Aliz Földvári-Nagy5 évvel ezelőtt kb. 5 hónapon belül kiderült, hogy rákos vagyok, hogy a férjem (30 évig volt az) szerelmes lett a barátnőmbe és ezért elválik tőlem. Emiatt aztán eladtuk a közös céget és így megszűnt a munkahelyem. Ki kellett költöznöm a házból, amit együtt építettünk és imádtam 30 éven át és elköltöztem a falunkból. Fejest ugrottam a nagyvárosi panelba, a teljesen ismeretlenbe, miközben nem tudtam, túl tudom-e élni a rákot. Nem volt könnyű. Mint az alkoholból gyógyuló : csak ezt a 24 órát éljem túl. Túléltem. Lett munkám, kicsike kertes házikóm, barátaim és lett tudásom arról, hogy nagyon erős is tudok lenni. Már kevés dolog ingat meg. Megtanultam kapaszkodni a verőfénybe, a madárdalba, a boltos kedvességébe, minden apró örömbe. Nem könnyű, de ma már sejtem, hogy mégiscsak szeret engem a Jóisten.
7
Katica TothEgy ideje újra fent vagyok a társkeresőkön, és most először azt érzem, hogy valami tényleg megváltozott. Egészen más férfiak találnak meg, mint korábban. Valószínűleg én is más lettem közben, más a szövegem, mások a képeim, más az első benyomás rólam, és az is, ahogyan kommunikálok…és ez valahogy visszahat, mert olyan emberek érkeznek, akiket régen hiányoltam. Érettek, értelmesek, gondolkodnak, van irányuk, és sokszor érzem azt, hogy már majdnem “készen vannak”. Nem tökéletesek, hanem haladnak, tesznek, néha bizonytalanok, de közben őszinték és meg is tudnak nyílni…és közben bennem is történt valami. Volt néhány találkozásom, és azt vettem észre, hogy nagyon éles lett a szűrőm. Nem érzelemmentesen, hanem inkább tisztábban látok, mintha egyszerre lennék jelen és közben mégis kívülről is ránézek a helyzetre. Volt egy férfi, akivel szinte minden passzolt. Korban is, élethelyzetben is, beszélgetésben is. Találkoztunk háromszor, és már a második alkalomnál elkezdtem érezni valamit, amit régen valószínűleg nem vettem volna ennyire komolyan. Én alapvetően szeretek beszélni, de legalább ennyire szeretek figyelni is. Nekem nagyon fontos, hogy amikor hallgatok valakit, akkor lássam benne a lelkesedést, hogy szívesen beszél arról, ami neki fontos, és hogy ott történik valami élő kapcsolódás. Én ebben nagyon gyorsan bele tudok lelkesedni, és tényleg olyan, hogy csillogó szemmel hallgatom a másikat…és most nem ez történt. Beszélgettünk, meg is nyílt, elmondott magáról dolgokat, jelen volt, de mégsem éreztem azt, hogy ez engem megfog. Nem volt benne az a fajta érdeklődés bennem, az a belső mozdulás, hogy “igen, még akarom hallgatni, még akarok kapcsolódni”…és hiába próbáltam finoman visszaadni neki a teret, hogy beszéljen, hogy mondja, ami benne van, valahogy nem született meg bennem az a fajta élmény, amit keresek. Akkor ott bennem egyszerűen bezárult valami…teljesen tisztán, hogy nincs bennem kíváncsiság, nincs bennem vonzódás, és hogy ez a férfi nem az én férfim…és közben tényleg nincs vele semmi baj, egyszerűen nem ott kapcsolódunk, ahol én tudnék hosszú távon jelen lenni. Ami számomra ebben az igazán új, hogy nem megyek tovább csak azért, hogy “nézzük meg még”. Nem adok még egy esélyt csak azért, mert egyébként minden rendben van. Ha nincs meg bennem a belső igen, akkor egyszerűen továbbmegyek. Az érzés az, hogy ebben nincs feszültség. Van bennem egy nagyon furcsa, de jó értelemben vett nyugalom. Már nem akarok semmit bizonyítani, semmit kierőltetni, csak hagyom, hogy az legyen, ami tényleg megszületik bennem. Inkább csak benne vagyok, figyelek, jelen vagyok, és egyszerűen csak megélem, tapasztalom…semmi más, nincs előregondolás, nincs visszagondolás, csak ott és ami van…és ez rendben van.
