Sziasztok! Talán nem véletlen,de ma ramtalalt ez az oldal.Tanitó vagyok, római katolikus vallásom gyakorlom.Szeretnék egy jó , becsületes embert társnak.
Az elmúlt 4-5 évben szép lassan elfogytak körülöttem a "potenciális jelöltek". Elnézést a kifejezésért! Nem jöttek a "sikerek", pedig szorgalmasan és kitartóan keresem a nagy Ő-t. A kedves, csinos, intelligens, aktív, sportot és természetet kedvelő, valóban komoly kapcsolatot kereső nőt. Aki tényleg komoly kapcsolatot keres, és nem csak "úgy csinál" és ezt hangsúlyozza harsogva és önsajnáltatva minden irányba. :( Amikor meg reáis esély lenne rá, különböző okok miatt mindig visszalép, így élve állandósult szingli életét és egyszer csak arra döbben rá 40-45 évesen, hogy elúszott az a bizonyos "gyermekvállalásos és családalapításos" hajó egészségügyi akadályok miatt. :( Lehet, hogy én is ilyen lennék férfiben? Tény, hogy anno én sem vállaltam be a "kapuzárási pánik miatt" olyan kapcsolatot, ahol nem volt minden kerek, aminek pedig annak kellene lennie. Intő jelek, stb. Vagy fontos hiányzó láncszemek miatt. Jobban is tettem, utólag mindig kiderült. Valamint elég körbenéznem közeli és távoli barátaim, ismerőseim körében, 6-8 év után hol kötnek ki az ilyen, sokszor erőltetett kapcsolatok, házasságok. További tény, hogy viszonylag kevés nővel találom meg azt a közös rezgést, bizsergést, mondhatni kémiát, nevezhetjük szerelemnek? Ki tudja? (Az életközei válság sem segíti elő a helyzetet.) Viszont szerencsére volt már rá alkalom és az meghökkentően jó volt, ami megerősíti, megerősítette a hitem, hogy létezik ilyen. Sokan tanácsolják, hogy ilyenkor engedje el az ember a dolgot, ne ragaszkodjon hozzá görcsösen, és akkor jönni fog. Ezt igencsak paradoxonnak vélem, mert mindig abban fejlődik és halad előre az ember, amire fókuszál, amibe energiát fektet, azt "növeszti" vagy azt vonzza be, szokták mondani. Amit elhanyagol, az értelemszerűen bukásra van ítélve, gondozás és fókusz hiányában. Tehát, ha valamivel nem foglalkozunk (pl. önfejlesztés, problémák megoldása stb.), ott miért is várnánk átütő eredményt, változást az eddigiekhez képest? Nemde? Úgy döntöttem, adok egy esélyt még itt ennek a megcáfolására. Akár egy kis közös gondolkodásra ebben a sajnos nem túl "népszerű" témában. (Csak tudnám, hogy működik az oldal? :) ) Hátha megdől a teória vagy kiderül az igazság. ;) Vajon tudnak itt segítséget kapni a hasonló cipőben járó emberek? Úgy látom, vagyunk páran hasonló helyzetben. U.i.: Elismerem, nem vagyok egyszerű eset, de a szíven hatalmas! ;) Állítólag még "jó pasi" is vagyok, az a tipikus, akit nem értenek a nők, hogy hogyhogy nincs párja. (Nem én mondom!)
Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.
Királynő korszakomban vagyok, ami nagyon tetszik még. Tetszik az erőm és tetszik ennek a hatalma. De ugyanakkor, ahogyan István is mondja, a nő ebben a korszakban magányos. Én is, és a magány lassan jobban zavar, mint a sikerek amiket elérek, és persze a siker hozza magával a nehézségeket és esetleg egyéb negatív dolgokat. Érző nőként jó lenne, érzelmileg megpihenni, de nem tudom hogyan fogjak hozzá és ne tudom valóban erre vágyom-e.
