Profilkép
Image

Cziráki Orsolya Boglárka

Szabad LÉLEK vagyok, aki úgy döntött megtapasztal pár szerepet és így lett jóKislány, FELEség, egyedülálló boldog Anya, dühös Amazon, szenvedélyes Csábító, sebezhetőségét vállaló Beavató NŐ, Vadász és Zsákmány, Áldozat és Cselekvő, szerelmes Társ.

Ajánlók

Tapasztalataim

  • Cziráki Orsolya Boglárka vagyok, 47 éves és kb. 20 éve járom az önismeret útját. Ennek az időnek az első felében (kb 5-6 év) nagyon sokféle könyvet olvastam el, módszertant ismertem meg (táncterápia, művészetterápia, bodywork, pszichodráma, családállítás, szomatodráma, jóga, ayurveda, alkímia stb), és képzettséget (mediátor, családterapeuta, élményterapeuta, fitoterápiás képzettség folyamatban van) szereztem meg, mert egyrészt imádtam információt gyűjteni, elemezni, analizálni, a Tudatosságom volt a legnagyobb erősségem, másrészt ekkor még nem mertem ÉLNI, és azt gondoltam, ha minden infót megszerzek az elég lesz. Nem lett elég, viszont arra elég volt, hogy rádöbbentsen dolgokra, szembesítsen az önhazugságaimmal, a illúzióimmal és megmozdítson bennem valamit, aminek a hatására 33 évesen elváltam saját döntésem alapján. (csak a fiamat vittem és hátrahagytam mindent ,amit addig felépítettünk együtt anyagilag, mert meg akartam tapasztalni a saját teremtő erőmet és mert nem akartam évekig pereskedni a pénz miatt). Nem vártam meg míg megcsalnak és én sem egy másik kapcsolatba menekültem, hanem egyszerűen felismertem, hogy ez csak a biztonság illúziója volt és hogy valójában elrejtőztem egy férfi mögé, mert gyáva voltam felelősséget vállalni a vágyaimért. Innentől kezdve viszont felvállaltam a sorsomat és engedtem magam hibázni, zsákutcába tévedni, veszteni és nyerni szóval tapasztalni és igazából ebben az utóbbi 14 évben mondhatom azt, hogy élek és a rengeteg információt elkezdtem alkalmazni is, és valós tapasztalatokkal kiegészíteni. Az alkímia által találtam rá a 4 őselemmel való munkára és az elmúlt 14 évemet igazából az ebben való elmélyedés töltötte ki, először önmagamon gyúrtam át az ezzel kapcsolatban megjelenő konkrét témákat, utána pedig egyszer csak összeállt bennem egy rendszer és kidolgoztam a saját módszertanomat. (www.shaktibeauty.hu) Aztán pedig elkezdtek megjelenni körülöttem a nők, akik érdekes módon minden évben a négy különböző elemet képviselték és végigkísértem őket 1-1 éves folyamatban, aminek a lényege a Természet ritmusához való visszatérés által visszatalálni a saját természetes ritmusunkhoz, és az őselemekhez kapcsolt konkrét pszichológiai témák (anyával és apával való kapcsolat, múlt lezárása, árnyékmunka, intimitás, kommunikáció, változásmenedzsment, intuitív élet kontra túlkontrollált élet, konfliktuskezelés, érzelmi munka, valós szükségletek feltárása stb) feldolgozása által pedig, a bennünk lévő 4 elem egyensúlyba hozása. A indoor tréningekből eljutottam a outdoor élménytréningekig , a konzultációimat mindig kint a Természetben tartom (Bakony, Normafa, Pilis) annak érdekében, hogy a klienseimnek segítsek lelassulni, megnyugodni , kapcsolódni és jelen lenni. Sokáig csak ösztönösen csináltam , magamat is így gyógyítottam , de egy idő után ez vezetett el a mindfullness technikák megismerésének a vágyáig és tudatos használatáig, mint pl az éberség fejlesztése, a meditáció, a vizualizációs technikák és a relaxációs technikák. (mindfullness coach) A célom az volt, hogy minél felszabadultabbá, feszültségmentesebbé tudjak válni és hogy minél inkább a Jelenben tudjak lenni, átadni az irányítást egy nagyobb Tudatosságnak és Akaratnak ,amit hívhatunk isteninek is bár klassikus értelemben nem vagyok vallásos, mégis többsör is megtapasztaltam az életemben ennek a valami nagyobbnak a jelenlétét bionyos helyzetekben és ez segített felismernek, hogy minden értem történik , mindig pontosan ott vagyok, ahol lennem kell és mindig az történik , aminek történnie kell (még akkor is amikor én et nem értem , vagy nem értek vele egyet) Rájöttem, hogy nekem is és később a klienseim legnagyobb problémája is az volt, hogy folyton vagy a múltban vagy a jövőben tévelyegtek, vagy a múlton keseregtek vagy a jövőtől szorongtak és ez fizikai , érzelmi és szellemi szinten is létrehozott egy olyan állandó feszültséget a lényemben és a klienseim lényében is, hogy igazából legfőképp ez állt a boldogságuk útjába és annak a minőségű életnek az útjába, amit élni szerettek volna. A tudásom nem könyvekből származik és nem is mások által elmondott tudásanyag, hanem a saját magamon átgyúrt tapasztalások összessége, amit elsősorban a saját életemben elért eredményekkel tudok alátámasztani. Nyilván, ami nekem működött nem feltétlenül fog működni másnál is, de az a tapasztalatom, hogy a konkrét témák viszont, amiken én az elmúlt évek során átverekedtem magam, a legtöbb ember életében ugyanúgy téma és a saját válaszát keresi benne. Arról tudok mesélni hitelesen, hogy nekem mi működött, és abból mindenki annyit hasznosít, amennyit szeretne, de az én erősségem az, hogy a hitem és a szeretetem által egy olyan TERET tudok létrehozni és fenntartani a klienseim számára a közös folyamat idejére, amiben önmagukat és a lehetőségeiket is más szemmel tudják látni és egyfajta "dúlaként" abban tudok segíteni a szeretetteli és minősítésmentes figyelmem által, hogy újjá tudják szülni önmagukat.