Angelika OroszváriKeresek valakit, akinek kócosan, elnyűtten is szép vagyok. Aki nevet a vicceimen, és átölel ha rossz kedvem van. Aki nem fél megosztani velem a reggeli kiflijét. Akinek az élet pohara, mindig félig teli van, és egy reggeli párnacsatában nem feltétlenül nyerni akar. Azt a belevaló férfit, aki nem retten vissza a közös programoktól, és az élet kihívásaitól, azaz Tőlem! 😊 Bár csípem a rosszfiúkat, most mégis azt kérem, hogy kalandorok kíméljenek! És szenvedélyekből is csak a motor jön be! 😊 Sziasztok! Keresek egy olyan társat, akivelközösen felfedezhetjük a világot, legyen szó kirándulásról, új éttermekről, vagy akár egy esti sétáról a parkban.
Eleonóra KovácsA célom fiatalon az anyaság és egy jól működő boldog család, szeretetteljes párkapcsolat megteremtése volt (természetesen nem boldog, békés családban nőttem fel). Az anyaságot jól sikerült megélnem, három szuper gyermekem született, akikre nagyon büszke vagyok. Bölcsebbek az anyjuknál és ezt jó látni. A boldog család nem igazán sikeredett sajnos. Legnagyobb kihívás az életemben a párkapcsolat, a kölcsönösen működő szeretet, szerelem. 40 éves korom körül, 2 válás után, jöttem rá, hogy valamit mindenképpen tennem kell magamért, mert valami nagyon nem működik. Ettől kezdve a célom önmagam megtalálása lett. Elindultam az önismeret rögös útján, minden eszközt igénybe véve. Közben én magam is elkezdtem segíteni az embereknek a lelki eredetű problémáik feltárásában és abban, hogy minél inkább önmaguk tudjanak lenni. Ahogy haladtam önmagam megismerésében, sorra tárultak fel előttem azok a minták amik egyértelműen megmutatták azt, hogy miért úgy alakultak a kapcsolataim, ahogy. Minden kapcsolatom egyoldalú volt. Én nagyon szerettem mindent odaadni, túlzottan felelősséget vállalni, megmentő szerepet játszani. Szorongó kötődési mintámmal és szeretet függőségemmel, alacsony önértékeléssel, elkerülő típusú férfiakat vonzottam be, akiknek hasznos voltam, és ennek megfelelően vissza is éltek a szeretetemmel. Nem volt sima és egyenes az út, de úgy érzem a sok önmagamba fektetett energia végre meghozta gyümölcsét. Sikerült rengeteget változnom, kiteljesednem, megtalálni önmagam Nőként. Most már nem a hiányból várom a párom, hanem a teljességem megélve keresem a Társam, aki hozzám hasonlóan tudatos és változásra képes. Végre képes vagyok boldogan élvezni az életet, a hivatásom a hobbim is egyben.
- SSzilvia
Sziasztok! Egy éve vagyok külön a volt élettársamtól, akivel 10 évig éltem együtt. Ez alatt az 1 év alatt jöttem rá, hogy valójában ő mi miatt is olyan amilyen. Kívülről látom magamat, őt és a kapcsolatunkat és csak most tudtam összerakni a puzzle-t. Jó érzéssel tölt el, hogy el tudom fogadni és meg tudtam bocsátani neki. Most már nyitott lennék egy új kapcsolatra. Üdv
0 
DianaMegtapasztaltam milyen magamat választani. Egy kétéves távkapcsolatban végül megértettem, hogy miért ilyen kapcsolatot, miért ilyen típusú embert választottam és ekkor már ráláttam a bennem levő blokkokra, amiért ebben voltam, meg a helyzetben rejlő tanításokra. Véget vetettem a kapcsolatnak és felszabadultam, mert legközelebb máshogy, másból választok. Csakis olyat, ahol autentikusságot élhetem meg!
Fahéj FahéjElsősorban intellektuàlis társaságot keresek, legyen cèl akár barátság, akár párkapcsolat!