Az ismerkedés nem az ágyban kezdődik! Előbb magamban kellett megfogalmaznom, kit, mit szeretnék. Nekem a külsőségek dominanciáját kellett a belső értékek mögé helyeznem. Édesanyám mintáját követtem a külsőségek figyelembevételével. Ez nem lett volna gond, de nálam a szép külső instabil lelkeket, sérült lelkeket, szenvedélybeteget is takart. Amikor azzal nyugtattam magam, hogy az exem legalább nem volt alkoholista, akkor kaptam alkoholista partnert. Mondták, ne kezdjek vele, de annyira vonzott a karizmatikus kisugárzása. Aztán láttam öntudatlanul is, megéltem, hogy nem ismert fel. Szánalomból nem lehet senkit szeretni. Senkit nem lehet akarata ellenére semmilyen maga által kötött béklyóból kiszabadítani. Nekem ez különösen nehéz volt az alapfoglalkozásom miatt. A szigort még mindig tanulom. Nem szép dolog fizikai szükségletek kielégítésére partnert választani, de ezt is meg kell élni. Ekkor lehet rádöbbeni, hogy igenis a szívével szeret az ember. Nagy felfedezés volt, hogy bárkit tudok szeretni, legyen bármilyen nyomorult is. A lelki nyomorúság sokkal rosszabb a fizikainál. A látszólag felszínes emberek is vágynak elfogadásra, de képtelenek kötődni, mert azt veszélyesnek élték meg a múltban. Nem ismerik a szeretetteljes kötődés adta biztonságot vagy éppen félnek annak elvesztésétől. (Lásd édesanyja születésnapján, illetve halálának napján rendszeresen kórházba kerülni túlzott alkoholfogyasztás miatt.) A feldolgozatlan múlt előtör, és hihetetlen károkat okoznak a múltból fakadó félelmek. Ezek a félelmek mintegy önbeteljesítő jóslatként működnek. Ismerkedésnél fontos teljes képet látni, testvérek, tágabb család is idetartoznak. Aki azonnal hozzád akar költözni, az menekül valahonnan, nem partnert keres, nem téged keres! Ha már beleszerettél első látásra, akkor elvesztél. A rózsaszín ködnek később fizeted meg az árát. Amíg egyedül vagy, hagyján, de gyerekkel már más a helyzet. Mindenképpen segít, ha el tudod fogadni, a gyerekkel is el tudod fogadtatni, hogy a tapasztalat szükséges a fejlődéshez. Akivel hosszan tudsz beszélgetni, azzal kellene megöregedned - vannak trükkös emberek, akik beszéltetnek, látszólag idomulnak, aztán hirtelen kimutatják a foguk fehérjét. Még jobb, ha a hallottak alapján pár beszélgetés után őszintén felvállaljátok,hogy ez nem megy. Akivel jókat beszélgettem, ahhoz nem vonzódtam fizikailag. - Édesapámmal tudok jól beszélgetni, hozzá nem vonzódom fizikailag. Egy jó beszélgetés nekem már többet ér másnál. A korral ez is eljött. A lelke legyen szép és tiszta. 🤗 Szerintem jó ötlet összeírni, mit nem tolerálsz, tűrsz el egy másik emberben a hétköznapi életben. Nevetségesnek tűnő részletek fognak idegesíteni a másikban. Ha ezeket már tudod magadról, és a másik hajlandó egy ilyen "tesztet" kitölteni, időt, energiát spóroltok egymásnak. Gyűjtsd össze azt is,mit szeretsz te az életben, mert ez fog összekötni a másikkal! A teszt így nem lesz tele kizárólag negatív dolgokkal, nem fogja elriasztani a másikat. Aki nem sértődik meg a teszt láttán, azzal már érdemes szóba állni. A társkereső oldalak is használnak teszteket, de azok ugye nem egyediek, pedig pont az a lényeg. Képviseld az ismerkedés során is önmagadat, mint az élet bármely más területén! Fontos: ne légy bántó! Az őszinteség nem azonos a bántó viselkedéssel.
Csíkszeredában születtem, szüleim első gyermekeként, a kommunizmusban. A kétszobás tömbházlakás teli s tele volt élettel, vendégek, látogatók és családtagok adták a kilincset egymásnak. Itt lett lételemem az ismerkedés. A levesbe mindig tett édesanyám annyi laskát (tésztát) ahányan voltunk s még egyet, mindig még egyet annak aki betoppanna. Félelemmel kavarodott csodálat, izgalmas kíváncsiság jellemez ma is amikor nagyon könnyedén vissza emlékszem (kb. másfél éves korom óta) magamra, ott abban a hangos, zizi életben. Oázis volt, igazi oázis a szürke, nincstelen kommunizmus, vasbeton kockáinak színpadán, abban a kis blokk lakásban csodás színkavalkád volt. Szüleim őszintesége, vidámsága, nyitottsága, intelligenciája,kreativitása és tiszteletre méltó korlátaik is, olyan példa volt nekem ami lényem legmélyén határoz meg, csodás bölcső volt, hála érte!
Mostmár nehezen megy 🤪, néha ufónak érzem magam, amiatt, hogy jókedvű karakán Nő vagyok...rengeteg szenvedés van benne. Mindig alulválasztottam, mostmár a társamra várok, akivel megélhetem azt a békés egyesülést, amiben egymás támogatva egyszer csak megérkezünk.🙏 Ja amikor kijelentem, hogy egyedül élem le az életem, mert nem is érdekelnek már a férfiak, belép egy játszótérem egy tök ismeretlen férfi, akibe úgy beleestem mint az ágyú, de totál reménytelen. Én a kemény csaj🙃🤪😜.
Az embernek, érett korára kialakulnak tapasztalatai. Amire rá kellett jönnöm, hogy a szexuális alapú pártalálás helyett az érzelmi alapú a számomra a megfelelő, mert abból lehet építkezni, alakítani, elmélyíteni. Sajnos ilyet eddig nem találtam. Kár, hogy a tiszteleten, megbecsülésen alapuló stabil kapcsolatot keresőkkel még nem hozott össze a sors, és azokkal sem, akik józan életet élők, es akik megbecsülik azt aki vagyok. Sokat olvasok, utazni is szoktam.Érdekelnek a kártyajátékok, társasjátékok.