  • 38 évesen vágtam bele először a vállalkozói létbe , akkor tettem meg életem második tudatos ugrását a nagy semmibe önként és dalolva és hagytam ott a biztonságnak az utolsó látszatát is , az utolsó kapaszkodót és mondtam fel egyik napról a másikra a köztisztviselői állásomat. Egy 70 fős panziót kezdtem el vezetni egyedül a Bakony közelében, gyönyörű természeti környezetben, egy hatalmas tanyán, elég nagy törzsközönsége volt úgyhogy folyamatosan jöttek a vendégek, az osztálykirándulások, csapatépítő tréningek és táborok. Enyém volt a teljes felelősség, és minden feladat a szervezéstől, levelezgetéstől, a marketingen, számlázáson, a vendégek fogadásán át a programszervezésig , de imádtam, életem legjobb munkahelye volt. Egész nap rohangáltam a hatalmas birtokon, tele voltam ötletekkel, energiával és tettvággyal és jól is csináltam. A vendégek elégedettek voltak ,én meg edzett a sok rohangálástól és boldog. 3 év után innen is továbbléptem , mert megjelent az életemben derült égből villámcsapásként a Szerelem és ő ugyanolyan erős teremtőerővel rendelkezik mint én, úgyhogy nem kellett sokáig várni, hogy kitaláljunk valami közös vállalkozást , amit úgy döntöttünk, hogy együtt a nulláról építünk fel. A férjem rendelkezett a tudással , de nem találta az irányt, azt a formát, ahol igazán kibontakoztathatná azt a rengeteg mindent , amiben jó volt (igazi polihisztor: ácsként dolgozott mikor találkoztunk, de értett a fémszerkezetekhez is, a villanyszereléshez is, hegeszteni is tudott és imádott fával dolgozni)) , úgyhogy én adtam meg az irányt (kalandparkok és egyedi kalandelemek gyártása, mert ez volt annyira komplex és változatos, hogy megfelelő kihívás volt a számára) ő pedig kitöltötte maximálisan tartalommal és szakértelemmel. Volt egy ötletünk, amit ő meg tudott építeni, de nem hitt abban, hogy ezt bárki is megvenné, én meg eladtam pár hónapon belül , megszereztem az első megrendelőt , ami után jött a következő meg a következő és elkezdtek továbbajánlani bennünket. Ezt a céget 7 éve építgetjük és ma már sikeresnek mondható, kezdetben mindent ketten csináltunk benne szó szerint , úgyhogy én ugyanúgy megtanultam dolgozni a szerszámokkal (ha kell fát gyalulok, csiszolok, ha kell flexelek, ha kell 12 méter magasan festegetem a fémszerkezetet, ha kell tetőt fedek vagy alpinkodok) Emellett végeztem a háttérmunkát , az adminisztrációt, szerződéskötéseket, számlázást, marketinget (werkfotókat, médiamegjelenés, honlap), ISO minősítést szereztem a cégnek, elvégeztem a HR-s munkát stb, a férjem pedig helytállt a terepen, folyamatosan fejlesztette magát szakmailag és gyakorlatilag ma már nem csak kivitelezünk, hanem tanúsításra is előkészítünk és a férjem komoly szakmai elismerésre tett szert a kalandparkok zárt világában. Később már lett csapatunk, de ez sem mindig olyan egyszerű, ebből is sokat tanultunk, hogy milyen a jó vezető (nem elég jó embernek lenni, nagyon nem mindegy hogy néhány fontos vezetői kvalitással rendelkezik e az ember , ha egy csapatot akar irányítani és tudja e ezeket alkalmazni is) , hol kell meghúzni a határt és milyen fontos adott esetben meghúzni és következetesnek lenni , hogy nem elég szakmailag kiválasztani a munkatársakat , mert sokkal fontosabb az emberi tényező, hiszen szakmailag bárki fejleszthető, emberileg viszont már nehezebb, meg nem is a munkáltató dolga és hogy sosem szabad összekeverni a barátságot és a munkát, illetve hogy amikor a férj és feleség együtt dolgozik mennyire fontos, hogy egy jó egyensúly maradjon a munka és a magánélet között, hogy a munkahelyi stresszt ne vigyük be a kapcsolatba , illetve hogy mi mindent lehet tenni annak érdekében, hogy a stressz ne menjen az intimitás rovására stb stb Gyakorlatilag végighullámvasútoztuk az elmúlt 7 évet , de jókat sikítoztunk közben és azt tudom mondani, hogy hatalmas egyéni és közös tanulás volt és most is az, de szerencsénk van , mert az egymás iránti elköteleződés annyira erős, hogy ennek a szeretetnek a tüzében gyakorlatilag minden konfliktusból egyre erősebbként jövünk ki , pedig konfliktusból nem volt hiány. :) Főleg, hogy bennem olyan erős a Szolgálat iránti késztetés, és az alkotói energia, hogy ezek mellett volt erőm még a saját vállalkozásomat is elindítani és életben tartani , ami a saját fejlesztésű módszertanom alapján egyéni és csoportos mentorálást jelent, a női körök tartása mindig is a szívem csücske volt és lesz. Ez bennem okozott konfliktust , hogy az én "ügyem" hogyan tud megférni a férjem Ügyével , mert hiába próbáltam parkolópályára tenni többször is az életem során, mindig óriási dühenergia generálódott bennem, amíg nem találtam meg a módját a folytatásnak. Ezzel dolgozom jelenleg és keresem a legjobb megoldást arra, hogyan lehet ezt a kettőt jól összeegyeztetni egy szeretetkapcsolaton belül maradva, mert hiszek abban, hogy erre is van IS-IS megoldás és hogy a férfi és nő ügye jól megférhet egymás mellett is.