0
Krisztina D’ambrosioHmmm..Hogy ki vagyok?! Magam se tudom… Attól függ milyen nézőpontból nézzük Emlékszem gimnazista koromban volt egy ilyen feladat.Írd le ki vagy. Mindenki lázasan írni kezdett. Én pedig csak néztem az iskolatársaim és csak teltek múltak a percek de én még mindig nem tudtam semmit sem írni.Majd azért,hogy ne nézzenek ki és nehogymár én ne tudjak semmit írni elkezdtem szedett vetett gondolatokat írni magamról.”nő vagyok” “ilyen vagyok olyan vagyok”stb. Majd ahogy írtam eszembe jutott Isten és a templom.Valahogy fontosnak tartottam,hogy beleírjam hogy alkalom adtán templomba járok a szüleimmel. Az Isten tudat gyerek korom óta bennem volt az anyukám által.Ő mindig azt mondta Isten szeret és ha valamit nagyon szeretnénk vagy megadja vagy nem de annak akkor úgy kell lennie pont.Ezt elfogadtam bármi “rossz”illetve “jó dolog”történt Istenre gondoltam.De mégsem olyan mélyen és ez miatt lelki ismeret gondjaim voltak.Valahogy mindig is éreztem hogy van Ő! Teltek múltak az évek és nem tudtam közelebb kerülni Istenhez pedig vágyódásom volt rá!Jártam hittan órákra de valahogy sehogy sem tudtam azt befogadni amit ott mondtak.Mondtam magamba ez nem lehet,hogy Isten ilyen és,hogy félnem kell tőle Ő úgy szeret ahogyan vagyok a lényeg,hogy a szívemet kövessem mindig mindig őszintén. Ez így elméletben meg is volt.Szívbe nem ment le…Szerelmes lettem majd véget ért a kapcsolatom iszonyúan fájtam és fizikálisan is megbetegedtem.Majd ezt még eljátszottam háromszor(biztos ami biztos-“három a magyar igazság egy a ráadás”😃💪🏻 bárcsak ilyen viccesek lettek volna ezek a történetek mint ahogy most visszaemlékszem itt miközben nektek írok…De nem,nem voltak akkor ilyen viccesek sőt!!!Istenre haragudtam már beszéltem kiabáltam vele hangosan hogy miért miért kapom én ezt..mikor annyira kutattam Iránta annyira kerestem évekig hittanra jártam Ő mégis így bánik velem… Nagyon összetörtem..és úgy igazibol megkérdeztem tőle,hogy mit szeretne mit csináljak?! A válasz hamarosan kb.2 nap múlva meg is érkezett..Egy segítő hölgy formájában aki valahogy olyat mondott nekem amiben nem volt megnevezve Isten Istenként mégis az igazságról beszélt nekem.Első 10percben még gondoltam is magamban,hogy te jó ég mi lesz itt…unalmas lesz nem is arról beszél amit én hallani szeretnék,hogy milyen fantasztikus vagyok és én vagyok a legjobb ezen a földkeregségen stb.hanem pont az ellenkezőjéről!Elmondta mi a baj velem és,hogy hogyan változtassak magamon.Na gondolhatjátok nagy egomat ez hogy meg csípte😀Belemart!!Azon az estén nem sokat aludtam majd másnap egész végig a hallottakan gondolkoztam..Összetört bennem minden amit magamról és a világról hittem.Minden olyan komolynak igazibbnak tűnt és ez megrémisztett..”más világba”kerültem illetve más szemüveget vehettem fel mert már érdemes lettem rá.Isten kegye volt ez.De akkor nagyon keserű volt..Majd rá nem sokra találkoztam a Krisna tudattal.Nagyon sok kérdésemre választ kaptam ott és ez megnyugtatott.Azóta is gyakorlom ezt a filozófiát.Itt megtanulhatok sokmindent.Személyes kedvencem mikor kézzel foghatót adhatok Istennek-étel felajánlás japázás.Nagyon szeretek neki sírni és nevetni is.Legbiztosabb kéz amibe kapaszkodhatom!! Na és,hogy ki vagyok én?!Még mindig nem tudom..vagyis a külső jegyeim alapján igen illetve belső tulajdonságaim alapján is.De nekem ez kevés!