarok tőle, vele megélni, hova menjünk, mit csináljunk .. egy egész manifesztációs lista készült bennem … és valósult meg, mert jött .. követett.. fogadott ..mindent, amit és ahogy nyújtottam neki … annyi erőm volt, amiből azonnal egy új világot tudtam volna teremteni magunknak .. Aztán, ahogy haladt a sok segítséggel .. úgy lett egyre tisztább neki mit is akar ő és mit nem .. és úgy haltak el bennem a képek .. torpant meg a teremtés.. és lépett a helyükre nálam a félelem és a ragaszkodás, nála meg az egyre távolodása és végül az önmagát választása .. mígnem eltűnt .. hetekre.. szó nélkül .. nekem a pokol, nem tudom, rosszabb.. lekapcsolták a napot.. neki viszont a fellélegzés…. Mikor már úgy tűnt nincs más, mint a reményt feladni.. nem ment.. nem ez ment .. magamat adtam fel, az akarást.. és ebben a semmit nem akarásban egy dolog maradt .. hogy képtelen voltam nem adni, ekkor is adtam amit és ahogy éreztem, hogy adnom kell .. - mert tudni már nem tudtam róla semmit- csak már nem gondolkodtam mit szól hozzá, kell-e neki, mi lesz ha .., mi nem lesz .. adtam és ő elfogadta .. elment oda, meghallgatta, elolvasta… és haladt velük .. aztán mikor úgy “éreztem”.. újra .. végtelen lassan és szelíden .. minden valaha volt akaratomat elmorzsálva .. újrakezdtem az adást amilyen tempóban engedte, végre újra élőben .. a figyelmet, a beszédet .. a meghallgatást, a távolságot .. az érintést, a hitet benne.. és abban h ki fog tudni törni .. el fog tudni indulni.. egy akarat maradt csak meg bennem.. vele lenni, amennyit csak enged, úgy adni és látni, hogy halad vele .. hogy jobban van .. Nem ott fordult át minden, mikor a legmélyebben voltam ..hanem mikor újra előtte álltam, újra elé tudtam állni .. szelíden és mosolyogva .. látni és állni, (nem) hallani és kibírni újra és újra, ahogy ellenáll .. és közben nem akarni semmit tőle csak adni újra és újra és tovább neki .. mert elfogadta .. újra beszélt .. hol lelkesebben, hol depresszívebben, és belőlem elfogyott a fájdalom és a félelem helyette viszont megszületett ez a másfajta erő, ez amivel ezt tenni voltam képes és vagyok azóta is .. ami több, mint amivel én magam rendelkezni képes vagyok .. ez a fajta kiélezett, de mégis könnyed figyelem .. a rezdülésekre, az elfojtásokra, az érzésekre, a ragokra és hangszínekre, a vesszőkre és a pontokra, az elengedésnek ezen az egyfajta önátadáson alapuló különös módján … elengedődött az akarás, hogy én mit akarok tőle .. helyette érzések jöttek .. ötletek erre menjek, ezt mondjam, ezt kérdezzem, ezt írjam, vele beszéljek, ezt tegyem, azt vegyem .. most már ezt követem, ezt az érzést folyton, hogy mit akar az élet rajtam keresztül adni neki .. érzek valamit miközben beszél es mondok rá valamit .. amin előtte nem gondolkodtam.. látok egy könyvet veszem és adom, filmet küldöm, zenét küldöm, jegyet küldöm, ételt készítem, embert bemutatom, odaküldöm, odamegyek .. és jönnek szembe a véletlenek .. amik mind őt segítik .. véletlenül összefutunk, vagy mi vagy mi másokkal, feliratok, zenék, ppdcastek, véletlenül jó helyen kinyíló könyvek .. nincs tervezés … csak követése ennek a belső hangnak .. nem agyalok illik, nem illik, olvassa vagy nem, válaszol -e vagy sem.. mit gondol vagy érez vagy sem .. csak teszem, adom, küldöm, mondom .. ő pedig fogadja .. a maga tempójában .. és halad vele.. csak megtörténés van … bennem meg béke és nyugalom .. benne meg sokszor még düh, de legtöbbször hála.. elfogadtam, hogy csak egy csatorna vagyok most .. és boldog mert látom, hogy így is egyre pipálódnak ki tovább a régi “kívánságlistám” pontjai vele.. így is, hogy már nem akarom, mert már hiszem és élem, hogy megvalósul sőt jobbak is, nem mert én akarom, hanem mert így kell lennie ..