  • 33 évig azt hittem, hogy számomra egyértelmű, hogy képes vagyok elköteleződni valaki mellett, hiszen házasságban éltem az első férjemmel, de valójában ez nem szerelem volt és nem is elköteleződés, csak egy görcsös kapaszkodás és birtoklás volt részemről a biztonság látszatába és nem értettem, hogy ő miért menekül előlem folyton , miért tart érzelmi távolságot , miért akar folyton mások társaságában is lenni , miért nem vagyok én elég neki, mikor mindent megadok neki erőmön felül. Csak akkor éreztem magam biztonságban érzelmileg , ha kettesben voltunk , egyébként meg tele voltam féltékenységgel és bizonytalansággal. Aztán elváltunk és az ezt követő 8 évben megélhettem a független és szabad nő létállapotát ,megtapasztalhattam annak minden előnyét és hátrányát, de rettenetesen élveztem, imádtam egyedül lenni, mert végre azt tehettem, amit csak akartam, nem voltam féltékeny senkire , kivirágoztam és legnagyobb döbbenetemre minden férfi el akart köteleződni mellettem :) de én már nem akartam. Ebben az időben szembesültem azzal, hogy valójában bennem is ott volt az a fajta elköteleződéstől való félelem és az elköteleződésre való képtelenség , amit én addig a volt férjemre vetítettem ki, és hogy valójában ő 10 éven át azt a fajta kötetlenséget, életszeretetet, a földi örömökben való tobzódást próbálta tanítani nekem, amit én akkor még tagadtam, hiszen akkor még csak fekete-fehérben láttam a világot és főleg az érzelmek terén nem tudtam értelmezni a "talán" választ. Számomra érzelmi dolgokban csak igen vagy nem van és egyébként ez így is maradt , de a 8 évnyi tapasztalás eredményeképp felismertem , hogy a világ sokkal színesebb, komplexebb, ellentmondásosabb, mint amit korábban be tudtam engedni. Ebben a 8 évben egyáltalán nem akartam elköteleződni senki mellett, nem akartam hagyományos értelemben vett kapcsolatot , egy szabály volt csak, hogy a szeretője sem leszek senkinek. Nagyon különleges és intenzív találkozásaim voltak ebben az időben és minden férfinak hálás vagyok, akikkel ebben az időszakban találkozhattam, mert a férfi-nő kapcsolódásnak nagyon sok mélységét, magasságát és fokozatát megismerhettem és ráláthattam arra, hogy számomra mit jelent a szerelem, hogyan védem magam a valódi érzésektől, hogyan játszmázunk egymással, de hogyha van hozzá megfelelően tudatos partner , akkor ez lehet gyógyító is, mennyi páncélt hordok , minek és kinek a hatására tudom letenni, ha csak egy pillanatra is, mit jelent az önátadás nekem, mennyire vágyom rá, mégis milyen nehéz, aztán meg milyen könnyű, amikor tényleg ott van az, akinek lehet, és hogy a szexuális energiát gyógyításra is lehet használni, ha az ember megéli az igazi mélységeit. Azzal is szembesített az élet, hogy olyan is van , hogy az ember lánya egyszerre két férfit is szerethet teljes szívéből és őt is szeretheti mind a kettő. Ez volt az életem legfájdalmasabb helyzete, mert akkor még csak a Vagy-Vagy-ban tudtam gondolkodni és mindenképp választani akartam. De nem tudtam választani, mert nem tudtam eldönteni, hogy a jobb vagy a bal karomat vágják e le, MIND A KETTŐ ÉN VOLTAM , a saját belső kettősségemnek a kivetülése , és az élet ezáltal rombolta le az addigi fekete-fehér világomat és tanította meg, hogy vannak helyzetek, amikor nincs jó megoldás, amikor mindenképp fájdalmat fogunk okozni bárhogy is döntünk. Elköszöntem mind a kettőtől, mert mind a ketten vágytak a családra, én viszont tudtam, hogy nem akarok már több gyereket. Most már tudom, hogy nem az volt a feladatom, hogy válasszak, hanem hogy önmagamban egyesítsem a kettősségemet, hogy felismerjem és elfogadjam az ambivalenciámat, mert csak így találhattam meg kívül is a világban azt a Férfit, akiben mind a két véglet megvan és ugyanolyan ambivalens, mint én, egyszerre tudatos és nagyon érzelmes, végtelenül racionális és irracionális. Ezzel gyakorlatilag az anyai és apai részemet egyesítettem és elfogadtam végre az örökségemet. Magyarul önmagam mellett kellett végre elköteleződnöm , a saját sorsom mellett , mert csak így tapasztalhattam meg, hogy milyen a valódi elköteleződés egy másik emberrel. Akkor ismertem fel, hogy korábban mindig valami vagy valaki mellett köteleződtem el , de közben mindig feladtam és háttérbe szorítottam magamat , de eljött az ideje, hogy elsősorban önmagamat válasszam és engedjem, hogy ehhez a teljesen felvállalt önmagamhoz érkezzen meg az, aki ehhez tud kapcsolódni. És meg is érkezett 8 évvel a válásom után a Társam jóban-rosszban, akivel már 7 éve vándorlunk a közös utunkon és akivel hasonlóan intenzív önismereti túrán veszünk részt együtt , mint korábban egyedül. Felismertem, hogy nem csak az a feladatom, hogy végre megéljem szabadon a kötetlenséget úgy, hogy lezárom magam érzelmileg, mert úgy könnyű, hanem hogy úgy maradjak kötetlen és felszabadult, hogy közben valóban elköteleződök, azaz újra bevállalom a sebezhetőséget, újra merek bízni egy férfiban és át merem adni magam sokkal jobban és mélyebben, mint eddig bármikor.