És mindig is kevés volt!Gyerek korom óta szenvedek ettől!Kevés kevés folyton kevés de sosem adtam-adom fel mert hiszem és belső bizonyosságom van arról,hogy az élet nem csak ennyi amit 98%-unk csinál itt a földön.Célom az,hogy végre megismerhessem az ismeretlent megismerhessem azt a kezet ami itt a földi életemben kísér vezet vonz!Akivel együtt megfogva egymás kezét talán még ebben az életünkben elérhetjük Istent.Akinek odaadhatom a szeretetem azt az igazit amit még én sem ismerek mert nem sikerült még előhoznom.Akinek segíthetem az útját.Azt megígérni nem tudom,hogy nem fogok elbukni de minden bukásnál összeszorítom majd a fogam és megyek tovább nincs más út mert ha egyszer belekerülsz “Isten kosarába”próbálkozhatsz a régi életedbe visszamenni de ott bukás halmaz van visszafelé járod az utad és végig a nyomást fogod érezni a mellkasodon mert elnyomod letakarod az igazságot..Tapasztalat!:Nem tudsz visszamenni bárhogy kapálózol ásol csinálj bármit..kinőtted.Ha a kinőttbe maradsz egyszercsak megfulladsz a szorítástól mint amikor kinőtt ruhát vennél fel..megfullaszt.Zsigerileg tudjuk mi nők és férfiak,hogy miként kellene viselkednünk illetve menni az úton csak sosem azt választjuk..Én pedig most döntöttem,hogy amit a szív mondd azt fogom tenni bármit mond is az elmém az MIND hazugság és tévút!Eleget hallgattam az elmémre most szeretném kipróbálni mi van a szívbe mi történik ha rá hallgatok😌 Hogy ki vagyok..azt nem tudom..de célom az,hogy végre megtudjam és végig járjam az utam amiért idejöttem…🙏🏼Hogy megtanuljam mit jelent igazán igaziból szeretni! Azt mondják ha már mindenkit és mindent szeretsz az már jo!🙃😉
Faragó TimiÉn is rengeteget foglalkoztam önismereti utakkal, sokféle segítő módszert kipróbáltam, de aztán rájöttem, hogy van egy pont, ahol a belső munka szép és jó, de már nem elég. Van egy olyan része ennek, amit nőként egyszerűen a tettek mezején kellett kihoznom magamból. Egy ideig nagy reménykedésben voltam, és csak vártam úgy, amiről talán te is írsz. Aztán valahogy egyre bátrabb lettem, és belevágtam, fejest ugrottam az ismerkedés sűrűjébe. Rájöttem valamire, ami eleinte számomra elég furcsa volt. Valójában nemcsak kapcsolódásra vágytam, hanem arra a hatalmas adag figyelemre, megerősítésre és visszacsatolásra, amit csakis a férfiak rajongása tud adni. Elkezdtem tudatosan használni a nőiességemet, az öltözködésemet, a kisugárzásomat, a szexi oldalamat, és azt kell mondjam, élvezni kezdtem, hogy én "osztom a lapokat". A táncparketten, az éjszakában, a zenészek, énekesek és imádó szempárak bűvöletében tanultam meg, mekkora hatással tudok lenni a férfiakra. Ez az időszak nem a mély szerelemről szólt, hanem arról, hogy én töltődjek be az ő csodálatuktól. Utólag azt értettem meg, én nem is a férfiakba voltam akkor szerelmes, hanem abba a fantasztikus vonzerőbe, amit rajtuk keresztül éltem meg. Ez a szakasz hozta el számomra a fokozatos megnyugvást a saját női erőmben. Ma már ugyan nem vágyom erre a fajta őrületes imádatra, de ez kellett ahhoz, hogy ma már elég stabilan tudjak a nőiségemben létezni, hogy ne hódítani, csábítani akarjak, hanem egyre inkább hasznosan és praktikusan tudjak jelen lenni minden eddigi tapasztalatommal. Nekem ez a fajta megélés adta meg azt a belső békét, amit a terápiák önmagukban nem tudtak. Ez a felismerés segített, hogy végre ne csak várjak, hanem én is alakítsam a kapcsolódásaimat.