  • A legnehezebb a Hála, a hálám okát megértetni a másikkal, aki fájdalmat és bánatot vár.. vagy lát csak.. ha önmagát próbálja, meri adni, mutatni, nyújtani.. Hálás vagyok a bátorságáért, mindenért, amit önmagáért tesz, tenni képes.. már.. Pedig minden bánat és fájdalom, ami a másik viselkedése miatt fellép bennünk, csak tükör.. tükröződés.. valami mélyen, sötétben csücsülő sebre vetül csak a váratlan fénynyaláb.. sírsz, mert fáj.. azt hiszi ő okozza, neki van bűntudata.. elmenekül, elkerül, h ne lásson, ahogy, amikor fájdalmat okoz.. te érzed, hogy nem.. nem miatta van.. valami mélyebb dolog ez, ami ennyire fáj.. és akkor a fényben rá tudsz nézni, meg tudod nevezni, felszínre tudod hozni, meg tudod gyógyítani.. és akkor már hálás vagy a másiknak.. nagyon.. és nem félsz már, sőt örülsz az újabb sebeknél.. hisz tudod, újra csak gyógyulsz, így (is) gyógyít ő.. ugyanígy gyógyítod te is őt.. egymást.. Csak ezt nehéz vele megértetni.. hogy utána jó, minden sokkal jobb.. gyógyultabb, könnyedebb, boldogabb.. h ne meneküljön... nem kell... önmaga elől sem, előlem sem, a fájdalom elől sem, a hála elől sem...

  • Kérdezte itt valaki tőlem mailben, hogy mit írjon ki a homlokára, ha ő születő Hölgynek lenne már Társjelöltje, fárasztják az amazonok.. azt válaszoltam neki, hogy a homlokára semmit, csak szólaljon meg őszintén, kertelés nélkül in medias res, hogy mi a kihívása, és az a NŐ, aki ezért jött az életébe... ebbe rögtön beleszeret majd.. egy Nő. egyetlen NŐ lesz, akit ez megindít.. így volt ez- nálunk.. abban az egyetlen bátor, de halk mondatában eldőlt minden... olyan mélyről jövő segíteni akarás indult el azonnal bennem efelé a Férfi felé, hogy egyszerűen csillapíthatatlan, és szinte fáj, ha nem adhatok neki....mikor épp nem hagyja.. és nem hat meg semmi és senki.. sem lebeszélni nem tud róla senki, sem vissza nem tud tartani semmi és senki, még ő maga sem.. mert működik.. a segítség.. ha elfogadja.. és halad vele.. és nekem ez a boldogság

  • Néha a csodaszarvas egy Férfi.. Csoda és szarvas.. (mint a Testről és Lélekről-ben), kábé annyira.. Csoda.. a nő is .. a férfi is.. A legnehezebb kihívás a HIT.. hogy nem volt meg magamban, benne kellett, benne tudtam, először az életemben annyira hinni, azáltal hogy megtaláltam.. hogy Ő az... aki mellett, akivel az a NŐ vagyok, az lehetnék, akinek, amilyennek nekem lenni jó... ez a benne való HIT, adott annyi erőt, ami elég volt végre ahhoz, hogy ki tudjak lépni 20 év társas magányából.. aztán a Csoda tükörként csillantva meg mélyen bújó sebeket ... tanított meg hol kínkeserves, hol boldogságos könnyek fátylán át a HIT-re magamban... hogy most aztán meg tudjam tanítani neki is a HIT-et magában, mert hisz neki sincs.. aztán majd egyszer végre bennünk is.. Nekem már van Hitem. Hála neki. És ez jó... nagyon jó. Végre.

Lépj velem kapcsolatba!

  • e-mail kapcsolat

    A gombot megnyomva üzenetet tudsz nekem küldeni, amit e-mailben kapok meg. Válaszolok rá, amint tudok.

Értékelések

Még senki sem értékelte ezt a felhasználót.

Külső linkek

Kapcsolódj!

Humania a tapasztalat alapú kapcsolódás platformja, ahol a Tiedhez hasonló kihívást már megoldott mentorok, praktikus segítséget adó feladatsorok, és a való világban találkozó csoportok segítenek az utadon haladni, sőt akár pénzt is kereshetsz, ha másoknak ebben Te is segítesz.

Gyere, és vegyél részt – szükség van Rád!
Számoljuk fel együtt a magányt!
Regisztráció