  • Kamaszkoromban valahogy megszületett bennem az a meggyőződés, hogy nekem nem lesz saját gyerekem, viszont ettől függetlenül már akkor ott rezgett bennem egy név , Dávid és a bizonyosság , hogy ha mégis lenne, akkor fiam lesz és így fogják hívni. Tudom , hogy ez ellentmondás, de nőből vagyok és amúgy is az ambivalencia a hatóerőm, ugyanolyan erővel tudok valamit akarni , amennyire nem és ez nagyon sokáig alapvetően megnehezítette az életemet :) Az állandó akarás! Az, hogy mindenről megvolt a határozott véleményem és hogy valami jó nekem vagy nem, tetszik vagy nem és azzal a lendülettel már azt is eldöntöttem, hogy be akarom e fogadni, meg tudok e nyílni neki vagy nem és általában a NEM nyert. Ez volt az első szavam is ebben a világban, úgyhogy az ellenállás , mint erő nagyon erősen dolgozott bennem, gyakorlatilag az életem első 33 évét az határozta meg, hogy folyton szembepisiltem a széllel és nagyokat szenvedtem. A gyerekvállalás témában viszont érdekes módon nem abba hergeltem magam bele , hogy akarok, és abba sem hogy nem akarok, hanem hogy nem lehet. Én nem akartam megszületni erre a világra és nem is sikerült túl jól az érkezés ebbe a világba (megindított szülés, koraszülöttség, inkubátor, anyám majdnem belehalt és olyan sok vért vesztett, hogy kómába esett úgyhogy vért kapott, ami viszont fertőzött volt hepatitis B -vel és ebbe is halt bele 55 évesen) úgyhogy valahol a lényem mélyén tudtam, hogy ezt aztán tényleg nem lehet és nem is szabad az egyéni akarat szintjén befolyásolni, hanem rá kell bízni az isteni Akaratra , meg arra a kis Lélekre , hogy akar e jönni illetve hova akar érkezni. Anyám szülésznő volt , úgyhogy rengeteg születés sztorit hallgattam végig gyerekként , köztük a saját borzalmas sztorimat is, így nyilván ez is bennem volt, hogy jobb nem kockáztatni,mert bármi lehet, hiszen ő ráadásul "csókos" volt egészségügyisként , a nagymamám is az volt, és még így is ez lett belőle. Aztán telt múlt az idő, férjhez mentem és a férjemmel meg is beszéltem, ő is benne volt, bár mindig elmondta, hogy nyugodjak meg ő tud nekem sajátot is összehozni, ha akarom. De amíg a nőiesség témát nem tettem rendbe magamban addig igazából a testem sem volt rá alkalmas (össze-vissza volt menstruációm) de mivel elkezdtem vele tudatosan foglalkozni és közben férjhez is mentem (azaz a kapcsolat terén is megszűnt a bizonytalanság, és megszületett az elköteleződés,legalábbis akkor azt hittem) így egyik pillanatról a másikra egyszer csak kiderült, hogy várandós vagyok. Mind a ketten akartuk és boldogok voltunk és mivel pont előtte mondtam fel a munkahelyemen igazából az elkövetkező 9 hónap azzal telt, hogy teljesen rá tudtam hangolódni erre a témára ,mert semmi nem akadályozott benne még én se magamat. Sőt! Igazából én ekkor éltem meg életem első egomentes állapotát (ami nálam elég nagy szó, mert nagyon nagy Ego-val áldott meg az ég) , amikor megtapasztaltam azt, hogy milyen valami nagyobbnak a része lenni, és teljesen átadni magam valaminek, hogy a testem csak eszköz valami sokkal fontosabb és szebb megszületésének, és hogy nekem csak annyi a dolgom, hogy hagyjam rajtam keresztül ezt megszületni! (ezt később a mentori munkámban tudtam újra átélni,mert gyakorlatilag ott is ezt élem meg újra és újra, amikor összekapcsolódok és ráhangolódok egy egy kliensre, hogy érkezik számukra rajtam keresztül az információ és az energia és nekem csak annyi a dolgom, hogy közvetítsek) Ezt a 9 hónapot én arra használtam,hogy a mélyére ássak minden félelmemnek, szorongásnak , amit cipeltem magamban az anyám és kitudja hány női felmenőm által, tudatosan készültem főleg mentálisan és fizikailag az elengedésre (gyógynövényekkel, mozgással, légzéstechnikával) és a természetes szülésre kórházi keretek között (felfogadtam egy dúlát, olyan kórházat kerestem,ahol lehet vízben vajúdni és tudatosan nem fogadtam fel magánorvost, hanem rábíztam magam a sorsra és az ügyeletes dokira) És így lett minden pont jó. Viszont hogy mennyire dolgoznak a minták a szülés előtt pár héttel felfedezték hogy a fiamnak vesemedence tágulata van és a doki aki megvizsgált megpróbált megijeszteni és elérni hogy indítassam be a szülést (pont ,mint ahogy nálam történt) Én nemet mondtam a bűntudatkeltés ellenére, mert éreztem hogy ez egy ismétlődés és az a feladatom, hogy képviseljem magam a tekintéllyel szemben (mert anyám nem tette). Így is történt, a szülésnél minden rendben ment és utána 3 és 6 hónaposan meg kellett műteni, de a doki , aki műtötte elmondta, hogy hiába indították volna meg korábban a szülést , műtétre csak 3 hónaposan került volna sor. Ennek hatására ébredt fel bennem egy új erő , az anyaoroszlán ereje, amit először a fiam érdekében használtam (kórházi helyzetek) később pedig önmagam képviseletére is és az ő betegsége szembesített azzal először, hogy hazudok magamnak (a vese tárolja a kapcsolati szomorúságot, bizonytalanságot, félelmeket) és ez indított el a 3 évvel későbbi válás felé.