Szinte egész eddigi emberi létemben, az emberi természet viselkedéskutatója voltam. Már néhány éves koromtól vannak olyan emlékeim, hogy figyelem az embereket, viselkedésüket, magatartásukat, reakciójukat másokra és a körülöttük lévő világra. Mintha egy laikus kultúranropológusként születtem volna le erre a Földre. Az ismerkedés számomra lételem, szakmai elkötelezettség, hivatás, életstratégia, kutatsái terep, szerelem. Egy ember arca mögött meglátni önvalóját egy ajándék. A léleklátás képességével születtem és formáltam belőle palotát, segítő módszert, én- és önvédelmi mechanizmusokat, létstratégiákat, megküzdési potenciálokat. A szándék, amivel egy másik emberhez közelítünk, meghatározza a további életünk kimenetelét. Minden ismerkedési lehetőség új ajtót nyit önmagunkba. Néha fáj, csalódás, bánat teremtője, de a legtöbb esetben olyan tanító mester akihez mindig fordulhatsz ha elbizonytalanodnál, ha elvesztenéd hited, ha eltünne az út irány, vagyha nem találnád az alagút végét. Az ismerkedés vágya és lehetősége megadatott hát használd! Igen, hallak...de akkor meg kell magam is mutatni a másiknak. Valóban. Ez a legjobb része. Mert igazából nem a másiknak mutatkozol be, hanem rajta keresztül, az Ő viszonyrendszerébe ágyazva ÖNMAGADRA találsz. Jócskán találsz rá példát az életedbe, hogy egy-egy spontán, előre nem tervezett, vagy irányított ismerkedési helyzet gyökeresen változtatta meg a látásmódodat az életről, szerelemről, kapcsolódásról. Ha elengeded azt a megfelelési kényszeredet, hogy jól nézz ki a párkapcsolatkereső palettán, már nyert ügyed van. Ha elenged a görcs, hogy párkapcsolatot akarok és mindent megtennék érte, máris beérkezik valaki az életetbe aki hozzásegít ahhoz, hogy partnerként tudj kapcsolódni a számodra megfelelő emberhez. Az ismerkedést ne a húspiaci kikínálkozás terepeként fogd fel, hanem egy arcban rejlő lehetőséget, egy különleges életút felfedezését, más ember élettapasztalatainak begyűjtését. Már is párban- kapcsolódsz egy másik emberhez, jelentsen ez bármit és tartson bármeddig is. Én a párkapcsolatot jelenleg nem a holtomiglan gyerekszülős értelemben definiálim, hanem két ember, egy időben egy helyen tölt és szerez közös élményeket, tapasztalatokat. Önmagadtól se várd el, hogy élethosszig tartó együttlét lesz a vége, hiszen ezt nem tudhatja senki, még Isten sem. Ráadásul, létezik az a fránya SZERELEMNEK hívott izéééé, amitől elveszíted a fejed és végre nem gondolkodsz. Benne van a bukta lehetősége...? Igen jócskán, de enélkül élni képtelenség, fölösleges próbálkozás, kihagyhatatlan élmény. Szerelemben élni önmagunkkal az egyik legmagasztosabb élmény és forráskód, ami vonzza a számunkra potenciális kapcsolati minőségben lévő másik felünket. Hidd el a világ másik végéről is megtaláljátok egymást, mert bár nem is tudjátok, hogy minden nappal egy lépéssel közelebb kerültök egymáshoz, de a megfelelő önismereti úton keresztül megtalál a szerelem és megismered azt aki számodra a jelenlegi élethelyzetedhez a méltó társ. Ha nem működik az jelzi számodra, hogy te nem működsz úgy amire vágysz. Az ismerkedés az Önismerettel kezdődik, rajta keresztül vezet és vele együtt teljesedik párkapcsolattá. Ha velem találkoztál, már nagyon jó uton vagy önmagadhoz. Köszöntelek a varázsbirodalmamban. Megismerlek BARÁTOM.
Közel másfél éve lett vége a házasságomnak. (Kapcsolatjavítás tapasztalatkártyámon olvashatsz róla.) Önértékelesem romjain szenvedve nagyon hamar, szinte napok alatt ráebredtem, hogy ezt nem így szeretném csinálni, nincs szükségem több szenvedésre. Hisz abból jutott elég. Kellő időt hagytam arra, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Akkor nyitottam meg magam ismét, amikor az idejét éreztem. Sok kapcsolódásom volt férfiakkal, sok felemelő élménnyel gazdagodtam, úgy lelkileg, mint testileg, és úgy engedtem ennek teret, hogy tudtam, mindez csak átmeneti. Mostanában kezdek változni. Már másféle kíváncsiság hajt. Vágyom az egyenrangúságra, arra, hogy valakire támaszkodhassak, és ne csak én nyújtsak támaszt, hogy lehessek gyenge, ne csak erős, határozott, ne irányítsak, inkább vezessek, bölcs tapasztalások által. Már szívem-lelkem is nyitott. Készen állok arra, hogy valaki, de nem akárki, Férfi legyen velem és mellettem.