  • Nagyon sokáig elnyomtam a vágyaimat, ráadásul olyan szinten, hogy egy idő után már nem is nagyon tudtam kapcsolódni hozzájuk, fogalmam sem volt mire vágyok igazán. Az első igazán intenzív élményem az volt, ahogyan a bennem tomboló szexuális energiát próbáltam minden erőmmel elnyomni, mert rettegtem tőle, hogy mi lesz ha szabadjára engedem és irányíthatatlanná válik. Nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mitől is félek ennyire, csak azt éreztem, hogy hatalmas energia és biztos voltam benne, hogy irányíthatatlan és hiába jött bárki , aki próbálta felébreszteni bennem, messzire elmenekültem és inkább plátói kapcsolatokba menekültem a gimis és még az egyetemi évek alatt is. Az egyetemen ismerkedtem meg az első férjemmel és ő volt az, aki mellett végre meg tudtam élni a maga teljességében ezt az energiát, legalábbis akkor azt hittem, amíg a válás után nem találkoztam valakivel, aki egy teljesen más minőségben és mélységben szabadította fel bennem a szexualitást és az érzékiséget. Olyan volt , mintha benne lenne a fejemben , pontosan tudta és érezte, hogy mire van szükségem és ő is olyan felszabadultan és zabolátlanul tudta megélni a saját vágyait, hogy az engem is felszabadított minden korlát alól. Végtelenül hálás vagyok neki ezért, mert ez valójában nem csak a szexualitásról szólt, hanem a teremtő erőm és az alkotói energiám felszabadulásáról is és itt tapasztalhattam meg azt is, hogy a valódi szexualitásnak mekkora gyógyító ereje van mind a két fél számára. Itt volt lehetőségem felfedezni azt is, hogy az igazi szexualitás nem csak két test találkozása és örömködése, hanem két lélek mélységes és megmagyarázhatatlan egybeforrása is , úgyhogy ez a kapcsolat éppen ezért, még a megszűnése után is nagyon sokáig rezgett bennem és volt egy láthatatlan szál közöttünk, amíg nem sikerült végleg elvágni. A teremtőerőm felszabadulásával elkezdtek sorra a felszínre törni a jól elrejtett vágyaim is és elkezdtek megjelenni a lehetőségek is , nekem pedig meg kellett küzdenem önmagammal és szembesítenem magamat azzal, hogy nem elég megkívánni és beteremteni a lehetőségét valaminek, ugyanolyan fontos élni tudni a lehetőséggel és befogadni a jót. Elkezdtem tudatosan szembenézni a szenvedés programommal és rálépni az öröm útjára , de ez nagyon nehezen ment, mert nagyon mélyen belém vésődött az a minta, hogy nekem minden apró örömért iszonyatosan meg kell dolgozni illetve, hogy minden jó után szükségszerűen jönnie kell valami rossznak is. Meg persze, hogy semmi sem jár ingyen és mindenért áldozatokat kell hozni. És én sorra hoztam az áldozatokat, mindig lemondtam arról, amire a legjobban vágytam, hogy történhessen valami jó is velem. Az önértékelésemet és az önszeretet kellett a helyére tegyem elsősorban magamban ahhoz, hogy el tudjam hinni végre, hogy jár nekem a jobb és a több és hogy be tudjam fogadni a bőséget az életembe. Mert minden ott volt körülöttem, csak nem tudtam befogadni, mert nem fért össze az énképemmel akkor még. Aztán ahogy ez a 4 elemmel folytatott önismereti munkám hatására évről évre tisztult és megváltozott úgy teljesültek sorra a vágyaim, azok is amikről tudtam és elérhetőnek éreztem és jónéhány olyan is, amiről álmodni se mertem és fogalmam sem volt, hogy ez lehetséges a számomra : teljesen maguktól megszerveződtek körém az első női csoportok és elindulhattam a Szolgálatom útján, rátaláltam arra a férfira, akinek én pont úgy voltam jó, ahogy voltam, nem kellett harcolnom a szeretetéért és el tudott köteleződni mellettem mindenféle bizonytalankodás nélkül (4 hónap után megkérte a kezem, pedig 16 évvel fiatalabb nálam) , és 7 éve jóban-rosszban együtt vagyunk , eljutottam Sri Lankára és Balira egy 3 hónapos önkénteskedős, hátizsákos túra során, ráadásul nem egyedül , ahogy terveztem, hanem a leendő férjemmel, Balin pedig, számomra teljesen váratlanul megkérte a kezem és már nála volt a gyűrű is, végigmotoroztam Olaszországot, a 47. szülinapomon Hatszepszut temploma felett hőlégballonoztam a szerelmemmel Egyiptomban, lakókocsival végigjártuk Görögországot hármasban a fiammal és az ókori történelmet úgy taníthattam meg neki, hogy végigjártuk a leghíresebb ókori helyszíneket Knósszosztól, Mükénén, Spártán át egészen Athénig, eljutottam Jordániába és készítettem egy fotót , amit a Sony World Photography kiválasztott és 2024-ben én képviselhettem Magyarországot a kiállításon. Úgy érzem már minden vágyam teljesült , mindenem megvan, amire igazán és mélyen vágytam, de nyitott vagyok , mert eddig minden évben tudott az élet meglepetést okozni 😊 és amióta tudom, hogy az egyetlen dolog, amit tennem kell, hogy kijöjjek az elmémből, elengedjem a kontroll iránti vágyamat és csak engedjem, hogy történjenek velem a dolgok , azóta történnek is , kisebb-nagyobb csodák, mert átadtam az irányítást az isteni Akaratnak és volt egy pont az életemben, amikor azt mondtam „legyen meg a te akaratod” ,mindenféle vallásos felhang nélkül , egyszerűen megszületett bennem az alázat. És így gyógyult meg bennem a Víz elem.

  • Alapvetően nem vagyok egy alkalmazott típus (túl önfejű, a maga útját járó, innovatív, a tekintélyszemélyeket nem tisztelő, csak a hiteles személyt követni képes ) ennek ellenére és önfejlesztés céljából (alázatot kellett tanulnom , elég sokat meg, hogy a részletekre is oda tudjak figyelni, ne csak rendszerbe lássak , a nagy egészet madártávlatból) lehúztam 6 évet állami szférában köztisztviselőként. Nem mondanám, hogy be tudtam illeszkedni a rendszerbe, akármit csináltam kilógtam belőle , aztán egy idő után már meg sem próbáltam. Én voltam a "csodabogár", aki folyton hatékonyabbá, ésszerűbbé, meg emberségesebbé akarta tenni a működést, és akit folyton felvilágosítottak, hogy ez hülyeség, és hagyjam abba. Az volt a szerencsém, hogy trénerként dolgozhattam itt is (álláskeresési tréningeket tartottam, majd belekóstolhattam a HR-s melóba is , interjúztam, toboroztam nagyobb cégeknek) illetve később EU-s programok koordinátora lettem és vállalkozói támogatást nyújtottam (a beérkező üzleti terveket kellett elolvasgatnom és minősítenem majd támogatásra előterjeszteni) és akkor még nem is sejtettem, hogy valójában az élet a jövőmet készíti elő, a vállalkozói léthez ad felkészítést . Pedig akkor még álmomban sem jutott eszembe , hogy én valaha is eljutok oda, hogy saját vállalkozásom legyen , egyedülálló anyaként semmi esélyt nem láttam erre. Sokáig csak szenvedtem a munkahelyemen, utáltam bemenni, mert egyrészt korán kellett kelni , másrészt csak a szarkavarás ment egész nap és ennyi önmagát és egymást gyűlölő nőt én még nem láttam egyrakáson. Ráadásul ott volt a rengeteg értelmetlen szabály, az állandó bizonytalanság (mindig csak határozott időre volt munkaszerződésünk ami folyton lejárt , majd megújult) és főleg az, hogy nem igazán kötötte le az agykapacitásomat a munka. Aztán a szenvedésemet átalakítottam azáltal, hogy rájöttem nincs is jobb hely ennél a pszichológiai tudásom tesztelésére és gyakorlására, úgyhogy elkezdtem "terápiázni" a kolléganőimet és néha az ügyfeleket is (de csak aki önként jelentkezett, nem erőltettem senkire magam, meg volt, akin nem is lehetett segíteni :) ezzel kicsit lefoglaltam az energiáimat , másrészt magamat is sikerült olyan szintre terápiázni, hogy végre rájöttem, hogy nem szenvedni vagyok ott, hanem alázatot tanulni, meg precizítást, pontosságot, azaz olyan készségeket, amik addig a gyengeségeim voltak , de amikre a jövőben szükségem volt. Abban a pillanatban pedig, hogy már nem álltam ellen a helyzetnek teljes erőmmel, és hogy befogadtam a tanítását elkezdett minden megváltozni, elkezdtek új lehetőségek megjelenni az életemben, és elkezdtem tudatosan felkészülni a változásra, mert már elkezdtem hinni abban, hogy ez lehetséges a számomra , úgyhogy éberen figyeltem több mint egy évig a felbukkanó lehetőségeket és amikor eljött, amire vártam újra ugrottam a semmibe (a válás után ez volt a második tudatos ugrásom a tényleges semmibe). Otthagytam a biztos rosszat a bizonytalan jóért egyik napról a másikra és elengedtem az utolsó kapaszkodót is, a várost, meg a rendszeres biztos fizetést , a kiszámíthatóságot , a biztonság utolsó látszatát is és belevágtam az ismeretlenbe , távol a várostól. Egy bakonyi kis faluba mentem panziót vezetni. Sosem tanultam, fogalmam sem volt mit és hogyan kell csinálni , de végre a magam ura voltam, nem volt főnököm, nem kellett korán kelnem (erre vágytam a legjobban :) ,én osztottam be az időmet és az energiámat és igaz hogy gyakorlatilag 24 órát dolgoztam (volt hogy éjfélkor még éjszakai túrát vezettem a gyerekeknek) , de boldog voltam, gyönyörű természeti környezetben , egy hatalmas tanyán élhettem a fiammal és szabad voltam. Így lettem alkalmazottból vállalkozó és utána már nem volt visszaút csak előre. Megtapasztaltam a saját teremtő erőmet, azt hogy csak az elmém szab határt annak, hogy mit tudok elképzelni a magam számára, de ha el merem képzelni és hinni tudok benne, akkor gyakorlatilag bármit meg tudok valósítani csak idő kérdése és persze a befektetett energiáé. Ha a történetem bármelyik része megszólított vagy éppen karrierváltásban gondolkodsz és eleged van az értelmetlen munkákból, az akták tologatásából , a fásultságból és szeretnél újra lelkessé és élettelivé válni , akkor várlak szeretettel egy beszélgetésre.

  • A válásom után én is kipróbáltam a társkeresők világát (Badoo) és bár itt ismertem meg végül életem egyik legmeghatározóbb kapcsolódását, mégis a hagyományos ismerkedés híve vagyok és nekem az a tapasztalatom, hogy nincs szükség „ismerkedésre”, nem kell tenni semmit azért, hogy megtaláljuk azt, akire szükségünk van, és nem is lehet erőltetni, mert amikor eljön az ideje ,úgyis ott lesz, akár akarjuk, akár nem. Sőt, mindig pontosan az fog érkezni, aki meg tudja mutatni nekem , hogy valójában hol tartok, milyen állapotban vagyok, hol van elakadásom, rá tud mutatni a vakfoltjaimra, akár tetszik ez nekem, akár nem. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem kell hozzá mást tenni, csak önmagamat olyan Társsá formálni, amilyenre vágyok, magammal olyan őszintének lenni, amennyire csak tudok, és felkutatni magamban mindazt , ami akadályozhatja a kölcsönös elköteleződés megélését. A társkeresős kapcsolat pl 3 évig tartott , 3 évig jártuk a közeledés-távolodás táncát, 3 évig játszmáztunk egymással, mert nem mertünk érezni, bízni és szeretni, és hiába voltunk egymásnak mind fizikailag, mind érzelmileg, mind pedig szellemileg megfelelő partnerei , mégsem lettünk társak , mert nem mertünk elköteleződni és mert nem ezért találkoztunk, hanem, hogy meggyógyítsuk egymásban a korábbi sérülést. Hiába vágytam ugyanis mindennél jobban a szerelemre és hittem is benne, hiszen ezért váltam el , képtelen voltam befogadni ekkor még , le kellett ásnom nagyon mélyre önmagamban és a felszínre hozni azokat a gyerekkori és későbbi fájdalmakat, amik a bizalmatlanságomat táplálták és ami folyamatos védekezésre és páncél hordására késztetett. Meg kellett szelídítenem a bennem tomboló Amazont, hogy először is igazi Szeretővé válhassak, a szó legnemesebb értelmében, egy olyan nővé, aki képes szeretve lenni és szeretetet adni. Hosszú és fájdalmas út vezetett idáig, de minden perce fontos tanításokat tartogatott a számomra. Életem egyik legnagyobb tanítása az volt, amikor megtapasztalhattam azt a fajta szeretetet, figyelmet és elfogadást egy férfi részéről, amire mindig is vágytam sőt azt az egységállapotot valakivel amit egész életemben kerestem és én mégsem tudtam befogadni , mert nem álltam rá készen. A Egom számára iszonyatosan ijesztő volt az, hogy egy ilyen fajta mélységben totálisan megsemmisült az, amivel addig azonosítottam magam, gyakorlatilag szó szerint belezuhantam a semmibe az ölelése által és sikítva menekültem a helyzetből. El kellett még teljen pár év mire képes voltam erre a mélységű kölcsönös elköteleződésre , bizalomra és feltétel nélküli szeretetre egy férfival kapcsolatban is , amit addig egyedül a fiam iránt tudtam érezni. De szerencsére az élet kegyes volt hozzám, és nem csak egyszer kínálta fel ezt a lehetőséget nekem és másodjára már élni tudtam a lehetőséggel , ő most a második férjem. Még mindig van még mit tanulnom, még mindig szelídülök és közben képviselem is magam és tanulom, gyakorlom, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, úgy hogy a másik számára érezhető legyen a tiszteletem és szeretetem , de én is tisztelve és szeretve érezzem magam. Tanulom az odaadást és az önátadást és tanulom a szabadság és a biztonság összeegyeztetését , egyensúlyba hozását egy mélyen elkötelezett kapcsolaton belül. Volt idő ugyanis amikor ebben is csak vagy-vagy-ban tudtam gondolkodni, vagy biztonságban voltam , de nem éreztem magam szabadnak, vagy a szabadságot választottam és akkor szenvedtem a biztonság hiányától, de ma már tudom, hogy ebben a témában mindenképp van egy harmadik lehetőség is, az IS-IS lehetősége, amikor ez a kettő együtt is meg tud valósulni.

Lépj velem kapcsolatba!

  • Első konzultáció

    Az első konzultáció (1 óra) ingyenes , mert ennek a lényege, hogy kapcsolódni tudjunk, megismerjem, hogy miben vagy éppen, mire van igazán szükséged és melyik program lesz a legmegfelelőbb a számodra illetve , hogy én vagyok e a legjobb segítő a számodra? Ha megvan köztünk a "kémia" és megszületik a bizalom akkor elindulhat egy közös alkotás, amihez én csak a teret biztosítom, "dúlaként" kísérlek, de te szülöd újjá a saját ritmusodban önmagadat.

  • Egyéni folyamat kísérése

    A saját teremtőerőd és alkotói erőd kibontakoztatása és az útjában álló hitrendszerek feltárása, tudatosítása, egy általad hozott konkrét cél vagy álom megvalósítása fókuszgyakorlatok, kundalini jóga, művészetterápiás eszközök segítségével. Heti egy alkalom 1,5 óra online formában vagy személyesen.

  • Shakti Beauty - menopauza előtt, alatt, után

    A Shakti Beauty program célkitűzése az egyensúlynak, természetességnek és kisugárzásnak a megőrzése illetve visszaállítása abban a női életszakaszban, amikor egyértelműen felborul az egyensúly egy NŐ életében. A menopauza valójában egy ugyanolyan fontos Kapu, amin minden nőnek át kell lépnie egyszer (hasonlóan az első menstruációhoz vagy a szüléshez) , és ez nem valaminek a végét jelenti , ahogy sokan hiszik, hanem lehet valaminek a kezdete is. "Maxold ki a Klimaxod!" 7 hónap / havi 1 a

  • Elemental Balance

    Módszerem lényege a Természet ritmusának a befogadása , a 4 őselem tanításainak a megismerése (konkrét , megfogható témákat dolgozunk fel pl föld: anyával való kapcsolat, test elfogadása, víz - szexualitás, kommunikáció, levegő - elköteleződéssel kapcsolatos problémák, változásra való képesség, tűz - konfliktuskezelés, dühkezelés stb) és éppen ezért a konzultáció kint a Természetben zajlik általában 5-6 óra egy alkalom. 8 hónap / havi 1 alkalom

Csoportjaim

Értékelések

Még senki sem értékelte ezt a felhasználót.

Külső linkek

Kapcsolódj!

Hisszük, hogy (1) mindenkinek van olyan tapasztalata, ami érték mások számára, (2) korunk nagy kihívása az elmagányosodás, aminek fő oka, hogy az emberek egyedül próbálják a kihívásaikat megoldani, (3) az élet sokkal könnyebb úgy, ha tudunk másoktól segítséget kérni és egymásnak segítséget adni.

Hozd a tapasztalataid, szükség van Rád!
Érdemben tehetsz azért, hogy jobb legyen a világ.

Regisztráció